Látogatás időpontja:
2014. május 7.
Francia nyelvtudásom olyan szinten kopott már meg, mint a térdemben az ízületek (különösen a jobbik...), de azért ennek a helynek a nevét nem esett nehezemre lefordítani. A "boldog időket" idéző hely immáron 300 éve áll itt a hírek szerint a St. Nicholas templom közelségében a Grand Place-tól egy köpésnyire Brüsszel központjában, bár igazi weboldalt nem nagyon találtam hozzájuk...
Mondjuk nem is nagyon reménykedtem, mert az egész hely olyan családiasan kicsi első ránézésre, hogy el nem nagyon tudom képzelni, hogy ott erre bárkinek is ingerenciája és ereje lenne (ha jó volt ez így többszáz évig, akkor minek kéne ugye...). Beljebb lépve azért az enteriőr meglepően nagy, mindenesetre jóval nagyobb, mint amennyire az első lépések után várható lenne, de sebaj...
A kártyás fizetést tessék elfelejteni, bár ez cseppet szíven üti az embert, különösen akkor, ha az itallap zászlóshajójára, a "Westvleteren 12" sörre esik a választása (mint nekünk is), amelynek az árát itt pontosan a névben szereplő számhoz szabják. Nem szoktam itt nagyon árakat emlegetni, de itt azért tán érdemes: igen, egy palack ennyibe kerül. Hogy megéri-e vagy sem, azt majd mindjárt kivesézzük...
Ételt az itallapon nagyon nem érdemes keresni, de nem is enni járnak ide a népek, ahogy elnéztem...
Westvleteren 12
Sokszor, sok alkalommal kerültek már szóba a trappista sörök ezen a blogon, s nem is nagyon fárasztanék vele senkit, hogy hogy is van ez, aki ide tévedt már annak ezt úgyis tudnia kell:) A Westvleteren viszont számomra eddig valahogy nem jött össze, s itt leginkább a sör elérhetetlensége az ok. Hogy mennyire nehéz hozzájutni, arról
itt lehet tájékozódni leginkább, de azért pár részletet én is kiemelnék...
A legfontosabb korlátozás először is, hogy csakis az apátság boltjában lehet hozzájutni, s ott is csak úgy, hogy ha valaki előre lefoglal magának egy időpontot. Ez egyben azt is jelenti, hogy bárhol is futunk vele össze, azok a tételek mind "egyénileg" lettek vásárolva, így mondhatni szűkösek, ergó: becsüljük meg magunkat, hogy belekóstolhattunk!
A főzde nem túl régi, a trappista barátok, akik a franciaországi Catsberg monostorból jöttek, 1831-ben alapították. A főzde arról is nevezetes, hogy ez volt az egyetlen olyan trappista főzde az első világháború alatt, ahonnan a németek nem nyúlták le a rézüstöket... A sört árulni csak 1931-ben kezdték el, s csakis az apátság vendégeinek. Igazából az apátságban mintha megállt volna az idő, ugyan van három alkalmazott is, de a munka nagy részét a barátok végzik a mai napig, s így a mennyiség továbbra is korlátos, igazából 1946 óta változatlan...
Huszonhatan (!) élnek a kolostorban, ebből öten (!) viszik a főzde ügyeit és öten ügyelnek a palackozásra. Mint a többi trappista főzdénél is, a befolyt pénz csakis az apátság fenntartását szolgálja, pénzszerzés itt nem cél, s így nem is készül több sör pusztán a profit kedvéért. Pedig igény aztán volna rá... A barátok azonban hajthatatlanok, nem emelnek az 1946-ban elért mértéken (4750 hektoliter), s továbbra is csak egyéni ügyfeleket szolgálnak ki... Az apát úr véleménye erről elég tömör, s nem nagyon lehet rajta változtatni, úgy érzem:
"Nem sörfőzők vagyunk, hanem barátok. Azért főzünk sört, hogy továbbra is megengedhessük magunknak, hogy barátok legyünk."
Háromféle sörrel lehet összefutni, ha sikerül valamelyiket valamilyen csoda folytán megrendelni:
- Westvleteren Blonde (zöld kupak), 5,8% ABV, 1999. június 10. óta
- Westvleteren 8 (kék kupak) (korábban Extra), 8% ABV.
- Westvleteren 12 (sárga kupak) (korábban Abt), 10,2% ABV, 1940 óta
Egészen 1999-ig a főzdének volt még két söre (egy 6,2% ABV barna és egy 4°-os gyengébb sör, ezt váltotta a Blonde). A 8 és a 12 a palackban éri el a tetőpontját hosszas érlelés után (nem érdemes őket agyonhűteni), legjobb évekre őket magukra hagyni. Az erősebb sörök esetében az összetevők élesztők, komló, maláta, cukor, karamell és víz, szóval nagy titok ebben nincs....
Az üvegek abból a szempontból is érdekesek, hogy 1945 óta semmiféle címke nincs rajtuk, s ez azóta is így van. A barátok reklámra egy fillért nem költenek, a fent belinkelt honlap is mondhatni minimalista, s csak arra jó leginkább, hogy a beszerzési korlátozásokat ismertesse szerintem. S mivel címke nincs, a Westvleteren sörök az egyedüliek, akik nem kérkednek a trappista logóval sem, ezt csak a faládákon lehet látni, amiben a sört el kell vinni.
Na de mennyi is az annyi, és hogy lehet hozzájutni? Jelenleg az árak a helyszínen nem brutálisak, €30.00 egy rekesz Blonde, €35.00 a 8° és €40.00 a 12°-es. Egy ládába 24 sör fér, így az ár mondhatni baráti szerintem. Erre még rájön a depozit az üvegre és a ládára, amit kegyesen sorban állás nélkül vesznek vissza. (Lehet kapni poharakat is.)
A szívás abban áll, hogy egyrészt mindezért oda kell menni, és meg kell rendelni előre. Eredetileg mindenkinek (mármint a megrendelőknek...) járt 10 (!) rekesz, de aztán az érdeklődés emelkedésével ez szépen lement ötre, aztán háromra, kettőre, majd egyre. A 12-es esetében 2009 óta a limit egy láda, s ez inkább fog lejjebb menni, mint feljebb. S hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon, egy telefonszámról, egy autó rendszámra (igen, meg kell adni azt is), hatvan napon belül csak egy rendelést fogadnak el. Szóval arra zéró az esély, hogy csak odamegyünk, aztán veszünk ezt-azt. A frászt.
A rendszernek két oka van: egyrészt minél jobban gátolni azt, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön a sör, másrészt meg mint mondtam, egyenlő esélyt mindenkinek... No azért minden nincs veszve: ha esetleg valaki arra téved foglalás nélkül, az apátsággal szemközt lévő látogató központ üzemeltet egy kávézót, ahol véges készletek azért vannak időnként sörből, és ha szerencsénk van, akár kóstolni is lehet (sajtot is).
Az apátság keményen dolgozik azon, hogy a sört máshol ne lehessen árulni (minden számlán rajta van, hogy tilos tovább árusítani...), így számomra rejtély, hogyan kaphattuk meg ezt a sört ebben az egységben, de nagyon úgy tűnik, hogy az árba előre be van építve egy esetleges perköltség is...:)
Úgyhogy azt hiszem, ezt tovább elemezni tán nem is érdemes, térjünk rá a sörtesztre magára. Az itallapon nemes egyszerűséggel csak a "világ legjobb söre" lózung van a név mellé biggyesztve, s ha már ez a szöveg ott látható volt, vetettem egy pillantást a nagy sörtesztelő oldalakra. Az eredmény tekintélyt parancsoló, most csak a
Ratebeer-re térnék ki, a többi is hasonló. Itt a Westvleteren 12 jelenleg több, mint 3000 (!) értékelés alapján 100-as értékelést kapott, s még a "leggyengébb" Blonde is 99-nél jár. Ehhez azt hiszem különösebb kommentár nem kell...
S mi az én véleményem? Nehéz rá szavakat találni, mert nem hasonlít semmire. Ennél komplexebb sörrel még életemben nem találkoztam, kortyonként változtatja az arcait. Néha a sűrű feketeség mögül a stout világa türemkedik elő, ugyanakkor soha nem tűnik el az apátsági sörök illata és jellegzetes világa sem. Egymást váltogatják az aszalt gyümölcsök a kávéval és a fekete csokoládéval, az ember csak kapkodja a fejét. Bajban vagyok a pontozásnál, az már biztos....
| Megjelenés |
9
|
| Íz |
10 |
| Aroma és jellegzetességek |
10 |
| Összhatás |
20 |
| Összesen |
49 |
Elérhetőségek (főzde):
Sört ezen a számon kell rendelni (másol nem lehet): +32 (0)70/210045
Az apátság pedig itt van: Donkerstraat 12, B -8640 Westvleteren
Elérhetőségek (Au Bon Vieux Temps):
Impasse Saint-Nicolas 4
Brussels, 1000
Telefon: +32 2 217 26 26
