Shumensko Светло

Tesztelés időpontja:

2017. augusztus 27., Budapest (dobozos)

A tavaszi bulgáriai utam kapcsán vásároltam néhány sört (nagy választék nem volt a boltokban, hozzáteszem...), abból az egyik darab ez a dobozos nedű volt. Volt szerencsém Shumensko sörhöz már Szófiában is, de ez egy másiknak tűnt, ráadásul dobozos...

Egyik kedves barátom szerint ilyen sört csak 40 fokban érdemes fogyasztani a bulgár tengerparton, viszont a lakásban is volt vagy 32-34 aznap, így a felbontást bocsánatos bűnnek tudtam be.

Egyébként a Shumensko Светло nem is volt olyan borzalmas: a Shumensko Pivo (Carlsberg Bulgaria) hozta egy átalgos lager színvonalát, nem volt rosszabb, mint bármelyik mainstream lager a régióból, beleértve ebbe most a magyar lagereket is. Ebben legalább nem volt kukorica...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	24

Normal drinkable lager and nothing else. Probably never again.

Appearance (1-10)	4
Taste (1-10)	5
Aromas and other characteristics (1-10)	5
Overall (1-20)	10
SUM (1-50)	24

Okocim Radler Grejpfrut z Limonką

Tesztelés időpontja:

2014. július 17., Valahol Lengyelországban (dobozos)

Nem igazán emlékszem már rá, hogy pontosan hol történt meg ennek az italnak a megvásárlása és elfogyasztása, de mindenesetre valamelyik benzinkútra szavazok Lengyelország belsejében...

Akkor már kellőképpen meleg lehetett, ha ilyen frissítő italhoz nyúltam... Az Okocim sörökkel eddig általában "átlag felett kicsivel" pontszámokkal sikerült találkozni, így megvoltak itt is az elvárásaim...


Ahogy a dobozon is láthatjátok, ebbe aztán mindent raktak, ami éppen a piacon volt: grapfruit, lime, citrom, ami belefér. Az alkoholtartalom a szokásos 2 %. Ízre leginkább a grapfruit viszi a prímet, ami részemről nem hátrányos, mivel mostanában leginkább  ezt a fajta gyümölcsöt kultiválom, ha lehet válogatni. Kellemes kesernyés aromája van, amely még a vége felé sem csap át édeskésbe. Jó lenne sok ilyen még ebben a szegmensben, szerintem bőven a középszint felett teljesít...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	33

Książ Czarny Specjał

Tesztelés időpontja:

2014. április 26., Tallinn (dobozos)

Újra vessük vigyázó szemeinket Lengyelországra, ahol nem csak sima lager típusú sörök készülgetnek, egyes gyártók kíméletlenül rá vannak kattanva az erős lager sörök készítésére, s némelyik ezek közül a kimondottan brutál kategóriába tartozik...

Ott van például ez a Książ Czarny Specjał, amely a Bosman főzde terméke Szczecinből. A Bosman főzde nem volt nagyon volt nevesítve még itt a blogon (illetve egy sör szerepel már, de az lehet, hogy Bosnan főzdéhez köthető, itt én elírásos dezinformációt gyanítok...). Mindenesetre a Bosman főzde maga a Carlsberg csoportot erősíti, s az ő legdurvább sörük ez a nedű...

Szóval 9 % alkohol szorult bele ebbe a dobozba, s ezt már nehéz elrejteni a maláta és komló mögé, ebben az esetben ez nem is nagyon sikerült. Túlságosan is alkoholos, ugyanakkor egy csöppet édeskés elsőre, de az első kortyok odavágása után pihentettem egy kicsit. Érdekes módon a második szakaszban már nem érződik annyira az alkohol, lesimul a rendszer, és kellemesen leszedálja az embert... Ebből adódóan születtek az átlagnál kicsit magasabb pontok, no meg azért, mert a végén kellemes aszalt fügés aromát bírtam vizionálni...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	28

Kasztelan Niepasteryzowane

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 22., Tallinn (dobozos)

A Kasztelan főzde teljesen új entitás a blog hasábjain, de a velük való ismerkedéshez elengedhetetlenül szükséges a lengyel nyelv beható ismerete, ami nekem még mindig csak az alapszavakra korlátozódik. Úgyhogy a Sierpc nevű városkában székelő főzde előéletének részletes taglalásától engedelmetekkel most eltekintek, erre majd később térnék vissza... Mindenesetre nem a rendszerváltás környékén létrejött vállalkozásról van szó, a XVI. századig nyúlhatunk vissza, manapság pedig ők is a Carlsberg birodalmat erősítik...

Az alapszavak közé tartozik számomra a lengyel sörkultúrával való intenzív többéves ismerkedés eredményeképpen a niepasteryzowane szó is, ami (mekkora csoda), pasztörizálatlant jelent, szép magyarsággal... Kellemesen indít az illata, a doboz ellenére friss komlós illat érkezik, habban pedig még túl is teljesítette, amit vártam tőle. Színre enyhén opálos, bár a sárga szín elég halovány, úgyhogy ezt inkább tegyük közepesre. Végül, mikor a pohár tele lett, az opálosság nagyrészt eltűnőben volt, s mondhatni teljes lett az átlátszóság.

Ízre sajnos nem nagyon tudok sok jót mondani, nem igazán hozta az átlag jó lengyel színvonalat. A frissesség és üdeség az egyetlen jó pont, s az utolsó kortyok enyhén alkoholos jelleget (5,7 % az irodalmi érték) is kibontakoztattak.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	11
Összesen	26

Carlsberg Black Gold

Tesztelés időpontja:

2014. május 4., Tallinn (dobozos)

Az elmúlt héten Stockholmban jártam, s a kompon mindig lehet olyan söröket kapni, amiket máshol nem. Ezzel a Carlsberg sörrel is most szembesültem először életemben, de hát nyilván az én tudatlanságom az oka csupán, hogy eddig még nem találkoztunk...

Sajnos a Carlsberg honlapján sem nagyon lehet vele összefutni, így most meg kell elégednetek az én leírásommal... Magasabb alkoholtartalma van, mint az eredeti zöld dobozos verziónak, itt majdnem 6 % (egész pontosan 5,8) alkohollal van dolgunk. Ez még önmagában nem indokolná szerintem, hogy a sörnek alkoholos ízűnek kéne lennie, de ezt ennél az italnál a gyártónak nem sikerült elérnie.

A színe és habja ígéretes (illat semmi), az árnyalat majdnem arany szín felé játszik, de sajnos az íze hagy "némi" kívánnivalót maga után. Elsőre kissé tartalmatlannak tűnik, de aztán később (nagyjából második korty) jönnek a negatív dolgok: a kezdeti gyenge viszkozitást felváltja a mindent vivő alkoholosság, a maláta és a komló jótékony egyesüléséből származó elvárt ízjegyek úgy elbújnak mögötte, mint a sicc. Néha mintha gyümölcsösség felfedezhető lenne, de szerintem csak a képzelet játszott velem. Ha kellőképpen kéne érzékeltetnem a kis dobozka hatását rám, akkor a kannás borok kategóriája jut róla leginkább eszembe...

Megjelenés	6
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	18

Piast Mocne

Tesztelés időpontja: 

2014. március 26., Tallinn (dobozos)

Ezt a sört egy kedves olasz barátomtól kaptam, aki tudja, hogy szeretek új söröket kóstolni, és meséltem neki a blogomról is. A felesége lengyel, így sűrűn járnak Lengyelországban, ahol betévedve egy boltba, leemelt nekem egy sört a polcról. Tekintve, hogy elég tisztességes már a lengyel tesztlistám, jó esélye volt rá, hogy olyat hoz, amit már ittam, de nem.

Ez az erős lager még nem járt nálam, így kezdjünk is rögtön egy kis nyomozásba. Némely források a a Bosnan főzdét azonosítják a sör mögött, de az ő honlapjukon erről említése sem történik. Egy másik forrás az Okocim főzdét jelöli meg, amely jelenleg felelős érte szerintük, s hajlamosabb vagyok inkább ezt elhinni, ugyanis az első forrással ellentétben ez legalább lengyel nyelvű. Ezt a vonalat elfogadva azt is el kell fogadnom, hogy a Piast márkanév eredetileg a Piastowski főzdéhez köthető (Wroclaw), amely manapság már nem létezik, mert 2004-ben a Carlsberg a 2001-es felvásárlást követően szépen bezárta, s a termelést átvitte az Okocim főzdébe. Abban mindkét forrás megegyezik, hogy a sör a Carlsberg csoporthoz tartozik, s ebben a doboz is megerősít...

Ennyi történeti vizsgálódás tán elég is lesz, térjünk rá a nedűre. Lengyelországban előszeretettel veszem le a polcokról a Mocne típusú söröket, arrafelé ezzel a típussal az erős lagereket lehet azonosítani ugyanis. Például a Dębowe Mocne nagy kedvenc, de ne kalandozzunk el. Ez a sör is rendesen erős (6,7 % alkohol...), a színe pedig az ennél a típusnál már megszokott mélyebb sárga, majdhogynem félbarna.

Illatra enyhén kandiscukor szerű édesség érződik, habra rendben van. Ízre elsőre picikét gyümölcsös (aszalt szilva?), de aztán az első kortyok kezdenek alkoholossá válni, ami nem jó jel, hiszen azért még mindég 7 % alatt vagyunk ugye... Középtájon az édeskés érzet fokozódik, amely a sör végére csöppet fáradtságba torkollik, s némi kesernyésség csak akkor érkezik meg.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	29

Sörgyártók bemutatása #23 - Utenos alus

Az Utenos főzde viszonylag fiatal litván főzde, mindössze 1970-ben alapították. Manapság a Carsberg birodalmat gyarapítják, de haladjunk szépen sorjában...

Helyileg a főzde Utena-ban alakult meg, annak is egy Kloviniai nevű részében, mivel ott állítólag jó minőségű víz található, az ugye meg a minőségi sörgyártáshoz elengedhetetlen. Jelenleg a gyár elég közel helyezkedik el az Aukštaitija nemzeti parkhoz, s a víz így kiváló minőségű: 207 méter mélyről hozzák fel...Maga a beruházás levezénylése Gediminas Jackevičius nevéhez köthető, aki a későbbiekben a cég első vezetője is lett, s ezt a pozíciót egészen 1993-ig őrizte.

A projekt megvalósításához külső segítséget is igénybe vettek Csehországból, a TechnoExport nevű cég érkezett segítségül, ők szerelték be a hagyományos rézüstöket, s ennek emlékét a mai napig őrzik az Utenos Pilsner címkék, ugyanis Jerzy Tomášek mérnök aláírása mindegyiken ott díszeleg.

Az első sör lefőzésére 1977-ben került sor, s ha a történeti hűséghez teljesen ragaszkodunk, akkor a napot is érdemes megemlíteni, a nevezetes dátum január 14. volt. A sör neve roppant fantáziadús volt: Žigulinis. Már volt róla szó korábban többször, de sose árt az ismétlés: a "Zsiguli" a Szovjetunióban nem csak autómárkát jelölt, hanem egy "sörtípust" is, ezzel a névvel számos tagköztársaságban készítettek sört.

A cégnek nem csak a sörfőzés tartozott bele a profiljába a kezdetektől, hanem az üdítőitalok is, így itt készültek a korszak jelentős italai is, mint például a Citrina, Sajanai, Tarchūnas vagy a Šaltukas. Az élet békésen folyt a tervgazdálkodás mentén egészen 1991-ig, amikor a szovjet hatalom széthullása után a vállalatot a többi nagy szocialista vállalathoz hasonlóan át kellett szervezni.

Az új cég neve Utenos Gėrimai AB lett, majd a litván függetlenség helyreállítása után az Utenos Alus új típusú söröket kezdett el gyártani: Lietuviškas, Aukštaitijos, Studentiškas, Gaudeamus, Sartų, Bočių, Baltų, Utenos, Utenos Premium, GJ, Turbo beer és a Porteris. 1997-ben az Utenos Gėrimai AB megkezdte a kacsingatást a külföldi piacok és befektetők felé, ebben az évben indult meg a kooperáció a Baltic Beverages Holding (BBH) nevű konzorciummal, amely svéd, norvég és finn befektetőket tömörített magába. 2001-ben a BBH a Švyturys-t (róluk is lesz majd egyszer bővebben szó...) és az Utenos Alus-t egy cégbe gyúrta össze, így jött létre a Švyturys-Utenos alus AB. Ez a közös cég pedig 2008 óta a Carlsberg csoporthoz tartozik...

S hogy milyen méretekben kell gondolkodni az Utenos kapcsán? 2011-ben az Utenos Alus 102 millió liter sört gördített le a gyártósorokról (emellett 31 millió liter egyéb italt is...), s a sör több, mint 20 (!) országba megy tovább exportra.

2012 ősze tán az tuolsó nevezetes dátum, amiről érdemes említést tenni: akkor adták át a modern "tudásközpontot", amelyben mindenki bővítheti a tárgyi és történelmi ismereteit. Helyileg Utena-ben van a Pramonės utca 12 szám alatt...

Végezetül egy rövid lista, milyen sörök készülnek a gyárban:

• Utenos (sima lager);
• Utenos Auksinis Special (premium lager);
• Utenos Auksinis (premium lager);
• Utenos Pilsener (Pilsener);
• Utenos Dark (Barna);
• Utenos Porteris (Baltik Porter);
• Utenos Radler Lemon (Normál radler);

A poszt képei a cég webhelyéről származnak.

Nikolai Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2013. július 18.,  Tallinn (dobozos, 0,33)

Ezt a sört a hajón vettük Helsinkiből hazajövet ezzel egyetemben, de ezt mindenképp úgy terveztük, hogy majd csak Tallinnba visszatérve fogjuk elfogyasztani. Így is lett... Ez a sör is a Sinebrychoff terméke, mindösszesen 4,5 % alkohollal. Pilzeni típusú sör, s az egész doboz egy könnyed sör benyomását keltette. Érdekes módon ezeken a kompokon normál félliteres söröket nem árulnak egyébként, így ezúttal is be kellett érnünk egy 0,33-as dobozzal, s igazságosan megosztoztunk rajta ketten...

S hogy mégis mire utal a Nikolai név? Természetesen Nikolai Sinebrychoff-ra az alapító atyára, aki mindössze 31 éves (!) volt, amikor megalapította cégét Helsinkiben. Manapság a Sinebrychoff a legrégebben üzemelő sörfőzde

egész Skandináviában... A Nikolai sörök 1988-ban láttak napvilágot, tisztelegve a névadónak, ugyanis abban az évben volt az ő születésének kétszázadik évfordulója. Létezik belőle kétféle verzió is a leírások szerint, az exportra szánt verzió alkoholtartalma magasabb, 5 %.

Maga a sör egy könnyed ízvilágú lager, mérsékelt habzással indítva. Picikét savanykás az elején, de aztán ez inkább dobozíznek tűnik. Enyhén vizes is, nem sűrű, s az első kortyok után bekövetkező óhatatlan pár fokos hőmérséklet emelkedés kimondottan jót tett neki. Grillezés közben fogyasztottam, így kiváltképp jólesett, így az idő múlásával egyre jobb lett.:) Elvileg kukorica nincsen benne (errefelé nem divat...), mégis olyan ízvilága volt úgy összességében mint egy jó szériából való Soproninak... A habja sajnos hamar eltűnt...

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	26

Karhu A

Tesztelések időpontjai:

2013. július 18., valahol Tallinn és Helsinki között, dobozos (0,33) és
2013. szeptember 25., Tallinn, dobozos (0,33)

Első alkalommal akkor kóstoltam ezt a sört, amikor "hazafelé" tartottunk Helsinki-ből Tallinnba, s a kompot körbejárva találtunk egy rendes nagy boltot, ahol még sört is árultak. Nem érdemes nevesíteni a céget, akinek a hajóján a lenti eset megtörtént, de nézzük csak, hogy is volt...

Vettünk tehát sört a boltban (többfélét is egyébként, nem csak ezt...), s gondoltuk békésen elkortyolgatjuk, míg beérünk Tallinnba. Amikor már nagyjából kiürültek a dobozok, megjelent két "takarító-felszolgáló", s fejcsóválás közepette igényt támasztottak a dobozokra. Nagyon nem fájt, mert alig volt benne, de nem igazán értettük, mi a gondjuk. Elkezdtek végtelen udvarias fejcsóválgatás közepette hablatyolni, hogy márpedig mi egy étteremben ülünk, itt nem lehet fogyasztani mást, amit ők árulnak (gyakorlatilag mindenki saját kaját, italt fogyasztott a hajónak azon a részén, és még csak nyomokban sem emlékeztetett az a régió étteremre egy többnyire zárt báron kívül...), meg különben is: a boltban kapható italokat a fedélzeten a vám szabályok miatt tilos felbontani...

Még az is lehet, hogy így van, de én még soha nem láttam olyat ezeken a hajókon, hogy ezért bárkit molesztáltak volna. S csak a tisztánlátás végett: egy 0,33-as doboz legaljáról beszélünk, a nagy szabályzat tiszteletükkel megfosztottak bennünket kb két köbcenti sörtől, hát legyenek boldogok...

De térjünk rá a sörre. A Karhu egy finn sör (mily meglepő...), egész konkrétan a Sinebrychoff főzde készíti Kerava-ban. A karhu mint szó finnül medvét jelent, de erre már a címke alapján is egész könnyű rájönni. A sör igazi népszerűségnek csak az utóbbi évtizedekben örvend: manapság ez a legnépszerűbb nedű állítólag odaát. Hogy az élet ne legyen egyszerű, három különböző alkoholfokú sör készül ugyanezen a néven:

• Karhu III (4,6 %), állítólag ez a legkeresettebb
• Karhu A (5,4 %) - ez jutott nekem
• Tosi Vahva Karhu (8 %)

Eredetileg egyébként a sört a Pori főzde kezdte el készíteni még a 1920-as években (egyesek szerint 1898-ban), de aztán őket a Sinebrychoff a múlt század '70-es éveiben szépen felvásárolta. Mondjuk őket meg a Carlsberg vette meg, úgyhogy... (A '30-as évek után volt egyébként egy kis szünet, s a termelés 1958-ban indult újra rendszerességgel.) A Pori főzde 2009-ben be is zárt, s a gyártás Poriból átkerült Kerava-ba. Azóta a népszerűségről nincsenek pontos adatok, ugyanis sokan bojkottálják még mindig az "új" Karhut...

Sajnos a hajón eléggé meleg volt a sör (legalább hűtőbe tehették volna), színre mélybarna volt, ízre pedig elég bágyatagnak tűnt, közelebb egy light sörhöz... Másodjára sokkal kellemesebb élményben volt részem, s valószínűleg ebben nem kevés szerepet játszhatott a megfelelő hűtés. Lecsóhoz teljesen kiváló párosítás, s ezúttal egyáltalán nem éreztem light-nak, sőt. Tartalmas volt, akár egy békebeli Pilsner Urquell, s az egyetlen hibája tán a leheletnyi alkoholosság volt. A hajón valószínűleg a fényviszonyok miatt látszódott félbarnának, másodjára teljesen normál lager színt öltött, a szokásosnál tán egy kicsit mélyebb sárga.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32

Baltika 0

Forrás: Carlsberg

Tesztelés időpontja:

2013. október 29., Saku (üveges)

Senki nem fogja elhinni, de ezt a sört a Saku sörgyár látogatása során kóstoltuk meg (normális, aki egy sörgyárban alkoholmentes sört kóstol???). Lesz majd erről a látogatásról is poszt természetesen, de azt még kicsit érlelni kell... Szóval nem igazán a mi választásunk volt, a látogatás végén felajánlottak egy hat üvegből álló kollekciót kóstolásra, ahol az erősebb sörök felé haladva ez volt az első a sorban (mily meglepő...)

Abban sincs semmi meglepetés, hogyan kerülhetett bele a sorba. A Saku a Baltika termékek kizárólagos forgalmazója Észtországban, s a Saku saját portfóliójában nincs saját alkoholmentes sör. Nekem az alkoholmentes sör nagyjából olyan sűrűn jut eszembe, mint hogy nagyon meg kéne zsírozni a villanykörtéket, mert erős a fény a szobában, szóval szinte semmikor. Akkor van otthon ilyen sör, ha valami végzetes hiba folytán bekerül a kosárba, egyébként csak ilyen alkalmakkal "jutok hozzá" az ilyen élményekhez.

Érdekes módon mondjuk legutóbb (2011-ben volt utoljára ilyen szerencsére...) sem volt nagyon rossz, amit ittam, ez a Baltika 0 pedig kimondottan jó. Pohárba kitöltve kimondottan emlékeztet egy sörre, és kiállja az illatpróbát is: nyoma sincs az alkoholmentes italokra jellemző tipikus illatnak, aromának. A gyártási folyamat egyébként olyan, hogy a már elkészült "normál" sörből vonják ki az alkoholt, amit ők csak "dialízisnek" neveznek. Mindenesetre a végeredmény meggyőző, sörre emlékeztető illat és íz, mint említettem.

Az első kortyok kimondottan édesek, aztán a finis elkeseredik, de olyanformán, amilyet alkoholmentes sörnél még nem éreztem. Először volt olyan érzésem, hogy nem is hiányzik az alkohol. Lehet, hogy fogok ilyet tartani otthon? Juj, ez már ijesztő...:) Mindenesetre először is veszek egy üveggel visszakóstolásra, mert ezen alkalommal csak 2-3 centiliter jutott (sokan voltunk)...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	30

Alhambra Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2013. május 18., Tallinn (dobozos)

Lassanként elfogynak a készletek, amelyek spanyol barátomnak hála januárban jutottak el hozzám. Igazából még mindig várok arra az érzésre, hogy egy igazán jó spanyol sört igyak, bár spanyol barátaim azzal riogatnak, hogy üveges és dobozos verzióban ne is várjak csodát, ha igazán jót akarok inni, akkor el kell mennem Madridba, s például ott megkóstolni a Mahou-t, vagy egy másik sört csapoltan. Hát erre mostanság nem sok esély mutatkozik...

A Cervezas Alhambra felelős ezért a sörért, akik a fent belinkelt Mahou-hoz hasonlóan szintén a Carlsberg birodalmat gyarapítják. Azért még független weboldaluk van, s szerencsére elérhető angolul is. Történetükbe most nem mennék bele, 1925-ben alakult a cég Granadában (Andalúzia). A portfóliójukba jelenleg hét sör tartozik, ezek közé tartozik a Premium Lager, néhol Extra néven fut. A sorból a legújabb tudomásom szerint az Alhambra Reserva 1925, amely az alapításnak állít emléket.

A Premium Lager moderált alkoholtartalommal bíró sör (4,6 %), viszonylag tisztességes habbal és kinézettel. Az íze enyhén komlósabb, mint a spanyol átlag (természetesen csak azokhoz a spanyol sörökhöz tudok viszonyítani, amiket már volt szerencsém kóstolni...), s sajnos itt is felfedezhető az a jelenség, hogy a 10,8 szárazanyagtartalom nem elég: a sör bizony tartalmatlan és vizesnek tűnik. Inkább indítanám harcba a light kategóriában, mint a Preimumban...

Mindenesetre azért ehhez elég jó volt:

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	25
Régi értékelés szerint	5

V.I.P. Piwo Mocne Jasne

Tesztelés időpontja:

2012. november 2., Tallinn (dobozos)

Sajátmárkás termékként vásároltam egy lengyel üzletláncban, akiknek most nem csinálnék reklámot. Ha esetleg Lengyelországban jártok, akkor keressétek azt a céget, akiknek egy katica a jele, többet nem segítek...:)

Szóval ezt csak később tudtam meg Tallinnban, hogy az üzlet saját neve alatt készül, vásárláskor csak arra figyeltem, hogy ne kerüljön a kosárba olyan sör, ami már rajta van a tesztelési listámon. (Igen, már ilyen is van, lassanként képtelen vagyok fejben tartani, mit kóstoltam már és mit nem.) Nos, mivel ez kiderült, kicsit elcsempült a szám, ugyanis odahaza nem sok jó tapasztalatra tettem eleddig szert a sajátmárkás nedűkkel, rosszra annál többször...

Próbáltam nyomozni, hogy ki az igazi gyártó. A Ratebeer szerint a Van Pur felelős érte, de az ő honlapjukon persze ezt nem említik. Mások szerint a Browar Lonza, szóval nehéz igazságot tenni. De mi is áll a dobozon? Sajnos onnan még ennyi sem derül ki, csupán annyi, hogy a Carlsberg csoport a felelős első fokon.

Erős sör (Mocne) tulajdonképpen, s alkoholtartalma még ebben a kategóriában is egész magas: 7,2 %. Pohárba kitöltve a dobozos sörökhöz elvárható habot produkált, némileg hólyagos szerkezettel, egyáltalán nem tömör. A színe visszaigazolja a magas alkoholtartalmat, majdnem félbarna sör. Nagyon szép borostyánhoz közeli aranyszín, az illat pedig kissé aszaltgyümölcsös. Ízre eléggé tartalmas, nyoma sincs a sajátmárkás söröket jellemző igénytelenségnek. A gyümölcsösség nem köszön vissza, és nincs édes íz sem. Megkockáztatom (nagyot nem tévedhetek) simán veri bármelyik odahaza kapható sajátmárkás sört. Respect a Van Pur-nak.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	30
Régi értékelés szerint	6

Zelta Premium

Forrás: Iedzert

Tesztelés időpontja:

2012. július 27., Várpalota (dobozos)

Első találkozásom a Zelta Alus-al (Lettország) szintén erre a nyárra esett... Maga a zelta szó állítólag aranyat jelent a lett nyelvben, úgy látszik minden országban szívesen nyúlnak a marketingesek ehhez a nemesfémhez, ha a sörükhöz keresnek asszociációt...

No sebaj, ezzel meg lehet békélni valahogy. A leírás alapján, a Premium a főzde zászlóshajója. A Zelta esetében a tulajdonosi viszonyok elsőre kicsit nehezen követhetők egyébként, főleg úgy, hogy a net tele van dezinformációval. Ha csak Lettországot tekintjük, akkor a Zelta Alus az Aldraris csoporthoz tartzoik, de ha globálisan vizsgáljuk a kérdést, akkor a Carlsberg nevű óriáshoz.

A sör pohárba töltve hozza egy átlagos pilzeni külcsíni jegyeit, semmi extra. Illatában lágyan jön elő a maláta, tán egy picit édeskés az illat, hab szinte nulla. Ízre nem mondanám komlósnak egyáltalán, kesernyésség alig fedezhető fel, ízében is inkább édeskés. Ugyanakkor kevés a tartalom: szinte vizesnek mondható az összhatás, mély benyomást sajnos nem gyakorolt rám. Alkoholtartalma 5,2 %.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	10
Összesen	24
Régi értékelés szerint	4,8

Tuborg Beer Mix Grapefruit Mint

Forrás: Jatrgovac

Tesztelés időpontja:

2012. július 25., Várpalota (dobozos)

A neten fellelt források vitatkoznak róla, hogy hol is készül ez a Carlsberg csoporthoz tartozó sör, egyesek szerint Szerbiában, mások szerint Horvátországban. A dolognak olyan túlzottan nagy jelentősége nincs, az már inkább fontosabb, hogy minek is tekintsük ezt az italt. Az első mondatban "sört" írtam, de azt hiszem ezt vissza kell vonni, mert a nevéből is látszik, hogy nem annak szánták, ízesített sörnek se nagyon lehetne nevezni...

A Tuborg számomra kicsit leírta magát a Lime Cut-al, így némileg előítéletesen álltam neki ennek a tesztnek. A dobozon nagy betűkkel virított, hogy 2% alkohol van benne, de azt már a kisebb betűkből kellett kiolvasni, hogy az egyik fő jellemzőnek tartott grapefruitlé mindössze 4 %-ban képviselteti magát a folyadékban. Pohárba kitöltve a színe egy opálos bugyirózsaszínhez közelített leginkább, szénsavas illata pedig gyümölcsösnek (érezhetően grapefruit) mondható.

Vártam volna, hogy visszaköszön majd a számomra kedves gyümölcs fanyarsága, de nem. Ez az ital olyan édes, hogy még, s ami gyümölcsös íz át is üt a menta dominanciáján, az is olyan mesterkélt, hogy a gyümölcs frissességének illuziója pillanatok alatt rombadől.

Nem tudom tiszta szívből ajánlani...

Megjelenés	5
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	20
Régi értékelés szerint	4

Sörterszt - Nyevszkoje (Nevskoe)

Tesztelés időpontja:

2010. december 5., Tallinn (üveges)

Nem tudom már, hogy melyik boltban, hol került be a kosárba ez a sör, de megér egy misét. Amikor először belekóstoltam, tisztára olyan érzés kerített hatalmába, mintha otthon lennék, és valamelyik kéktúra menti faluban belefutottam volna egy olyan kocsmába, ahol csak Kőbányait lehet kapni. Ilyenkor az ember minden előítéletét elfelejti, és élvezi azt a sört, amit normál esetben messzire elkerül az üzletekben.



A különleges palack (Forrás: Carlsberg)

Én is így voltam most ezzel a sörrel két óra hólapátolás és hógolyózás után, az ebéd közepén: bármi jól esett volna. De nem akarok igazságtalan lenni, azért ez csak az első benyomás volt, az igazság az, hogy egy korrekt pilzeni sör a Nyelvszkoje. Egy kis ízelítő a gyártóról:

A Nyevszokje sör az 1990-es évek elején jelent meg a globális piacon, és ez lett az első elismertebb orosz márka. A megjelenése óta magas szintet képvisel a hazájában, manapság pedig még mindig az élvonalba tartozik. Érdekes módon, szinte semmi hazai anyag nincs benne a vízen kívül, minden egyes alkotóelem import áru: állítólag prémium minőségű anyagok. A gyártás során a legkorszerűbb technológiát használják. Marketing fogásként a gyártó nem csak ezt hangsúlyozza, igyekeztek külön üvegformát is találni, a palackon pedig a gyártás színhelyét (Szentpétervár) reklámozzák.

Akinek az orosz tudása meghaladja az én mélyen lévő szintemet, nyugodt szívvel tudom ajánlani a gyártó nagyon igényes webhelyét. Nálam 6-os.