Timișoreana Nepasteurizată

Tesztelés időpontja:

2017. november 20., Budapest (üveges)

Volt már sör a temesvári gyártótól korábban, sajnos az sem volt a szakma csúcs, mint ahogy ez sem. Kicsit azt vártam, hogy a pasztőrözetlen változatnál kibukik majd némi igényesség, de csalódnom kellett...

A Timișoreana Nepasteurizată a SABMiller Romania tömegterméke lett tehát, rendkívül gyenge minőséggel: gyakorlatilag olyan light, hogy követhetetlen az ízében és tartalmában az alkohol jelenléte, íz pedig egyszerűen nem létezik.

Kipróbálásra sem ajánlom.

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	19

Poor quality, too light and tasteless.

Appearance (1-10)	5
Taste (1-10)	4
Aromas and other characteristics (1-10)	3
Overall (1-20)	7
SUM (1-50)	19

Redd's Cranberry Crush

Tesztelés időpontja:

2017. március 2., Budapest (dobozos)

Az utolsó román sör a 2016-os beszerzésből ez a nedű, és ezúttal ráadásul különleges is: áfonyás ízesítésű gyümölcsös sör...

Alkoholtartalomra viszonylag magas (4 %): ezen a területen a nemhivatalos kváziszabvány az 1,9-2,1 % tartományban mozog ugyanis, ritkaság a lager alapú gyümölcsös sörök esetében ennél nagyobb érték.

Az előállító a SAB Miller Romania, akik minőségben egész jót alkottak: ízre teljesen áfonyás, ugyanakkor nem vesztette el a sör jellegét sem (szintén ritkaság). Szerintem a kategóriájában korrekt termék.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32

Ursus Untold

Tesztelés időpontja:

2016. december 15., Budapest (dobozos)

Az az igazság, hogy a SABMiller Romania által "fémjelzett" Ursus sörök eddig nem nyerték el nagyon a tetszésemet, de nem mondtam le róla, hogy találjak náluk is gyöngyszemet, meglátjuk sikerült-e:)

Kibontás után enyhe fémes illat, zavaró enyhén szólva. A habja viszonylag korrekt, első ízlelésre enyhén édeskés, és kimondottan vizes ízhatás. Hát ez sem lett jobb, pedig a dobozon lévő információk szerint "különleges" sör, egy fesztiválra főzték...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19

Timişoreana

Tesztelés időpontja:

2016. február 20., Budapest (dobozos)

A temesvári főzde, mely még a XVIII. században (egész pontosan 1718-ban már) alapíttatott, manapság már nem független (miért is lenne...), az Ursus csoport brandjeit gyarapítja, s globálisan így a SABMiller Romania vállalat alá tagozódik be. Viszont az alapítási dátum oly régi, hogy ebből következően ez az ország legősibb főzdéje... Hovatovább volt olyan időszak, amikor ez a főzde volt a román királyi család hivatalos szállítója.

A sörnek még saját weboldala is van, de ez már sokszor bebizonyosodott, hogy minőségi szempontból ennek semmi jelentősége nincs. Pláne úgy nem, ha ez az adott oldal csak helyi nyelven érhető el, így sok minden nem derül ki. Az Ursus oldala legalább egy kicsit beszédesebb magának a főzdének a történelmét illetőleg,

Alkoholra 5 %, hűtőből kivéve kellemesen üdítő jellegű ital. A habja gyakorlatilag másfél másodperces, illatra teljesen semleges, nem ingerel semmit. Ízlelésre jellegtelen elsőre, némi maláta szerű gabonás íz érezhető a háttérben. A kóstolás elnyújtásával ez az érzet egyáltalán nem változik: ez a sör elejétől a végéig jellegtelen.

Megjelenés	4
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	8
Összesen	19

Radegast Ryze Hořká 12°

Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 7., Budapest (dobozos)

Írtam már korábban, hogy 2015 tavaszán jártam Prágában, s akkor sikerült viszonylag szép mennyiségű sört is felhalmoznom, ami azóta az enyészeté lett (azaz inkább az élevezeté...), s köztük volt néhány Radegast szerzemény is, például ez is... A Radegast egyébként (most néztem meg), még effektíve nem szerepelt a blogon, bár sok sörük van már feldolgozva jegyzet formájában. Ezért itt most annyit azért megemlítenék, hogy viszonylag új szereplőnek számítanak a cseh sörpiacon, a főzde mindössze 1966-ig datálódik vissza az időben, s jelenleg a SAB Miller csoporthoz tartoznak.

Ammenyire szerény cseh nyelvtudásomból és a Google fordító segítségéből kitelik, a cég csh nyelvű honlapjából számomra az derült ki, hogy a Ryze Hořká a Radegast Premium nevű sört váltotta fel, s az egésznek az az oka (szerintük), hogy a többi gyártó megirigyelte a Premium sikerességét a kesernyéssége miatt, ezért ők három újabb komlóval még kesernyésebb sört főztek...

A magam részéről ezt a többlet kesernyésséget nem tudom alátámasztani, számomra egy tipikus cseh sör volt, amelynek a kinézetével viszont semmi gond nem volt, az elején még viszonylag szép habot is produkált. Kellemes, frissítő jellegű ital, bár a szén-dioxid tartalma nem túl magas.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	12
Összesen	31

Smädný Mních

Tesztelés időpontja:

2015. október 27., Budapest (dobozos)

Amikor először megláttam a dobozt, az jutott eszembe elsőre, hogy milyen komolytalan ez már? Komolyan így kéne kinéznie egy magára valamit is adó sörnek? Topvar-Šariš kooprodukció egyébként ez a szlovák sör, s a dobozt vizsgálgatva az is feltűnt, hogy egy egy 4,3 % alkoholtartalmú 10-es sör, s végül a negatív előítéleteket félretéve bekerült a kosárba, sőt még egy hasonló nevű radlert is beraktam.

A smädný mních szomjas barátot jelent egyébként, így már nem is meglepő a vigyorgó szerzetes a dobozon. 1993-ban került a piacra, s ha hinni lehet a pletykáknak, annak idején rendesen dolgozott a marketing és a reklámgépezet, s a sör rövid időn belül elég népszerű lett. Mindez szerintem a cseh és szlovák piacon kevés az üdvösséghez 22 év távlatából, s ez volt az a pillanat, hogy komolyabban kezdtem venni ezt a sört...

Kibontva az illata nem hordozta magában a szokásos fémpasztilla illatfelhőt, mondhatni egész sörre emlékeztető illata volt. Ízre enyhén gyümölcsös, színre némileg opálos, a színe kimondottan tetszett. Sokadik kortyra sem volt fáradt, vagy light szerű, szerintem amit a 10-es kategóriában egy sörből ki lehet hozni, az szinte maradéktalanul kijött, azt hiszem még egy kicsit szigorú is voltam a pontozással. Sok ilyet még...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Miller Genuine Draft

Tesztelés időpontja:

2013. május 25., Tallinn (üveges)

Volt már sör a blogban a Millertől (Miller Lite), azt a sört annak idején még az óceán túoldalán kóstoltam meg 2009-ben. Azóta már jó sok idő eltelt, s Tallinnba kellett jönnöm, hogy a kezembe kerüljön még egy sör ettől a gyártótól. Kisebb üvegben palackozzák, mindössze 3 decis a palack, cserébe viszont a kupakját le lehet csavarni... Már aki akarja ugye, nekem nem nagyon sikerült, elkezdte vágni a bőrömet, ahelyett, hogy engedett volna, maradt hát a pénzérmés megoldás, hogy ne sérüljön a kupak.

A Miller nem bízza a véletlenre a sör marketingjét egyébként, még saját weboldalt is kreáltak neki, külön domain-el... Az alkoholtartalma 4,7 %, s a sör különlegességét az adja, hogy készítése során hidegen szűrést alkalmaznak (cold filtering), s még azt is állítják, hogy ők az egyedüliek, akik ezt a technológiát a nagyvilágban használják. Ez persze nem így van, de jól hangzik legalább... S hogy mi a bánat az a hidegen szűrés? Én se nagyon tudtam korábban, de legalább nem is voltam lusta utánanézni...

Na szóval az egész arról, hogyan rövidítsük le a lager sör ászokolási idejét. A folyamat idejének csökkentése érdekében a sört lehűtik ritka alacsony hőmérsékletre, s ilyenkor a fehérjék és egyéb kedves kis vegyületek, amik a sört trutymóssá tennék, szépen összeállnak. Ezáltal a szűrés könnyebb, s még a az elkészítésre fordított idő is csökken, értelemszerűen. Nem kell nagyon magyarázni, hogy milyen jótékony hatása van ennek a termelékenységre és a profitra, ugyanakkor nem árt észben tartani, hogy a tisztaságnak és a gyorsaságnak bizony ára van: ezzel a fajta szűréssel olyan dolgok is távoznak a sörből, amelyek egy hosszabb érlelési folyamat során döntő hatással vannak az ízvilágra.

Így aztán már nem is nagyon csodálkozom azon, amiket a tesztnaplómba annak idején beírtam... Hozzáteszem rögtön a legelején, hogy a sör sajnos már lejárt pár héttel, de ennek azért nem kéne döntően befolyásolni az ízt... Szóval a Miller Genuine Draft számomra az első kortyokkal egy intenzív lagert idézett, kellemes szénsavassággal (friss maradt ennyi idő után is), ugyanakkor habban nem mutaott sokat. Az első kortyok kellemes kesernyéssége és tartalmassága után azonban nagyon ellaposodott, de érdekes módon a végére megint feléledt, úgy tűnik a kerti levegő jót tett neki...:) Akkor még némi gyümölcsösség is érezhető volt, de ehhez a szénsav mennyiségnek igen csak le kellett csökkennie.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	29

Золотая Бочка Разливное

Tesztelés időpontja:

2012. december 15., Tallinn (üveges)

Egy ideje több boltban is hozzá lehet jutni Tallinnban a Золотая Бочка söreihez, amit én kifejezetten nem bánok, mert jók a tapasztalatok korábbról. Ez a Разливное (azt jelenti, hogy csapolt) azonban új volt nekem, s már abban is eltér a korábban tesztelt változattól, hogy ennek "normál" üvege van, azaz fél literes.

Elméletileg a gyár a könnyedebb szegmenst célozta meg vele, bár az alkoholtartalom ennek némileg ellentmond. Az én üvegemre 5,5 % volt írva, de a netes források némelyike 5,2-esnek mondja. (Eltérés van a szárazanyagtartalomban is, nálam 12,5 %, másoknál két tizeddel több.) Ezen lépjünk túl, nem ezek a legfontosabb dolgok... Pohárba kitöltve a színe picit borostyános (sötétebb, mint a múltkori sörük), de hab nem képződik olyan mennyiségű és minőségű, mint legutóbb.

Szóval a színe nagyon csábító, illatában némi gyümölcsösség keveredik... Nagyok voltak az elvárások az ízlelésnél, s sajnos nem lett olyan átütő az élmény, mint vártam. Korrekten összerakott sör a Разливное, de még sem az a minőség, amit az előző változat felállított. Hiába a magas szárazanyag és alkohol, a tartalom egy része mégis hiányzik, egyszerűen hiányérzete marad az embernek kortyolgatás közben.

Mindenesetre ajánlott tétel kipróbálásra.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Золотая Бочка (Zolotaya Bochka Vyderzhannoye)

Tesztelés időpontja:

2012. március 24., Tallinn (üveges)

Forrás: SAB Miller

Immáron nem az első orosz sör, amit megkóstolok, de garantáltan nem is az utolsó... Régóta várok már valami hasonló katarzisra, amit ez a sör nyújtott. Mint majd a leírásból is kitűnik, nyafogásnak ebben az esetben helye nincs...

A Золотая Бочка magyarul a fellelhető információk szerint aranyhordót jelent, s a névválasztás jelen esetben találó. A pohárba kiöntve a sör ugyanis valóban aranyszínű, olyan, mint egy csupa nagy betűvel írt pilzeni stílusú SÖR-nek lennie kell(ene). A főzetért felelős Bochka főzde honlapja csak oroszul érhető el (Oroszország Kaluga tartományában található), de mivel a cég a SAB Miller birodalmat erősíti, azért lehet találni róla angolul is információt.

A sör alkoholtartalma 6,5 %, az üvege pedig nem szokványos. Sajnos nem emlékszem, hogy 0,7-es vagy 0,75-ös volt-e, amit ittam, de a lényeg az, hogy nem a konvencionális fél literes. Aki azt gondolná, hogy ekkora üveggel nem lehet meginni, hát hatalmasat téved, ez a sör egyszerűen itatja magát. Már a 6,5 % is jelzésértékű, s az első kortynál egyértelmű lesz, hogy a hozzáadott alapanyagok bizony nagyon jó minőségűek, és semmit nem spóroltak ki belőle. Különösen igaz ez az alkalmazott komlóra, a komló által hozzáadott ízhatás egyszerűen zseniális, nem is tudom mihez hasonlítani, vagy egyáltalán felidézni, hogy mikor ittam hasonlót. Régen volt, az bizonyos.

A habja a kiöntés után nem roskad össze, percek múltán is jó volt ránézni a korsóra. Nem tudom, hova fokozhatnám még, lássuk inkább az értékelést, ami elég jóra sikeredett, pedig még szőrös szívű is voltam.

Megjelenés	9
Íz	10
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	48
Régi értékelés szerint	9,6