2013. február 10., Tallinn (üveges, pintes kiszerelés...)
Tán már említettem korábban (ha nem, hát akkor most...), hogy a gintarinis szó a litván nyelvben borostyánt jelent, s szerencsére ezt a címkéken már készség szintjén felismerem. (Na jó, az is sokat segített, hogy Vilnius-ban járva egyszerűen lehetetlen kitérni a gintarinis feliratok elől, ugyanis a többi balti országhoz hasonlóan ipari méretekben próbálkoznak eladni a borostyánból készült mindenféle csecse-becséket...
A Švyturys-t azt hiszem már senkinek nem kell bemutatni, a linken jópár teszt olvasható már. Jómagam mindig elcsodálkozom, hogy még mindig nem sikerült lefedni a portfóliójukat, de azt hiszem erre nagyjából annyi esély van, mint a Saku esetében Észtországban, mondhatni lehetetlen. A Gintarinis a gyártó egyik "leggyengébb" söre, már ami az alkoholfokot jelenti, ugyanis az ebben az esetben csupán 4,7%. A litván piacon 1995-ben jelent meg először, s négy év után a fogyasztók is megértek a sörre, 1999-ben az "Év terméke" szavazáson aranyérmet kaptak érette.
A kezdet azért volt némileg nehéz, mert 1995-ben a litván sörivó társadalom a hiedelmek szerint leginkább a tartalmas, nehéz söröket kultiválta, a light verziók nem nagyon hatoltak el a szívükig: ennek folytán azt gondolták, hogy a Švyturys csupán gonosz tréfát űz velük, s nem nagyon figyeltek az ízére sem. Mostanság a helyzet változni látszik, s a sör népszerűsége növekvőben van, kiváltképp meleg nyári napokon.
Saját tapasztalásom szerint a sör teljesen rendben van, az adott paraméterek mellett elég jól teljesít. Hab és illatvilág rendben, a textúra és a szín is ott van ahol kell. Kellemesen iható sör az első pillanatoktól kezdve, még megkockáztatható gyümölcsösséggel is (valahol az őszi és a kajszibarack között). Feltétlen ajánlott könnyedebb pillanatokra.
| Megjelenés | 6 |
| Íz | 7 |
| Aroma és jellegzetességek | 7 |
| Összhatás | 12 |
| Összesen | 31 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése