Seiklusjutte Maalt ja Merelt Pubi

Látogatás időpontja:

2013. február 2. és 8.

Szép hosszú neve van ennek az intézménynek, s ha mindenáron le akarom fordítani, akkor valami ilyesmi jön ki: szárazföldi és tengeri kalandos történetek... Így aztán az angol nevét roppant frappánsan oldották meg: Traveller's club oszt jó napot....

Az egység kívül esik Tallinn történelmi belvárosán, de a 2-es és 4-es villamossal rövid úton el lehet érni, a Keskturg (központi piac) nevű megállónál kell lekászálódni a trámvájról. A bejárat moderáltan trükkös, egy kis udvarba be kell menni, onnantól adja magát minden. (Zárójelben jegyzem meg, hogy maga a piac is megér egy misét, ilyen piac már odahaza nem nagyon van, mintha visszamennénk húsz évet az időben. A pirogokat mindenképpen érdemes megkóstolni...)

A piac környéke úgy általában nem nagyon bizalomgerjesztő, a házak többsége lepukkant, s az általános hangulaton nem változtat nagyon az sem, hogy az elmúlt pár évben gomba mód nőnek ki az új épületek a környéken: ezek kivétel nélkül mind modern lakóházak, üvegből és betonból. A Seiklusjutte Maalt ja Merelt Pubi ilyenek mellett áll, egyelőre még dacolva a trenddel, valószínűleg maga az épület több évet számlál, mint száz. Mint írtam, egy udvarba kell bemenni, az utcafront nagyjából így néz ki:

Az udvarra belépve pedig a következő kép fogad:

Odabent mintha teljesen más világba csöppenne az ember... Faburkolat mindenhol, kicsit tán félhomály is van (hozzáteszem, hogy februárban voltunk ott, ami Észtországban nem a legnaposabb időszak), ezért mi a felső szinten kötöttünk ki, ahol az ablakok egyes részeken több fényt adnak. Odafent van egy gyerekjátszó is egyébként. Minden nap van napi menü pár euróért, de igyekezni kell délben, mert a környékben dolgozók hamar ráúsznak, s akkor már csak az étlap marad. Nem mintha az marha drága ételeket tartalmazna: a többség megáll 10 euró alatt és inkább az 5-6 eurós tartományban van. Tekintve hogy a távolság a belvárostól nem túl nagy, ez jelentős kedvezmény...

Igen, az ottan egy szánkó...

Első alkalommal (igazából háromszor jártam eddig itt...) sikerült csak a napi menübe belecsúsznom (még 2012 telén, de a dátumra nem emlékszem), s mivel karácsony előtt voltunk akkor, a napi menü az észtek hagyományos karácsonyi fogása volt: sült véres hurka áfonyalekvárral, "tökkompót", párolt káposzta és főtt-sült krumpli. Az észtek a véres hurkát a mai napig árpával készítik (a rizs otthoni meghonosodása előtt nálunk is azzal készült), s változatos fűszerezéssel lehet a boltokban hozzájutni. Vannak kisebbek, nagyobbak, vastagabbak, de egyik sem olyan, mint a másik. Van édeskés, fűszeres, sós, kevésbé sós, csak győzze az ember őket próbálgatni. Mindenesetre itt egy elég jól eltalált verzióval futottam össze...

A fent említett két látogatás közül elsőre egy érdekes nevű ételt sikerült választani, az angol fantázianeve "herceg és koldus" (Koldus és királyfi), az észt neve pedig Prints ja kerjus. Igazából ez egy egytálétel, amit erdei gomba, hagyma, burgonya, sertéshús, uborka, paradicsom és paprika egyvelege alkot, s az észt szokásoktól eltérően még fűszerekkel is megtámogatnak:

Ettünk még mást is (például rántott sajtot), de azok nem igazán verték ki a gourmand biztosítékot:

A következő alkalommal már sört is sikerült inni, de akkor meg voltam olyan ügyetlen, hogy elfeledtem magammal vinni a fényképezőgépet, így be kell most érnetek a telefonnal készült képekkel. Az akkor elfogyasztott ételnek sem volt kevésbé szenzációhajhász  fantázianeve, ezt úgy hívták, hogy Vaenlane koopas, ami nagyjából azt jelenti, hogy "ellenség a barlangban", vagy valami hasonló...

Ezt valószínűleg sütőben sütik készre, az olvasztott sajt alá krumplipürét és hagymás pirított darált húst kell odaképzelni. Laktató volt nagyon (tán kevésbé fűszeres mint a koldusos cucc), és jól csúszott hozzá a barna Paulaner (búza).

Paulaner Hefe-Weissbier Dunkel

Valamilyen csoda folytán a Paulaner sörei még egyáltalán nem szerepeltek a blogban, épp itt volt az ideje hát, hogy ezen a gyakorlaton változtassunk. S akkor mindjárt egy különlegességgel kezdünk, nem a normál búzasörükkel...

Volt már dolgom barna búzasörrel korábban, de a tapasztalataim vegyesek voltak, mindenesetre mindig késztetést érzek ezt a fajtát választani, ha valahol szerepel az étlapon. Sajnos Németországon kívül viszonylag nehéz ezzel a típussal összefutni, de azért nem lehetetlen...

A Paulaner vállalkozása kimondottan sűrű, a habját viszont nem nagyon tartja. A fenti képek kb. két perc pihentetés után készültek, hirtelen sürgős dolgom támadt, s csak utána tudtam belekóstolni. A színe szép opálos gesztenyebarna, az íze pedig "cukrosan" gyümölcsös, néha olyan érzésem volt, mintha sörös zselécukrot kóstolgatnék, No persze mérsékelt édességérzetet kell azért itt elképzelni. Szívesen meginnám még egyszer...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Elérhetőségek:

Tartu mnt 44
10115, Tallinn
Telefon (pult): +372-6 010 762
Telefon (iroda): +372-6 010 763
e-mail: info@seiklusjutte.ee

Nyitvatartás:

Hétfő-Szerda: 11.00-24.00
Csütürtök-Szombat: 11.00-02.00