Quintine Blonde

Tesztelés időpontja.


2009. szeptember 26., Mons (csapolt)

Forrás: 40 beers at 40

Szezonális jelleggel csapolták Monsban, a sör emblémája egy sokatmondó boszorkány, a poháron is rajta volt. Már amikor kihozták, látszott, hogy szűretlen nedű került ezúttal a poharamba. Könnyed sörrel kerültem össze, de az indián nyárban, a napsütötte mons-i főtéren tökéletes kellék volt hűvösségével a délutáni csevej alatt. Az ára 3,2 euró volt, az űrmérték 33 cl, az osztályzat pedig 7-es. Az alkoholtartalma nem kevés, a hírek szerint 8 % van benne.

Bővebb információ lesz róla hamarosan, a készítőkről (La Brasserie Ellezelloise) nemkülönben...

Heineken

Tesztelés időpontja:


2011. augusztus 2., Várpalota (dobozos)

Rengeteg alkalommal volt már szerencsém ehhez a sörhöz (pontosabban a kis hazánkban licensz alapján értékesített termékhez), de ez az első teszt róla ezen a fórumon. Sajnos az eredetihez nem volt még soha szerencsém, érdekes összehasonlítási alapot nyújthatna. Ugyanis erről a sörről nem vagyok valami túl jó véleménnyel...

Az ára nem a legolcsóbb (a márkanevet meg kell fizetni...), de természetesen nem ez a legnagyobb értékmérő nálam (bár szeretem a jó árteljesítménnyel bíró nedűket). Pohárba kitöltve ez a sör majdhogynem áttetsző. Nem arra gondolok természetesen, hogy búzasörös opálossága legyen egy pilzeninek, nem. Errő szó sincs, de ez a kép túlmutat a tisztaságról elgondolt képről számomra, ez már kóstolás előtt is olyan, mintha vizes lenne.

Sajnos az ízlelőbimbóimat sem kényezteti el, egyszerűen nincs neki semmiféle jellegzetes íze, ami meg van, az nem okoz semmi örömet. A fémíz kiválóan érződik, a kesernyésség nem jó irányba fejlődik, és mindenen keresztüljön a vizesség, ami mindent visz. Az a nagy helyzet, hogy vannak nálunk ennél a sörnél sokkal inkább fogyaszthatóbb sörök, csak azért, mert "neve van", felesleges a pénzünket erre az italra pazarolni.

Eltökélt szándékom, hogy meg fogom kóstolni egyszer az eredeti verziót is, és meglátjuk, hogy mennyivel tud többet ennél a licensz alapján készült nedűnél.

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	9
Összesen	23
Régi értékelés szerint	4,6

Delirium Tremens

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 26., Mons (üveges)

Foorás: Dan Murphy's

Kellemes sör, a pohárba kitöltve a színe tiszta aranysárga, a habja viszonylag magas. Az íze? Hát nem is tudom, mire emlékeztet. Az biztos, hogy markáns, már amikor ittam, tudtam, hogy nem fogom elfelejteni. Nem tolakodóak az ízek, azt nem mondhatnám, de az összkép mégis jellegzetes, csak ajánlani tudom. Nálam egy 8-as szintre elért. Sajnos az áráról nem tudok nyilatkozni, nagyjából 3 euró körül volt. A palack 33 cl-es, és érdekes, hogy az üvege nem átlátszó, szürkés, és mindenféle fekete pötty éktelenkedik rajta.

A 2009-es jegyzeteimet lapozgatva ígérhetem, hogy hamarosan lesz egy bővebb ismertető a cégről (SPRL Brasserie Léon Huyghe), aki gyártja ezt a sört...

Holsten Premium

Tesztelés időpontja:


2011. augusztus 4. (csapolt), illetve augusztus 5. (dobozos), Budapest

Forrás: BC Liquorstore

Igazából két külön posztot kéne írni erre a két sörre, de mivel olyan szintű elmardásaim vannak (jelenleg 29 piszkozat bejegyzés vár csupán befejezésre, nem beszélve a belga sörös jegyzeteim feldolgozásáról, amely oly lassan halad, hogy ahhoz képest a 4-es metró építése maga a fénysebesség...), hogy önmagam behozatala pillanatnyilag finoman szólva kétséges, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy külön topikot nyissak ennek a két dolognak.

A Holsten már régóta jelen lévő sör Magyarországon, bár korábban kétfajta verzió is elérhető volt (A "piros", és a "zöld"). Mára meg kell elégednünk az utóbbival, de manapság már nem is nálunk készül. Azt tán mondanom sem kell, hogy licenszelt termékről beszélünk ismét, ennek a sörnek a német nagytestvérhez vajmi kevés köze van. Érdekes, hogy a gyártás mióta nem nálunk zajlik már egyébként, rövid kutakodásom során kiderült, hogy már 2006-ban egyik déli szomszédunk (Horvátország) gyártotta, manapság pedig Szerbiában készülget, legalábbis az általam fellelt doboz szerint. A kép kicsit megtévesztő, ez a német verzió, de a doboz nálunk is hasonlatos...

Csapolt verzióban rendben lévőbbnek találtam, mint dobozos formában, a csapoltnál nem éreztem azt az ízbeli változást, amit a dobozosnál igen: egy idő után a kesernyésséget felváltotta valami édeskés íz, amit nem nagyon tudok hova tenni. A kesernyésség szintjével egyébként nem volt gond, sőt a dobozos verziónál a szokásos fémíz sem jött zavaróan elő.

Mindenesetre mindkettőre alkalmazhatónak tűnik az a megállapítás, hogy "csupán csak" sörözési céllal nem nagyon érdemes fogyasztani, önmagukban a szomjoltáson kívül sok jóval nem kecsegtetnek. Ételkísérőként (kiváltképpen fűszeres ételek, curry) viszont jól teljesítenek, oda nyugodt szívvel tudom ajánlani...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Sörgyártók bemutatása #7 - Tongerlo (Belgium)

Mint már többször is szóba került, a Tongerlo sörök apátsági sörök, így elöljáróban néhány szó az apátságról. Az apátság szellemi előzménye Szent Norbert, aki áldásos tevékenységét 1121-ben tetőzte be a premontrei rend megalapításával. Tongerloban 1133-ban alapítottak monostort, amely aztán neves vallási és kulturális központ lett. A mellékelt térképen látszik az apátság, illetve Tongerlo elhelyezkedése.

 Tongerlo környéke bővelkedik természeti látnivalókban: a Grote Nete folyó és más vízfolyások szabdalják a vidéket, erdők sokasága, ahol az ember órákig sétálhat anélkül, hogy valakivel találkozna. Az apátság az erdőség közepén helyezkedik el, egy nagy tisztás közepén: 

Forrás: Panoramio

         Az apátság azok közé az épületek közé tartozik, amelyeket Belgiumban ebben a kategóriában mindenképpen érdemes felkeresni az ilyen irányultságú turistáknak.

Most pedig térjünk rá a sörökre. Az apátságban a kezdetektől főztek már sört, aminek több oka is volt. Legfőképp az, hogy a környék vizének akkoriban nem volt mindenhol egyenletes a minősége, és nem is lehetett mindenhová az erdőségeken keresztül elszállítani. A sörrel ilyen gond nem volt. A másik fő ok, hogy az apátságban és a környéken élők már akkor is szerették a jót, ki vetne rájuk ezért követ? Így aztán a XII. századtól errfelé már készült a nemes nedű.

Az I. világháború véget vetett ennek a tevékenységnek az apátság falai között. A német megszállók ugyanis az összes rézalkalmatosságot elvitték hadi célokra, nagyobb hasznát vették a réznek a csaták során. A csend és némaság egészen 1989-ig tartott, amikor az előzőekben már megénekelt Haacht Brewery üzleti ajánlatot tett: újra kezdenék a Tongerlo névvel fémjelzett sörök gyártását...

Manapság az apátság újra részt vesz a sörgyártásban, amelynek során nem csak a modern technika jut szerephez, hanem az évszázados tradíciók és receptek is.

         Hogy milyen sörök készülnek, arról korábban már láthattatok utalást, és aki a sörteszteket figyelemmel kísérte, természetesen már olvashatott róluk. Azért egy kis frissítés nem árt senkinek:

	DOUBLE BROWN 6	Egy nagyon aromás barna sör…
	DOUBLE BLONDE 6	Rézszínű világos sör, egyesek szerint mézre emlékeztető ízzel.
	PRIOR 9	A palackban második erjesztést megélő sör, melynek színe az aranyhoz hasonlatos. A habja kellemesen krémes, az íze pedig kicsit gyümölcsös, de a kesernyésség nem maradhat el…
	TONGERLO CHRISTMAS 7	Karácsonyra készülő sörkülönlegesség, amelynek ízvilágában szintén felfedezhető a gyümölcsösség, de a vanília is.

A képek a táblázatban a cég webhelyéről származnak.

Neuschwansteiner Weihnachts-Bier

Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 3., Tallinn (üveges)

Forrás: Bierclub.net

Ez a sör már régóta pihent a garázsban tesztelésre várva, de egyszer azért mindennek eljön a napja...  Ezért a főzetért Bavária egyik főzdéje a felelős, amelyet úgy hívnak, hogy Höss főzde, s nem elítélhető módon ők rendelkeznek angol nyelvű honlappal is, nem csak némettel...

Hogy magának a gyárnak a sörei honnan erednek, arról a fenti honlap olyan ködösen fogalmaz, hogy annál ködösebben már nem is lehet. Felemlegetik II. Ludwig király nevét is, de hogy igazából mi a kapcsolat őközötte és a söreik között (azon kívül, hogy tán kóstolta őket, vagy nem), a bánat se tudja...

De térjünk rá a tesztalanyra. Ez a karácsonyi sör sok társához hasonlóan sötét színű malátából készül. Szezonális termék természetesen, szeptembertől november végéig főzik. Nekem valamikor február táján sikerült hozzájutnom itt Tallinnban, azóta pihenőn volt, mint már írtam. Elméletileg 12 hónapot bír ki üvegben minőségromlás nélkül, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez a nedű bizony a zeniten már túl volt. Így némileg igazságtalan lesz az értékelés, sokkal jobb eredmény született volna, ha a tesztre márciusban, vagy még korábban került volna sor, de hát mit csináljunk, ez van...

A sör szárazanyagtartalma 12.6 %, alkoholtartalma pedig 5.2 %. Az alkoholtartalom nem érződik, a szárazanyag viszont annál inkább, megfelelően tömény érzetet kölcsönöz az italnak. A színe opálosan barna (bár inkább amber), a habképződése a korához képest mérten egész jó. Sajna az íz elég tompa, nem nagyon nyújt kimagasló élményt. Tán majd a következő szezonban...

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Sörgyártók bemutatása #6 - Haacht (Belgium)

Amikor e bejegyzésnek először nekiálltam, igazából csak a Charles Quint-el szerettem volna foglalkozni, de a kutakodás során hamar kiderült, hogy ezt a márkát egy nagyobb céghez lehet kötni, a Haacht sörfőzdéhez. Rengeteg sört gyártanak, a leírás végén meg is találjátok őket táblázatos formában, és azt is, hogy esetleg kóstoltam-e már valamelyiket.

         

A Haacht környéki területeken a sörfőzés mestersége  mintegy négy évszázada dívik. Mivel a környék a Dyle folyó közelsége miatt stratégiailag fontos volt, a kezdeti sörfőzde-kocsma egyveleg fontos elem volt az átutazók számára. Ez volt a későbbi sörfőzde kezdeménye, ezt az intézményt „Paradijsvogel” néven ismerték akkoriban. (Paradicsommadár) A XVI. század vége felé nyílt meg, és ebben az állapotban leledzett a sörkultúra egészen 1777-ig…

Időközben a Dyle folyótól nagyjából 50 méterre, a Keerbergen nevű területen a semmiből kinőtt egy új sörfőzde. 1899-ben a sörfőzde Pierre Devogelaer kezébe került, aki aztán keserűbb sör főzésébe kezdett, amit Keerbergen Brown”-nak (barna) nevezett el. A Dyle melletti sörfőzde az 1914-ben kezdődő háború alatt megsemmisült, és soha nem épült fel újra.

Így aztán a Haacht sörfőzde egyedül maradt a környéken (ezen a néven 1898 óta működött). 1898. június 14. fontos dátum volt az intézmény életében, Eugène De Ro ekkor főzte első sörét a falak között. Aztán később ő volt az, aki 1902-ben az első alsó erjesztésű sört is elkészítette. Erőfeszítéseit siker követte, 1913-ra a sörfőzde Belgium egyik  zászlóshajójává nőtte ki magát.

1924-ben Leopold herceg is meglátogatta a főzdét, ez tovább emelte a hely presztízsét. Ugyanebben az évben történt meg a Brüszelt Haacht-al összekötő sínpár villamosítása is. Ez lehetővé tette, hogy a söröshordók könnyen eljussanak Schaarbeek-be, onnan pedig a kereskedők továbbszállították Brüsszel kávézóiba és sörözőibe.

1929-ben új márkákat vezetett be a cég, ekkor keletezett a Bock, Export, Pilsen és a Stout Ale. 1937-ben érte el a cég a háború előtti termelői csúcsot, akkor 523000 hektoliter volt a termés éves szinten. Ekkor már terjeszkedtek is, megvették a Brouwerij Bavaro-Belge főzdét Brüsszelben, valamint a Brasserie Vivegnis-t Liège-ben.

A háború után pár évvel Alfred van der Kelen vette át az irányítást, ő Eugène De Ro veje volt. Tovább folyt az akvizíció, sorra vásárolták fel a kisebb cégeket: a Brasserie Centrale de Péruwelz, a Brasserie de Marchienne, a Brasserie Centrale de Wasmes, a Grote Brouwerijen Atlas (Anderlecht), a Brasserie d'Aigle (Tournai), a Brouwerij Lust (Kortrijk), és a Brasserie de la Bassée (Franciaország) mind áldozatul estek.

Időközben már nem csak hordós kiszerelést gyártottak, 1945-ben elkezdtek palackozott sört is készíteni. A felvásárlási láz sem állt meg, a következő áldozatok ezek voltak: Telemans (Aarschot), Brasserie Fréteur (Lomme, Franciaország), Brouwerij Excelsior (Ghent), Brasserie le Coq Hardi (Lille, Franciaország), Brouwerij Roberg (Ieper), Brouwerij De Gomme (Ruddervoorde), Brouwerij Cerkel (Diest) és Brouwerij 't Hamerken (Bruges).

Ehhez már az ingatlanokat is bővíteni kellett. 1975-ben jött létre az egyik legismertebb mai márkanév: I. János brabanti herceg tiszteletére az addig „Super 8” fantázianevet a Primus váltotta fel. 1985-ben pedig a sörfőzde elnyerte a Pepsi-Cola belgiumi képviseletét, de ezt csak érdekesség képpen jegyeztem meg.

1989-ben indult a Haacht White Beer és rögtön 1990-ben megkötötte azóta legjobb üzletét: egyezségre jutott a Tongerlo apátsággal, hogy az ő nevükkel fémjelzett söröket gyárthassa. Ez a sörgyár „apátsági” portfóliója…

A ’90-es években leállt az akvizíció, a sörgyár akkor már inkább az eszközök modernizálásra fektette a hangsúlyt, a profitot ezen a területen fektette be. Azóta is ez folyik, 2006-ban például új melegítő helyiségeket építettek, külön a Tongerlo sörök refermentálás  át elősegítendő. Az épület eléggé impozánsra sikeredett, 500m², négy részből áll. Mindegyik száz polcrendszert tartalmaz, összesen 600.000 üveg fér el itt.

Azért a felvásárlás sem állt teljesen le: csak az Eupener Brauerei (East Cantons) és a „Bierbrouwerij De Leeuw”, Valkenburg (Dél-Hollandia) felvásárlása zajlott le 1998 és 2002 között.

         És hogy miket gyárt a cég?

         A portfólió több csoportra osztható, nézzük meg ezeket:

Pilzeni típusú sörök:

      Ebből ötféle készül, ezek közül is a Primus és az Adler a legismertebb márkák. Legalábbis számomra. A másik hárommal még nem sikerült találkozni. Mondjuk nem nagy csoda, mert a Coq hardi-t csak Franciaországban, a Leeuw Pilsner-t pedig csak Hollandiában lehet kapni.

Asztali és alkoholmentes sörök:

         Ezekkel a csökkent minőségű nedűkkel még nem hozott össze a sors:

(Az utolsó az alkoholmentes sör.) A Bavaro még hagyján, mert van benne 3,6% alkohol, de a többi még a 1,5 %-ot sem éri el.

Felső erjesztésű sörök:

         Itt aztán tovább lehet bontani a kérdést, egészen négy csoportra:

         „Fehér” és gyümölcsös sörök:

A Haacht White egy gyengéd búzasör, a leírás alapján a Hoegaarden-hez hasonlíthat, de még nem sikerült kóstolnom. Majd tán egyszer. Mindössze 5,1 % alkoholt tartalmaz. Impozáns a pohara is, arról is teszek ide egy képet.



A második (Leeuw) felső erjesztésű sörrel is csak Hollandiában lehet összefutni, szűretlen búza sörről van szó, amelynek az íze állítólag kissé citromos. Érdemes lenne kipróbálni.

 

        

         Speciális sörök:

         Elérkeztünk a Charles Quint-ek kategóriájához. Én csak a barnábbikat ittam eddig, de természetesen ebből is kettő van. No meg van egy harmadik speciális sör is, de nézzük őket sorjában:

	A Charles Quint Ruby vagy Red, ez a klasszikus Charles Quint. A kocsmák többségében ezzel lehet összefutni. Számtalan alkalommal teszteltem már, az eredménye mindig kiváló volt. 8,5 % alkohol van benne, az ideális szervírozási hőfoka pedig 8 és 10 fok között van.
	Ez a versenyző a Charles Quint Blonde, számomra ismeretlen terület, sajnos. De ami késik, nem múlik! Az alkoholtartalma hasonló a Ruby-hoz, de ezt állítólag 7 fokon kell tálalni.
	A Gildenbier egy másik történet. A régmúlt időkben a Gildenbier („guild beer”) közeli kapcsolatban volt a Diest íjászokkal. Csak ők ihatták ezt sört, és csak egy alkalommal az év során: a Guild bál idején. A söröshordók a városháza pincéjében pihentek, és csak a bál éjszakáján hozták fel őket. Amikor az óra elütötte az éjfélt, egy lábon állva kellett meginni egy literes korsóval. Aki meg tudott állni a saját lábán (közben persze lökdösték egymást), bekerülhetett a klubba. A bál végén a maradék sört üvegekbe öntötték, és csak a tagok vihették haza. Ők aztán a pincéjükben tárolták, amíg nektár nem lett belőle….

Apátsági sörök:

         Itt egyértelműen a Tongerlo sörökre kell gondolni. Ezekből négy van, a Blonde, a Prior, a Bruin és a Christmas (karácsonyi kiadás). Na jó, ez nem teljesen igaz, találkoztam már Tripel-el is, de az mintha eltűnt volna mostanság a palettáról... Úgy döntöttem, hogy ezekről majd egy külön fejezetben emlékezem meg...

          A sörfőzdének van még egy söre, amely kicsit kilóg a sorból, ez a „Speciale 1900”. Igazából nem sorolható egyik fönti kategóriába sem. Ez egy olyan felsőerjesztésű sör, amely a XX: század elejének tradicionális belga sörkészítési eljárásait igyekszik visszacsempészni a mába, 2007 óta készíti a sörfőzde. Érdemes lenne kipróbálni…

A posztban szereplő képek a cég webhelyéről származnak.

Ha esetleg valaki látogatáson törné a fejét... A Haacht főzde látogatására csak csoportosan van lehetőség, előre bejelentkezés alapján (15-től 60 főig fogadnak csoportokat.) A látogatás hétfőtől csütörtökig lehetséges, délután 2-től. Hétfőn és csütörtökön van egy esti turnus is, 6-kor vagy 7-kor kezdődik. Nagyjából egy órás vezetett túra van, utána még egy fél óra alatt megmutatják az összes készítési fázist. Utána van egy ingyenes kóstoló (egy alsó és egy felső erjesztésű sör).

Jelenleg a látogatás ingyenes még, de 2012-től a következő árakkal kell számolni:

• iskolai csoport: 3 EUR
• tanuló (diákigazolvánnyal): 4 EUR
• felnőtt: 5 EUR

A főzde címe:

Haacht Brewery - Provinciesteenweg 28 - 3190 Boortmeerbeek. De a következő térkép mellett minden fontosabb információ megtalálható: Ha valaki szeretne regisztrálni egy ilyen eseményre, ide írjon: mark.talbut@haacht.com