Leffe Ruby

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (üveges)



Forrás: Thumped

Vajon fog-e még bővülni a Leffe kínálata? Immáron ez már a hetedik a sorban. A Leffe is beállt ezzel a sörrel abba a sorba, ahol a gyártók megpróbálják a fiataloknak eladni a mindenféle "gyümölccsel", színezékkel, édesítőszerekkel és más mesterséges szutyvarokkal legyártott termékeiket. Némelyiknél az ember azt sem tudja mit iszik, sörre momentán a többség nem is emlékeztet.

Ebben a Rubyban is aztán van minden, eper, málna, áfonya, rózsalevél, anyám kínja. Őszintén szólva, ez az első gyümölcsös apátsági sör, ami a kezembe került. Az ízén nem lehet kiérezni mindezt, igazából egy kellemes üdítőitalhoz hasonlatos, érdekes ízvilággal. 5% alkohol van a 25 cl-es palackban, az árára sajnos nem emlékszem. Nagy melegben kimondottan ajánlott tétel ha szomjasak vagyunk (de nem sörre). Azért mégsem fogom nagyon bántani, merz az íze nagyon egyedi, hasonlítani sem tudnám semmihez.  Egyszerre édes és savanyú, valamint gyümölcsös is egyben.

Ne hagyjátok ki, bár nagyon ritkán lehet kapni. Az osztályzat nálam 6-os.

Tatra Jasne Pełne

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 7., Tolna (dobozos)

Forrás: Napoje Do Domu

Ez a sör is a Żywiec birodalmat gazdagítja, úgy látszik ők is sok márkanév felett diszponálnak. A márkanév jelenleg a "Tatra", e szó jelentését tán senkinek sem kell magyarázni. Két változatot szereztem be belőle a lengyelországi átutazásunk kapcsán, ez az első versenyző, a másikról majd később. Sajnos a termék honlapja, mint más lengyel sörök esetében is, csak lengyelül érhető el, így kénytelen voltam online fordítók segítségét igénybe venni...

11,9 % szárazanyagtartalommal rendelkező pilzeni típusú sörrel van dolgunk, amelybe jótékony lelkek 6 %-nyi alkoholpoteciált helyeztek el. Pohárba kitöltve kellően fejlődő habhoz van szerencsénk, amely a dobozos termékeknél elvárható mértéknél lassabban esik össze szerencsére. Ízlelésnél nem jön elő a szokásos hiba, a fémíz, ez a sör már-már olyan, mintha üvegből töltenénk ki. Minőségre hozza a lengyel söröknél általam eddig megtapasztalt megbízható szintet, a közepesnél jobban teljesít.

Leginkább talán az egyensúlyát lehet kiemelni, nincsenek zavaró ízeltolódások, egy pilzenire felkészült fogyasztót semmiképpen nem ér csalódás. Ugyanakkor azt is el kell mondani emelett, hogy nem is tartogat különösebb izgalmakat. De ez csak zárójeles fanyalgás, ne vegye senki komolyan... Egészségünkre!

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Argus Premium

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 7., Tolna (dobozos)

Mielőtt a tesztelírásba belecsapnánk, egy kis ünneplés. A blog márciusi indulása óta, ez a kétszázzadik tesztelési poszt a sorban, úgyhogy fanfár! E rövid kis örömködés után pedig fordítsuk tekintetünket az érdemi munka felé...


A magam részéről valamiért teljesen meg voltam róla győződve valamiért, hogy ez az Argus termékcsalád Dániából ered, de ez toális tévedés. Az igazság ezzel szemben az, hogy a sör származási helyét Lengyelországban kell keresnünk, egészen pontosan a Zaklady Piwowarskie Glubczyce nevű főzde készíti. A linken egy lengyel nyelvű weboldal fog bejönni, amely érdekes módon említést sem tesz erről a sörről. Valószínűelg azért, mert ez a sör egy nagy élelmiszerlánc polcain érhető el, kvázi sajátmárkés termék... De ettől most tekintsünk el.

Forrás: Canmuseum

A sör íze egész korrekt, mondhati sokkal több íze van mint a hazánkban hozzáférhető átlag pilzeni söröknek. Az alkoholtartalma ugyan mindössze 5 % (létezik belőle "Strong" verzió is, teszt róla később), de ezt meghazudtolja a tartalmassága, olyan, mintha egy erősebb sörrel lenne dolga a lelkes tesztelőnek. Az esetek többségében az ilyen sajátmárkás termékek engem fanyalgásra késztetnek, de ez a sör ebben a kategóriában kimondottan jól teljesít...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Maes Pils

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (dobozos)

Forrás: Triple Bee

Ritka dolog Belgiumban, hogy egy sört fél littyós dobozzal is gyártsanak, de ez is olcsó tömegtermék a Jupiler-hez hasonlóan, úgyhogy van ilyen változat is belőle. A Jupiler-hez képest ugyan több komlót érzek ki belőle, de nem igazán jött be ez sem. Valószínűleg sokkal jobban teljesített volna, ha nem egy Hoegaardent követett volna aznap este a sorban, így most csak 3-as.

De hogy kicsit művelődjetek is: a Maes pils az Alken-Maes sörfőzdéhez kötődik. A főzde eredete 1930-ra nyúlik vissza. A sör „jogelődje” úgymond a Prima Maezenbier, amelyet ebben az évben főztek először az Antwerpeni „Universal Exposition” nevű rendezvényre. 2008-ban az Alken-Maes felett átvette az uralmat a holland Heineken. 2009 áprilisában az Alken-Maes megváltoztatta a Maes Pils receptjét, ennek eredményeképpen az íz egy kicsit megváltozott, az alkoholfok pedig 4,9 %-ról 5.2 %-ra nőtt. Innentől kezdve van az új logó is, új az üveg is, no meg a marketingnek hála a szlogen is: „Extra Mout/Extra Malt” (Extra malátás? Elég borzasztóan hangzik…). No de majd később lesz részletesebb tájékoztató az Alken-Maesről is...

Gösser Spezial

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 6., Budapest (csapolt)

Forrás: Árgép

Ki ne ismerné ezt a márkát? Ilyen ember szerintem nincs is... A szomszédok (Ausztria, Stájerország) számomra vitathatatlanul legjobb próbálkozása a sörkészítés terén. Hazánkban természtesen licensz alapján készült sört lehet kapni többnyire, ez is Sopronban készül... Erre azonban többnyire nem lehet panasz, legalábbis a magam részéről az üveges verzióval elégedett szoktam lenni.

A blog indulása óta először kerültem közelségbe ezzel a sörrel ismét, ezúttal csapolt verzióban. Fura volt egy kicsit, amikor kihozták, azt hittem először, hogy a poharat nem sikerült jól elmosni. Ugyanis a színe és az állaga nem volt olyan kristálytiszta és áttetsző, mint amilyen az ampullás verzió szokott lenni kitöltve. Nézegettem a poharat, de annak ugyan nem volt semmi baja, a jelek szerint a sörnek volt ilyen opálos jellege.

Kicsit furának tűnt tehát a dolog, de belekóstoltam természetesen. Nem nagyon hasonlított a dolog az üveges ízélményre, sőt. Kissé vizesnek is érződött, és nem éreztem azt az egyensúlyt a keresrnyésségben, mint korábban. Hozzáteszem, csapolt Gösser sörre pályafutásom során nem nagyon emlékszem, talán egyszer ittam Ausztriában, de az más kategória. Ugyanakkor többszöri ízlelés után nem tudnám azt mondani, hogy a sör rossz, de nagyon más, mint amit az üvegestől megszoktam...

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Florival Blonde

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 27., Brüsszel (üveges)

Forrás: PolarBeer

Mint már említettem, ez a „Florival” márkanév is a Delhaize áruházlánchoz kapcsolódik.  Tripel, brune és blonde is létezik belőle... Ezeket én most már mind végigkóstoltam, úgyhogy itt végre teljes sikerről beszélhetünk...

Ez a blonde nem rendelkezik kimagaslóan teljesítő habszerkezettel, mint ahogy az íze sem veri a csúcsokat. Arra azonban pontosan jó volt, aminek szántam: lefekvés előtti altatónak, fejbevágásnak tökéletes, nagyon jót aludtam utána. Magyarán: a belga sörkészítés titkait firtató lelkes kutató ne is reménykedjen abban, hogy a kehely tartalmának ürítése közben eljő a katarzis. Azért egy 6-ost megér. (Az űrtartalom 33 cl, az ár pedig 71 cent.)

Arany Ászok Félbarna

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 3., Balatonaliga (dobozos)

Forrás: Sörbarátok klubja

Már régen vetemedtem arra, hogy Arany Ászok kategóriába tartozó sört vegyek a kezembe, még ha olyan jó emlékeim is vannak a '90-es évek elejéről, vízitúráink idejéből. (Hihetetlen, de igaz: akkortájt még elég nehéz volt az egyes sörgyárak ellátási körzetein kívül más, konkurrens gyártók termékeihez hozzájtuni. Így mikor Tokajból lefelé haladtunk Szeged irányába a Tiszán, egyszer csak átléptük a "Borsodi - Arany Ászok" demarkációs vonalat... Az egyik ilyen túra során sikerült Halmai Csongor elmebeteg barátomnak barchoba feladványként az Arany Ászok Á betújében az ékezetet feladni... Sok sört kellett meginni Tiszavárkonyig, mire megfejtettük...)

Na de nagyon elkalandoztunk, térjünk vissza a tárgyra. Szóval Arany Ászokkal már régen nem volt dolgom, ugyanis a minősége számomra nem egy fokmérő, finoman szólva, hiába nyert ezer aranyérmet akármilyen sörversenyen. 

Időnként piacra dobnak ezen a branden belül Kőbányáról mindenféle idénytermékeket is, ezek közé tartozik a félbarna is. Nagy várakozással nem tekintettem a teszt elé, mint fentebb látszik, s várakozásaim nem javultak attól sem, amit a dobozon összetevők címén találtam. Tudom én persze, hogy a kukoricagríz tök jó dolog, meg olcsó is, de miért kell majd' minden magyar sörbe beletenni? És ne tessék nekem azzal jönni, hogy "mások is beleteszik...". Mások se tegyék! Igazán nem mondhatja rám senki az eddigi tesztek alapján, hogy nem vagyok híve az új összetevők kipróbálásának, az újdonságok keresésének. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valamiről ezerszer már bebizonyosodott, hogy egy kalap kakit sem ér, ha beletesszük egy sörbe, sőt, csak rosszabb lesz tőle, akkor azt a valamit végre valahára el kéne felejteni.

De nem, ebben a sörben is van. Kibontottam hát, a doboz kellemesen le volt hűtve. Kitöltve színre ténylegesen félbarna érzetet kelt, már-már hasonlít egy jó sörre, ebben a vonatkozásban nem nagyon fogom lepontozni, ígérem. Ízlelésre a dolog már érdekesebb. Ha behunyom a szemem, akkor szinte az első pillanatokban a tudatalattimból előtolulnak azok az élmények és ízek, amelyek egy jól félbarna sörhöz köthetők. De ne legyen senkinek illuziója, ez csak pár pillanatig tart, rögtön utána visszazuhan az ember a jellegtelen íz posványába. Hamarosan rájöhetünk, hogy ez a valami biza sokkal inkább közelebb van egy semmilyen grízes pilzeni ízéhez, mintsem egy félbarna sörhöz. Egyetlen vigasztalót tudok csak mondani: a sima Arany Ászoknál ez a sör mindenképpen jobb. De ez nem nagy dicsőség.

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	20
Régi értékelés szerint	4