Baltika 0

Forrás: Carlsberg

Tesztelés időpontja:

2013. október 29., Saku (üveges)

Senki nem fogja elhinni, de ezt a sört a Saku sörgyár látogatása során kóstoltuk meg (normális, aki egy sörgyárban alkoholmentes sört kóstol???). Lesz majd erről a látogatásról is poszt természetesen, de azt még kicsit érlelni kell... Szóval nem igazán a mi választásunk volt, a látogatás végén felajánlottak egy hat üvegből álló kollekciót kóstolásra, ahol az erősebb sörök felé haladva ez volt az első a sorban (mily meglepő...)

Abban sincs semmi meglepetés, hogyan kerülhetett bele a sorba. A Saku a Baltika termékek kizárólagos forgalmazója Észtországban, s a Saku saját portfóliójában nincs saját alkoholmentes sör. Nekem az alkoholmentes sör nagyjából olyan sűrűn jut eszembe, mint hogy nagyon meg kéne zsírozni a villanykörtéket, mert erős a fény a szobában, szóval szinte semmikor. Akkor van otthon ilyen sör, ha valami végzetes hiba folytán bekerül a kosárba, egyébként csak ilyen alkalmakkal "jutok hozzá" az ilyen élményekhez.

Érdekes módon mondjuk legutóbb (2011-ben volt utoljára ilyen szerencsére...) sem volt nagyon rossz, amit ittam, ez a Baltika 0 pedig kimondottan jó. Pohárba kitöltve kimondottan emlékeztet egy sörre, és kiállja az illatpróbát is: nyoma sincs az alkoholmentes italokra jellemző tipikus illatnak, aromának. A gyártási folyamat egyébként olyan, hogy a már elkészült "normál" sörből vonják ki az alkoholt, amit ők csak "dialízisnek" neveznek. Mindenesetre a végeredmény meggyőző, sörre emlékeztető illat és íz, mint említettem.

Az első kortyok kimondottan édesek, aztán a finis elkeseredik, de olyanformán, amilyet alkoholmentes sörnél még nem éreztem. Először volt olyan érzésem, hogy nem is hiányzik az alkohol. Lehet, hogy fogok ilyet tartani otthon? Juj, ez már ijesztő...:) Mindenesetre először is veszek egy üveggel visszakóstolásra, mert ezen alkalommal csak 2-3 centiliter jutott (sokan voltunk)...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	30

Saku Le Mans

Tesztelés időpontja:

2013. június 28., Narva-Jõesuu (üveges)
2013. szeptember 1., Tallinn (üveges)

A Saku már régóta dob piacra olyan sörkülönlegességeket, amelyek egy-egy városhoz, vagy régióhoz köthetők, de mostantól aztán ezeket a korábbi kezdeményezéseket egy rendszerezett projektbe terelték, s elnevezték Saku World Beers-nek. A jelenlegi aktuális "szabályrendszer" szerint három sör lehet a kollekcióban a piacon, csupán csak racionális megfontolásokból. Érthető a dolog, nem nagyon bír a piac eltartani többet, meg hát némelyik nem is olyan népszerű.

Jelenleg a kollekció három versenyzőből áll: Saku Manchester (ale típusú sör), Saku Dublin (Guiness szerű sör...) és Saku Tokyo (nemrég jelent meg, rizsből készül, hamarosan teszt...) Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tesztalany, valamint a Saku Stuttgart és a Saku Praha kikerültek a pixisből, s nem gyártják őket jelenleg. A honlapon leírtak szerint a kollekció évente egyszer-kétszer frissítésre kerül, szóval igen csak jól kell teljesítenie egy sörnek, ha benne akar maradni a kínálatban.

Így aztán akár azt is mondhatnánk, hogy ez a teszt okafogyott, de tán mégsem: az üzletek polcain még fellelhető azért a Saku Le Mans most is (amíg a készlet tart...), s hátha ennek a cikknek a hatására dönt majd valaki úgy, hogy feltétlen ki kell próbálni ezt a sört is...

A sör tisztességes neve egyébként Bière de blé classique Le Mans volt, amely tulajdonképpen egy lágy búzasör, némi citrusos ízzel a háttérben. Mondhatjuk nyugodtan lágynak, mert az alkoholtartamát a meleg nyárra lőtték be, csupán 4,2 %. Francia sörfőző hagyományok szerint készült, s a citrusos jellege olyannyira hangsúlyos, hogy először én egy szűretlen radlernek gondoltam. A szűretlen stimmel is, de ez mégsem radler... Érdekes módon a kóstolgatás közepette másféle gyümölcsös ízek is jöttek (tropikus gyümölcsök, leginkább banán...), utóízében pedig leginkább édeskés volt. Különösen igaz volt a gyümölcsösség az első tesztre, amikor Narva-Jõesuu-ban nem teljesen behűtve sikerült fogyasztani.

Ez a fajta búzasör eléggé elterjedt Franciahonban, bár nagyban emlékeztet azért a belga és német szomszédok hasonló söreire is. Mondjuk annyiban más, hogy a klasszikus búzasörökkel ellentétben ez könnyedebb, és sokkal jobban érződik a citrusos jelleg, ez tagadhatatlan. Ez a fajta sör (nekem) nagy melegekben ideális, főleg étkezés előtt. Sőt, ha valaki nem nagyon akarja túlterhelni a gyomrát egy kánikulai napon, szerintem gy sajttállal vagy gyümölcsökkel is ideális, és kiválthatunk vele egy főétkezést... Külsőre a sör teljesen rendben volt, még a habján sem nagyon tudnék fanyalogni...

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	34

La Goudale

Tesztelés időpontja:

2013. október 20., Tallinn (üveges)

Ismét főzés közben jött rám a sörfogyasztás vágy (úgy tűnik ez már-már pavlovi reflex...), s aznap ez volt a második a sorban. Az első egy érdektelenebb lager volt (poszt később), pillanatnyilag sokkal érdekesebbnek tűnik ez a tétel.

A sörért a Les Brassaurs de Gayant nevű főzde a felelős, s aki már régóta figyelmes olvasó errefelé, annak ismerősnek csenghet ez a név. Volt már tőlük egy teszt a blogban, az egy irtó erős sör volt, s nem a legjobb volt a kategóriájában, ha őszinte akarok lenni. A Goudale-ről sok mindent nem lehet megtudni a cég weblapján, de legalább lelkesen írnak róla...

A palack és a címke nagyjából pont emlékeztet egy tipikus belga sör csomagolására, s a már korábban citált másik sörüktől eltérően, ez legalább nem csak a külsőségekben emlékeztet arra a nívóra. 7,2 % alkoholtartalmú felsőerjesztésű blonde-ról van szó, amit sajnálatos módon kicsi üvegbe zártak, de tán nem is kell belőle több, hisz azért mégis csak moderáltan erős sörről van szó. A cég állítása szerint ez a blonde recept még a középkorból származik, higgyük el, miért is ne...

Állagra kissé opálos (normális mértékben), habja kimondottan szép, a mellékelt fotókon jól látható. A színe mondhatni gyönyörű, s ezzel tán nem túloztam... Ízében elsőre édeskés, ami lassan megy át aszalt gyümölcsös jellegbe, ugyanakkor kimondottan szénsavas, de nem túlzottan. Egyetlen gond vele csupán a palack mérete (0,25), de erről már szó esett. Mindenképp ajánlott tétel, vessétek rá magatokat ha útba esik... Mindenképp életem legjobb francia söre eleddig...

S csak hogy mindenki megéhezzen megint, ismét egy kép, hogy mi készült aznap...:)

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38

1410

Tesztelés időpontja:

2013. június 22., Tallinn (dobozos)

A sör dobozára tekintve elsőre nem az fog beugrani senkinek, hogy vajh ki gyárthatja ezt a sört, mert az bizony nagyon nincsen feltüntetve. Csak egy nagy 1410-es évszám virít rajta, de persze engem nem olyan fából faragtak, hogy ne járjak utána, mi a frászt is jelent ez tulajdonképpen. A dobozt forgatva hamar kiderül, hogy a sör a már sokszor emlegetett litván gyártó, a Volfas Engelmann terméke, s az ő honlapjukról az is kiderül gyorsan, hogy az 1410-es szám egy évfordulóra emlékeztet, jelesül a grünwaldi csata évfordulójára. A sör a 600 éves évfordulóra főzetett első alkalommal, tán nem okozhat nehézséget akkor, hogy mikor is készült először...

Magam részéről mostanra már eléggé járatos vagyok a Baltikum történelmében (tán senki nem veszi nagyképűségnek...), de tán nem mindenki az, így egy kis kitérő... A grünwaldi csata (litvánul Žalgirio mūšis) 1410. július 15-én esett meg. Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint például az orosz fejedelemségeket. Csak jelzésképpen: azért terjeszkedtek leginkább errefelé, mert korábban a Magyar Királyság területéről sikeresen el lettek zavarva...

Forrás: Wikipedia

Az ütközet az 1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A csata a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, nagyjából negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a lovagrend ereje itt is megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Osten-nek. Csak még egy érdekesség: A litvánok tatár lovassága élén Dzsalál ad-Dín, az Arany Horda majdani kánja állt...

Maga a sör egy egész erős lager (5,3%), bár érdekes módon a gyártó maga light sörnek említi. Ehhez képest egész tartalmas, ízében leginkább édeskés. A színében tényleg light, halvány sárga leginkább. Habban nem teljesít valami pazarul, de összességében azért közepesnél mindenképp jobb sörnek mondanám. Ez az egyetlen sör egyébként a Volfas Engelmanntól, amit akár kétliteres palackban is meg lehet vásárolni. (Az én dobozom egypintes volt...)

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	28

Höss Doppel-Hirsch Dunkel

Tesztelés időpontja:

2013. október 5., Tallinn (üveges)

Már többször emlegettem mostanság, de tényleg jó dolog nagyon, mikor az ember a kertben főz valamit és van néhány érdekes sör otthon (miért is ne lenne...). Nincs is ennél üdvözültebb periódus egy jó kis kóstolásra. Nemrég szóba került a Höss főzde is Németországból a Höss Adlerkönig Urtyp Hell kapcsán, lássuk akkor most egy újabb sörüket, amely még azzal is büszkélkedhet, hogy elnyerte 2012-ben a World Beer Cup aranyérmét. Ehhez különösebben kutakodnom sem kellett (bár a honlapon is írják), ugyanis e tény ott virít a címkén is:

Aznap éppen halászlét főztem, s mivel vörösbort kortyolgattam pár perccel előtte (az ugye kell a lébe...), úgy gondoltam nem váltok nagyon az ízvilágban, így ezt a barna sört vettem elő. A habja, mint a képeken látszik korrekt, a színe pedig kimondottan tetszetős, barna és vörös között játszik. Alkoholtartalomban viszonylag szintén erős, 7,2 % a papír szerint.

Ez az alkoholmennyiség ízben nem, erősségben annál inkább érződik: nem értem az üveg végére, de már éreztem, hogy ittam valamit, éreztem is, hogy másodjára valami könnyedebbet kell választani. Az ízvilága az édeskés és kesernyés között hajladozik, s mikor az édeskésebb fajsúly kerül előtérbe, kibogozhatatlan gyümölcsös jelleg uralkodik el benne. Emlékeztet szilvára, ugyanakkor őszibarackra is.

Csak ajánlani tudom, az utóbbi idők egyik legjobb söre...

Megjelenés	10
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	41

A. Le Coq Premium Extra Cherry

Tesztelés időpontja:

2013. június 21., Tallinn (üveges)

Itt a nyár (jó, ez már kissé múlt idő, inkább a tél van a nyakunkon hamarost...), legalábbis a teszt, amiről szó van, júniusban volt. Ilyentájt felbolydul a sörszakma, és a gyártók kijönnek az új frissítő hatású söreikkel, amelyek többsége inkább emlékeztet üdítőitalra, mint sörre. Nem lóghat ki ebből a sorból lassan már senki sem, főleg ha a cég akkora gyártó, mint az A. Le Coq Észtországban.

Ez a sör tehát egész friss a piacon, s nyilván nem hagyhattam ki, amikor beköszöntöttek itt a "nagy melegek". Mikor a címkét megnéztem, kissé meglepődtem. Normál esetben egy ízesített sör alkoholtartalma valahol 1,8 -2,3 %, de a Premium Extra Cherry 4,5 % alkoholt tartalmaz... Ízre nem gej édes (sok ízesített gyümölcsös sör sajnos simán cukros vagy édesítőszeres...), az íze inkább bon-bon meggyre emlékeztet, mint normál meggyre.

Picikét kesernyés is, de ez nem komlóféle keserűségnek tűnik, inkább olyan, mintha magosan áztatták volna a meggyet a sörbe. Nem mondanám egy korszakalkotó italnak, de mindenképpen egyedi ízű ez a sör az A. Le Coq-tól...

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	29

Volfas Engelman Pilzeno

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos, 1 pint...)

A gulyás főzése elég hosszú folyamat, így simán belefér, hogy közben az ember két doboz sört elkóstolgasson, pláne úgy, ha még valaki közben a zöld szemetet is gyűjti a kertben, mint én. El kellett kezdeni azt is, nincs mese, még pár hét, aztán simán betemet mindent a hó... Egy szó mint száz, ettől bizony csak több vizet veszít az ember, s folyadékot pótolni kell.

Ezúttal második sörként a Volfas Engelman újabb sörére esett a választásom, s a választást nagyban megkönnyítette, hogy ez a sör be volt hűtve. Akik szorgalmasan olvasgatják a blogot (s miért is ne, ugye), már többször is találkozhattak a gyártó nevével, akik esetleg nem ismerősi a cégnek, kattanjanak a fenti linkre, számos teszt található ott korábbról.

A Pilzeno a gyártó egyik legismertebb söre, s a név és a recept elég hosszú múltra tekint vissza. A két háború közötti periódusban kezdték el készíteni, litván malátából, a komló pedig cseh és német eredetű. Ez volt annak az időszaknak a legnépszerűbb pilzeni söre Litvániában, az akkori statisztikák szerint vitte a piac 62 (!) százalékát...

Pohárba kiöltve a színe fogott meg leginkább, bár a habbal sem volt különösebben probléma. Illata konkrétan nem nagyon van, s az első fél perces vizuális ismerkedést követő első kortyok sem hoztak különösebben izgalmas élményeket, egyedül tán a szokatlanul "száraz" komlóízt tudnám kiemleni. Kellemes lágy pilzeni íz, harmonikus light sör, de erről a szintről nem emelkedik feljebb. Viszonylag sokáig kóstolgattam, mert a nagy zsák nehezen telt meg, s időről-időre visszatértem a pohárhoz. Sajnos a levegőztetéssel töltött idő sem javította fel érdemlegesen.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	28