Hostal Bar Occidente (El Benavides, Grandes de Salime)

Látogatás időpontja:

2017. szeptember 10.

Grandes de Salime nem egy óriási hely, és megfelelően csendes is, elsőre ennél az egységnél azt gondoltam, hogy zárva vannak, annyira nem volt mozgás...

Tán az is hozzájárult a kihaltsághoz, hogy az idő sem volt a legjobb (majdnem esett...), de odabent azért találkoztunk zarándoktársakkal is...

Először is kértünk sört, és meglepő módon volt olyan a polcon, amit még nem láttam...

Píntega Laranxa

A Cervexas Píntega söre nem túl emlékezetes alkotás, leginkább mézíze volt, nem volt különösebben jó... A főzde egyébként a közelben van (Lugo), a sör maga pedig 5,5 % alkoholtartalmú, és a gyártó szerint a típusa abbey dubbel... Hát lelkük rajta, hasonlítani nagyon nem hasonlított rá.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	26

Not so remarkable, mostly honey...

Appearance (1-10)	6
Taste (1-10)	5
Aromas and other characteristics (1-10)	5
Overall (1-20)	10
SUM (1-50)	26

Píntega Limón

Ez már egy fokkal jobb volt azért, könnyed búzasör, 4 % alkoholtartalommal. A nevében nem tudom, hogy miért szerepel a citrom, ízesítésről szó sincs...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	27

Not so bad, but it's a normal wheatbeer, without lemon.

Appearance (1-10)	6
Taste (1-10)	5
Aromas and other characteristics (1-10)	5
Overall (1-20)	11
SUM (1-50)	27

Mint látszik, hamburger mellett kötöttünk ki végül (nagy választék nem volt, pizzát még ehettünk volna...), de egynek elment, bár a szalonnát kicsit ropogósabbra is süthették volna...

De míg el nem felejtem, a sörhöz ezt a kellemesen csípős szószos kagylót kaptuk:

Ez csak egy közeli épület...

Elérhetőségek:

Cím: Calle Antonio Machado, s/n, 33730 Grandas de Salime, Asturias, Spanyolország
Telefon: +34 985 62 72 41

Abbaye de Forest Blonde

Tesztelés időpontja:

2018. január 28., Budapest (üveges)

A  Brasserie de Silly főzdétől ittam már jókat és rosszat is, de ennek a sörnek a címkéje elsőre nem volt túlságosan meggyőző, de gondoltam sokat nem veszítek vele, ha kipróbálom...

Utólag megnézve az általános vélekedéseket, az internet népe nincs nagyon kibékülve ezzel a sörrel, de sebaj, én ezeket a véleményeket mindig utólag olvasom, így nem befolyásolnak az értékítéletben...

Ami elsőre feltűnt az Abbaye de Forest Blonde esetében, hogy a sör relatíve édes, kicsit hasonló az ízvilág a Leffe Blonde-hoz, amely sokaknál tudom a kategória nem túl jeles képviselője, de nekem sok bajom nincs azzal sem. Szerintem ez a sör kimondottan egyben és harmonikus, így nem fogom lepontozni azért sem...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37

Relatively sweet but tasty blonde. Good.

Appearance (1-10)	8
Taste (1-10)	7
Aromas and other characteristics (1-10)	7
Overall (1-20)	15
SUM (1-50)	37

Bernard Bohemian Ale

Tesztelés időpontja:

2015. szeptember 11., Etyek (üveges)

Említettem a Kaltenecker sörfesztiválról írt posztban, hogy az indulás előtti este tartottunk egy kis kóstolást úgy alapozás jelleggel, ezt a szerény terjedelmet sikerült hárman lefednünk:

Megkezdem hát ennek az estének is a feldolgozását, szigorúan követve a kronológiai sorrendet, így kezdjük egy cseh remekkel. A Bernard már nem ismeretlen tényező errefelé, ezúttal egy erős ale típusú sörükkel sikerült megismerkedni.

Ez a sör bizony nem követi az eddig megismert Bernard vonulatot, eleddig nekem csupán hagyományos alsóerjesztésű sörökkel sikerült összefutnom. Ez bizony egy felsőerjesztésű belga típusú ale, mi sem jelzi ezt jobban, mint a hozzáadott koriander és az alkoholfokot is emelő cukor. Nehéz volt eldönteni egyébként, hogy melyik testesebb belga ale-re hasonlít leginkább, végül én inkább abban maradtam magamban, hogy mindre és egyikre sem...:) Azaz kissé egyedi.

A meglehetősen magas alkoholfok (8,2 %) nekem nem volt túl durva, igazából nem érződött ki kirívóan, de természetesen némileg azért megtette a hatását, szerencsére utána könnyedebb sörre váltottunk. Színre kellemesen sötétsárgás volt, majdnem félbarna, s volt némi opálosság a közepes hab mellett. Ízre a cukor természetesen jön, de azért mégis inkább komlós és fanyarságos. Összhatásra azonban mindenképp kellemes.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	31

Au Bon Vieux Temps (Brüsszel) és a Westvleteren főzde (#24)

Látogatás időpontja:

2014. május 7.

Francia nyelvtudásom olyan szinten kopott már meg, mint a térdemben az ízületek (különösen a jobbik...), de azért ennek a helynek a nevét nem esett nehezemre lefordítani. A "boldog időket" idéző hely immáron 300 éve áll itt a hírek szerint a St. Nicholas templom közelségében a Grand Place-tól egy köpésnyire Brüsszel központjában, bár igazi weboldalt nem nagyon találtam hozzájuk...

Mondjuk nem is nagyon reménykedtem, mert az egész hely olyan családiasan kicsi első ránézésre, hogy el nem nagyon tudom képzelni, hogy ott erre bárkinek is ingerenciája és ereje lenne (ha jó volt ez így többszáz évig, akkor minek kéne ugye...). Beljebb lépve azért az enteriőr meglepően nagy, mindenesetre jóval nagyobb, mint amennyire az első lépések után várható lenne, de sebaj...

A kártyás fizetést tessék elfelejteni, bár ez cseppet szíven üti az embert, különösen akkor, ha az itallap zászlóshajójára, a "Westvleteren 12" sörre esik a választása (mint nekünk is), amelynek az árát itt pontosan a névben szereplő számhoz szabják. Nem szoktam itt nagyon árakat emlegetni, de itt azért tán érdemes: igen, egy palack ennyibe kerül. Hogy megéri-e vagy sem, azt majd mindjárt kivesézzük...

Ételt az itallapon nagyon nem érdemes keresni, de nem is enni járnak ide a népek, ahogy elnéztem...

Westvleteren 12

Sokszor, sok alkalommal kerültek már szóba a trappista sörök ezen a blogon, s nem is nagyon fárasztanék vele senkit, hogy hogy is van ez, aki ide tévedt már annak ezt úgyis tudnia kell:) A Westvleteren viszont számomra eddig valahogy nem jött össze, s itt leginkább a sör elérhetetlensége az ok. Hogy mennyire nehéz hozzájutni, arról itt lehet tájékozódni leginkább, de azért pár részletet én is kiemelnék...

A legfontosabb korlátozás először is, hogy csakis az apátság boltjában lehet hozzájutni, s ott is csak úgy, hogy ha valaki előre lefoglal magának egy időpontot. Ez egyben azt is jelenti, hogy bárhol is futunk vele össze, azok a tételek mind "egyénileg" lettek vásárolva, így mondhatni szűkösek, ergó: becsüljük meg magunkat, hogy belekóstolhattunk!

A főzde nem túl régi, a trappista barátok, akik a franciaországi Catsberg monostorból jöttek, 1831-ben alapították. A főzde arról is nevezetes, hogy ez volt az egyetlen olyan trappista főzde az első világháború alatt, ahonnan a németek nem nyúlták le a rézüstöket... A sört árulni csak 1931-ben kezdték el, s csakis az apátság vendégeinek.  Igazából az apátságban mintha megállt volna az idő, ugyan van három alkalmazott is, de a munka nagy részét a barátok végzik a mai napig, s így a mennyiség továbbra is korlátos, igazából 1946 óta változatlan...

Huszonhatan (!) élnek a kolostorban, ebből öten (!) viszik a főzde ügyeit és öten ügyelnek a palackozásra. Mint a többi trappista főzdénél is, a befolyt pénz csakis az apátság fenntartását szolgálja, pénzszerzés itt nem cél, s így nem is készül több sör pusztán a profit kedvéért. Pedig igény aztán volna rá... A barátok azonban hajthatatlanok, nem emelnek az 1946-ban elért mértéken (4750 hektoliter), s továbbra is csak egyéni ügyfeleket szolgálnak ki... Az apát úr véleménye erről elég tömör, s nem nagyon lehet rajta változtatni, úgy érzem: "Nem sörfőzők vagyunk, hanem barátok. Azért főzünk sört, hogy továbbra is megengedhessük magunknak, hogy barátok legyünk."

Háromféle sörrel lehet összefutni, ha sikerül valamelyiket valamilyen csoda folytán megrendelni:

• Westvleteren Blonde (zöld kupak), 5,8% ABV, 1999. június 10. óta
• Westvleteren 8 (kék kupak) (korábban Extra), 8% ABV.
• Westvleteren 12 (sárga kupak) (korábban Abt),  10,2% ABV, 1940 óta

Forrás: CharlestonGrit

Egészen 1999-ig a főzdének volt még két söre (egy 6,2% ABV barna és egy 4°-os gyengébb sör, ezt váltotta a Blonde). A 8 és a 12 a palackban éri el a tetőpontját hosszas érlelés után (nem érdemes őket agyonhűteni), legjobb évekre őket magukra hagyni. Az erősebb sörök esetében az összetevők élesztők, komló, maláta, cukor, karamell és víz, szóval nagy titok ebben nincs....

Az üvegek abból a szempontból is érdekesek, hogy 1945 óta semmiféle címke nincs rajtuk, s ez azóta is így van. A barátok reklámra egy fillért nem költenek, a fent belinkelt honlap is mondhatni minimalista, s csak arra jó leginkább, hogy a beszerzési korlátozásokat ismertesse szerintem. S mivel címke nincs, a Westvleteren sörök az egyedüliek, akik nem kérkednek a trappista logóval sem, ezt csak a faládákon lehet látni, amiben a sört el kell vinni.

Na de mennyi is az annyi, és hogy lehet hozzájutni? Jelenleg az árak a helyszínen nem brutálisak, €30.00 egy rekesz Blonde, €35.00 a 8° és  €40.00 a 12°-es. Egy ládába 24 sör fér, így az ár mondhatni baráti szerintem. Erre még rájön a depozit az üvegre és a ládára, amit kegyesen sorban állás nélkül vesznek vissza. (Lehet kapni poharakat is.)

A szívás abban áll, hogy egyrészt mindezért oda kell menni, és meg kell rendelni előre. Eredetileg mindenkinek (mármint a megrendelőknek...) járt 10 (!) rekesz, de aztán az érdeklődés emelkedésével ez szépen lement ötre, aztán háromra, kettőre, majd egyre. A 12-es esetében 2009 óta a limit egy láda, s ez inkább fog lejjebb menni, mint feljebb. S hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon, egy telefonszámról, egy autó rendszámra (igen, meg kell adni azt is), hatvan napon belül csak egy rendelést fogadnak el. Szóval arra zéró az esély, hogy csak odamegyünk, aztán veszünk ezt-azt. A frászt.

A rendszernek két oka van: egyrészt minél jobban gátolni azt, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön a sör, másrészt meg mint mondtam, egyenlő esélyt mindenkinek... No azért minden nincs veszve: ha esetleg valaki arra téved foglalás nélkül, az apátsággal szemközt lévő látogató központ üzemeltet egy kávézót, ahol véges készletek azért vannak időnként sörből, és ha szerencsénk van, akár kóstolni is lehet (sajtot is).

Az apátság keményen dolgozik azon, hogy a sört máshol ne lehessen árulni (minden számlán rajta van, hogy tilos tovább árusítani...), így számomra rejtély, hogyan kaphattuk meg ezt a sört ebben az egységben, de nagyon úgy tűnik, hogy az árba előre be van építve egy esetleges perköltség is...:)

Úgyhogy azt hiszem, ezt tovább elemezni tán nem is érdemes, térjünk rá a sörtesztre magára. Az itallapon nemes egyszerűséggel csak a "világ legjobb söre" lózung van a név mellé biggyesztve, s ha már ez a szöveg ott látható volt, vetettem egy pillantást a nagy sörtesztelő oldalakra. Az eredmény tekintélyt parancsoló, most csak a Ratebeer-re térnék ki, a többi is hasonló. Itt a Westvleteren 12 jelenleg több, mint 3000 (!) értékelés alapján 100-as értékelést kapott, s még a "leggyengébb" Blonde is 99-nél jár. Ehhez azt hiszem különösebb kommentár nem kell...

S mi az én véleményem? Nehéz rá szavakat találni, mert nem hasonlít semmire. Ennél komplexebb sörrel még életemben nem találkoztam, kortyonként változtatja az arcait. Néha a sűrű feketeség mögül a stout világa türemkedik elő, ugyanakkor soha nem tűnik el az apátsági sörök illata és jellegzetes világa sem. Egymást váltogatják az aszalt gyümölcsök a kávéval és a fekete csokoládéval, az ember csak kapkodja a fejét. Bajban vagyok a pontozásnál, az már biztos....

Megjelenés	9
Íz	10
Aroma és jellegzetességek	10
Összhatás	20
Összesen	49

Elérhetőségek (főzde):

Sört ezen a számon kell rendelni (másol nem lehet): +32 (0)70/210045
Az apátság pedig itt van: Donkerstraat 12, B -8640 Westvleteren

Elérhetőségek (Au Bon Vieux Temps):

Impasse Saint-Nicolas 4
Brussels, 1000
Telefon: +32 2 217 26 26

Sörgyártók bemutatása #22 - Leffe

Hát akkor ők is szép lassan sörre (akarom mondani sorra...) kerültek, de mint szokták ugye mondani, jobb később, mint sohanapján...

A Leffe tán az egyik leghíresebb belga sör odahaza, annyi egészen bizonyos, hogy az első belga brandek között volt, amelyek a hazai üzletek polcain megjelentek. Magam is ezzel futottam össze legelőször valamikor 2004-ben vagy 2005-ben (Blonde és Brune), s meg kell mondanom, hogy elsőre nem nagyon ízlett egyik sem. Azóta eltelt majdnem tíz év, s mint ahogy a blogban is olvasható, a véleményem alaposan megváltozott.

Sokan azt gondolják, hogy a Leffe trappista sör, pedig nem. Egyike az egyik "apátsági" márkaneveknek, de haladjunk szépen sorjában, nem sietünk sehova. Javaslom inkább mindenkinek, hogy bontson fel egy Leffe-t (mindegy milyet, engedékeny hangulatomban vagyok...), s folytassuk úgy az olvasást, úgy sokkal hangulatosabb.

Szóval a kezdetek... A Leffe söröket közvetett módon egy St. Augustine nevű szentnek is köszönhetjük, ugyanis hozzá köthető a Norbertione szerzetesrend, akik elsődlegesen kapcsolatba hozhatók a Leffe apátsággal. Tulajdonképpen ez is egy premontrei rend, s szállásukat a Leffe völgyében verték fel két folyó között, a Leffe és a Meuse között. Lelkesedésüknek hála két templom is épült itt 1060-ban, azaz már elég régen megtelepedtek itt. De hiába volt a nagy kezdeti lelkesedés, mert Henri gróf Namurból mindkét templomot és a földeket is gálánsan odaajándékozta a Foreffe-ben lévő apátságnak, s ebből lett aztán a Notre-Dame de Leffe apátság 1200-ban. A barátok körében akkortájt nagy izgalmat okozott, hogy felfedeztek egy forrást, amiből kiváló vizet lehetett nyerni, s ez a víz lett az alapja az 1240-ben kezdődő sörfőzésnek. Az apátság újabb földeket vásárolt (közte komlóval bevetettet is), s biztos ami biztos, vettek egy malmot és egy pékséget is.

1250-ben aztán nagy változás következett be, mert a rengeteg felesleges pénzt a barátok hosszas tűnődés után sörfőzde vásárlásba fektették: megvették a főzdét Saint Médart-ban, ami helyileg a Meuse folyó túlpartján volt. Megindult végre a sörfőzés, s nemcsak a kolostor lelkes munkatársai számára, hanem eladásra is: vándorok és zarándokok zengték a barátok dicséretét... Akkoriban egyetlen sörfőzési módszer volt ismert állítólag a vidéken, a felső erjesztéses módszer, de ezzel én helyből vitatkoznék egy kicsit. Szerintem a lambic készítési mód szintén ismeretes volt, de mivel a Leffe manapság is felső erjesztéssel készíti a söröket, nyilván fontos volt ennek a kontinuitásnak a kihangsúlyozása...

A főzde szépen prosperált, de aztán sorozatos árvizek kezdtek pusztítani, no meg Merész Károly burgundiai hercegnek sem volt éppen jobb dolga 1466-ban, mint hogy kissé lerombolja az apátságot. Előbb a templomot építették ezt követően újjá, s aztán csak ezt követően került sor az apátságra. Volt némi adatvesztés is (eltűnt a tulajdoni lap, no meg egyéb más nyilvántartások is...), így az apátság arra kényszerült, hogy eladja egynémely tulajdonát, s így esett, hogy a főzdét a továbbiakban nem éppen hozzáértő emberek próbálták igazgatni. A felügyeletet továbbra is az apát gyakorolta, s a sör ezt követően csak az apátság belső fogyasztására készült.

1719-ig békésen folyt az élet mondhatni, s ekkor került sor az új templom felszentelésére, amely az 1460-as árvíz pusztítása után emeltetett. Az apátság továbbra is töretlenül hitt a sörfőzés jövőjében, sorozatos fejlesztéseket hajtottak végre. Ebben az állapotban érkezett el a vidékre a francia forradalom híre, s az apátokra nézve ennek polgári jellege nem hozott túl szívderítő fejleményeket. Vandálok törtek be a szent helyre, s kifosztották és megrongálták az intézményt. Az apátság a köztársasági jogrendszerben egyszerűen megszűnt létezni, s ezáltal a sörfőzési tevékenység is lankadt, majd végül megállt.

1903-ban sorozatos váltások után az apátság végül a premontreiek kezébe került St. Michel de Frigolet-ből, akiknek még a Combes féle egyházellenes törvény miatt kellett elhagyniuk Franciaországot. Újabb csapás érte az apátságot, amikor Belgiumot támadás érte az első világháborúban, s a tűz elragadta az archívumot. 1928-ban a közeli Tongerlo apátság vette át őket, s egy évvel később újra tűz áldozatává lett minden, s a premontreiek visszatértek: újra létrehozták a Leffe apátságot.

Az 1952-es év újra fekete év volt az apátság történetében, ezúttal fiskális vonulaton: erre az esztendőre az apátság súlyos anyagi helyzetbe került. Ennek orvoslására az apát azt találta ki, hogy üzleti alapon újra kéne indítani a sörfőzést, a nagy múltra való tekintettel. Bízott benne, hogy az emberek emlékezetét fel lehet még rázni, s megállapodást kötött Albert Lootvoet üzletemberrel a sörbiznisz felmelegítésére. Lootvoet sörfőzési háttérrel rendelkezett családilag, s első próbálkozása a Leffe Brune volt, még abban az évben. Szerencsére rögtön az első próbálkozás is sikeres volt, s ezt követték sorozatban a többi variánsok. 1977-ben vásárolta fel őket is az AB InBev, róluk már volt szó ezeken a hasábokon.

S hogy milyen sörök is készülnek errefelé? Nem akarom ismertetőkkel tetézni ezt a posztot, tessék megnézni a teszteket:

• Leffe Bière de Noël
• Leffe Ruby
• Leffe Vieille Cuvée
• Leffe Tripel
• Leffe 9°
• Leffe Blonde
• Leffe Brune
• Leffe Radieuse

Ezeken kívül még létezik a Leffe Royale és a Leffe Nectarl, de ezekhez még sajnos nem volt szerencsém...

A sörkedvelőknek jó hír, hogy az apátság területére mostanság be is lehet jutni, a részletekről itt érdemes tájékozódni. A belépő felnőtteknek 7 euró, de ebben benne foglaltatik egy kis sörkóstolás és egy ajándék is...

Forrás: Travels with homebrew

Elérhetőségek:

Maison Leffe

23, Charreau des Capucins

5500 Dinant

Belgium

Telefon: +32 82 22 91 91

Fax: +32 82 21 92 47

A posztban a képek egy kivétellel a főzde weboldaláról származnak.

St Bernardus Wit

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 9., Tallinn (üveges)

Van nekem egy nagy bajom a belga sörök többségével. No nem minőségi (véletlenül se), csupán csak logisztikai jellegű: túl kicsi az üvegük többnyire. Hangsúlyozottan igaz ez a búzasörökre, amelyekből egy átlagos halandó bőven többet meg tudna inni, mint egy 0,33-as üveg, már pedig ők így palackoznak...

Nincs ez másképp ez a St Bernardus esetében sem sajnos. A St Bernardus nem először kerül elő a blogban, némi ízelítő a történetükről megtalálható például itt, de a konkrétabb elemző bejegyzés hozzájuk kapcsolódóan még várat magára.

A tesztben szereplő sört nagyjából egy éve vásároltam, s kicsit tartottam attól, hogy az íze egy cseppet fáradt lesz. De nem így volt, friss, ropogós hatást keltett a sör, ízében és állagában nagyon hasonlított egy Hoegaarden-hez. No persze a dolog nem véletlen, utánanézve a dolgoknak, kiderült, hogy ebben a sörben is jócskán benne van Pierre Celis keze.

A sör alkoholtartalma 5,5 % (normál), íze egzotikus gyümölcsöket vizionál, mindazonáltal savanykás, egyedül tán a habját érheti némi panasz. De ezt tudjuk be a hosszú időnek, amit a garázsban pihenve töltött... A szerkezetéről már tettem egy megjegyzést, pluszban még tán annyit lehet megjegyezni, hogy a sör pontosan úgy néz ki, amilyet egy magamfajta búzasörrajongó elképzel magának: kicsit sűrű, kicsit fátyolos, nem teljesen citromsárga... Remek ital, tessék kipróbálni! Grillezett csirkecombhoz mindenesetre tökéletes párosítás.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	14
Összesen	36

Crazy House (Kaunas, Litvánia)

Forrás: Virtual Tourist

Látogatás időpontja:

2013. augusztus 10.

Nyáron, amikor átutaztunk Litvánián, ezúttal nem a szokott irányt követtük, hanem Kaunas felé vettük az irányt. A szorosan vett "óváros" nem túl nagy, viszont az élet eléggé pezsgő arrafelé. A kis utcák rengeteg éttermet, sörözőt rejtenek, s ami még meglepőbb: minden terasz az utcán legalább 80 %-ig tele volt. Tán az lehetett az ok, hogy még néhány hétig élvezhetik ezen az éghajlaton bizton a mediterrán életérzést, amikor az ember elmehet barátaival, kedvesével este úgy szórakozni, hogy a szabad levegőn nyújtóztathatja a lábát, szeptembertől már kellemetlen hideg éjszakák jöhetnek ugyanis...

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy melyik helyet válasszuk a vacsoránkhoz, végül az nyomott sokat a latban, hogy a Crazy House kiírásai kétnyelvűek voltak, s a kínálatban szerepeltek rókagombás ételek is... Az egység nyáron rendelkezik terasszal is, bár mivel közelgett már az ősz előszele, takarók is ki voltak készítve, s ahogy elnéztem, sokan használták is. Hozzáteszem, mi se vetettük le a kabátot...

No mindegy, nem vitt rá a lélek, hogy bemenjünk a sötétségbe. Kértünk négyféle ételt (éhesek voltunk), s még jól tettük, mert az egyik rókagombás étek eléggé csekély méretű volt:

Az első képen látható étel tulajdonképpen egy rókagombamártás volt, bár az angol fantázianevéből némileg másra lehetett következtetni. Szerencsére kértünk a másik rókagombás fogásból is, ami körettel szintén nem nagyon volt megtámogatva. A harmadik dolog az utánozhatatlan litván zeppelin, ezúttal pirított szalonnával (Vilniusban előtte nem kaptam hozzá.). Ezen a három fogáson ketten osztoztunk (a lányom nem volt hajlandó megkóstolni ezekből semmit, maradt a szokásos bundázott csirkefalatoknál, még szerencse, hogy ez az étek szinte mindenütt megtalálható az étlapokon a Baltikumban...)

S ha ugye már Litvánia, akkor litván sör, bár kissé meglepődve tapasztaltam, hogy van az itallapon Grimbergen sör is (azóta máshol is láttam Litvániában), így majdnem elcsábultam. De aztán erős maradtam (egy darabig), így ezzel próbálkoztam elsőre:

Švyturys Baltijos (csapolt)

Kiváló memóriával rendelkező olvasók felsikoltanak most, hogy "De hát ez már volt!", s tök igazuk van: kóstoltam ezt a sört már szép emlékű Forto Dvaras-ban (Vilnius) 2011-ben. "A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5,8%) barna sör", írtam le akkor, de ízében semmiképpen sem átlagos. Akkor meglehetősen magas pontszámot kapott (38), s semmi okom rá, hogy jegyzeteim alapján ezt most lerontsam, sőt. A Švyturys tehát a múltkori átlagrontás után újra megkezdi a felzárkózást a legnagyobbakhoz...:)


A sör színét legutóbb a mélybarna és a vöröses borostyán közé helyeztem, de akkor egy gyertyafényes pincében ücsörögtem, most meg a lemenő nap fényében vizsgálhattam a poharat. A kérdés eldőlni látszik, inkább hajlik a vörös felé:

A színe áttetszőnek tűnhet, de ez megtévesztő: sűrű mélységek jellemzik a sört, ízében pedig olyan ízhullámzás van, hogy az nem mindennapi. Olykor medvecukor, néha kávés étcsokoládé, néha pedig mindent visz a pörkölt maláta. El lehet vele időzni, annyi szent, igazán jó lenne egyszer egy többórás beszélgetést ráépíteni, közben elfogyasztva belőle jópár pohárral...

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6

Amikor az étkek nagyjából elfogytak, akkorra már a Baltijos-nak már sajnos se híre, se hamva nem volt. Mit volt mit tenni, visszatértem az előbb vázolt kísértéshez:

Grimbergen Optimo Bruno (csapolt)

Régebben nagy barátságot ápoltam ezzel a sörrel, de sajnos régen nyílt rá alkalmam, hogy újra kóstoljam, pláne nem csapoltan. (Utoljára ilyet Brüsszelben tettem legalább négy évvel ezelőtt...). Kicsit tartottam tőle, hogy állott lesz a hordóban lévő sör, de a jelek szerint Kaunas-ban is népszerű ez a sör, mert az íze kifogástalan volt. Nem győzöm hangsúlyozni ennél a sörnél, hogy az alkoholtartalma ellenére (10 %), nem érződik alkoholos íz, egy olyannyira egyben lévő barna sörről beszélünk, aminek az egységét maximum jégcsákánnyal lehetne megbontani...

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	16
Összesen	40
Régi értékelés szerint	8

Desszertet nem kértünk, mivel másnap hajnalban tovább kellett autózni, s jó lett volna nyugodt gyomorral nyugovóra térni... Kicsit még sétáltunk az óvárosban (a főtérre és a folyópartra feltétlen nézzetek el), de aztán visszatértünk inkább a szállásunkra.

Elérhetőségek:

http://www.crazyhouse.lt/

Cím:


Vilniaus g. 16
Kaunas

Telefon:
+370 (37)221182

Email:
rumsai@takas.lt

St Bernardus Prior 8

Forrás: Speciality Beer

Tesztelés időpontja:

2012. október 1., Tallinn (üveges)

Mint sok minden más is az életben, néha egy sörfőzde kialakulása is a véletlenek sorozatának tekinthető. A Sint Bernardus esetében az első mozgatórugó a XIX. század antiklerikális mozgalmai voltak francia földön, ennek "köszönhetően" a Catsberg apátság tagjai kénytelenk voltak székheyüket áttenni Nyugat-Flandriába (Belgium), egészen pontosan Watou-ba. Létrejött hát az új otthon, s eleinte a bartáok sajtok készítésével foglalkoztak csak. 1934-re a helyzet normalizálódott, s a vallásos tevékenység visszatelepült Franciahonba, s maradt a sajtkészítés  Belgiumban...

Forrás: Arkansas Beer Blog

Evarist Deconinck vette át a sajtkészítő üzemet, s az ő hathatós közbenjárása megvetette a sörgyártás alapjait, 1959-től végleg csak a sörökre koncentrálva. Erről persze volna mit meséli, de majd visszatérünk rá később, alkalmasabb pillanatban... Még tán annyit, hogy egészen 1992-ig a a főzde söreit trappista sörökként aposztrofálták, de mivel Deconinck úr sokadik szerződése 1992-ben lejárt, nem használhatta tovább ezt a titulust, a megváltozott jogi helyzet miatt. A tarppista sör elnevezést ugyanis, mint ahogy arról már sokszor szó volt, nem használhatja akárki: csupán a trappista monostorok területén belül főzött sörökre lehet ezt alkalmazni, ilyenekből meg csak hét van (hat Belgiumban, egy Hollandiában).

A főzde portfóliója elég gazdag:

• St. Bernardus Tripel (8%)
• St. Bernardus Pater 6 (6,7%)
• St. Bernardus Prior 8 (8%)
• St. Bernardus Abt 12 (10,5%)
• St. Bernardus Witbier (5,5%)
• Grottenbier Bruin (6,5 %).
• Watou Tripel - Belgium Tripel (7,5 % )
• St. Bernardus Christmas Ale (10% ); csak télen

Amikor a Priort kinyitottam, meglepő jelenséggel találkoztam: a kis üvegből szinte kibugyogott a sör. Nem először jártam így, s szinte kivétel nélkül mindegyik felsőerjesztésű barna sör volt... A színe vörösesbarna volt, majdhogynem áttetszőnek mondanám. Nem tűnt nagyon sűrűnek, illatában gyümölcsök köszöntek vissza, a habja korrekt, színben is kiváló. A pohárba kitöltve kissé üledékesnek tűnt, ami ebben a szegmensben azért nem róható fel hibának, pláne ha azt tekintem, mióta pihenget már nálam. Az ízvilága különleges: kicsit kávés, néha aszaltszilva. Finom.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Kasteel Donker

Tesztelés időpontja:

2012. február 4., üveges (Tallinn)



Forrás: Reittasblogi

Hát ez a sör is már régen itt pihent a garázsban, de a többórás hólapátolás után egész jó ötletnek tűnt meginni a fürdés és a vacsi után. Nem mellékesen az is sokat dobott a latban, hogy begyújtottam szépen a kandallóba, jól átmelegedtem, s a sör mellé találtam egy jó könyvet is (Ken Follet, Az idők végezetéig, ajánlom mindenkinek...)

Hát ennyit a hangulatról, melyben a sör felbontása realizálódott. Sokan nem szeretik a Kasteel söreit, mondván az ízükre túlságosan rányomja bélyegét a magas alkoholtartalom, de magam mögött lassan hat év belga sörös kóstolgatással, ezzel a nézettel maradéktalanul nem tudok azonosulni. Kétségtelen tény a magas alkoholtartalom (ebben a 33 cl-es palackban is 11 % feszült), de szerintem ez nem vesz el semmit a sör élvezeti értékéből.

Pohárba kitöltve a színe az amberből a félbarnába hajlik, de napfényben tán inkább a barnához közelít. Mindenesetre a kandalló fényében öröm volt ránézni, az nem vitás. Az íze édeskés első ízlelésre (valószínűleg beleöntöttek egy rakás kandisckurot...), és száraz utóízrről, vagy kesernyés finisről sem érdemes értekezni. Kissé desszertboros jelleget nyújt, ebből csak az értelemszerűen jelenlévő szénsav zökkenti ki az embert. Csak kis kortyonként érdemes fogyasztani, s mivel ez olvasás közben ez úgyis csak így történik, ezért ilyetén felhasználásra kiválóan alkalmas. A magas alkoholtartalom miatt célszerű lenne akár 15-16 fokig is elmenni, de én ennél kicsit hidegebben kezdtem inni, s úgy is elég jó volt...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Maredsous Blonde

Tesztelés időpontja:

2011. november 28., Tallinn (üveges)

Újabb lépcső a Maredsous világban... Kicsit bizonytalan voltam a boltban, hogy melyik is az a Maredsous, amely még nem volt a tesztlaborban, de szerencsére jól választottam... Ezúttal a "leggyengébb" elem jön a kínálatból, itt a jelző csupán az alkoholfokra értendő. Minőségre semmiképpen, ugyanis ez egy korrektül összerakott blonde.

Kicsit túlhűtöttem, és valószínűleg ennek köszönhetően a habja elmaradt a várakozástól, de egyébként is: a 6 % körüli, vagy afeletti söröket mindenképp érdemes melegebben fogyasztani. Hagytam neki egy kis időt, mielőtt rávetettem volna magam, meg hát az étel is elég forró volt (lasagna), amelyhez társul szegődött... A színe kissé opálos, valahol a sárga és az amber között tanyázik. Illata gyümölcsös, az első korty pedig cseppet édeskés. Koriandert véltem felfedezni az első kvantumoknál, bár lehet, hogy tévedek... Sajnos ellenőrzésre nincs mód, a címke nem tartalmazza a receptet, s a honlap sem nyújt biztos támpontot e kérdésben...

Utóízben kicsit tán száraz, s érdemes lassanként meginni. Ez volt a Maredsous első söre egyébként...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	39
Régi értékelés szerint	7,8

Affligem Dubbel

Tesztelés időpontja:

2010. január 13., Brüsszel (üveges)

Forrás: The Perfect Pint

Vöröses színű sör került a pohárba… A címke szerint 1074 óta sört főző apátság következő versenyzőjeként. Az ajánlás szerint 8-10 fokon kell fogyasztani, így kinyitás előtt fél órával kivettem a hűtőből. Nagyon intenzív habja van, a színe pedig maga a csoda. A vörösesbarnának olyan árnyalatával van dolgunk, amely minden sörivó szívét megdobogtatja. (A francia leírás „rouge brune”-t ír.) Az ízére sem lehet semmi panasz, tán csak a nagyobb sűrűséget lehetne számon kérni, ha jobban belegondolok. Még jobb, mint az előző változat, erős 8-as.

A bejegyzés végén egy örömteli hír, sikerült feldolgozni az évek során felgyülemlett összes sörtesztet, ami a tesztelési naplómban volt. Természetesen vannak még elmaradások, de ezek már a közelmúltból származnak, szépen sör kerül majd azokra is...

Affligem Blonde

Tesztelés időpontja:

2010. január 13., Brüsszel (üveges)

Forrás: World class beverages

Újabb sörgyártó remekeivel kezdtem meg az ismerkedést. Sokak szerint kihagyhatatlan márka, nem is tudom, hogyan nem került sorra eddig egy sem. Na mindegy, most megkezdtem a hiánypótlást, legelőször is ezzel a blonde-al.

Sajnos kutyafuttában ittam meg (oda akartam még érni zárásra egy boltba), így az első teszt felemásra sikeredett. Minőségre nagyjából a Leffe Blonde-al hasonló színvonalat képvisel, talán nem annyira karakteres az íze. De a színe teljesen hasonló. Alkoholszintje 6,8 %, ajánlott tétel a részemről, 7-est kap.

Most olvastam, hogy az Affligem-i apátságnak állítólag ez volt az első söre, és 1129-től bőszen osztogatták az arra járó zarándokoknak… Hogy miért nem voltam én annak idején zarándok!? A "gyár" maga egy Opwijk nevű flamand faluban található, amelynek legnagyobb nevezetessége (hogy-hogy nem...) a serfőzde. De majd később részletesen meg fogunk ismerkedni velük is...

Chimay Bleue

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Uvinum

Brutális lezárása volt a napnak, pakolás után letaglózott rendesen. 9% az alkoholtartalma ennek a ritka sötét sörnek! Emlegetik még Grande Réserve néven is egyébként. Az íze kicsit kesernyés, a habja meg olyan kemény és krémes, mint egy Guiness-nek. Az sem árt neki (sőt), ha pár évig érlelik, nem véletlen, hogy Belgiumban ez az egyik legnépszerűbb sör. Nálam elért a 8-as szintre. 1,55 eurót kérnek érte, de meg is éri a 33-as palackért, annyi szent.

Visszakóstolás:

2011. szeptember 24., Tallinn (üveges)

Egy évvel ezelőtt Tallinnban ez a sör könnyen fellelhető volt, de mostanában elég nehéz beszerezni. Szerencsére volt még egy odahaza, így meg lehetett kóstolni a Chimay sajttal együtt, amit előtte pár nappal Belgiumból hoztam:

Ugyanis a barátok nem csak sört készítenek, hanem sajtot is. Ez nem egyedi dolog természetesen, mindössze annyi az újdonság, hogy én most kóstoltam először Chimay sajtot. Kétféle volt az üzletben (ennél többfélét gyártanak), ahol jártam, az egyiknek a címkéjén kék volt a felirat, a másikon bordó. A képek az utóbbiról készültek, legközelebb majd veszek kéket is... Ezt a bordót úgy hívják, hogy Chimay à la Bière, s a készítése során a sajt külső kérgét Chimay sörrel mossák át.

Lágy, félkemény sajt, kellemes aromával, a héja nem mindenhol ehető, de nem kellemetlen ízű. A sörrel együtt nagyon jól csúszik... S hogy milyen volt a sör? A Chimay Bleue továbbra is egy tartalmas, sűrű sör benyomását kelti. Méltó lezárása egy étkezésnek (főleg ezzel a sajttal), de egész estés sörözéseket építeni rá teljesen meddő vállalkozás. 8-asnál rosszabb osztályzatot nem kaphat:

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6