Tesztelés időpontja:
2009. május 28., Brüsszel (üveges)
Haladjunk hát tovább a jól kitaposott ösvényen, melynek már korábbi alkalmakkor a
Chimay barna (Brune) csapolt és üveges változata már megágyazott. Az előbbi mondatborzalomból nehéz jól kijönni, de azért megkísérlem.
Valahogy ebben a 2009-es májusi tesztidőszakban túlsúlyba kerültek a vége felé a tripel kategóriába eső sörök, de a fene bánja. Pláne, ha ilyen jól sikerült tételekkel találkozom, mint ez is. A címke büszkén hirdeti, hogy trappista sörrel van dolgunk, de megtudhatunk róla mást is. Szép kis piktogrammal adják tudtunkra például a hátoldalán, hogy szentségtörés számba megy, ha valaki pilzeni pohárba akarja tölteni (erre nézvést javaslom áttanulmányozni a
sörkalauzom korábban közzétett részét), így csak remélni tudom, hogy senki nem dob rám követ, ha megtudja, hogy én a szállodában egyszerű vizespohárba töltöttem ki…
A többi trappista sörhöz hasonlóan természetesen ez is a kehelyszerű poharakban érzi jól magát. Aztán még azt is meg lehet tudni a címkéről, hogy huncut az, aki ezt a sört fekve tárolja…. De térjünk rá a nedű elemzésére. A pohárba kiöntve halványabb színt kapunk a
tripelek átlagához mérten, de ez ne tévesszen meg senkit, jelen esetben nem arról van szó, hogy agyonvizezték volna az italt. A sör habja nem lehengerlő, de ezt nem is vártam. Ízre harmonikus, egyben van, de nagyon. Szerencsére nem estek túlzásba az erjesztésnél, így megálltak szépen 8 % alkoholnál, elég is. Főleg ha megvizsgáljuk a palackot, ami 33 cl-es, egy elég is belőle. Az ára 1,02 euró, az osztályzat pedig 9-es.
