Radeberger Spezialausschank (Drezda)

Látogatás időponja:

2024. március 20.

A Radeberger márka "őshonos" ezen a vidékén Németországnak, hát naná, hogy ők sem maradhatnak saját söröző nélkül a városban...

Belépve alig vannak asztalok a bárpult mellett, de a lépcsőn felmenve biztos vannak még, de mi csak egy sörre ültünk le ezúttal a pult mellé... A kiszolgálás eleinte nem volt túl lelkes, de amikor érdeklődni kezdtem a helyi párlatok iránt, mintha már valami mosolyfélét is láttam volna...

Sörből nagy választék nem volt (Radeberger), így azt kértünk:) Nem volt semmi baj vele, hozta a szokásos jó minőséget... 

A tömény italok némelyikét "fagyasztva" mérik, sajnos nem sikerült kitalálnom, hogy melyek lehetnek ezek... Mivel vacsorából érkeztünk ide, és a gyomrom kissé mocorgott, én ittam egy herbálos helyi párlatot is, sajnos a nevét nem jegyeztem meg, de valószínűleg az étlapot most megnézve a Original Radeberger Kräuterlikör lehetett. Kicsit gyógynövényes volt és brandy ízű...

Elérhetőségek:

Cím: Terrassenufer 1, 01067 Dresden, Németország

Telefon: +493514848660

Web: http://www.radeberger-spezialausschank.de/

Nyitvatartás:

Minden nap: 12:00 - 22:00

Mondo Bianco (Frankfurti reptér)

Látogatás időpontja:

2018. május 27.

Rengetegszer voltam már átutazóban a frankfurti reptéren, és egyre jobban nem szeretem. Legutóbb ott is kellett éjszakáznom, amit nem kívánok senkinek, de ez a májusi tartózkodás szerencsére csak egy kis várakozást jelentett...

Mondjuk ebédelni attól még kellett, így a választásom erre az olcsó megoldásos menüre esett (no meg persze a kávé...). A Radeberger csoporthoz köthető Schöfferhofer Hefeweizen már volt a blogban, így nem részletezem, most egy kicsit jobbnak éreztem, enyhén tán savanykás volt, de végül egy

8,7,8,16-os értéket jegyeztem be neki a naplómba (39 pont).

A virslihez szervírozott mustár szerencsére nem a gej édes bajor mustár volt, hanem egy normálisabb fajta, így meg is ettem...

2025. április 27.

Pár év múlva visszatértünk ismét, ezúttal egy pizzára és virslire:

Schöfferhofer Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2014. december 11., Budapest (üveges)

A Schöfferhofer (már leírni se egyszerű...) név már nem ismeretlen a blogon, de sajnos a legutóbbi teszt kapcsán sem sikerült túl sok mindent kiderítenem a főzdéről, most sem. Előrebocsátom azt is, hogy a Ratebeer tesztelői nincsenek valami nagy véleménnyel erről a 2,5 % alkoholtartalmú sörről, de ez engem egy pillanatig sem befolyásolt, mert a tesztet ennek ismerete nélkül hajtottam végre...

Említettem már azt hiszem, hogy a grapefruit ízesítésű sörökkel bensőséges viszonyt ápolok, így engem külön örömmel töltött el, hogy a Schöfferhofer gyártmány esetében elsőre kellemes gyümölcsös ízt tapasztaltam, s egyúttal nem is volt túl szénsavas. Szerkezetre enyhén opálos, "gyümölcsös" szín (mármint grapefruit), középtájtól söríz sajnos semmi, mintha elvágták volna. Így aztán az értékelésbe ezért csúszott pici mínusz...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	28

Henninger Radler

Tesztelés időpontja:

2014. szeptember 13., Budapest (dobozos)

Igazság szerint sok minden függ attól, hogy egy adott sört egy esetlegesen több sorból állót tételsor hanyadik elemeként sikerül beiktatni. Ezen szerintem vitát sem érdemes nyitni, s ebből kifolyólag az is fontos, hogyan építünk fel egy tesztelési sort, ha szó van egyáltalán konkrét tervezésről...

Szeptember 13-án erről szó nem volt, csupán azt éreztem, hogy a Tuck barát után jöjjön valami könnyed dolog, mert azért ez a győrzámolyi főzet eléggé fajsúlyos... A hűtőben ezt a radlert sikerült találni, nyári melegben nem lehet rossz választás (gondoltam én). A Henningertől még csak egy sört kóstoltam évekkel ezelőtt még Athénban, az kicsivel meghaladta az átalgos szintet, hát ennek a sörnek nem sikerült...

Ha valaki még emlékszik arra az ízre, amivel az első pécsi radler megjelent egy messzi-messzi galaxisban, akkor ebben a sörben valami hasonlót fog felfedezni. Hab viszont nulla (annak volt), opálosság szintén mérhetetlen, ízre pedig sokadik kortyra némileg citrompótlós adalék jön.

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	22

Henninger

Tesztelés időpontja:

2012. november 29., Athén (dobozos, 0,33)

Maradjunk továbbra is részben görög vonalon, ugyanis ezt a német sört a görög fővárosban kóstoltam. Említettem legutóbb, hogy a Mythos forgalmaz néhány német márkát is, közülük ez az egyik. A vásárláskor ez nem volt egyértelmű, sőt, a dobozon lévő görög információhalmazból még arra is gondoltam, hogy esetleg görög sörről van szó, csak németes a neve...

Nem erről van szó, a Henninger egy régi frankfurti gyár (a belinkelt weboldalon németül tudók előnyben...), manapság a Radeberger birodalmát gyarapítják. Söreiket 1953 óta exportra is küldik, így szégyen-gyalázat, hogy eddig nem futottam össze vele. No mindegy, ezúttal sikerült, lássuk az élményt...

 Pohárba kitöltve a sör lightszerű színt vesz fel, az átlagnál mérsékeltebb habzás kíséretében. Illatában érdekes módon először valamilyen hagymás illat jelent meg, de ez a levegőztetés után eltűnt. Érdekes volt megfigyelni, hogy miután teletöltöttem a poharat, a szénsavképződés intenzívebb lett... Ízre visszaigazolja a színét: nem túlzottan erőteljes lager, kellemetlen mellékízek nélkül, utóízben némileg tán túl sok a komló. Átlagos.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	27

Radeberger Pilsner

Tesztelés időpontja:

2012. április 22., Tallinn (üveges)

Ilyen sem fordult még elő, olyan szinten kezdem utolérni magam, hogy ez a poszt már a hétvégén megkóstolt sörről fog szólni. Ennek a dolognak két oka lehet: a lelkesedés, amely töretlenül hajt, hogy megosszam az élményeket (vitán felül megvan), másrészt kevés sört iszom mostanság (ez is igaz, de tekintve, hogy a ruhatáram összetétele erősen veszélyben forog, vissza kell fognom magam...)

A Radeberger sörét természtesen korábban már több alkalommal teszteltem, de valahogy soha nem sikerült belopnia magát egyszer sem a szívembe. Mindig volt valami zavaró körülmény, ami elrontotta az élményt, de jellemzően kicsi hibák. Így aztán most vegyes várakozással tekintettem a teszt elé.

A cég 1872-ben indult hódító útjára, ez volt az első olyan főzde Németországban, amely pilzeni típusú sört főzött, s egyúttal ez az egyetlen, amely abból a korszakból a mai napig működik is. A siker az első pillanattól elkísérte a céget, mi sem jelzi ezt jobban, hogy már 1887-ben "kancellári sör" (Kanzler-Bräu) lett belőle, az akkori német kancellár (ilyen tisztségben egyúttal az első...) Otto von Bismarck kedvenc söre volt...

Mivel helyileg Drezdától nem messze van a főzde, a II. világháború után Kelet-Németországba került, de a szovjet időkben sem szűnt meg. A német egyesítés után új lendületet kapott, renováltak, felújítottak, a termelést pedig nagyon felpörgették. Manapság ez az egyik legismertebb német brand, odahaza is nagyon sok helyen hozzá lehet jutni.

De térjünk rá a tesztre... A színe hamisítatlan pilzeni színvilág, s a kis üveghez mérten egész korrekt hab keletkezett, de hamar eltűnt. Ízre kicsit a Warsteinerre emlékeztet, de annál kicsi édeskésebb, illetve élesztősebb. Kevésbbé testes, mint amaz, s mint írtam, habban sem teljesít úgy. Összességében véve az íze harmonikus, most nem éreztem semmiféle zavaró tényezőt, számottevő hiányérzetem nem volt. Alkoholtartalma 4,8 %.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Schöfferhofer Hefeweizen

Tesztelés időpontja:


2011. július 19, Tallinn (üveges)

Forrás: The Kaiser's Beer Review

Újabb  német búzasör. Sajnos a gyártóról magáról sokat nem sikerült kiderítenem, annál inkább a sörről, a cég a honlapjára egy komplett adatlapot tett fel róla. Annyi bizonyos, hogy a Schöffenhofer sörök a frankfurti Radeberger birodalomhoz tartoznak, a honapjukon is leginkább az anyacégről találni információkat...  Sajna csak németül, angol verzióval nem vesződnek.

De térjünk inkább rá a sörre. Kezdjük az adatokkal. A német törvények szerint a vollbier kategóriába esik ez  a sör is, de ez nem csoda, a német sörök 99 %-a ide esik. Ez egyébként csak gravitás alapú kategória, semmi több, az átlagos szárazanyagtartalmú sörök tartoznak ide. Jelen sör esetében ez az adata 11,6 %, az akoholtartalom kereken 5. Az adatlapról  a kalóriaadatokon kívül a nátriumtartalomig minden leolvasható, egy átlagos sörfogyasztónak, mint amilyen én vagyok, a többsége irreleváns...

Kissé túlzottan lehűtöttem ezt a sört, s mikor belekóstoltam, alig éreztem az ízét, inkább csak vizes volt. A színe először elég haloványnak tűnt, opálosság szinte semmi, és majdnem sárga. Hagytam pihenni kicsit a nedűt, és szépen kibontakozott. Még a színe is mélyült egy kicsit aranyba hajlott már, de ez tán csak a megvilágítás miatt volt így (színváltó sörről azért nem nagyon hallottam még...). Az ízének viszont garantáltan jót tett a pihentetés és a kicsit melegebb hőmérséklet. Nem mondom, hogy ez volt éltem legjobb német búzasöre, de így már egész értékelhető volt az aroma. Fűszereknek sajnos sok nyomát nem éreztem...

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Végezetül egy kis vizualitás az arra fogékonyaknak: