Kauno Šviesusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 17., Tallinn (üveges)

Érdekes a módon a cég honlapja csak "Kauno"-nak titulálja ezt a sört, pedig baromi nagy betűkkel ott van a címkén a Šviesusis szó is, ami litvánul light-ot jelent. (Hú de magyarosra sikeredett ez az első mondat, sebaj...) Nemrég került elő egy tesztjegyzet a Kauno alus söreiből, immáron ez a második (a dátum hasonló, akkoriban fogyasztottam bőszen a Vilniusban előző évben vásárolt söröket...).

Dacára annak, hogy a sör "light"-nak van aposztrofálva, ez a sör bizony nem az, mert 5 % alkoholtartalommal bír, ami inkább egy átlagos lager vagy pilzeni alkoholtartalma, mint egy könnyed próbálkozásé. Pohárba kitöltve a színe nagyon enyhén opálos (pedig nem szűretlen), citromsárgától picit elhajolva közelít a narancssárga felé.

Ízre egy picikét gyümölcsös, s időnként gesztenyés íz is érződik, amit én a használt élesztőnek tudok be, persze simán lehet, hogy nincs igazam. A hab rendben van. Összetevőkről egyébként túl sokat a fent belinkelt (csak litván nyelvű) honlapról senki nem fog megtudni, ott csak a szokásos marketingduma olvasható ("csak a legjobb alapanyagokból", bla-bla-bla...)

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Brewdog Hoppy Christmas

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 6., Tallinn (üveges)

Legutóbb írtam róla, hogy ismét megnyílt a lehetőség arra, hogy vállalkozó kedvű sörbarátok tulajdonossá váljanak a Brewdog cégben. Akkor csak gondolkodtam a dolgon, de mára a dolog már valóság, nem tudtam ellenállni a csábításnak::) Most már csak drukkolnom kell, hogy hasonló növekedési pályán maradjanak...

No persze ez semmivel sem fog befolyásolni, továbbra is igyekszem objektíven figyelni a próbálkozásaikat. Itt van mindjárt ez a karácsonyi sör... Lassanként itt a következő karácsony, de azért tán nyilván elhiszi nekem mindenki, hogy ezt a sört még az előző szezonban vásároltam, csak valahogy elbújt a ládában. A neve szójáték ismét, de ez ennél a cégnél nem igazán meglepő.

A Brewdog egyébként két sört is készített 2012-ben karácsonyra, ezek közül való a tesztalany. A kettő közül ez a gyengédebb, "mindössze" 7,2 % alkohol van benne szemben a Christmas Paradox-al, amiben 15 van. A Hoppy Christmas standard malátákból felépülő IPA ale, amihez a cég Simcoe komlót használt fel. Színre kellemes vöröses sárga, vagy inkább narancssárga, ízlés és színvakság kérdése... Ízében a kesernyésség kellemesen van jelen, ugyanakkor többféle citrus és ananász íze is feltűnik.

Az alkoholfokához mérten jobban le kell hűteni szerintem, akkor adja ki igazán az aromáját. Mindenesetre ez volt az egyik legjobb IPA, amit valaha ittam.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38

Kauno Tvirtovės Plius 9.5

Tesztelés időpontja:

2013. január 13., Tallinn (üveges)

Egy hirtelen ugrással helyezzük át a fókuszt újra Litvániába, ahonnan ritkaságszámba menő sört sikerült kóstolnom még az év elején. Nem csak azért nevezhető ritkaságnak, mert a Kauno alus termékeivel nem olyan egyszerű összefutni, hanem azért is, mert szokatlan mennyiségű alkohol van benne, 9,5 % (!).

Apropó Kauno alus, ők sem szerepeltek még a blogban eleddig... Viszonylag koros főzdének számít litván viszonylatban, már 1846-ban is főzték a söröket. Kínálatuk eléggé bőséges, de ez a sör már nem tartozik a portfólióba, ugyanis már nem gyártják. A nevükből tán kitalálható, de hátha mégse: Kaunas-ban van a gyár. (Bővebb információk majd egy későbbi posztban várhatók.)

Mivel ez a sör már múltidő, sajnos nem tudjátok kipróbálni... Durvább volt, mint egy átlagos doppelbock, sűrű, ízében egy túlérett pilsnerre emlékeztető valami. Nagyon keményen érződött benne az alkoholos íz (tesztelőtársam szerint nem volt vészes...), számomra egyértelmű volt, hogy minden feláldoztak annak oltárán, hogy a címkére ráírhassák a 9,5-öt.

Habja gyakorlatilag nem volt semmi, a színe aranyba hajló, tán egy kicsikét vöröses.

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19

Bauskas alus Nefiltrēts

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 28., Tallinn (üveges)

Kedves barátaimnak hála, tovább bővíthettem ismereteimet a Bauskas alus vonatkozásában, ugyanis ez a lett sör is ajándékként érkezett hozzám. Eddig a Bauskas Tumšais Speciālis és Gaišais Specialis nevű sörökhöz volt szerencsém, de itt még korán sincs vége a történetnek és a portfóliónak természetesen...

Az eddigi tapasztalatok a főzdét az átlagos szint fölé helyezik egy fokkal, s ezen a szinten a Nefiltrēts sem tudott túllendülni érdemben, de lássuk a részleteket... A sör 5,2 % alkoholtartalommal rendelkező szűretlen sör, aminek az élesztőjéről szinte csodákat zengenek a cég honlapján. Mivel is hozakodnak elő? Ez az élesztő bizony, amit felhasználnak, természetes forrása a B vitamiknoknak, vasnak, szelénnek, krómnak, fehérjéknek és egy más elemeknek is...

Annyi bizonyos, hogy színre nem olyan opálos, mint ami egy szűretlen sör esetében valószínűsíthető lenne, s ízben is közelebb áll egy normál lágerhez, bár néha búzasör felé hajlik az íze. (Tudok olyat is, aki szerint gumiabroncshoz hasonlatos íze van, de ez az ízjegy számomra értelmezhetetlen, s nem is szeretnék soha olyan helyzetbe kerülni, ahol ezt meg lehet tapasztalni...) Mindenesetre azt vártam volna, hogy nyújt valami különlegeset ez a sör (külsőre ígéretes volt...), de sajnos semmi kiemelkedő.

Megjelenés	8
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	29

 

Gurmee Jõuluõlu

Tesztelés időpontja:

2013. január 16., Tallinn ("csapolt")

Hangsúlyosan idézőjelbe van téve a csapolt, mert azért ezt egy kicsit meg kell magyarázni. Az év elején megnyitott Tallinnban egy hatalmas áruház (csak azért sem fogok itt nekik reklámot csinálni...), ahol magán az élelmiszerbolton kívül nyílt egy kisebb egység, ahol elvitelre lehet csapolt söröket venni. Többek között csapolnak Leffe-t is, meg lett söröket, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.... A söröket műanyag palackba teszik, s ott címkézik fel, egész jó megoldás szerintem...

Itt sikerült szert tenni erre a sörre, aminek az eredetét "jótékony" homály fedi, címkéjéről csupán annyi derült ki, hogy valahol Észtországban készül, barna sör (mintha nem látszana...), 2-12 fok között és 48 órán belül el kell pusztítani...

A nevéből gyakorlott blogolvasók arra is rájöhetnek, hogy egy karácsonyi időszakra készített sörkülönlegeséggel állunk szemben. Az összes induló paramétert figyelembe véve nem voltak túlottan nagy elvárásaim, de kellemesen csalódtam. Habja persze nem volt sok a főzetnek, de az illata egész kellemes (néhol ánizs?) volt a pohárba öntözgetés közben. Színe sem hagy különösebb kívánnivalót maga után, kellemesen barnás-vörös.

Sajnos az alkoholfokról nincs információ, de ízlelegetés közben érződik, hogy nem a 4+x kategóriában járunk, valahol 6 körül állhat meg szerintem. Ízre inkább édeskés, mint kesernyés, néhol zölddió és mandula aroma érezhető, kimondottan karácsonyi (téli) hangulatot idéz. Na jó, azért nem fogom az egekbe emelni, de feltétlen megérte a pénzét...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Fuller's ESB Champion ale

Tesztelés időpontja: 

2013. július 8., Tallinn (üveges)

Volt-e már Fuller's sör a blogban? Könnyű megfejteni, mert még nem. Sőt, még az is igaz, hogy ez volt életem első Fuller's söre, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most a gyár történeti áttekintésére nem nagyon szeretnék kitérni (nem is fogok), ha valaki mélyre akar az ismeretekbe merülni, katt ide, aztán lehet folytatni itt az olvasást...

Maga az ESB ale egy viszonylag fiatal kreálmány, a Fuller's mindössze 1971-ben dobta piacra, de elég hamar nagy népszerűségre tett szert. Eredetileg azért jött létre, hogy a téli időszakban leváltsa a már kissé megfáradt Old Burton Extra nevű sört. Vették, mint a cukrot, így aztán úgy döntött a menedzsment, hogy nem csak időszakos sör lesz belőle, bevették állandó szereplőnek a portfólióba...

A csapolt verzió alkholtartalma 5,5 %, ez annak idején elég szép számnak számított ale körökben, de ha nagyon megnézzük az Egyesült Királyságban csapolt sörként is forgalomba kerülő nedűket, ma is ez az egyik legerősebb... A népszerűség növekedésében persze nagy szerepet játszott az is, hogy 1978-ban a sör megkapta a CAMRA (Campaign for Real Ale) Beer of the Year minősítését. Emellett még begyűjtött már jópár díjat, de nem vagyok én Fuller's marketinges, hogy itt most mindet felsoroljam... Mindenesetre nem véletlen került oda az a champion szócska...

Az üveges verzó erősebb a csapoltnál, az én palackomra 5,9 % volt írva, hát annyi baj legyen. Létezik hozzá saját pohár is, én csak a szokásos kóstoló pohárkámmal estem neki persze... Mit is érdemes említeni először? Tán a színt. Ennek a sörnek kellemetes vöröses színe szinte rabul ejti az embert az első pillanatban, a feltörekvő szénsav pedig ad némi opálosságot, de aztán hamar kitisztul. Illatában gyümölcsök jelennek meg (leginkább citrusfélék), de érdekes módon az ízben ezek nagyon nem tolakodnak elő kezdetben. Nem túl sok hab keletkezik, ízben pedig leginkább édeskés karamellás érzet alakul ki, testes kis ale ez...

Alapanyagként Northdown, Target, Challenger és Goldings komló kerül bele, a Pale Ale és Crystal maltáta mellett. Folyamatosan jönnek elő a gyümölcsök (grapefruit?), aztán a végére enyhe kesernyésség veszi át a hatalmat. Mit mondjak még? Kéne inni még egyet...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38

Vilkmergės Tamsusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 10., Tallinn (üveges)

Minden jónak vége szakad egyszer, így a szabadságnak is, de ennek legalább annyi jó hozadéka van, hogy az ember újra gépközelbe kerül, s hódolhat a blogírási kedvének is, ha éppen olyanja van. Régen írtam ide, így ennek is épp ideje volt már. A szabadság alatt persze megint gyűltek fel újabb jegyzetek és élmények, de most még mindig az év elejére kell visszanyúlnom, amikor megkóstoltam a Vilkmergės alus eleddig számomra legjobb sörét... (Azóta sikerült Kaunasban szert tennem egy újabb versenyzőre, teszt majd később...)

Szóval ez volt számomra eddig a főzde legkiemelkedőbb söre, és nem csak azért, mert ennek is nagyon szép a 33 cl-es üvege. Először éreztem azt, hogy a fenébe, is hát ez hamar elfogyott... Az alapanyagok (főleg a maláta) itt is Litvániából származnak, többféle malátát használnak hozzá, karamell malátából mindjárt hármat... Ez is szűretlen sör egyébként, ami errfeleé barna sörből aztán végképp ritkaság, meg kell becsülni az ilyet...

Alkoholtartalmárólé megoszlanak a vélemények a neten, többen 6 %-os sörrel futottak össze, sajnos az én képeimen nem látszik, hogy mi a pontos helyzet, s akkoriban elfelejtettem felírni. Annyi biztosnak látszik, hogy tán öttel kezdődik. Pohárba kitöltve a sör kiváló színkombinációkat mutat: lámpafénytől függően mélysötét, vagy bíbor színben játszik. Az íze elsőre nem túl erőteljes, selymes, harmónikus már az első pillanatban. A karamellás íz dominál, s nem megy utóízben sem kesernyésbe, de ugyanakkor édeskésnek sem mondanám. Egész nyugodtan meg lehetne belőle inni pár üveggel egy kellemes este közben, most éppen csak az a gondom, hogy nincs egy sem kéznél...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36