Sörgyártók bemutatása #12 - Van Honsenbrouck (Kasteel)

Xavier Van Honsenbrouck, s az ő üdvöskéje

Amikor nekiálltam az információgyűjtésnek ez előtt a poszt előtt, természetesnek tűnt legelőször is a gyártó webhelyét meglátogatni. Rákattintottam a sörfőzde hátterét firtató linkre, s mélyen megérintett, amit ott olvastam.

Bemutatkozásként Xavier Van Honsebrouck hitvallása olvasható ott ugyanis az élethez s a munkához való viszonyáról, különös tekintettel természetesen a sörfőzésre. Végtelenül szimpatikus, amit ezekről a dolgokról ír, mindenkinek érdemes szerintem vetnie rá egy pillantást, s azt hiszem egész más szemmel fog a továbbiakban a Kasteel sörökre tekinteni...

Egy kis történelem...

Emil Van Honsebrouck

A főzde történetében az 1811-es évszámhoz kell legelőször visszamennünk, ugyanis ebben az évben született meg az alapító atya, Amandus Van Honsebrouck Werkenben, ahol életét is leélte, s idővel egy sörfőzdét is alapított.

Sajnos ő nem volt túlságosan hosszúéletű, s tragikusan hirtelen halálából kifolyólag fiának, Emilnek 21 évesen kellett átvennie a családi üzletágakat. 1900-ban ő elhagyta Werkent, s feleségének (Louise) szülőhelyére költözött Ingelmunsterbe. Itt alapították meg saját főzdéjüket, mely a Sint-Jozef nevet kapta.

1922-ben jött a harmadik generáció, Emil Van Honsebrouck a helyét fiainak adta át, Paul-nak és Ernest-nek. Ők nagy beruházásokba kezdtek a '30-as években, 1939-re a főzde új sörfőző helyiséggel bővült, az erjesztés és a tárolás szintén új helyet kapott. Kialakítottak egy palackozót is, s a két testvér áthelyezte a gyártás fókuszát az alsóerjesztésű sörökre, leginkább bock és lager típusú söröket gyártottak.

Luc Van Honsebrouck, Paul fia sörfőző iskolában végzett, tanulóidejét pedig Németországban és Vallóniában töltötte. 1953-ban készen állt arra, hogy átvegye a családi vállalkozást, s ő volt az, aki a főzde nevét Van Honsebrouck-ra változtatta, a főzde azóta ezt a nevet viseli.

Luc Van Honsebrouck korszaka nem csak ezért jelentős: ő volt az, aki szakított a bock-lager világgal, s elsőként a flamand barnák felé kormányozta a főzdét. Ennek első jele volt a Bacchus nevű sör 1955-ben. 1958-ban aztán kipróbált egy újabb irányzatot: a méltatlanul háttérbe szorult lambic sörökre irányította a figyelmét, első próbálkozása ezen a téren egy kriek volt a Saint-Louis brand név alatt.

1969-re a Van Honsebrouck lett a másdik legnagyobb gueuze gyártó Belgiumban (700,000 kg malátát dolgoztak fel akkor). Beszálltak a Club Brugge szponzorálásába is 1978-tól, s három év alatt a Saint-Louis áttörte az 1 millió kg-os határt....

1980-ban, meglovagolva az erős blond sörök iránti keresletet a Van Honsebrouck piacra dobta a  Brigand nevű sörét, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Hát nem tudom, el tudtam volna képzelni valami jobb marketingfogást is, még akkor is, ha csak ez az egyetlen helyi legenda...

1986-ban a Van Honsebrouck család megvásárolta a képen látható kastélyt Ingelmunsterben, s három év múlva megszületett a Kasteelbier Donker, ez volt az első Kasteel sör. 1995-ben a brand portfoliója bővült, megszületett a Tripel, majd 2007-ben Kasteel Rouge, egy évvel később pedig a Blonde változat.

A 2009-es év fontos eseménye volt, hogy a második bekezdésben már említett úriember, Xavier Van Honsebrouck átvette a cég irányítását, az ő személyében már az ötödik generációt tisztelhetjük. Áldásos tevékenységét azzal kezdte meg, hogy piacra került a már korábban tesztelt Cuvée du Château, amely egy 10 éves Kasteel Donker sör tulajdonképpen...

 Sörök...

Hát akkor nézzük, mi is készül itt, bár a többségükről korábban már volt teszt (ezeket be is linkeltem ide). Legelébb is lássuk a Kasteel családba tartozó söröket, valószínűleg ezeket ismerik a legtöbben:

Kastel Donker

Különleges barna sör, szigorú, 11 %-os alkoholtartalommal, és gazdag ízzel. Bővebb információ róla a linken.

Forrás: Belgian Beverage Asia

Kasteel Rouge

Egy nagyon jó kis blend, az előző Donker és egy meggylikőr háziasítása. Az eredmény mondhatni kiváló. Édeskés, ugyanakkor érződnek a Donker erényei, az alkoholtartalom 8 %. Ha választanom kéne, nekem ez a kedvencem a kínálatból...

Forrás: SBB Vietnam

Kasteel tripel

Ezzel a sörrel még sajnos nem futottam össze, de egyszer majd csak szerencsénk lesz egymáshoz. Hagyományos tripel-ről va szó, s a Donkerhez hasonlóan ez is brutálisan erős (11 %).

Forrás: Pubeiie

Kasteel Blond

A sorozat legkönnyebben emészthető söre, gond nélkül beleillik egy egészeestés sörözés kezdő harmadába, bár azért tán nem az első helyre kell tenni. Alkoholtartalma "csupán" 7 %, bővebb információ a tesztnél.

Forrás: Les Moules

Cuvée de Chateau

A főzde külön kategóriaként kezeli, s ez bizonyos szempontból így is van. Én mégis a Kasteel sorozatba teszem, számomra ezekkel rokon. Ha hinni lehet a leírásnak, amit a honlapon közzétesznek, akkor ez egy évjáratos sör, s az éppen tíz éves hordókban érlelt Donkerből készítik. Így az alkoholtartalma szintén 11 %. Kiváló sör.

Forrás: Algorithm Happy Hour Beer Blog

A következő nagy csoport a sörfőzdénél a St Louis brand, ez alá szintén tartozik néhány nedű, némelyik szintén szerepelt már a blogban:

St Louis Premium Kriek

Oblacinska meggyből (szerb eredetű gyümölcs) készült kriek, amely 6 hónapig készül, remélhetőleg tényleg lambic-ból. A végső alkoholtartalma 3,2 %. Amikor kerestem egy jó képet az üvegről a neten (úgy hallottam, hogy új az üveg mostanság, s lőn...), találtam egy érdekes oldalt. De lássuk elébb az új üveget:

Forrás: Food Pairing

Szóval a kép forrásaként oldalon meg lehet tekinteni, hogy ez a sör milyen ételekhez hogyan illeszkedik, sőt még recepteket is lehet ott találni.

De folytassuk a sort a többi sörrel...

St Louis Premium Framboise

Forrás: Food Pairing

25% gyümölcsszirup van a sörben, Willamette nevű málnából. Nem tudom, ki mennyire tájékozott málnafronton, de annyi tán itt elég róla, hogy egy meglehetősen ellenálló fajta, s ha szerencsénk van, akár nyár végén másodszor is bőven terem. Az alkoholtartalma ennek 2,8 %, s a linken a régebbi teszt olvasható.

St Louis Premium Pêche

Sajnos ez még kimaradt az életemből (a link is a gyártó oldalára mutat). Nevéből kitalálható, hogy őszibarackos. Ebben is gyümölcslé van, s az alkoholtartalom már csak 2,6 %. Úgy látszik egyre lefelé megy, ahogy haladunk a branden belül.

Forrás: Beers of Europe

St Louis Premium Gueuze

Ez is nagyon mozgatja a fantázimát... Ennek az alkoholtartalma immáron 4,5 %, bár ebben nincs ugye gyümölcs, csak a fiatal és "öreg" lambic-ok egyvelege...

Forrás: Astonex

St Louis Kriek Lambic

Igazából számomra nem derül ki, hogy ez a sör miben és hogyan különbözik a Premium Kriektől, mert a leírásában ennek is az olvasható, hogy 6 hónapig érlelődik a lambic-al, s akkor lesz kész. Az alkoholtartalom 4 %.

Forrás: De Brouwketel

St Louis Fond Tradition Gueuze Lambic

Ezt aztán végképp meg kéne kóstolni! Sajnos sehol nem láttam még... Kicsit magasbb alkoholtartalommal bír, mint az előbb citált gueuze, s tán magasabb minőséget is képvisel.

Forrás: Food Pairing

Brigand

Eleddig ez a sör is kimaradt sajnos az életemből, így a link "csak" a cég weboldalára mutat ismét. Mint már említettem, 1980-ban jelent meg ez a sör, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Akkoriban a Duvel nagy sikerét látva sok gyártó állt be a sorba, s próbált valami hasonlót gyártani, aztán adni neki valami kellően extrém nevet. Ez a Brigand... (Az alkoholtartalma 9 %.)

Forrás: Dingsbeerblog

Bacchus Old Flemish Brown

Amióta a Rodenbach-ot ismerem, vadászok a flamand barnákra, de eleddig csak kevéshez volt szerencsém. Ha minden igaz, akkor Tallinnban fellelhető némelyik Bacchus, így nem adtam fel a rövidtávú reményt, tán karácsony előtt sikerül majd szert tenni egyre... A Bacchus termékvonalból ez az alapsör, a másik kettő ízesített. Alkoholtartalma 4,5 %.

Forrás: Quick Beer Reviews

Bacchus Cherry Beer (Kriekenbier)

Érdekes, hogy az alap jelen esetben az előző sör, s az alkoholtartalom mégis magasabb, 5,8 %. Holott ez fordítva szokott lenni, bár lehet, hogy a gyümölcs cukortartalma indukál némi plusz erjedést.

Forrás: Ocen-Piwo

Bacchus Raspberry Beer (Frambozenbier)

Szintén a flamand barna az alap, de ez már nem rejed annyira, tán a málnában kevesebb a cukor.:) (5 %)

Forrás: A Arte da Bebida

Ha esetleg valaki meg szeretné látogatni a főzdét, akkor sajnos rossz hírem van: a főzde és a kastély nem látogatható. Nem tudom, hogy ez ideiglenes jellegű-e vagy sem...

Cím:

Brewery Van Honsebrouck
Oostrozebekestraat 41
8770 Ingelmunster

A térképen:


Nagyobb térképre váltás

Telefon: +32(0)51 33 51 60
Fax: +32(0)51 33 51 60

Wieckse Rosé

Tesztelés időpontja:

2011. december 31., Tolna (dobozos)

Forrás: The Beer Tasting Blog

Nem tudom meglep-e valakit, de a Wieckse Rosé a Wieckse gyár terméke, amely sajnos nem fordít jelenleg túl sok figyelmet a távoli országok sörkultúrára éhes közönségére, honalpjuk ugyanis csak hollandul érhető el... Holland sörről van tehát szó, mégpedig egy lágy és gyümölcsös sörről. Az alapja búzasör, így a színe kicsit opálosabb, de ez nem okoz problémát (legalábbis nekem).

A színe rózsaszínes, köszönhetően e rengeteg féle gyümölcsnek, amit koncentrátum formájában belépakoltak. 15 % koncentrátum van benne, és nem spóroltak a változatosággal: van benne alma, bodza, meggy, málna és kékáfonya is. Mindezeket nyakon öntik még egy kis E950 édesítővel, hogy adjanak az édességnek, de érdekes módon a végeredmény még így is inkább savanykás, mint édes.

Sajnos, a tesztelt sör már közel járt a lejárathoz, így nem tudom, hogy milyen lehet friss valójában, kénytelen vagyok erre az élményre szorítkozni... Pohárba kitöltve nem sok habja van, az illata definiálhatatlan gyümölcsös illat. Az ízéről már szóltam, még egy megjegyzés hozzá: 4 % alkohol van benne, ami érdemben nem befolyásolja az ízt. Kellemetlen mellékhatás: nem tudom minek a következménye, de még órákkal később is különféle gázokat fejleszt a sör az ember bélrendszerében, ennek következményeit inkább tán nem ecsetelném...

A doboz sajnos csak két decis, kicsit azért lehetne nagyobb is...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4

Leffe Ruby

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (üveges)



Forrás: Thumped

Vajon fog-e még bővülni a Leffe kínálata? Immáron ez már a hetedik a sorban. A Leffe is beállt ezzel a sörrel abba a sorba, ahol a gyártók megpróbálják a fiataloknak eladni a mindenféle "gyümölccsel", színezékkel, édesítőszerekkel és más mesterséges szutyvarokkal legyártott termékeiket. Némelyiknél az ember azt sem tudja mit iszik, sörre momentán a többség nem is emlékeztet.

Ebben a Rubyban is aztán van minden, eper, málna, áfonya, rózsalevél, anyám kínja. Őszintén szólva, ez az első gyümölcsös apátsági sör, ami a kezembe került. Az ízén nem lehet kiérezni mindezt, igazából egy kellemes üdítőitalhoz hasonlatos, érdekes ízvilággal. 5% alkohol van a 25 cl-es palackban, az árára sajnos nem emlékszem. Nagy melegben kimondottan ajánlott tétel ha szomjasak vagyunk (de nem sörre). Azért mégsem fogom nagyon bántani, merz az íze nagyon egyedi, hasonlítani sem tudnám semmihez.  Egyszerre édes és savanyú, valamint gyümölcsös is egyben.

Ne hagyjátok ki, bár nagyon ritkán lehet kapni. Az osztályzat nálam 6-os.

Mort Subite Framboise

Tesztelés időpontja:

2009. május 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: flickr

A L’Aca-ban (Rue de Midi 125) jutottam hozzá ehhez a sörhöz, hiába üveges. Sajnos, évek óta ott van a Kriek a sörcsapnál, de valahogy csapolva soha nem tudnak adni, csak Maes-t, meg Grimbergen-t. Szerencsémre kellemesen lehűtötték, így nem kellett csalódni. A spagettihez kértem étvágygerjesztőnek, a célnak tökéletesen megfelelt. Nem tagadom, ez az egyik kedvenc gyümölcsös söröm, ezúttal egy 7-est érdemel.

Érdekes, hogy az alkoholtartalma viszonylag magas (legalábbis ebben a kategóriában), 4,5 %...

Delhaize Framboise Lambic

Tesztelés időpontja:


2009. május 23., Brüsszel (üveges)

A Delhaize élelmiszerboltlánc hangsúlyt fektet arra, hogy minden egyes szegmensében a söröknek adjon valami olcsó alternatívát, amelyeknél az esetek többségénél nem derül ki, hogy ki az igazi gyártó. Valószínűleg nem névtelen senkik az elkövetők, mert a sörök minősége általában meglepően jó. Ennél a sörnél a nyomozásnál arra jutottam, hogy a sör valószínűleg a Timmermans-tól származik, és lényegében azonos a Timmermans Framboise-al, de persze ezt nehéz lenne eldönteni...

Szóval vissza a minőségre: ennek a málnás sörnek az esetében is egész jó kvalitásokkal találkozhatunk. Nem édes, majdhogynem keserű, hűtve nagyon kellemes. Az ára 94 cent, a palack mérete 25 cl, az osztályzatom pedig 6-os. (A sör alkoholtartalma 4 %, a gyümölcstartalma 15,1 %) Annak idején a Timmermans üdvöskéje 7-est kapott, lám, rám is csak hat a márkanév úgy látszik...

Sörgyártók bemutatása #3 - Belle-Vue (Belgium)

Forrás: desras.com

Sajnos, amennyire nagynevűnek tűnik a gyártó, fordítottan arányos a róla található anyag mennyisége a neten és a rendelkezésremre álló szakirodalomban. Viszonylag fiatal sörfőzdéről van szó, 1913-ban alapította Philémon Vandenstock Brüsszelben, jelenleg pedig ez is az InBev tulajdona, fő profilja a lambic sörtípusra épülő gyümölcsös sörök. A cég ezen lambic típusú sörök piacvezetője az egész világon, a spontán erjesztésű sörök hordókban érlelődnek.

 A sörök spontán erjedéssel készülnek tehát, nagyjából mindegyik 5,5 % körüli alkoholtartalommal bír. Jelenleg három alapsört készítenek, ezek a Gueuze, a Kriek és a Framboise. Vannak még „Extra” fantázianévvel kiegészített változatok is a Kriek-ből és a Framboise-ból, de ezeket nem kell teljesen külön változatként kezelni szerintem. Lényegében annyi a változtatás a készítési módban, hogy az alapanyagként szolgáló lambic fiatalabb, és több benne a gyümölcs. Így az íz üdébb lesz, elvileg, de én leginkább édesebbnek találtam őket.

2006-ban még találkoztam egy elvetélt próbálkozással is, amit csak dobozos formában készítettek: „Pamme-Cerise” fantázianéven futott, azaz meggy és alma ízesítése volt.

Ez a legismertebb belga márkanév széles e földön, ha valaki ízesített sörökre kíván assziciálódni. Nálunk is kapható, így első utam alkalmával én is ezt teszteltem először természetesen. Ahogy haladtam előre a belga sörök megismerésének rögös útján, le kellett szűrnöm a tanulságot: ennek az édes íze köszönő viszonyban sincs a hagyományokkal, ez bizony nem egy tradicionálisan készített ízesített száraz lambic. Azért ne essen senki kétségbe, finomak ám ezek is… A Belle-Vue egyetlen tradicionálisnak aposztrofált terméket készít, ez a Selection Lambic. Ez egy limitált széria, sajnos még nem volt hozzá szerencsém.

Egy kis érdekesség a sörfőzde történetéből: Amikor a Willebroek csatorna melletti épület már nem nagyon volt használatban, élelmes emberek elloptak némi réznemű anyagot acélból, hogy a feketepiacon értékesítsék. Ez inspirálta a Belle-Vue főnökét arra, hogy az épületből múzeumot csináljon, ami sajnos elég limitált formában látogatható csak.

A bezárt gyár épülete... (Forrás: Panoramio)

Fogyasztási jótanács: minden Belle-Vue terméket 2-3 fokon hűtve fogyasszunk. Garantált az ízélmény… Végezetül az eddigi tesztjeim összesítve:

Név	Alkoholfok	Ár	Pontszám	Űrméret	Időpont
Belle-vue extra framboise	2,90%	1,24	4	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Kriek	4,30%	0,63	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue extra kriek (dobozos, visszakóstolás)	4,30%	0,7	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Pamme, Cerise	2,40%	0,95	7	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue gueuze	5,50%	0,84	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue Kriek	5,10%	0,64	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-Vue Kriek (dobozos, visszakóstolás)	5,10%	1,09	7	33 cl	2008. május

Belle-vue extra framboise

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Two travelling

Azt már rég megtanultam, hogy a nevektől nem kell hasra esni. Amikor 2006 januárjában először tévedtem erre a vidékre, számomra a Belle-vue kriek volt az alfa és omega. Mit tudtam én akkor még a többi sör mikéntjéről! Sajnos, ahogy a Belle-vue portfóliót egyre jobban sikerült lefednem, tapasztalnom kellett, hogy nem mindegyik van a topon. Ezek közé tartozik ez a tétel is, hiába a nagy név, 4-esnél jobbat nem ér. Pedig sokat vártam tőle, mert a framboise ízesítésű sörök lettek a kedvenceim az ízesített lambic kategóriában. Mondjuk, legalább nem fényezik magukat, és nem kezdenek össze-vissza vagdalkozni 25%-os gyümölcstartalomról a címkén, szerényen csak 10-et írnak, de jelzem, ez annyi sincs, úgy éljek. Fiatal lambic-ból készítik, így az alkoholtartalma még a 3 %-ot se éri el, csak 2,9. A palack 25 cl-es. Az ára mindezekhez képest ölég magas, 1,24 euró.

Mystic Cranberry & Framboos

Forrás: Beerboxx

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 27., Brüsszel (üveges)

Ez a sör üdeségben nagyon jól teljesített, de ízben sajnos hagyott némi kivánnivalót maga után... Átütően érződik a búzasörös jelleg, ami még nem lenne gond, de igen csak cukros, nem egy fajsúlyos sör. A kinti hőmérséklet nem volt szerintem a fogyasztásához megfelelő, valószínűleg egy dögmeleg nyári napon egy söröző teraszán jóval kellemesebb élményt okozott volna, így viszont csak a 6-os szintre ér fel. A palack itt is 25 cl, az alkoholfok 3,8 %, az ár pedig 0,78 euró.


A korábban tesztelt cseresznyés Mystic-hez hasonlóan ez is a Haacht terméke, csak ebben (ahogy a név is mutatja...), vörös áfonya és málna van. Furcsa egy mix, és nehéz is eldönteni, hogy az íz melyik irányba hajlik el... Érdekes módon a honlapon már nem lehet megtalálni, így elképzelhető, hogy már kivonták a forgalomból...

Visszakóstolás:


2009. május 23., Brüsszel (üveges)

Mintha nem tudnák eldönteni a sörkészítő mesterek, hogy tulajdonképpen milyen sört akarnak készíteni. Zavaró háziasítás, nem alakul ki egységes íz, az egész olyan, mint amikor találomra összekutyulnak valamit, mert biztos jó lesz, csináljuk csak, alapon. Csak megérzés, de ez a sör is annak a fiatal generációnak készül, akinek fogalma sincs egy tisztességes alapon készített kriek-ről, a lényeg az, hogy legyen az italban némi szirup, meg egy rakás buborék. 4-esnél jobbat nem tudok adni. A palack 25 cl-es szintén, az ára 83 cent. (Az alkoholfok 3,8 %, a gyümölcstartalmat pedig 20 %-ra teszik a címkén. Az utóbbit nem nagyon tudom elhinni…)

Wittekerke Rosé

Tesztelés időpontja:


2008. május 6., Brüsszel (üveges)

Forrás: Every dog has his day

A sör a Bavik főzde terméke, amely számomra nem egy nagyon ismert név. Nem csoda, hisz a cég nem túlságosan nagymúltú, 1984-ben alapították Bavikhove városkában... Számos termékük van, ez a Wittekerke is egy termékcsalád... (A holland nyelvben otthonosan mozgók szerintem hamar rájönnek, hogy a név fehér templomot jelent...) A hangzatos név egy framboise-os gyümölcsös sört takar, s az alap jelen esetben nem lambic, hanem búzasör. A címkén nem gyümölcstartalmat tüntetnek fel, hanem gyümölcssziruptartalmat, ami 10 %. Az átlagos értéket megcáfolva nem olyan rossz sör ez, egész iható. Kicsit talán vékonyabb, mint az eddigi lambic alapú framboise-ok, de még melegen sem volt olyan vágyam, hogy ki kéne önteni a csapba. Elméletileg 4-6 fokon kéne inni ezt a 25 cl-es palackba zárt italt. Az ára 0,62 euró, az osztályzata meg 6-os, így az ár/teljesítmény mutatója elég jó…

Sajnos a gyártócég honlapja sem árul el túl sokat a sör paramétereiről, az angol verzión csupán az alkoholfok van feltüntetve (4,3 %).

Timmermans Framboise

Forrás: Great brewers

Tesztelés időpontja:


2008. május 3., Brüsszel

Haladjunk hát tovább a Timmermans portfólió lefedésében... Az aznapi tesztnap egyetlen ampullás versenyzője volt ez a sör, de megállta a helyét derekasan. No persze neki sem volt nehéz dolga, útinaplóírás mellé szinte „bármi” jó. Ha dobogót kéne ácsolni Framboise kategóriában, akkor az eddig tesztelt tételek közül a Lindemans és a Mort Subite mögé oda tudna érni. Azt írják a papírján, hogy 15,1% (!!!) gyümölcsöt tartalmaz, amit én egy kicsit kétkedve fogadok. 25 cl-es kis vacak palackban adják (bizony lehetne 0,33-as is), az ára 1 euró. 4 % alkohol van benne, ami ebben a kategóriában a magasabb szegmensbe teszi. Adok neki egy 7-est, aztán legyen boldog a Timmermans...

Mort Subite xtreme Framboise

Tesztelés időpontja:


2008. május 3, Leuven (csapolt)

Forrás: Beer and Cider Co

Egy korábbi tesztben már esett szó a Mort Subite xtrem Kriek-ről, ott a visszakóstolási jegyzetben szerepelt már a fenti dátum, május 3-dika, 2008-ból. Akkortájt egy kellemes söröző teraszán üldögéltem Leuven-ben, és az első elfogyasztott pohár sör után nem akarózott még nagyon felkelni. Így aztán a kóstolás helyszíne nem változott, és nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljam a címben jelzett tételt is... Még soha nem láttam itallapon, még a Mort Subite-ban sem… Azt a szintet azért nem éri el, amit a Lindemans ebben a kategóriában alkotott, de azt nehéz is. Ennek is megvan a saját pohara természetesen. Azért nagy bajban lennék, ha egyszer a fejembe venném, hogy ilyeneket akarok gyűjteni.

Szépen érezni a málna ízét, és nincs benne annyi alkohol, hogy megzavarjon. Elvileg ez is lambic sörből készül, alkoholtartalma 4,2 %. Legyen 8-as.

St. Louis Premium Framboise

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 29., Brüsszel

Forrás: Laguna Deli

A nap levezetése képpen egy könnyed sör. Szintén a Brouwerij Van Honsebrouck N.V. terméke, és azt állítják a címkén ennél is, hogy 25 % gyümölcsöt tartalmaz (mondjuk itt már "szirupról" beszélnek, nem konkrétan gyümölcsről...), hiszi a piszi. Épp olyan szkeptikus vagyok ezzel, mint az előző kriek esetében. A színe mélybíbor, jó színezéket használnak, annyi szent. (Jaj, de rosszindulatú vagyok...) Az alkoholtartalma 2,8 %, és van arcuk ráírni, hogy lambic az alapanyag. Ízre nagyon édes, de nem zavaró. Arra teljesen ideális, hogy nagymelegben, vagy elalvás előtt fogyasszuk, de csodát ne várjunk, se Lindemans féle katarzist. A palack 25 cl-es, és kerek 1 eurót kóstál. Nálam egy 6-ost ér meg.

Visszakóstolás:

2011. április 17., Tallinn

Igazából azért vettem meg, mert az emlékezetem több mint száz belga sör megkóstolása után (kezdve a projektet 2006-ban, szóval néhány dolog kiesik) az emlékeim egy-egy sörről megkopnak, és úgy emlékeztem, hogy nem vettem még szemügyre közelebbről ezt az alanyt. Végülis mindegy, nagy kár nem ért... Az ízét ezúttal tipikusan málnaszörpösnek éreztem, néha savanykásnak. Most kicsit jobban megnéztem a címkét is, a 25% gyümölcs mellett most felfedeztem, hogy édesítőszer is van benne...

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	28
Régi értékelés szerint	5,6

Lindemans Framboise

Tesztelés időpontja:

2007. január 21.,  Brüsszel

Forrás: Merchant du Vin

A nap fénypontja! Nem tudom, ittatok-e már olyan málnaszörpöt, ami nem színezékből és állományjavítókból épült fel, hanem igazi gyümölcsből, és felhörpintve úgy kiáltottatok fel, hogy igen, ilyen a gyümölcs íze! Hát ennek a „sörnek” ilyen íze van. Csak ismételni tudom a barackos Lindemans sörénél leírt szuperlatívuszokat, de ennek megadom a 10-est. Sörnek nagyon nem lehet nevezni, ez valami speciális ital. De rettentően finom! 2-3 fokra hűtsétek ezt a csodát, úgy a legjobb. A leírás szerint legalább 25% (!!!) gyümölcsöt tartalmaz! Alkoholt nagyon ne keressetek a 37,5 cl-es üvegben, csupán 2,5 % van benne. A minőséghez van szabva az ár sajnos, a palack ára: 1,75 euró.

Édességekehez, desszertekhez, csokoládéhoz ideális, de magában is szépen el tud fogyni, csak akarni kell...