Trappistes Rochefort 10

Tesztelés időpontja:


2018. január 5., Budapest (dobozos)

Van nekem már Rochefortos poharam is, de még mélyen elásva egy dobozban, így "kénytelen voltam" ezt a sört a szintén trappista főzde Westvleteren főzde poharából meginni. Erre szokták mondani, hogy ezzel azért együtt lehet élni...

A Trappistes Rochefort 10 egy erős quadruple a trappista főde kínálatából, 11,3 % alkoholtartalommal, és olyan értékelése van a Ratebeer-en, amely szinte hihetetlen: 100 pont (!).

Én egy cseppet alkoholosnak éreztem, de a benne rejlő komplexitás egy idő után elvitte egy jófajta brandy irányába (nem malátabor), így végül nálam is egész jó értékelést kapott az Abbaye Notre-Dame de Saint-Rémy üdvöskéje...

Megjelenés	8
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	43

 
Little bit alcoholic, complex, like a brandy.

Appearance (1-10)	8
Taste (1-10)	8
Aromas and other characteristics (1-10)	9
Overall (1-20)	18
SUM (1-50)	43

Westvleteren 8

Tesztelés időpontja:

2017. február 13., Budapest (üveges)

Nagy ünnep volt aznap, ez volt életemben az 1500. megkóstolt sör, ami azért testvérek között is nem kis szám... Ezért aztán igyekeztem a jeles alkalomra a meglévő készletekből egy különlegességet választani, szerintem sikerült...


Hozzáteszem a Brouwerij De Sint-Sixtusabdij van Westvleteren három söre közül ez ízlett "legkevésbbé", a 10-es és 12-es szerintem ennél jobb. Pedig aztán, ha hinni lehet a netes információknak, a három közül ezt gyártják a legkisebb kvantumban, ergó ennek kéne a legkülönlegesebbnek lennie...

8 % alkoholtartalmú erős belga ale (szép barna színnel), és meglepően sok habbal a 12-es változathoz képest, a Ratebeer-nél ez is 100 pontos, de ebben semmi meglepő nincs szerintem.

Sűrű és intenzív, illatra mint egy hordóban érlelt vörösbor. Ízben sajnos nekem túl sok volt az alkohol, főleg az üveg végére. Ebbe talán az is belejátszott, hogy az üveg már fél éve pihenget nálam, és nem biztos, hogy a tárolási körülmények a legideálisabbak voltak. De mielőtt fanyalgásnak tűnne, amit mondok: az egyik legintenzívebb ízű és illatú sör volt, amit kóstoltam eddig, jó választás volt az 1500-dik tesztre...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37

Westvleteren Blond

Tesztelés időpontja:

2016. december 19., Budapest (üveges)

A Westvleteren Blond egy belga ale (mily meglepő), s érdekes módon a 10-es és 12-es változattól eltérően ez a sör nem kapta meg a Ratebeer tesztelőktől a 100 pontot. Hogy miért, ez számomra rejtély...

Pedig a Brouwerij De Sint-Sixtusabdij van Westvleteren ezzel a sörrel szerintem nagyot alkotott, megkockáztatom a háromból ez a legjobb, számomra még a 12-es sörön is túltesz. Moderált komlósság és gyógynövények friss illata és íze, ugyanakkor gyümölcsös.

1999 óta gyártják egyébként, elsődlegesen a barátok napi fogyasztására. Akkoriban szűnt meg a 6-os sör (piros kupakja volt)...

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	44

s

Westmalle Trappist Tripel

Tesztelés időpontja:

2017. január 30., Budapest (üveges)

A Westmalle sörök közül eddig a Dubbel verzióhoz volt szerencsém, de bevallom, hogy sokszor kísértésbe estem már a brüsszeli reptéren, hogy leemeljek a polcról egy formás kis csomagot, amelyben minden Westmalle trappista sör képviselteti magát...

Ezúttal viszonylag barátságos áron sikerült beszereznem a Westmalle Trappist Tripel verziót, amellyel a Brouwerij der Trappisten van Westmalle bizony nagyot alkotott. Már kinézetre is szenzációs (szerintem), illatra meg végképp: ha behúnyom a szemem, simán Belgiumba tudom képzelni magam egy kellemes teraszra, mondjuk Leuven-be...:)

Szerintem az egyik legjobb tripel, amit valaha ittam, ha nem a legjobb, de ilyet inkább nem mondok. Nincs észvesztő fanyarság, nem is édes, de gyümölcsös, s az erős alkohol által nyújtott erős testesség sem öli meg ezt a sört, a magas alkoholtartalom mellett is viszonylagos könnyedség jellemzi.

Remek.

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	18
Összesen	45

Au Bon Vieux Temps (Brüsszel) és a Westvleteren főzde (#24)

Látogatás időpontja:

2014. május 7.

Francia nyelvtudásom olyan szinten kopott már meg, mint a térdemben az ízületek (különösen a jobbik...), de azért ennek a helynek a nevét nem esett nehezemre lefordítani. A "boldog időket" idéző hely immáron 300 éve áll itt a hírek szerint a St. Nicholas templom közelségében a Grand Place-tól egy köpésnyire Brüsszel központjában, bár igazi weboldalt nem nagyon találtam hozzájuk...

Mondjuk nem is nagyon reménykedtem, mert az egész hely olyan családiasan kicsi első ránézésre, hogy el nem nagyon tudom képzelni, hogy ott erre bárkinek is ingerenciája és ereje lenne (ha jó volt ez így többszáz évig, akkor minek kéne ugye...). Beljebb lépve azért az enteriőr meglepően nagy, mindenesetre jóval nagyobb, mint amennyire az első lépések után várható lenne, de sebaj...

A kártyás fizetést tessék elfelejteni, bár ez cseppet szíven üti az embert, különösen akkor, ha az itallap zászlóshajójára, a "Westvleteren 12" sörre esik a választása (mint nekünk is), amelynek az árát itt pontosan a névben szereplő számhoz szabják. Nem szoktam itt nagyon árakat emlegetni, de itt azért tán érdemes: igen, egy palack ennyibe kerül. Hogy megéri-e vagy sem, azt majd mindjárt kivesézzük...

Ételt az itallapon nagyon nem érdemes keresni, de nem is enni járnak ide a népek, ahogy elnéztem...

Westvleteren 12

Sokszor, sok alkalommal kerültek már szóba a trappista sörök ezen a blogon, s nem is nagyon fárasztanék vele senkit, hogy hogy is van ez, aki ide tévedt már annak ezt úgyis tudnia kell:) A Westvleteren viszont számomra eddig valahogy nem jött össze, s itt leginkább a sör elérhetetlensége az ok. Hogy mennyire nehéz hozzájutni, arról itt lehet tájékozódni leginkább, de azért pár részletet én is kiemelnék...

A legfontosabb korlátozás először is, hogy csakis az apátság boltjában lehet hozzájutni, s ott is csak úgy, hogy ha valaki előre lefoglal magának egy időpontot. Ez egyben azt is jelenti, hogy bárhol is futunk vele össze, azok a tételek mind "egyénileg" lettek vásárolva, így mondhatni szűkösek, ergó: becsüljük meg magunkat, hogy belekóstolhattunk!

A főzde nem túl régi, a trappista barátok, akik a franciaországi Catsberg monostorból jöttek, 1831-ben alapították. A főzde arról is nevezetes, hogy ez volt az egyetlen olyan trappista főzde az első világháború alatt, ahonnan a németek nem nyúlták le a rézüstöket... A sört árulni csak 1931-ben kezdték el, s csakis az apátság vendégeinek.  Igazából az apátságban mintha megállt volna az idő, ugyan van három alkalmazott is, de a munka nagy részét a barátok végzik a mai napig, s így a mennyiség továbbra is korlátos, igazából 1946 óta változatlan...

Huszonhatan (!) élnek a kolostorban, ebből öten (!) viszik a főzde ügyeit és öten ügyelnek a palackozásra. Mint a többi trappista főzdénél is, a befolyt pénz csakis az apátság fenntartását szolgálja, pénzszerzés itt nem cél, s így nem is készül több sör pusztán a profit kedvéért. Pedig igény aztán volna rá... A barátok azonban hajthatatlanok, nem emelnek az 1946-ban elért mértéken (4750 hektoliter), s továbbra is csak egyéni ügyfeleket szolgálnak ki... Az apát úr véleménye erről elég tömör, s nem nagyon lehet rajta változtatni, úgy érzem: "Nem sörfőzők vagyunk, hanem barátok. Azért főzünk sört, hogy továbbra is megengedhessük magunknak, hogy barátok legyünk."

Háromféle sörrel lehet összefutni, ha sikerül valamelyiket valamilyen csoda folytán megrendelni:

• Westvleteren Blonde (zöld kupak), 5,8% ABV, 1999. június 10. óta
• Westvleteren 8 (kék kupak) (korábban Extra), 8% ABV.
• Westvleteren 12 (sárga kupak) (korábban Abt),  10,2% ABV, 1940 óta

Forrás: CharlestonGrit

Egészen 1999-ig a főzdének volt még két söre (egy 6,2% ABV barna és egy 4°-os gyengébb sör, ezt váltotta a Blonde). A 8 és a 12 a palackban éri el a tetőpontját hosszas érlelés után (nem érdemes őket agyonhűteni), legjobb évekre őket magukra hagyni. Az erősebb sörök esetében az összetevők élesztők, komló, maláta, cukor, karamell és víz, szóval nagy titok ebben nincs....

Az üvegek abból a szempontból is érdekesek, hogy 1945 óta semmiféle címke nincs rajtuk, s ez azóta is így van. A barátok reklámra egy fillért nem költenek, a fent belinkelt honlap is mondhatni minimalista, s csak arra jó leginkább, hogy a beszerzési korlátozásokat ismertesse szerintem. S mivel címke nincs, a Westvleteren sörök az egyedüliek, akik nem kérkednek a trappista logóval sem, ezt csak a faládákon lehet látni, amiben a sört el kell vinni.

Na de mennyi is az annyi, és hogy lehet hozzájutni? Jelenleg az árak a helyszínen nem brutálisak, €30.00 egy rekesz Blonde, €35.00 a 8° és  €40.00 a 12°-es. Egy ládába 24 sör fér, így az ár mondhatni baráti szerintem. Erre még rájön a depozit az üvegre és a ládára, amit kegyesen sorban állás nélkül vesznek vissza. (Lehet kapni poharakat is.)

A szívás abban áll, hogy egyrészt mindezért oda kell menni, és meg kell rendelni előre. Eredetileg mindenkinek (mármint a megrendelőknek...) járt 10 (!) rekesz, de aztán az érdeklődés emelkedésével ez szépen lement ötre, aztán háromra, kettőre, majd egyre. A 12-es esetében 2009 óta a limit egy láda, s ez inkább fog lejjebb menni, mint feljebb. S hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon, egy telefonszámról, egy autó rendszámra (igen, meg kell adni azt is), hatvan napon belül csak egy rendelést fogadnak el. Szóval arra zéró az esély, hogy csak odamegyünk, aztán veszünk ezt-azt. A frászt.

A rendszernek két oka van: egyrészt minél jobban gátolni azt, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön a sör, másrészt meg mint mondtam, egyenlő esélyt mindenkinek... No azért minden nincs veszve: ha esetleg valaki arra téved foglalás nélkül, az apátsággal szemközt lévő látogató központ üzemeltet egy kávézót, ahol véges készletek azért vannak időnként sörből, és ha szerencsénk van, akár kóstolni is lehet (sajtot is).

Az apátság keményen dolgozik azon, hogy a sört máshol ne lehessen árulni (minden számlán rajta van, hogy tilos tovább árusítani...), így számomra rejtély, hogyan kaphattuk meg ezt a sört ebben az egységben, de nagyon úgy tűnik, hogy az árba előre be van építve egy esetleges perköltség is...:)

Úgyhogy azt hiszem, ezt tovább elemezni tán nem is érdemes, térjünk rá a sörtesztre magára. Az itallapon nemes egyszerűséggel csak a "világ legjobb söre" lózung van a név mellé biggyesztve, s ha már ez a szöveg ott látható volt, vetettem egy pillantást a nagy sörtesztelő oldalakra. Az eredmény tekintélyt parancsoló, most csak a Ratebeer-re térnék ki, a többi is hasonló. Itt a Westvleteren 12 jelenleg több, mint 3000 (!) értékelés alapján 100-as értékelést kapott, s még a "leggyengébb" Blonde is 99-nél jár. Ehhez azt hiszem különösebb kommentár nem kell...

S mi az én véleményem? Nehéz rá szavakat találni, mert nem hasonlít semmire. Ennél komplexebb sörrel még életemben nem találkoztam, kortyonként változtatja az arcait. Néha a sűrű feketeség mögül a stout világa türemkedik elő, ugyanakkor soha nem tűnik el az apátsági sörök illata és jellegzetes világa sem. Egymást váltogatják az aszalt gyümölcsök a kávéval és a fekete csokoládéval, az ember csak kapkodja a fejét. Bajban vagyok a pontozásnál, az már biztos....

Megjelenés	9
Íz	10
Aroma és jellegzetességek	10
Összhatás	20
Összesen	49

Elérhetőségek (főzde):

Sört ezen a számon kell rendelni (másol nem lehet): +32 (0)70/210045
Az apátság pedig itt van: Donkerstraat 12, B -8640 Westvleteren

Elérhetőségek (Au Bon Vieux Temps):

Impasse Saint-Nicolas 4
Brussels, 1000
Telefon: +32 2 217 26 26

Rochefort 8

Forrás: Beer Times Stories

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 28., Tallinn (üveges)

Régen volt már belga sör a blogban, épp ideje volt hát ennek a tesztnek. Még valamikor tavasszal teszteltem a Rochefort 6-os verziót, abban a posztban lehet némileg tájékozódni az apátság sörkészítési metódusáról is. A 6-os testvérrel szemben a 8-ast szinte mindenütt meg lehet találni, ahol komolyan foglalkoznak belga sörök árusításával, ez a legkönnyebben beszerezhető tétel ugyanis a Rochefort kínálatából.

Pohárba kitöltve a színe kávébarna, s ha lehet mondani, akkor a sűrűsége felülmúlja a 6-osét. Az alkoholtartalma is magasabb (9,2 %), s olyan illat lengi körbe, amely megborzongatja egy ínyenc háti szőrtüszőit, ebben biztos vagyok. A jellemző trappista aroma szinte bedugult orral is érezhető, ehhez jön némi pörkölt kávé és aszaltszilva, egyszerűen pazar.

Ízlelésnél azonban érdekes módon nem nyújtja azt a komplex élményt, mint a "kistestvér". Folyton olyan érzésem volt a kortyolgatás közepette, hogy valami hiányzik. Hozzá kell tennem, hogy szegény elég erős tesztelési sor végére érkezett meg, mint utolsó versenyző, így túl nagy volt aznap estére az összehasonlítási alap. Ízében az alkohol szerencsére nem domináns, inkább a gyümölcsösség viszi a prímet, amiben nem csak az aszaltszilva a nyertes, előkerülnek erdei gyümölcsök is, s mellette valami tömör karamellizált cukor, ez mindig érezhető.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Rochefort 6

Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

Egy újabb trappista sör, ezúttal a Rochefort sorozatból, annak is a legritkább tagja. A sör az Abbey of Notre-Dame de Saint-Rémy apátság falain belül készül, az intézmény nagyon közel van Rochefort városához, innen a névválasztás. A barátok 1595 óta foglalatoskodnak itt sörfőzéssel, de meglehetősen diszkrét módon, alig-alig árulva el valamit a dolgok mikéntjéről, még a hivatalos honlapjukon sem lehet sok mindent találni.

A kolostorban jelenleg nagyjából tizenöt barát él, s a főzde maga nem látogatható. A barátok háromféle sört készítenek, a Rochefort 6-ot (7,5 % alkohol, piros kupak), a Rochefort 8-at (9,2 %, zöld kupak), illetve a Rochefort 10-et (11,3 %, kék kupak). Kereskedelmi forgalomban mindegyik kapható többnyire, de a 6-ost a legnehezebb fellelni, mert ez az össztermelés 1 %-át teszi ki csupán, mivel általában csak egyszer főzik évente (a 8-assal találkozhatunk legkönyebben). A többi kolostorhoz hasonlóan itt sem cél a tömegtermelés, s a sörkészítés csupán a monostor pénzügyi hátterének biztosítására szolgál, s a profit növelése érdekében ezen az elven bizonyosan nem is fognak változtatni.

A sörök a monostor területén lévő kút vizéből készülnek, s jól jellemzi a készítés gondosságát, hogy a sörök igazán jól bírják a tárolást: pincében legalább öt évig elvannak felbontás nélkül. Én ilyen sokáig azért nem bírtam, nálam nagyjából egy évet pihent.

Kibontva rögtön meglepett, hogy milyen sötét a színe, majdnem fekete, enyhe vöröses beütéssel. Öntés közben észrevehető volt már a sűsűsége, amit enyhe habképződés követett (hamar összeomlott), majd intenzív illatok következtek. Először édeskés illat csapott meg (tán mazsola), majd újabb illatfelhők érkeztek, zöldfűszerek keveredtek karamellel, végül az orrom megnyugodott annyira, hogy már kóstolni is lehessen.

Az íze nagyon intenzív volt az első pillanattól kezdve, nem édes, nem savanyú, nem keserű, valami teljesen új és sűrű íz, szinte megfoghatatlan. A textúrája olyan jellegű, amit eddig még nem láttam, s amikor elfogyott, arra lettem figyelmes, hogy a pohár alján sötét élesztődarabkák maradtak vissza, még jó, hogy nem azonnal, és nem nagy vehemenciával estem neki. A második képen a darabkák ki is vehetők...

Sokadik sör volt aznap, egy sor elejére tenni abszolút nem jó ötlet. Most már ki fogom próbálni a 8-ast és a 10-est is...

Megjelenés	8
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	40
Régi értékelés szerint	8

Chimay Bleue

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Uvinum

Brutális lezárása volt a napnak, pakolás után letaglózott rendesen. 9% az alkoholtartalma ennek a ritka sötét sörnek! Emlegetik még Grande Réserve néven is egyébként. Az íze kicsit kesernyés, a habja meg olyan kemény és krémes, mint egy Guiness-nek. Az sem árt neki (sőt), ha pár évig érlelik, nem véletlen, hogy Belgiumban ez az egyik legnépszerűbb sör. Nálam elért a 8-as szintre. 1,55 eurót kérnek érte, de meg is éri a 33-as palackért, annyi szent.

Visszakóstolás:

2011. szeptember 24., Tallinn (üveges)

Egy évvel ezelőtt Tallinnban ez a sör könnyen fellelhető volt, de mostanában elég nehéz beszerezni. Szerencsére volt még egy odahaza, így meg lehetett kóstolni a Chimay sajttal együtt, amit előtte pár nappal Belgiumból hoztam:

Ugyanis a barátok nem csak sört készítenek, hanem sajtot is. Ez nem egyedi dolog természetesen, mindössze annyi az újdonság, hogy én most kóstoltam először Chimay sajtot. Kétféle volt az üzletben (ennél többfélét gyártanak), ahol jártam, az egyiknek a címkéjén kék volt a felirat, a másikon bordó. A képek az utóbbiról készültek, legközelebb majd veszek kéket is... Ezt a bordót úgy hívják, hogy Chimay à la Bière, s a készítése során a sajt külső kérgét Chimay sörrel mossák át.

Lágy, félkemény sajt, kellemes aromával, a héja nem mindenhol ehető, de nem kellemetlen ízű. A sörrel együtt nagyon jól csúszik... S hogy milyen volt a sör? A Chimay Bleue továbbra is egy tartalmas, sűrű sör benyomását kelti. Méltó lezárása egy étkezésnek (főleg ezzel a sajttal), de egész estés sörözéseket építeni rá teljesen meddő vállalkozás. 8-asnál rosszabb osztályzatot nem kaphat:

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6

Chimay Tripel

Tesztelés időpontja:


2009. május 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: Smoke and Booze

Haladjunk hát tovább a jól kitaposott ösvényen, melynek már korábbi alkalmakkor a Chimay barna (Brune) csapolt és üveges változata már megágyazott. Az előbbi mondatborzalomból nehéz jól kijönni, de azért megkísérlem.

Valahogy ebben a 2009-es májusi tesztidőszakban túlsúlyba kerültek a vége felé a tripel kategóriába eső sörök, de a fene bánja. Pláne, ha ilyen jól sikerült tételekkel találkozom, mint ez is. A címke büszkén hirdeti, hogy trappista sörrel van dolgunk, de megtudhatunk róla mást is. Szép kis piktogrammal adják tudtunkra például a hátoldalán, hogy szentségtörés számba megy, ha valaki pilzeni pohárba akarja tölteni (erre nézvést javaslom áttanulmányozni a sörkalauzom korábban közzétett részét), így csak remélni tudom, hogy senki nem dob rám követ, ha megtudja, hogy én a szállodában egyszerű vizespohárba töltöttem ki…

A többi trappista sörhöz hasonlóan természetesen ez is a kehelyszerű poharakban érzi jól magát. Aztán még azt is meg lehet tudni a címkéről, hogy huncut az, aki ezt a sört fekve tárolja…. De térjünk rá a nedű elemzésére. A pohárba kiöntve halványabb színt kapunk a tripelek átlagához mérten, de ez ne tévesszen meg senkit, jelen esetben nem arról van szó, hogy agyonvizezték volna az italt. A sör habja nem lehengerlő, de ezt nem is vártam. Ízre harmonikus, egyben van, de nagyon. Szerencsére nem estek túlzásba az erjesztésnél, így megálltak szépen 8 % alkoholnál, elég is. Főleg ha megvizsgáljuk a palackot, ami 33 cl-es, egy elég is belőle. Az ára 1,02 euró, az osztályzat pedig 9-es.

Chimay Brune (Rouge, Red Cap, Première)

Tesztelés időpontja:


2008. május 5., Brüsszel

Forrás: Bossa Nova

Csoda, hogy még nem került elő itt egy Chimay tétel sem, de ennek ezennel vége. A Chimay is a trappista sör védjegy használatára jogosult exkluzív klub tagja, és azok között is elég előkelő helyen szerepel (legalábbis nálam). Amikkor ez a sör a kezember került, éppen egy felejthető kagylót ettem Brüsszel híres éttermes utcájában, amelyet hentesekről neveztek el. De nézzük az akkori jegyzetet:

"Ennek a sörnek az volt az egyetlen bűne, hogy egy pocsék kagyló mellé sikerült elfogyasztani. Nem tudom, hogy mennyi alkoholt sikerült beleerőszakolni, de rendesen megnyomta a fejem, még most is érzem. Sűrű, szinte fekete sört adnak a borsos árért (4 eurót kértek érte), de az íze mégsem borzasztó, sőt. Egyszerűen jó. Azt azért nem ajánlom, hogy erre építsetek fel egy nyolckorsós estét, mert még másnap délután is engem fogtok emlegetni. 9-es!!!!"

Azóta azért még egyszer már sikerült belefutnom ebbe a nedűbe, csak nem tudom, hogy napra pontosan mikor (valamikor 2010-ben), de az élményre konkrétan emlékszem. Akkor egy üveges verzió került a kezembe, amit hárman osztottunk el egymás közt az este lezárása képpen, már senki nem tudott volna belőle egy teljes üveggel meginni. Nem is nagyon lehet, azóta utánanéztem, a sör 8 % alkoholt tartalmaz (egyesek szerint 7). Létezik belőle 33-as és 75-ös palack, ez utóbbinak állítólag teljesen más íze van, és leginkább ez szokott bekerülni mindenféle válogatásokba, top 100-ba és hasonlókba a sörszakíróknál. Fájdalmas módon nekem ahhoz még nem volt szerencsém...

Érdekes tapasztalat, hogy a csapolt és az üveges verzió megjelenésben eléggé elüt egymástól, a csapolt, amelyet én ittam nagyon sötét volt, majdnem fekete. Az üveges változat színe korántsem volt ilyen markáns, már-már vöröses színvilágot is felfedezni véltem. Ezt a sör neve és címkéje, valamint a fenti kép is alátámasztja, a vörös szín nem csak az én agyam szüleménye.  A Chimay "Première" (ahogy a neve is mutatja), az első sör volt a Notre-Dame de Scourmont trappista apátság történetében, 1862 óta készítik. A jelenlegi recept Théodore atya nevéhez fűződik, aki magára vállalta a nehéz feladatot a II. világháború után, hogy újrateremtse az életet az apátság falai között. A mai recept természetesen az ősi kezdeményezésen alapszik... Az apátság e sör mellett még készít másik kettőt is, de ezekről majd később. Sajtkészítéssel szintén foglalkoznak, de ez szinte mindegyiknél apátságnál jellemző...

Westmalle Dubbel

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 17., Brüsszel

Hogy milyen is ez a sör? 1856 óta főznek a fiúk, úgyhogy nagyon rossz nem lehet, gondoltam én.

Forrás: I love homebrew

A Westmalle Dubbel egy barna, vöröses színű sör, egyike Belgium trappista söreinek, a második erjedést a palackban kapja. A habja elég szép krémes, ahogy öszeroskad, érdekes nyomot hagy maga után a poháron. Az íze nagyon komplex, nehéz néha eldönteni, hogy inkább gyümölcsös-e, vagy fűszeres, egy biztos: az utóíze frappánsan kesernyés. Alkohollal nincs nagyon eleresztve, mindössze 7 % van a pohárban.

Mint említettem, a trappista barátok 1856 óta főzik a barna sörüket (van nekik gyengébb asztali sörük is), s a recept csak 1926-ban változott, azóta a sör kissé erősebb. A mai Dubbel akkor nyerte el mostani formáját. Sok trappista sörrel ellentétben ezzel a nedűvel lehet találkozni csapolt formában is, több mint 300 helyen Belgiumban, úgyhogy érdemes próbálkozni. Van belőle 33 -as és 75-ös üveg is, én csak az előbbivel futottam még össze.

Forrás: Westmalle

Kicsit visszatérve a személyes élményekre. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, de igazából különleges élményt nem nyújtott. Barnának világos, félbarnának túl sötét, de ez csak a színek játéka, ezzel a megállapítással sokkal messzebb nem jutunk, de tény ami tény: kissé fura a színe. Szerkezetileg nem mély, nem oly sűrű, mint amennyire egy 6,5-7 % alkohol tartalmú sörtől vártam volna. Kóstolásra azért mindenképpen érdemes, de 6-osnál többet nem tudok most adni. Kíváncsian tekintek elébe egy majdani 75-ös tesztnek, az tán sokkal jobb lesz...

Achel Tripel

Tesztelés időpontja:


2011. április 25., Tallinn (üveges)

Forrás: Bierkraft

Sajnos a "cég" webhelye elég szűkmarkúan bánik az angolul elérhető információkkal, de azért nem maradtok híján semminek, ígérem. A cég azért volt idézőjelben, mert jelen esetben a termék előállítója egy trappista egyházi intézmény, a Brouwerij der St. Benedictusabdij de Achelse, amely egyike a kevés trappista sör termelő helyeknek... Az apátságba viszonylag egyszerű bejutni, van egy vendégházuk, ahol szerény térítés ellenében akár egy hétig is el lehet lenni. Sajnos arra nézvést semmilyen információt nem lehet fellelni, hogy maga a sörfőzde látogatható-e vagy sem, de sajnos az apátságok esetében ez általában nem nagyon lehetséges...

Térjünk rá magára a nedűre.  Pohárba kitöltve rendkívüli habot produkál, a színe sűrű sört sejtet, de mégis tiszta élményt nyújt vizuálisan. A szín jelen esetben a citromsárgánál pasztelesebbet, mélyebbet jelent. A hab sokáig meg is marad, a pohár falán pedig otthagyja a nyomait, ez is árulkodik a sör minőségéről. A magas alkoholtartalom (8 %) eltűnik az ízben, amely tán nem annyira kesernyés, mint az Orval esetében, és nem is tán annyira fűszeres, de én a következőket éreztem: kicsit előbukkan az élesztő (nem zavaró), citrusos íz érződik (mintha lenne benne egy halvány citromszelet), édeskés is kicsit (kandiscukor?), no meg némi borsmenta illat, illetve aroma. Ezutóbbi már lehet, hogy kissé belemagyarázás.

Szénsav nincs benne kimagasló méretekben, ezáltal egyeseknek akár könnyű sörnek is tűnhet, pedig nem az. Nagyon egyben van, az egyensúlyt semmi nem bontja meg.

Megjelenés	8
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	42
Régi értékelés szerint	8,4

Orval

Tesztelés időpontja:

2009. május 24., Brüsszel

Forrás: Atomium

Az az igazság, hogy már 2009 előtt is kezembe került egy ilyen üveg, 2006. januárjában, de akkor még nem vezettem tesztnaplót, így erről nincsenek emlékek. Nézzük hát a 2009-es benyomásokat először:

A mostani teszt egyik legjobb söre! Egyszer régen, kiforratlan koromban ittam már egy ilyet, de akkor nem ízlett. (Igaz, akkor még minden pilzenitől különböző sörrel hadilábon álltam.) Én kicsit jobban lehűtöttem, mint ahogy a gyártó ajánlja (12-14 fok körül kéne inni), de nem bántam meg. Nincs túláradó trappista íze, a fűszerek visszafogottak (ha egyáltalán vannak, mert a gyártó oldalán található leírás mélyen hallgat róla), csak ilyet iszok mostantól???? Sajnos nálunk idehaza nem nagyon árulják, de majd körülnézek. A palack 33 cl-es, az alkoholfok visszafogott (6,2 %), az ár pedig kicsit átlag feletti (1,17 euró), de megéri. Az osztályzat 9-es.

Azt hiszem nem tévedtem nagyot elsőre sem, de nézzük a visszakóstolásokat:


2010. január 11., Brüsszel

Hát akkor kóstoljuk vissza ezt is. Az a helyzet, hogy a kagylóhoz nem jó. Önmagában egy kiváló sör, de most akkor rendeltem, amikor a Charles Quint már elfogyott, de még volt mit enni. Amikor az étek már diffundálódott a beleimbe, és a pohár még félig volt, vártam egy kicsit. Lehet, hogy ennek köszönhetően, lehet, hogy a hőfok emelkedése miatt, a sör mindenképpen feljavult. Simán megütötte a 7-es szintet, de tán jobbat is... No mindegy, most legyen 7.

2011. április 17., Tallinn

Forrás: First State Brewers

Ez az utolsó kóstolás, de hogy nem az utolsó, annyi bizonyos. Sok információ nem volt magáról a sörről az előző tesztelírásokban, most egy kis pótlás következik. Annyi már kiderült, hogy ez az egyik trappista sör, egyike azon keveseknek, amelyeket valóban egy apátság készít. Csapolt verzióban ne keresse sehol senki, egyszerűen nem létezik. Sokak nagy kedvence (többek közt Michael Jackson is nagyon szerette, pedig ő aztán ritkán nevezett meg kedvenc sört, ki nem állhatta a "Mi a kedvenc söre?" típusú kérdéseket...), és sokan meg is próbálták már leutánozni. Közülük legtöbben az óceán túloldalán találhatók, ha valaki körülnéz a Szakirodalom rovatban oldalt, találhat erre nézvést némi útmutatást. Még azzal is próbálkoztak egyesek, hogy az élesztőt kivonják valahogy a sörből, próbálkoztak a már majdnem kifogyott üveg utolsó cseppjeitől kezdve mindennel, de reménytelen. Hogy a sör maga hogyan készül, arról részletes leírás olvaható az apátság weboldalán, de egyszer majd rögtönzök itt róluk egy bejegyzést, ez biztosra vehető....

Most pedig térjünk rá az utolsó tesztelés élményeire: egyesek szerint zöldfűszeres ízt lehet érezni, óriási hab alakul ki, amely egyesek szerint a belga söröknek nem sajátossága, de ennél a sörnél is megmutatkozik, hogy mekkora nagy marhaság ez. A szín bámulatos, aranyszínben pompázik a nedű (szerencsére már hozzá illő poharam is akad itthon). Az ízében kiegyensúlyozott a kesernyésség, egyszerűen nagyszerű. Fiatal példánnyal volt dolgom, alig egy éves volt, de 5 évig nyugodtan lehet fogyasztani...

Megjelenés	9
Íz	10
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	46
Régi értékelés szerint	9,2

Végezetül néhány videó: