Stalker (Tallinn)

Látogatás időpontja:

2024. május 16.

A Rotermanni negyedben van ez az extravagáns étterem, a nevével már régóta szemezek, de korábban nem jártam itt. Igazából most is egy rendezvény kapcsán látogattam meg...

Így az étlapról nagyon nem tudok nyilatkozni, mert csak a sorban egymás után kihordott előételeket tudnám méltatni, de ezek körülbelül ugyanazok voltak, mint bárhol máshol a városban...

Viszont találtam olyan sört a csapoltak között, amit korábban máshol még nem:

Steenbrugge Blanche

A Brouwerij Palm főzde Steenbrugge sorozata mostanság kezdett betörni Észtországba, egyik sörüket már kóstoltam korábban, az egy kiváló blonde volt. Ennek a witbiernek egy kicsikét gyógynövényes íze volt a háttérben...

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	12
Összesen	31

Witbier by the Brouwerij Palm (Belgium), nice flavor some herbs in back.

Appearance (1-10)	6
Taste (1-10)	6
Aromas and other characteristics (1-10)	7
Overall (1-20	12
SUM (1-50)	31

Remélem, hogy a jövőben vissza tudok ide térni, és ki tudjuk próbálni az étlapot is komolyabban...

Elérhetőségek:

Cím: Rotermanni 6, 10111 Tallinn

Telefon: +3726777778

Nyitvatartás:

Vaásrnap - Hétfő: 12:00 - 22:00

Kedd - Csütörtök: 12:00 - 23:00

Péntek - Szombat: 12:00 - 03:00

Brasserie Gabriel (Lyon)

Látogatás időpontja:

2022. április 27. és 28.

Kétszer is voltunk ennek az egységnek a teraszán, de mindig csak azért, hogy egy-egy sörre megpihenjünk...

Azon mondjuk meglepődtem, hogy sajnos semmilyen forró italuk nincs, pedig az egyik alkalommal kávét is ittam volna...

Első alkalommal egy IPA Brooklyn Defender-t ittam, amit már teszteltem korábban, de attól még ez a kép szép:

Az óváros egyik legszebb terén van egyébként az étterem, közvetlenül ezen templom szomszédságában:

1664 Blanc

A Kronenbourg söre egy átlagos blanche, nincs benne semmi kirívó (hiba sem), kimondottan citrusos jellege tán az egyetlen, amit ki lehetne emelni.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	29

Fruity (lemon) and  refreshing blanche by the Kronenbourg Brewery (France).

Appearance (1-10)	5
Taste (1-10)	6
Aromas and other characteristics (1-10)	6
Overall (1-20	12
SUM (1-50)	29

Elérhetőségek:

Cím: 70 Rue Saint-Jean, 69005 Lyon, Franciaország

Web: http://www.brasserie-gabriel.com/

Telefon: +33481916363

Nyitvatartás:

Hétfő - Péntek:

11:00 - 23:00

Szombat - Vasárnap:

09:00 - 23:00

St Bernardus Wit

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 9., Tallinn (üveges)

Van nekem egy nagy bajom a belga sörök többségével. No nem minőségi (véletlenül se), csupán csak logisztikai jellegű: túl kicsi az üvegük többnyire. Hangsúlyozottan igaz ez a búzasörökre, amelyekből egy átlagos halandó bőven többet meg tudna inni, mint egy 0,33-as üveg, már pedig ők így palackoznak...

Nincs ez másképp ez a St Bernardus esetében sem sajnos. A St Bernardus nem először kerül elő a blogban, némi ízelítő a történetükről megtalálható például itt, de a konkrétabb elemző bejegyzés hozzájuk kapcsolódóan még várat magára.

A tesztben szereplő sört nagyjából egy éve vásároltam, s kicsit tartottam attól, hogy az íze egy cseppet fáradt lesz. De nem így volt, friss, ropogós hatást keltett a sör, ízében és állagában nagyon hasonlított egy Hoegaarden-hez. No persze a dolog nem véletlen, utánanézve a dolgoknak, kiderült, hogy ebben a sörben is jócskán benne van Pierre Celis keze.

A sör alkoholtartalma 5,5 % (normál), íze egzotikus gyümölcsöket vizionál, mindazonáltal savanykás, egyedül tán a habját érheti némi panasz. De ezt tudjuk be a hosszú időnek, amit a garázsban pihenve töltött... A szerkezetéről már tettem egy megjegyzést, pluszban még tán annyit lehet megjegyezni, hogy a sör pontosan úgy néz ki, amilyet egy magamfajta búzasörrajongó elképzel magának: kicsit sűrű, kicsit fátyolos, nem teljesen citromsárga... Remek ital, tessék kipróbálni! Grillezett csirkecombhoz mindenesetre tökéletes párosítás.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	14
Összesen	36

St. Feuillien Grisette Fruits des Bois

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 29., Brüsszel (dobozos)

Forrás. st-feuillen.com

A St. Feuillien sem akar hát kimaradni a sorból, ő is legyártotta a „buborékot és cukrot a népnek” stílusú sörét. Fogalmam se volt, mi az a „grisette”, most ellenőriztem a francia szótárban, „varrólányt” jelent. A sör sok gyümölcsöt tartalmaz a leírás szerint, de hogy az édességen kívül mást ízt nem lehet érezni, az tuti.

A színe kicsit haloványas, habja se sok van, de ezt még mind elnézném, ha nem lenne totálisan jellegtelen. De sajnos az, nem tudom őszintén ajánlani. Az alkoholtartalom 3,5 %, az ára 1,4 euró, az űrtartalma pedig 0,25-ös (dobozosban ritka). Felsőerjesztésű sör egyébként, amibe búzát is teszenk... Az osztályzatom sajnos nem jobb 3-asnál…

A sör neve egyébként Hainaut-ban keresendő. Az ottani Friart Brewery saját felsőerjesztésű söreit Grisette-nek nevezte el, a St-Feuillien pár éve ezt a nevet elevenítette fel különálló brandként, és ezzel a címkével számos sört forgalmaz (Fruits des Bois, Cerise, Blanche és Blonde...)

Blanche de Bruxelles

Tesztelés időpontja:

2011. július 4., Tallinn (üveges)

Forrás: Bierkraft

Ezt a sört Tallinnban láttam először, egy számomra ismeretlen főzde terméke. A céget úgy hívják, hogy Lefèbvre, és Queanst-ban van a székhelyük. A főzde történelme 1876-ig nyúlik vissza, tehát nem az ősidőkbe, de nem is ez a legfiatalabb főzde Vallóniában... Nem csak a teszt alapjául szolgáló búzasör tartozik hozzájuk, szerepel a kínálatban szinte minden belga sörtípus, de sajnos egyiknek sem ismerős a neve...

A Blanche de Bruxelles nevéhez méltóan búzasör, az opálosságát a 40 % feletti búzatartalomnak köszönheti. Ízesítésnek a már szokásos koriandert és narancshéjat alkalmazzák. Szűrés nincs, palackozás előtt élesztőt és cukrot adnak még hozzá, hogy beinduljon a palackos erjedés is. A minőségére panasz nagyon nem lehet, ízlelésnél rögtön előjön a citrusos jelleg. Alkoholtartalma 4,5 %.

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Forrás: Chicagoist

Mystic Cranberry & Framboos

Forrás: Beerboxx

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 27., Brüsszel (üveges)

Ez a sör üdeségben nagyon jól teljesített, de ízben sajnos hagyott némi kivánnivalót maga után... Átütően érződik a búzasörös jelleg, ami még nem lenne gond, de igen csak cukros, nem egy fajsúlyos sör. A kinti hőmérséklet nem volt szerintem a fogyasztásához megfelelő, valószínűleg egy dögmeleg nyári napon egy söröző teraszán jóval kellemesebb élményt okozott volna, így viszont csak a 6-os szintre ér fel. A palack itt is 25 cl, az alkoholfok 3,8 %, az ár pedig 0,78 euró.


A korábban tesztelt cseresznyés Mystic-hez hasonlóan ez is a Haacht terméke, csak ebben (ahogy a név is mutatja...), vörös áfonya és málna van. Furcsa egy mix, és nehéz is eldönteni, hogy az íz melyik irányba hajlik el... Érdekes módon a honlapon már nem lehet megtalálni, így elképzelhető, hogy már kivonták a forgalomból...

Visszakóstolás:


2009. május 23., Brüsszel (üveges)

Mintha nem tudnák eldönteni a sörkészítő mesterek, hogy tulajdonképpen milyen sört akarnak készíteni. Zavaró háziasítás, nem alakul ki egységes íz, az egész olyan, mint amikor találomra összekutyulnak valamit, mert biztos jó lesz, csináljuk csak, alapon. Csak megérzés, de ez a sör is annak a fiatal generációnak készül, akinek fogalma sincs egy tisztességes alapon készített kriek-ről, a lényeg az, hogy legyen az italban némi szirup, meg egy rakás buborék. 4-esnél jobbat nem tudok adni. A palack 25 cl-es szintén, az ára 83 cent. (Az alkoholfok 3,8 %, a gyümölcstartalmat pedig 20 %-ra teszik a címkén. Az utóbbit nem nagyon tudom elhinni…)

Hoegaarden citron

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 27., Brüsszel (üveges)

Forrás: Metal Review

Újabb versenyző szállt ringbe a Hoegaarden portfólióban, amely eddig nem szerepelt a kínálatban. A célközönség egészen biztosan a fiatal generáció, akiknek egy alkoholos szörp teljesen jól megteszi, és még az se kell, hogy az alapsör jó legyen. Sajnos a Hoegaarden is elment ebbe az irányba, csak bízni tudok abban, hogy az alapnak felhasznált nedű nem a minőségileg nem megfelelő cuccokból kerül ki. A citrom, mint ízesítés nekem teljesen új volt akkortájt a búzasörök terén (létezik a radler a világban, de annak az alapja teljesen más). Jellemzően azért ennek is kicsit radleros a jellege, de vizesebb érzettel, mint egy szörp.

Mivel az alap jelen esetben búzasör, a sör kissé opálos lesz, de ez egyáltalán nem zavaró. Az már inkább, hogy csak a Benelux államokban lehet elvileg beszerezni, ami elég barátságtalan dolog... 25 cl-es palack ez is, 3% alkohollal, 0,7 euró.

Nálam 6-os.

Mystic blanche aux cerises

Forrás: Drankgigant

Tesztelés időpontja:



2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Nagyon büszke vagyok már a francia tudásomra, így simán meg tudom már fejteni, hogy ez a sör is egy felső erjesztésű gyümölcsös sör, s a gyümölcs ezúttal cseresznye. Sokkal jobb ízhatással találkoztam, mint az előzőleg tesztelt sörnél aznap (Timmermans Pèche Lambic), kimondottan jóízű sör, csak ajánlani tudom. Érdekes módon nem lambic típusú az alapsör, hanem búzasör, ilyennel még viszonylag kevéssel volt dolgom (most hirtelen csak a Hoegaarden kreálmányát tudom felidézni magamban). Az ára 0,80 euró, és viszonylag kevés benne az alkohol, csupán 3,5 %. A gyümölcstartalom a leírás szerint nagyon magas, 25 %(!), de jelen esetben ez csak gyümölcsszirupot jelent (mielőtt mindenki beindulna...), nem igazi gyümölcsöt. A denzitás ennél a sörnél 12,8° Plato.

Forrás: Livraison Boissons

Meg voltam róla győződve egyébként, hogy valamilyen kisebb cég áll a sör mögött, de nem, ez a Mystic márkanév is a Haacht-hoz tartozik, többféle gyümölcsös sört is forgalmaznak e név alatt.

25 cl-es sajnos csak a palack, nálam 8-ast ér.

Mystic blanche au citron vert

Tesztelés időpontja:


2008. január 16., Brüsszel

Forrás: Livraison Boissons

Hát akkor lássuk a "belga radlert", amely a Haacht főzde gyümölcsös szekciójának oszlopos tagja! Jó, nem teljesen radler, mert ezt jellemzően zöld citrommal készítik. Alkoholfokban kicsit erősebb, mint a német találmányra hajazó változatok, ebben 3,5 % alkohol van. Üdítőitalnak kiváló, sokat ne várjatok tőle. Az alap persze jelen esetben nem lager sör, hanem szűretlen búzasör, így az eredmény mégis csak egy kicsit más... A palackban maradó élesztő a sörnek kölcsönöz némi opálosságot itt is, így a radlerekre jellemző tisztaságot el lehet felejteni. Van benne a lime-on kívül citrom is, bár valószínűleg mindkettő csak aroma, de erről nem szól a fáma. A habja kissé fehéres-zöldes, de a zöld szín lehet, hogy csak illuzió. A citrusosság mellett érződik természetesen a cukor is, tehát tényleg igazi üdítőital... A denzitása 9.3° Plato, hát ez sem fogja az egekbe röpíteni.

Maradjon meg a 6-os szinten…


Az ára Belgiumban nincs az egekben, 74 centet kell leszurkolni a 25 cl-es palackért, meleg nyári napokra jó választás lehet.

Floris Kriek

Forrás: Costi Bebidas

Tesztelés időpontja:

2007. szeptember 15., Brüsszel (Csapolt)

Érdekes, hogy a csapolt Kriek-ek gyümölcsössége egész más, és abban is biztos vagyok, hogy a cukortartalmuk is magasabb. Mindenesetre ennek a sörnek az esetében, a pohár alján megmaradt pár korty nagyon édes volt, ami már egy kicsit zavaró is volt.

Nagyon valószínű, hogy ez a sör sem látott közelről gyümölcsöt, édesített szirupot öntöttek bele szerintem. A sör habja szinte piros, nagyon fura színű. De legalább kitartóan megmarad, legalábbis nekem elég hosszú folyamatnak tűnt. Magának a sörnek sincs valami bizalomgerjesztő színe, nélkülöz minden természetességet, olyan mintha valami E-243243242 borzadállyal öntötték volna össze. (A fotón is jól látszik ez a "szín"...) Az a helyzet, hogy az előbbi tesztben említett almás változat egy klasszissal jobb volt, ez bizony csak az 5-ös szintet üti meg, azt is inkább alulról. Ezért a sörért is elméletileg a Delirium (Huyghe brewery) a felelős... A sör alkoholtartalma 3,6 %,



Forrás: Zelkova Blog

Forrás: Roulette de Bieres

Floris Appel

Tesztelés időpontja:

2007. szeptember 15., Brüsszel (Csapolt)

Forrás: Léon Huyghe

Jobb a csapolt, mint az ampullás! Ez egy örök érvényű sörigazság (legalább is többnyire...), és ennél a sörnél is igaz. Főleg, ha jó melegben a Grand Place-on csapolják a pohárba. Kissé opálos a színe, így valószínűleg búzasör lehet az alap, de erre vonatkozóan nem találok iránymutatást sehol, mintha nem is létezne szinte ez a sör a net szerint. (Elméletileg a Delirium portfóliójába tartozik...) A színe kicsit sötétebb a sárgánál, illatában gyümölcsöket érezni, de az alma dominál (szerencsére). A gyümölcstartalomról megoszlanak a vélemények, de a legvalószínűbb az, hogy igazi gyümölcsöt nem látott, csak almalét, de az állítólag 30 % van benne. (Az alkoholtartalom 3,6-3,8 %.) Érezni fűszereket is, és valószínűleg hozzáadott cukor is van benne.  A komló alig érződik... Kellemesen üdítő ez a sör, nagyon itatja magát. A poharat két euró kaucióért adták, de sajnos nem volt sokáig nálam, hamar elfogyott a tartalma…:) Legyen egy 7-es indításképpen.

Előfordulhat még Floris Apple és Floris Pomme néven is...

Hoegaarden Grand Cru

Forrás: Bar do Jota

Tesztelés időpontja:


2007. január 24., Brüsszel

Letisztultabb íz jellemzi a sima Hoegaarden-hez képest. Na nem mintha az nem lenne egy jó búzasör, de ennek határozottabban selymesebb íze van. Lehet, hogy ez a válogatottabb alapanyagnak köszönhető, az viszont szinte furcsa, hogy rejti el a sör a 8,5 % alkoholt, pedig annyi van benne papír szerint. Ezt kicsit „melegebben” érdemes fogyasztani, 5-6 fok az optimális. Nagyobb palackba teszik egyébként, mint a sima Hoegaarden-t, ez 33 cl-es. Az ára ennek is mérsékelt, 88 cent, de azért a simával ez nem versenyez. Költséghatékony egyének válasszák azt, az sem lesz csalódás. Ez bizony megvan 9-es.

Visszakóstolások:

2009. szeptember 29.

8,5 % alkohol, a mai csúcs. Na jó, nem teljesen, mert a pálinkák azért magasan verték ezt a szintet. Akkor került terítékre, amikor már túl voltunk a vacsorán már legalább fél órával, jól zömített gyomorba érkezett tehát. Szerencsére nem volt ideje vadhidegre lehűlni, így minden aromajegy tetten érhető volt. Legutóbbi kóstolás óta annyi változást tudtam felfedezni, hogy jobban elment a sör az apátsági ízjegyek irányába. Nem tudom, hogy ez tudatos-e, és hogy egyáltalán változott-e a recept, lehet, hogy csak becsapom magam. A sör egyéb paraméterei a legutóbbi kóstolás óta nem változtak, nálam most erős 8-as.

Forrás: komlo.blog.hu

Pár gondolat még, ami eddig tán nem volt ezzel a nedűvel kapcsolatban: 1985 a sör születési éve, és kezdettől fogva védjegye a 8,5%. Egyes „szagértők” citrus és vanília aromákat bírnak benne felfedezni, a színét pedig sokan őszibarackosnak mondják, amiben van is valami. A teste nagyon erős a sörnek továbbra is, az édeskés ízt pedig relatív kesernyésség vonja be.

2010. január 12.

Hát akkor kóstoljuk vissza újra. (Többször is kóstoltam már, egyszer elérte a 9-es magasságot is…) Mint már említettem, ez a sör is újra fermentálódik a palackban, ez a jelenég engem régebben esztétikailag mondhatni nagyon zavart, ugyanis ott úszkálnak az élesztődarabok a sörben, leszűrni meg a francnak sincs kedve. Most már eljutottam oda, hogy nem érdekel, és át tudom adni magam az élvezeteknek. A Grand Cru újra elvarázsolt a színével (aranysárga, majdnem barna), no meg az ízével is, aminek semmi köze az alap Hoegaarden witbier sörhöz. Ha lesz belőle a reptéren, tán veszek… Erős 8-as.

Forrás: Bandita Pub

Adjunk valamit a szemnek is:



Egy teszt a végére:

Hoegaarden Speciale

Forrás: Beersfan.ru

Tesztelés időpontja:

2007. január 24., Brüsszel

Hát akkor, hogy teljes legyen az összkép! Hogy mitől speciális, azt csak a bánat tudja, egyelőre se franciául, se hollandul nem tudok, így nem tudom visszafejteni a leírást a címkén. Alkoholtartalomban a két másik Hoegaarden között van, 5,7%. Minőségben is a kettő között van, de így bajban leszek, mert a sima 8-ast kapott, a Grand Cru meg 9-est. Hát egy huszárvágással legyen ez is 8-as. Először éreztem búzasörnél, hogy hiányzik belőle a citromkarika! Nem drága egyáltalán, 57 centet kérnek a 25 cl-es palackért, 2-3 fokon igyátok.

Visszakóstolás:

2008. január 17., Brüsszel

Kicsit tán jobb, mint a sima Hoegaarden, de nem éri el a Grand Cru szintjét. Nálam most 8-ast ért el. Az ára nevetséges, 59 cent, ezért a minőségért. Igazából egy gondom van vele csak: fogalmam nincs, miből jött a sör neve, mi a túrótól speciális ez? Igazából nagy különbség nincs a witbier irányába, közelebb áll ahhoz, mint a Grand Cru-hoz, akkor meg minek ez az egész felhajtás? Tán majd a következő tesztnél megértem... A cég honlapján annyit árulnak el, hogy a fermentálás magasabb hőfokon történik, mint az alapváltozat esetében, s ettől kicsit teltebb lesz az ízhatás. Szezonális sör, csak október és január vége között kapható, és csak Belgiumban. A legújabb verzió (2011) alkoholfoka már 6,5%...

Hoegaarden witbier

Tesztelés dátuma:

2007. január 21., Brüsszel

Forrás: Les Zitounes

Forrás: Carlsberg Danmark

Hát akkor jöjjön az egyik kedvenc búzasöröm, amiből állítólag annyit meg lehet inni, amennyit az ember akar, fejfájás akkor se lesz másnap. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a sör már korábban otthon megkóstoltam, de nem tudtam kihagyni Brüsszelben sem. Az előző teszt búzasöre (Brugs) óta óvatos indián vagyok, meg különben se komálom nagyon a búzasöröket. (Ez már persze nem igaz...) Lehet, hogy ez változni fog (mint ahogy a lambic típust is egyre jobban kedvelem), mert ez a Hoegaarden nagyon jó. Nincs benne sok alkohol, búzasör lévén, mindössze 4,9%, de az elég is. 1445 óta gyártják, de sajnos csak 0,25-ös palackba teszik, lehetne nagyobb is. 2-3 fokon érdemes fogyasztani, ezt alá is tudom támasztani. (Tervezem egy alaposabb leírás készítését, így most csak a benyomásokról.) Az első kortynál rabul ejtik az embert a pilzenihez szokott ízlelőbimbóknak szokatlan fűszerek, egyszerűen zseniális! Tudásához mérten pofátlanul olcsó, csak 49 cent. A pontszám 8-as, hogy legyen helye a Grand Cru-nak.

Visszakóstolások:

2009. szeptember 27. (csapolt)

Végre! Már rég vágytam rá, hogy csapoltan is megkóstolhassam ezt a csodát, ráadásul egy félliteres „pohárban” jutottam hozzá. A látványt csak egy szóval tudnám leírni, amikor Kortrijkban elém tették: brutális. Jéghideg volt, hát még most is összefut a nyálam a számban. Az űrmértékhez képest az ára barátinak nevezhető: 4 euró. Hódít, mi tagadás: 9-es!

2009. szeptember 29. (dobozos)

Jól lehűtve, pálinka után ideális volt. Továbbra sem tudok róla rosszat mondani, ne változzon meg soha se! Erős 7-es, közel a 8-ashoz. A doboz űrmértéke a szokásos, 0,33-as. Lassanként ez lesz a kedvenc söröm egyébként, most tudatosult bennem, hogy ha nem látok valami különlegeset az itallapon, akkor szinte mindig ennél kötök ki. Sebaj, soha rosszabbat.


2009. október 2. (csapolt)

Ilyet még soha nem csináltam, a reptéri söntésben ittam egy utolsó csapolt sört. Természetesen saját poharába csapolták, a mosogatógép miatt a pohár tapintása tisztaságot sugallt, és a beléöntött nedű hőfoka miatt kellemesen hűvös volt. Ezúttal azért nem vállalkoztam a nagyobb kvantumra, megelégedtem egy pohárral, ugyanis nem szeretem a repülőgépek mellékhelyiségeit. A sör hozta az elvárt színvonalat, 7-esre értékelem.


2010. január 16. (üveges és csapolt)

Kétszer is sikerült aznap tesztelni, először a görög kajáldában, majd  reptéren is. (Először kis üveges, odakint csapolt fél littyós.) Gondolom, azt mondanom se kell, hogy csalódást nem okozott, bővebb eszmecserébe most nem is bocsátkoznék. 7-es.

Brugs – Bière blanche witbier

Forrás: Ameblo

Ez a sör nagyon szépen fogja példázni, hogyan fejlődhet az ember ízlése. Sebaj, azt is vállalom, amit először írtam, és azt is, amit később...


Tesztelés időpontja:


2006. szeptember 16., Brüsszel

Ezt a sört nem vitte a pénztárgép, mókás kis sor torlódott fel mögöttem, mire kitalálták mennyibe került. (Nem drága egyébként, 63 cent) Így utólag visszagondolva, azt kellett volna mondani a nulla angoltudással felvértezett, de annál kedvesebb török pénztáros csajszinak, hogy hagyja ezt az üveget a redvásba. De mégse tettem, hát meg is érdemlem sorsomat. Bűnrossz. Számomra kimondottan ihatatlan, így a csapban végezte, nem bírtam meginni, sőt utána meg kellett ennem még egy csokit, pedig már egy porcikám se kívánta. Egyébként alkoholfokban is ez volt a leggyengébb, 4,8% csupán. Bizony csak egy 2-est ér meg, de azt is csak azért, mert olyan áldott jó szívem van.

Visszakóstolások:

2007. január 23., Brüsszel

Forrás: Photolic

Hol van már a tavalyi hó! Szeptemberben a porba aláztam ezt a szerencsétlen sört üveges változatban, most nem tudok mást mondani, meg kell kóstolnom azt is még egyszer, de nem most, hagyjuk ülepedni az élményeket. Citromkarikával szolgálják fel csapoltan, 2,5 dl-es saját korsóban.4,8 % alkoholtartalom, a könnyed beszélgetések méltó kísérőtársa, senki nem fog berúgni tőle. Az ára sincs az egekben, csapoltan sem kérnek többet érte, mint 1,8 euró. Legyen egy 7-es ez is, nagy fejlődés a 2-esről.

De hogy írjak már valami konkrétumot is: búzasörről van szó, ráadásul szűretlen. Eredetileg Bruges-ből származik, erre utal az eredeti flamand neve is ("Brugs tarwebier"), amely azt jelenti, hogy "Bruges búzasöre". Ízesítésként bitter orange és koriander van benne.

2009. május 28., Brüsszel (L'Aca, csapolt)

Ha L’Aca, akkor ez a tétel is szinte a kihagyhatatlan kategóriába tartozik. Amikor ezt a sört kortyolgatom, mindig felidézem magamban 2006 szeptemberét, amikor olyan botor voltam, hogy eme nemes nedű üveges változatát a fürdőszoba csapjába öntöttem ki. Micsoda lélekromboló pazarlás! Pedig ez a sör érték. Nálam legalábbis a 7-es szintet simán megüti. Kóstoljátok!