2012. szeptember 25., kedd

Weißenoher Bonator Doppelbock

Forrás: Klosterbrauerei Weißenohe
Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 17., Tallinn (üveges)

Rég letűnt nosztalgiát idézett fel bennem ez az üveg, arra az időkre emlékeztetett, amikor még akkora volt egy sörösüveg, hogy öt éves gyerekek nem nagyon tudták marokra fogni. Valamikor a '90-es években érkezett el az a fordulat (sokan már nem is emlékeznek rá, fogadjunk...), amikor a szabvány sörösüveg átmérője lecsökkent, s látványosan karcsúbb lett...

A főzetért felelős intézmény Németországban található, nevezetesen a Klosterbrauerei Weißenohe, amely nevéből ítélve egy kolostorhoz próbálja kötni magát. De hogy ez a Weißenohe pontosan micsoda, ahhoz az én lassan 20 éve eltompult inaktív német nylevtudásom (s hozzáteszem a Google sem segít ezen sokat...) nem nagyon volt elégséges, annyi volt csak bizonyos kutakodásom elején, hogy a fehérhez némi köze van...

A cég odafent belinkelt weboldala mellőzi az angol nyelv luxusát, így kénytelen vagyok az előbb említett színvonalú jártasságomat elővenni, amikor pár dolgot szeretnék veletek róluk megosztani. Nem volt hiábavaló átrágnom magamat rajta, mert legalább annyi kiderült, hogy az előbb citált Weißenohe egy település neve, s így nem fontos, hogy valami normális jelentése is legyen ennek a szónak...

Szóval egy bencés kolostor jelen esetünkben az alap, amely a X. században létesült, s mint minden normális helyen, a sörfőzés itt is az élet szerves része volt. No persze nem felejtik el megemlíteni a weboldalon azt sem, hogy egyes források szerint ez a főzde a legrégebbi Németországban, de ennek most nincs kedvem utána nyomozni... Volt egy-két érdekes történet a kolostor falai között az évszázadok során, de ezt most borítsa jótékony homály, majd egy másik posztban kitérek erre is. A szekularizáció 1803-ban érkezett el ide, az egész sörfőző komplexum akkor magánszemélyek kezébe került (a templom és járulékos részek persze nem). De a továbbiakról szintén később... A sörgyárnak tehát volt ideje egy korrekt portfólió kialakítására, jelenleg 11 (!) különböző sör van a kínálatban...

De hogy ne maradjatok teljesen jó sztori nélkül... Ennek a sörnek az eredetéhez kapcsolódik egy jó kis anekdota. A bencés főzde már jó korán belépett az erős bock sörök főzésének világába (a doppelbock kategóriáról elméleti elemzés alant...), s mivel az ő sörük erősebb volt, ez felkeltette más vallási közösségekben az irigységet. Bepanaszolták őket a pápánál, hogy a böjt alatt a bencések ezt a sört nem az ételektől való önmegtartóztatás céljából fogyasztják, hanem tisztán csak élvezeti szándékkal. (Valljuk be, ez valószínűleg nem járt messze az igazságtól...) Azonban Weißenohe-ban sem estek a barátok a fejük lágyára, szépen elküldtek egy hordónyi doppelbockot a pápának, hogy ítéljen ő. Mivel Bavária viszonylag messze esett Rómától, plusz közben volt az Alpok is, mire a hordócska odazötykölődött, a sör már rég döglött volt. A pápa megkóstolta, s azt írta vissza, hogy "Ki ezt a förtelmes italt megissza, az egy igazi bűnbánó." Ilyen ravaszak voltak a sörissza bencés barátok...


Bock és hasonló stílusú sörök voltak már a blogban, de doppelbockból ez az első. A doppel előtag Belgiumban sem ismeretlen, ott arra utal, hogy a sör alkoholtartalma nagyjából duplája a normál sörének, azaz 6-8 % alkoholt kell keresnünk. Németországban a helyzet hasonló, bár a doppelbock alkoholtartalma általában nem duplája egy normal bocknak. A színük általában a halvány amber és a nagyon sötét barna között mozog, az ízükben meg többnyire erőteljesebb aroma érződik, sokszor kiérezve az alkoholt is.

Jelen esetben az alkoholtartalom 8,5 %, azaz a dupla most megvan.:) A habja barna, bár oly hamar elillan, hogy mire a fényképezőgéppel kettőt exponáltam, már szinte semmi sem volt. Illatában leginkább édeskés, gyümölcsös, a színe pedig számomra kicsit átlátszó volt. Ízlelésre nem túl sűrű (bár azt nem mondanám, hogy tartalom nélküli), kicsit nekem a belga barnákra emlékeztető élményt ad. Kicsit tán vizesebb, egy fura utóízzel, amiben valami fura komlós íz keveredik egy kandiscukros érzettel.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2

2 megjegyzés:

  1. Két kiegészítés, nem mintha az én németem nem kopna...

    1) A honlapon található "Damit zählt unsere Klosterbrauerei zu den ältesten in Deutschland und wird in zahlreichen Publikationen als die älteste Brauerei Frankens geführt." mondat igazából azt mondja, hogy a főzde a legöregebbek közé tartozik Németországban és a legöregebb Frankföldön. Illetve még az utóbbit is kicsit körmönfontan fogalmazza meg ("sok publikáció, mint a legöregebbet említi"), hogy ne lehessen belekötni, ugyanis igazából csak annyit lehet tudni, hogy a kolostor már megvolt 1050-ben, arra nincs forrás, hogy a főzde is meglett volna ekkor.

    Ennél pl. biztosabbra megy a Weihenstephaner főzde, amely egy a sörfőzést konkrétan említő forráshoz köti a főzde történetének kezdőpontját (1040), pedig az ottani kolostor akkor már kb. 300 éves volt...

    2) A német bock olyan sör, aminek a szárazanyagtartalma 16 foknál magasabb, a doppelbock pedig legalább 18 fokos kell legyen. További jellemzőjük, hogy általában viszonylag kevéssé komlózzák őket, azaz a malátás-édes íz dominál bennük.

    VálaszTörlés
  2. Szia,

    De örülük, hogy írtál, ezek szerint még nem felejtetted el a blogot.:)

    1) Hát igen, ezért írtam én, hogy a német nyelvtudásom kissé már megkopott (1991-ben szereztem egy középfokút a Rigó utcában, s azóta tán ha néhány német nyelvű filmet ha megnéztem...), de akkor azért nem jártam oly messze az igazságtól, én is kb. így értelmeztem a dolgot... No meg a német söruniverzum még várat magára számomra, ha őszinte akarok lenni. Igen csak kicsi szegmensével volt alkalmam még találkozni, de igyekszem ezen változtatni...:)

    2) Ezért pedig külön köszönet. Ezekről a határokról még nem hallottam...

    VálaszTörlés