A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rodenbach. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rodenbach. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 5., vasárnap

Rodenbach Vintage

Tesztelés időpontja:

2024. április 30., Tallinn (csapolt, St Vitus)

Kóstoltam már Rodenbach söröket korábban, és őszintén szólva az első élmény letaglózó volt, az ő söreik ugyanis minden mástól különböztek, amiket addig ittam...

De aztán később megismerkedtem a Grand Cru változattal, az pedig még magasabbra rakta nálam a lécet flamand barnák körében. 

A Rodenbach Vintage egy újabb lépcsőt képvisel, és Tallinnban volt hozzá szerencsém, ráadásul csapoltan. Érdekes, hogy elvileg "évjáratos" sör, legalábbis a címkén a linkelt oldal szerint jelezni szokták az erjesztés megkezdésének évét, és a sör igazából egy "választás" eredménye: a Rodenbach főzőmesterei végigkóstolják az összes cask produktumát, és kiválasztják az elmúlt két évben érelőlődő nedűk közül a legjobbat, és onnantól kezdve abból a cask-ból "Vintage" megjelölésű sört palackoznak, a címkén a cask számával, illetve az érlelés megkezdésének évével...

Ennél a csapoltnál nem láttam az évet kiírva, de az biztos a leírás alapján, hogy minimum két éves volt az ital, mindenesetre eléggé savanykás volt. Nálam továbbra is a Grand Cru viszi a pálmát.

Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás14
Összesen31

Nice Flemish brown by the Brouwerij Rodenbach, a little bit too sour for my taste.





Appearance (1-10)5
Taste (1-10)6
Aromas and other characteristics (1-10)   6
Overall (1-2014
SUM (1-50)31



2012. június 20., szerda

Sörgyártók bemutatása #11 - Palm

Forrás: 2beerguys beer blog
A Palm tulajdonképpen manapság egy cégcsoport, amely több főzdét foglal magába:

  • Palm
  • Rodenbach
  • Boon
  • De Gouden Boom
Az első kettőről már többször is esett szó a blogban, az utóbbi kettőről kevésbé (mondhatni soha). Az az igazság, hogy ez a két főzde számomra is fehér folt még, bár már sok ígéretes dolgot olvastam róluk. Mivel a Palm ennyire komplex cég, úgy döntöttem (s valószínűleg ehhez a gyakorlathoz fogok ragaszkodni a továbbiakban), hogy ebben a posztban kizárólag a Palm főzdével fogok foglalkozni, a többiekkel most nem, majd később...

A cég története valahol az 1597-es esztendőben keresendő, bár sörfőzésről csak a XVIII. századból vannak konkrét értesülések. Ugyanis abból az évből fenmaradt Steenhuffel levéltárában egy adásvételi papír, amely azt tanúsítja, hogy a komlótermesztő Alost városából Malines felé vezető út mentén eladtak egy tanyát a templommal szemben, melynek neve "De Hoorn" (szarv) volt.

Forrás: Palm
1686-ban állítólag ugyanezen a helyen egy bizonyos Theodoor Cornet birtokolt egy kocsmát, amelyhez egyesek szerint egy főzde is tartozott. A változatosság kedvéért ezt a fogadót is De Hoorn-nak hívták... Az első dokumentált sörfőzési próbálkozásokról 1747-ből maradtak fent írásos nyomok Steenhuffelből. Abban az időben fáradtságot nem ismerő emberek felmérték a környék kereskdelmi aktivitását, többek közt a kocsmákat és sörfőzdéket is. A felmérés szerint a faluban három kocsma (az "Öreg korona", a "Lópatkó" és a "Három királyok" nevű egységek) és két sörfőzde működött, a már említett De Hoorn, és a "De Valk" (sólyom). A De Hoorn akkoriban Jean-Baptiste De Mesmaecker tulajdona volt, s ebből a főzdéből nőtt ki később a Palm...
Henriette De Mesmaecker és Arthur Van Roy (Forrás: Palm)
A következő érdekesebb dátum a Palm történetében 1908... Henriette De Mesmaecker, Jan Baptist De Mesmaecker dédunokája ugyanis ebben az évben ment feleségül Arthur Van Roy-hoz, aki a Van Rhodes (érdekes megfigyelni a névváltozást: Van Roije-ből Van Roy lett...) molnár család sarja volt, akik a Diepensteyn nevű várkastélyben dolgoztak 1625-ben. Néhány generációval később a család leszármazottai már főzőmesterekként dolgoztak egy Wieze nevű faluban, s Arthur Van Roy-nak is meg voltak a maga elképzelései a sörgyártásról... Hitt abban, hogy a helyi sajátosságok és hagyományok szerinti sörfőzést kell továbbvinni, és nem akart beállni a lager készítők sorába, meglovagolva a korabeli divathullámot...

Az 1917-es év a teljes pusztulást hozta el a főzde számára, a háború szörnyűségei őket sem kímélték. Van Roy teljesen előről kezdett mindent, töretlenül hitt abban, hogy van jövője a sörfőzésnek Steenhuffelben, s olyan termékskálát alakított ki hamarosan, mint soha még azelőtt.

Mindent előlről kellett kezdeni... (Forrás: Palm)
Forrás: Palm

1928-ban aztán Arthur Van Roy fia is belefogott a sörfőzésbe, őt úgy hívták, hogy Alfred Van Roy, ismereteit Brüsszelben sajátította el egy sörfőző iskolában. Az általa jegyzett sörök lágyak voltak, nem túl nehezek, ugyanakkor telt ízűek voltak, és gazdag aromával rendelkeztek... 1929-ben máig ható változás következett be: Arthur Van Roy a "Steenhuffel sör" név helyett elkezdte használni a "PALM Speciale" márkanevet...  Egyrészt utalni szeretett volna ezzel a névvel egy sörtípusra, amelyet akkoriban "Special Belge" (speciálisan belga) névvel illettek, másrészt pedig a pálmafa (palm) koronája számára azt szimbolizálta, hogy a felsőerjesztésű sörök győzni fognak az egyre népszerűbb lager típusú sörök felett.


Forrás: Palm
1935-ben újra érdekes változások történtek, a főzde például akkor vásárolt először rézüstöt. Sokáig mondjuk nem lehetett neki örülni, mert a második világháború a főzdére is természetesen kihatással volt. Azért először nézzük a dolgok jó oldalát: Alfred Van Roy, feleségül vette a háború alatt Marguerite d'Hollander-t, aki egy Moerzeke-ből származó, sörfőzéssel foglalkozó család sarja volt. A háború okozta nehézségek legyőzése után 1947-ben gondoltak egy nagyot....

Abban ez évben ünnepelte a főzde bicentenárimát, így ennek örömőre Arthur and Alfred Van Roy a hűséges ügyfeleiket egy különleges karácsonyi ajándékkal lepte meg, ez lett a Dobbel nevű sör. Az ajándék igen csak elnyerte az ügyfelek tetszését. Sötétebb színű volt, mint az eredeti sör, ízben teltebb, valamint sokkal erősebb is volt (erre utal a névválasztás is). A sör azóta is szerepel a kínálatban, nem múlhat el a tél nélküle.

Alfred Van Roy (Forrás: Palm)
Arthur Van Roy 1952-ben halt meg, helyét végérvényesen fia, Alfred vette át. 1966-ban meghalt a felesége, de újranősült, ezúttal is sörhöz közeli család sarját szemelte ki magának, Aline Verleyen-t Materből, akivel közösen vezették tovább sikeresen a főzdét. 1972-ben készült el a második rézüstös terem. 1974-ben, hogy a családi vonal véletlenül se szakadjon meg, bevonták a napi élet ügyeibe Jan Toye-t is, aki Aline Verleyen unokaöccse volt.

1975-ben a főzde nevét De Hoorn-ról PALM-ra változtatták. Abban az időben a főzdét a nagyközönség amúgyis már csak úgy ismerte, hogy a főzde, aki a PALM nevű sört főzi, így a változás logikus volt.
A Rodenbach legendás "hordói" (Forrás: Palm)

1989-ben jött el az ideje annak, hogy a főzde nemzetközi vizekre evezzen, először Hollandiát hóditották meg, manapság a teljes mennyiség harmada ott talál gazdára. 1990-ben felállították a harmadik termet is, új palackozó sor is készült, immáron 60.000 üveg/óra kapacitással. A cég jelenét meghatározó fúziók is ebben az évben kezdődtek. Az első fúzió a Frank Boon főzdével jött létre. A fúzió elsődleges célja az volt, hogy a tradicionális lambic sörökből készülő gueuze készítése ne kerüljön veszélybe.

1995-ben a cég új frontokat nyittot, először Lengyelországban (Browar Beliga Kielce városában). Ezt követte a Rodenbach főzde irányításának megszerzése, őket tán senkinek nem kell bemutatni. 2001-ben a Palm megvásárolta a gazdag történelemmel rendelkező De Gouden Boom főzdét is Bruges-ben. 
Így alakult ki a cég mai szerkezete, s ez a világ egyetlen olyan sörgyártó cége, amely az összes ősi erjesztési módszert alkalmazza.

Alfred Van Roy 2009-ben halt meg, 96 éves korában, melyből 75-öt a sörfőzés töltött ki...

Ennyi históriai áttekintés után vessük vigyázó tekintetünket a főzde által követett sörfőzési technikákra, amelyekről érintőlegesen már szó is esett... Elsősorban felső erjesztésű sörök készülnek itt, amelyhez a hozzávalók már tán mindenki számára jól ismertek, ha sűrűn olvassa ezt a blogot: kell ugye megfelelő minőségű víz, jó minőségű maláta, búza, (esetleg rizs vagy kukorica), komló, fűszerek, néha cukor, s persze az élesztők.

A víznél fontos, hogy sok kálcium és magnézium (illetve azok szulfitjai és kloridjai) legyenek jelen benne, ellenben a pilzeni típusú nedűkkel, ahol inkább az alacsony ásványi anyag tartalom a kívánatos. A maláta igen csak sokféle lehet, a főzde az egészen világostól az amberig, illetve a sötét barnáig terjedő skálát használ.

A búza (nem csírázatott) összetevő elsősorban a blonde söröknél jön elő, mint össztevő, a rizs és a kukorica pedig azért kerülhet előtérbe némely sörnél, mert nem tartalmaznak oly sok proteint.
Komlózásnál többszöri komlózás is elképzelhető, a Palm is alkalmazza a "száraz komlózást (dry hopping), ekkor az erejedés után adnak még komlót a sörhöz.

Erjesztéshez a jól ismert élesztő, a Saccharomyces cerevisiae használatos itt, annak is két alkategóriája. Az egyik hatására banánszerű gyümölcsösség alakul ki a sörben, ez figyelhető meg például a Palm és a Palm Royale söröknél. A másik típúsnál az aroma egy csöppet fenolos, ezt alkalmazzák a  Brugge és a Steenbrugge söröknél például. A Palm rengeteg féle élesztőt halmozott fel a sok évtized során, egyben azonban mindegyik hasonlatos: amikor az erjedés végén a cukrok nagy részéből alkohol lesz, a maradék élesztő a sör felszínén lebeg...

Az elsődleges rejesztés 5-7 napig tart, ezt követi egy meleg lagerelés (20 fok körül), amíg az acetilaldehid és a diacetil el nem tűnik a sörből. Ezt követően a sört 0 fok körüli hőmérsékletre hűtik le. A hideg hőmérséklet segít a felesleges  tanninoknak és fehérjéknek, kicsapódik az élesztő, az íz pedig tovább finomodik.

És hogy milyen felsőerjesztésű sörök köthetők a Palm nevéhez?

A linkek a PALM, a PALM Royale, a Dobbel PALM és a Brugge Tripel esetében a saját tessztjeimre mutatnak.

Természetesen van arra lehetőség, hogy lelkes sörfogyasztók felkeressék a főzdét, el kell zarándokolni a De Oude Bottelarij látogatóközpontba, de aki megelégszik az internet nyújtotta lehetőségekkel, tehet egy virtuális túrát is. Van múzeum, lehet söröket is kóstolni, s aki nem veti meg a kulináris élvezeteket, kipróbálhat néhány sörpárosítást is.

Elérhetőségek:

PALM Breweries
Steenhuffeldorp 3
B-1840 Steenhuffel
Belgium

Tel. : +32(0)52 - 31 74 14
Fax : +32(0)52 - 31 23 44
E-mail :events@palmbreweries.com

Weboldal: www.palmbreweries.com
A látogatás megtervezésekor feltétlen érdemes megnézni a direkt erre készült oldalt.

2011. július 20., szerda

Rodenbach Grand Cru

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Geek Nation
Nyissák ki füleiket a flamand barnák rajongói! Az egyik legjobb versenyző az általam eddig kóstolt flamandok közül. Simán veri a „sima” Rodenbach-ot, de azt előre megmondom, hogy hangulat kell hozzá. Ha olyan lelkülettel ülünk le, hogy most pedig iszunk egy jó kis „sörízű sört”, akkor ki se bontsuk, mert a magyar sörízlésnek egyáltalán nem fekszik. Akkor feszítsük fel, ha felfedező hangulatban vagyunk, és el tudjuk fogadni, hogy amit kóstolunk, annak semmi köze a „sörízhez”, értem ez alatt most a pilzeni ízhatást. A 33 cl-es palackban adott csoda minimum (!) két évig érlelődik, mielőtt kiadják a kezükből a gyártók, így aztán letisztult, erőteljes anyagot kapunk, 6 %-os alkohollal. Olyan sűrű, hogy lámpával nem lehet átvilágítani, a színe pedig a korosodó cabernet-ket idézi. Kicsit savasnak mondanám, de nem zavaró. Az ára kemény, 1,32 euró, az osztályzata pedig 8-as.

2011. május 6., péntek

Rodenbach újra

Tesztelés időpontja:


2011. április 21., Tallinn

Forrás: Hair of the dog Dave
Ez a sör egyszer már terítékre került ezen a fórumon, így a technikai részletekkel ezúttal nem untatnék senkit. Azt akkor elfelejtettem megemlíteni, hogy ehhez a sörhöz is van hozzáillő poharam. Bizony. Így már négy belga söröspohárral rendelkezem, bár ezekből kettő ugyanaz. Ennyit az offtopic dolgokról, térjünk rá a sörre.

Négy év telt el az előző teszt óta, ideje volt már újra próbálkozni. Szerencsére itt Tallinnban is hozzáférhető ez a nedű, és a polcon ott van mellette a Grand Cru változat is, amely még nem került terítékre, de ami késik, nem múlik. Ezúttal is rabul ejtett a sör íze, semmihez sem hasonlatos. Ezúttal számomra a vörösboros "savanykás" jelleg dominált, ahol a savanykás jelleget kéretik nagyon idézőjelben érteni, nem tudok rá jobb szót. Tán a fanyar jobban körülírná a dolgot, de akkor is ott van némi savanykásság is. Egyáltalán nem zavaró, sőt. Élvezet inni...

Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek8
Összhatás16
Összesen40
Régi értékelés szerint8

2011. április 6., szerda

Rodenbach

Tesztelés időpontja:

2007. január 22., Brüsszel

Forrás: Linda Vandewynckele
Savanykás ízű mélybarna sörrel van dolgunk, ami a savanykás íz ellenére nagyon zamatos. Ez az első flamand barna sör, amit kóstoltam, úgyhogy óvatosan fogtam hozzá... Sajnos a palack elég kicsi (25 cl) a teljes élvezethez, szerencsére ez áthidalható több palack megvásárlásával, vagy válasszuk a nagyobbat, van belőle 75-ös is. Visszafogott alkoholtartalom jellemzi az italt, mindössze 5,2%. A Rodenbach sörök a Palm cégcsoporthoz tartoznak, de azért van "külön" weboldaluk.

A készítés során kétféle italból komponálják a terméket: negyedrészt két éve tölgyfa hordóban érlelt nedű van benne, a nagyobbik része fiatal sör. Mind a savanykás íz, mind pedig a könnyedsége arra predesztinálja, hogy jó aperitíf legyen belőle, de egyszer Ágota András barátommal sikerült egy egész 75-ös palackot úgy elszopogatnunk, hogy bizony utána nem ettünk semmit...

Az ára csak 57 cent, így nagyon jó ár/érték aránnyal dicsekedhet. Legyen egy 7-es.


Így érlelik... (Forrás: Beersomm)