Gurmee Jõuluõlu

Tesztelés időpontja:

2013. január 16., Tallinn ("csapolt")

Hangsúlyosan idézőjelbe van téve a csapolt, mert azért ezt egy kicsit meg kell magyarázni. Az év elején megnyitott Tallinnban egy hatalmas áruház (csak azért sem fogok itt nekik reklámot csinálni...), ahol magán az élelmiszerbolton kívül nyílt egy kisebb egység, ahol elvitelre lehet csapolt söröket venni. Többek között csapolnak Leffe-t is, meg lett söröket, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.... A söröket műanyag palackba teszik, s ott címkézik fel, egész jó megoldás szerintem...

Itt sikerült szert tenni erre a sörre, aminek az eredetét "jótékony" homály fedi, címkéjéről csupán annyi derült ki, hogy valahol Észtországban készül, barna sör (mintha nem látszana...), 2-12 fok között és 48 órán belül el kell pusztítani...

A nevéből gyakorlott blogolvasók arra is rájöhetnek, hogy egy karácsonyi időszakra készített sörkülönlegeséggel állunk szemben. Az összes induló paramétert figyelembe véve nem voltak túlottan nagy elvárásaim, de kellemesen csalódtam. Habja persze nem volt sok a főzetnek, de az illata egész kellemes (néhol ánizs?) volt a pohárba öntözgetés közben. Színe sem hagy különösebb kívánnivalót maga után, kellemesen barnás-vörös.

Sajnos az alkoholfokról nincs információ, de ízlelegetés közben érződik, hogy nem a 4+x kategóriában járunk, valahol 6 körül állhat meg szerintem. Ízre inkább édeskés, mint kesernyés, néhol zölddió és mandula aroma érezhető, kimondottan karácsonyi (téli) hangulatot idéz. Na jó, azért nem fogom az egekbe emelni, de feltétlen megérte a pénzét...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Fuller's ESB Champion ale

Tesztelés időpontja: 

2013. július 8., Tallinn (üveges)

Volt-e már Fuller's sör a blogban? Könnyű megfejteni, mert még nem. Sőt, még az is igaz, hogy ez volt életem első Fuller's söre, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most a gyár történeti áttekintésére nem nagyon szeretnék kitérni (nem is fogok), ha valaki mélyre akar az ismeretekbe merülni, katt ide, aztán lehet folytatni itt az olvasást...

Maga az ESB ale egy viszonylag fiatal kreálmány, a Fuller's mindössze 1971-ben dobta piacra, de elég hamar nagy népszerűségre tett szert. Eredetileg azért jött létre, hogy a téli időszakban leváltsa a már kissé megfáradt Old Burton Extra nevű sört. Vették, mint a cukrot, így aztán úgy döntött a menedzsment, hogy nem csak időszakos sör lesz belőle, bevették állandó szereplőnek a portfólióba...

A csapolt verzió alkholtartalma 5,5 %, ez annak idején elég szép számnak számított ale körökben, de ha nagyon megnézzük az Egyesült Királyságban csapolt sörként is forgalomba kerülő nedűket, ma is ez az egyik legerősebb... A népszerűség növekedésében persze nagy szerepet játszott az is, hogy 1978-ban a sör megkapta a CAMRA (Campaign for Real Ale) Beer of the Year minősítését. Emellett még begyűjtött már jópár díjat, de nem vagyok én Fuller's marketinges, hogy itt most mindet felsoroljam... Mindenesetre nem véletlen került oda az a champion szócska...

Az üveges verzó erősebb a csapoltnál, az én palackomra 5,9 % volt írva, hát annyi baj legyen. Létezik hozzá saját pohár is, én csak a szokásos kóstoló pohárkámmal estem neki persze... Mit is érdemes említeni először? Tán a színt. Ennek a sörnek kellemetes vöröses színe szinte rabul ejti az embert az első pillanatban, a feltörekvő szénsav pedig ad némi opálosságot, de aztán hamar kitisztul. Illatában gyümölcsök jelennek meg (leginkább citrusfélék), de érdekes módon az ízben ezek nagyon nem tolakodnak elő kezdetben. Nem túl sok hab keletkezik, ízben pedig leginkább édeskés karamellás érzet alakul ki, testes kis ale ez...

Alapanyagként Northdown, Target, Challenger és Goldings komló kerül bele, a Pale Ale és Crystal maltáta mellett. Folyamatosan jönnek elő a gyümölcsök (grapefruit?), aztán a végére enyhe kesernyésség veszi át a hatalmat. Mit mondjak még? Kéne inni még egyet...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38

Vilkmergės Tamsusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 10., Tallinn (üveges)

Minden jónak vége szakad egyszer, így a szabadságnak is, de ennek legalább annyi jó hozadéka van, hogy az ember újra gépközelbe kerül, s hódolhat a blogírási kedvének is, ha éppen olyanja van. Régen írtam ide, így ennek is épp ideje volt már. A szabadság alatt persze megint gyűltek fel újabb jegyzetek és élmények, de most még mindig az év elejére kell visszanyúlnom, amikor megkóstoltam a Vilkmergės alus eleddig számomra legjobb sörét... (Azóta sikerült Kaunasban szert tennem egy újabb versenyzőre, teszt majd később...)

Szóval ez volt számomra eddig a főzde legkiemelkedőbb söre, és nem csak azért, mert ennek is nagyon szép a 33 cl-es üvege. Először éreztem azt, hogy a fenébe, is hát ez hamar elfogyott... Az alapanyagok (főleg a maláta) itt is Litvániából származnak, többféle malátát használnak hozzá, karamell malátából mindjárt hármat... Ez is szűretlen sör egyébként, ami errfeleé barna sörből aztán végképp ritkaság, meg kell becsülni az ilyet...

Alkoholtartalmárólé megoszlanak a vélemények a neten, többen 6 %-os sörrel futottak össze, sajnos az én képeimen nem látszik, hogy mi a pontos helyzet, s akkoriban elfelejtettem felírni. Annyi biztosnak látszik, hogy tán öttel kezdődik. Pohárba kitöltve a sör kiváló színkombinációkat mutat: lámpafénytől függően mélysötét, vagy bíbor színben játszik. Az íze elsőre nem túl erőteljes, selymes, harmónikus már az első pillanatban. A karamellás íz dominál, s nem megy utóízben sem kesernyésbe, de ugyanakkor édeskésnek sem mondanám. Egész nyugodtan meg lehetne belőle inni pár üveggel egy kellemes este közben, most éppen csak az a gondom, hogy nincs egy sem kéznél...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36

Karksi Porter Eripruul

Tesztelés időpontja:

2013. július 12., Tallinn (üveges)

A Karksi brand már nem ismeretlen a blogon, két sör is volt már, az egyik a "minőségibb" barna, a másik a normál változat. Egyik sem kápráztatott el akkoriban, de legalább már annyit sikerült azóta kiderítenem, hogy az eripruul egy külön kategóriát jelent a portfolióban: ezek a minőségibb sörök... Baltik porter kategóriában is van két sörük, a sima porter, valamint a jelen tesztalany...

Mióta utoljára vizsgálódtam utánuk, azóta saját weboldaluk is van, de a nyitóoldalon kívül még semmi nincs belőle kész, marad tehát az észt nyelvű ismertető elvakult sörrajongóknak... A múltkorjában már írtam arról is, hogy az AS Karme Viljandi megye üdvöskéje, de most arról is találtam egy cikket, hogy az A. Le Coq jelentősen bevásárolta magát a cégbe, 2012 februárja óta övék a főzde 49 %-a.Nem tudom, hogy azóta van-e olyan sok sörük a palettán, vagy már előtte is bő volt a választék, mindenesetre a Ratebeer oldalán már egész szép hosszú a lista...

Most pedig térjünk rá erre a sörre. Az alapjáratú baltik porterét a gyártónak még nem sikerült becserkészni, rögtön ezzel a változattal indítunk tehát... Nagy barátja vagyok a baltik portereknek, így az előző két teszt gyengeségeit is felejtve pozitív várakozással tekintettem a kóstolás elé. Az Eripruul 6 % alkoholt tud felmutatni, ami jó indítás (legalábbis nálam...), s szerencsére színében sem okoz csalódást az előző kettőhöz mérten. Habban nem olyan erős, de ezt elnézem neki, mert ízében olyan összetett, hogy az eddig kóstolt másik két sör a nyomába sem ér. Van itt minden: először kis citrusos savasság, később jön a pörkölt cukor halvány érzete, legvégül a biztos kézzel adagolt kevés komló. Jól megszerkesztett ital, egyetlen hibája a viszonylagos "vékonysága", ami tán a kezdeti nagy mennyiségű szénsavnak tudható be (porterhez mérten).

Mindenesetre ha valaki Karksi sört szeretne inni, az eddigiek közül egyértelműen ez a legjobb választás...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Vilkmergės Šviesusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 9., Tallinn (üveges)

Szóval egy újabb versenyző a Vilkmergės alus-tól, szintén még januárból... Ez a sör az előzővel ellentétben szűrt és pasztőrözött. A színe ebből adódóan tiszte és világos, aranysárgába hajlik egyértelműen. Különlegesssége tán abban áll, hogy a főzde többi sörénél magasabb hőmérsékleten erjesztik, de hogy ez konkrétan mennyit jelent, nem derül ki a litván leírásból sajnos.

Mindenesetre teltebb, mint az előző tesztalany, kicsikét tán gyümölcsös ízek is érezhetők. A komló szinte elbújik, bár érdekes módon az utóíz legvégén megjelenik, s percekkel a sör elfogyasztása után intenzív igazán. A sör szárazanyagtartalma viszonylag magas (14,5), ugyanez mondható el az alkoholtartalomról is (5,6).

Ajánlott.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	12
Összesen	33

Cēsu Nefiltrētais

Tesztelés időpontja:

2013. július 4., Tallinn (üveges)

Kedves barátaink nemrégiben Lettországban jártak, s visszatérve megleptek engem néhány üveg lett sörrel, ez volt az egyik. Mivel a Cēsu alus néhány terméke már terítékre került nálam, nem voltam benne teljesen biztos, hogy teszteltem-e már ezt a sört vagy sem. Hamar kiderült, hogy nem, úgy hogy a függetlenség napján is sikerült valami újat tölteni a pohárba otthon...

Kezdek már a lett sörzsargonnal képbe jönni, így a nevéből rögtön lejött, hogy egy szűretlen sör került az asztalra ezúttal.  Ebből adódóan aztán sokáig nem is lehet eltartani, gyorsan ki is bontottam pá nap után, nehogy baj legyen...

Az alkoholtartalma 5,4 %, de valószínűleg a folyamatos palackos erjedés miatt a végére ez több is lehet. A színe kimondottan megnyerő, már-már vörösbe hajlik. Az illat picikét gyümölcsös, ízre elsőre pedig kimondottan komlós. Kellems lágy íz, amely a szénsav távozásával édeskés, a végén már majdnem szirupos lesz, rontva némileg az összképen.

Szénsav viszonylag kevés van jelen egyébként már a kezdetektől (a hab sem túl terjedelmes), de attól még jó ez a sör...

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	30

Vilkmergės Gyvasis

Tesztelés időpontja:

2013. január 6., Tallinn (üveges)

Mindig azt hiszem, hogy lassanként kifogyok a tavaly beszerzett litván sörök tesztelési jegyzeteiből, de aztán mindég felbukkan egy-egy a várakozási sorból, s ha jól nézem, még van néhány tétel.:) Sebaj.


A Vilkmergės alus még nem szerepelt a blogban, de a belinkelt oldalon található információk eléggé részletesek, csupán az a baj, hogy mindez csak litván nyelven érhető el. Érdekességképp csak annyit jegyeznék most meg, hogy a nevüket állítólag egy XIII. századi papnőről kapták, úgyhogy majd érdekes lesz tán velük később részletesen is megismerkedni.

A söreik készítése során használják a felsőerjesztésű módszereket is, ez is kifejezetten érdekessé teszi őket, ebben a régióban ez ritkaság. A  Vilkmergės Gyvasis egy szűretlen és pasztörizálatlan sör, amelyet litván alapanyagokból készítenek, s a főzés után a pincében négy hétig érlelnek vízszintes tartályokban.

Mivel nem szűrik, a színe és állaga enyhén opálos, már első látásra "tömörnek" tűnik, mikor kiöntjük a pohárba. Rögtön látszik, hogy nem éppen pilzeni típusú sör, ízre tán egy kicsit komlósabb és édesebb. Szárazanyagtartalma viszonylag magas (14,6), alkoholtartalma 5,6 % a címke szerint, bár egyes források szerint csak 5-nek kéne lennie. A színe kifejezetten kellemes aranysárga, és jót tesz neki az enyhe opálosság is. Külcsínre viszont az üvegük megér egy misét, az elmúlt időszakban az ő üvegeik (lesz még teszt...) tetszettek a legjobban.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32