Corfu Ionian Pilsner

Tesztelés időpontja:

2021. október 25., Athén repülőtér (Csapolt)

Kréta felé utaztunk aznap, és volt egy viszonylag hosszabb megállónk az athéni reptéren, ebédeltünk hát, s ha már ott voltunk, egy sört is megittunk...

Az Ionian Pilsner a Corfu Microbrewery pils típusú söre, meglepően erőteljes habbal, de túlontúl malátás ízzel, és kicsit light szerkezettel... Mondjuk azért ebéd után jólesett, pláne hogy már 10 órája talpon voltunk...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	24

Light  and malty pilsner by the Corfu Microbrewery (Greece)...

Appearance (1-10)	6
Taste (1-10)	5
Aromas and other characteristics (1-10)	4
Overall (1-20)	9
SUM (1-50)	24

ΨΗΤΟΠΩΛΕΙΟ étterem (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 29.

Aznap volt az utolsó estém Athénban, a délutánt városnézéssel töltöttem. Estefelé már megéheztem, s akkorra már rendesen esett, így kerestem az alkalmakat, hol is lehetne megállni, bemenni valahova. Betévedtem a Karageorgi Servias nevű utcába a parlament tere után, s itt egymás nyakába értek az édességboltok. Beszabadultam kettőbe is, és felszerelkeztem egy rakás görög édességgel, nagy lesz az öröm otthon, gondoltam...

Mikor az utolsóból is kijöttem, már nem vágytam másra, csak bemenni egy jó meleg, száraz helyre, lerogyni, aztán enni és inni valamit. Végül a Plaka-ban a kötöttem ki, a ΜΗΤΡΟΠΟΛΕΩΣ utcában, egész konkrétan a 69-es szám alatt. Az "étterem" neve ΨΗΤΟΠΩΛΕΙΟ volt, de nem biztos, mindenesetre a számlán ez van.

A neten nem lehet őket megtalálni... Idézőjelben írtam az éttermet, mert igazából ez átmenet a kifőzde felé, elvitelre is lehet falatozni. Ha lehet mondani, akkor kicsit visszább van színvonalban az előző napi helyszíntől, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Ide szinte csak görögök járnak, s az ételek minősége nagyon jó...

Az étlap átböngészése után csirke souvlaki-t kértem:

Kértem hozzá egy Fix Hellas nevezetű sört is, és mindjárt más lett a világ... Ez egyébként vetekszik minőségben a Mythos-al, jelenleg ezt a két sört tudom ajánlani a Görögországba utazóknak, a többit sajnos nem... (Esetleg még a Pils Hellas jöhet szóba...)

Szóval a sörteszt...

Fix Hellas (üveges és dobozos)

Igen, mind a két féle, ugyanis a szállodában ott figyelt egy dobozos verzió is, és nyilván nem öntöttem ki azt sem...:) Igazából az eddigi vegyes tesztelési élmények miatt egy kicsit tartottam a sörtől, de a pincér váltig állította, hogy márpedig ennél a sörnél jobb Görögországban nincsen...

Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Fix Hellas egy görög lager. Maga a főzde 1864-ben alakult Athénban, az alapító neve "tipikusan" görög: Johann Karl Fuchs (Görögül: Κάρολος Ιωάννου Φιξ, Karolos Ioannou Fix, szép mi? Hát innen van a Fix.). Sok érekeseet lehetne róluk elmondani, a cég honlapja görög mértékben bámulatos, egész biztos jó alapot nyújt majd legközelebb arra, hogy egy kis szemrevaló posztot összehozzak belőle. Türelmetleneknek katt ide.

Egy érdekességet azért még megosztok itt... A pincérnek lehetett némi igazsága, mert egészen az 1960-as évekig (100 évig!) a cég virtuális monopol helyzetben volt Görögországban, szinte csak ők főztek sört. Innen aztán sikerült látványosan lehanyatlani: 1983-ban bezárt a gyár. A márkanév 2009-ben reaktiválódott csak újra, s azóta próbálnak újra a csúcsra törni.

No de térjünk rá a személyes tapasztalatokra... Az üveges verzió elég meggyőző volt, a közepesnél erősebb sör. Habja teljesen korrekt, ugyanez a dobozos verzióról már nem mondható el. Általánosságban elmondható, hogy a dobozos verzió elmarad mind ízben, mind struktúrában az üvegestől, ott a sör becsúszik a közepes szint alá. Mindkét verzióban tetten érhető a komlózás fanyarsága, ami szerencsére nem megy az íz rovására, összhangban van az ital.

Értékelések:

Üveges:

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	31

Dobozos:

Megjelenés	3
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	24

Az étterem címe:

Mitropoleos 69, Athens 105 55, Greece

Henninger

Tesztelés időpontja:

2012. november 29., Athén (dobozos, 0,33)

Maradjunk továbbra is részben görög vonalon, ugyanis ezt a német sört a görög fővárosban kóstoltam. Említettem legutóbb, hogy a Mythos forgalmaz néhány német márkát is, közülük ez az egyik. A vásárláskor ez nem volt egyértelmű, sőt, a dobozon lévő görög információhalmazból még arra is gondoltam, hogy esetleg görög sörről van szó, csak németes a neve...

Nem erről van szó, a Henninger egy régi frankfurti gyár (a belinkelt weboldalon németül tudók előnyben...), manapság a Radeberger birodalmát gyarapítják. Söreiket 1953 óta exportra is küldik, így szégyen-gyalázat, hogy eddig nem futottam össze vele. No mindegy, ezúttal sikerült, lássuk az élményt...

 Pohárba kitöltve a sör lightszerű színt vesz fel, az átlagnál mérsékeltebb habzás kíséretében. Illatában érdekes módon először valamilyen hagymás illat jelent meg, de ez a levegőztetés után eltűnt. Érdekes volt megfigyelni, hogy miután teletöltöttem a poharat, a szénsavképződés intenzívebb lett... Ízre visszaigazolja a színét: nem túlzottan erőteljes lager, kellemetlen mellékízek nélkül, utóízben némileg tán túl sok a komló. Átlagos.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	27

Pils Hellas

Tesztelés időpontja:

2012. november 29., Athén (üveges)

Az igazat megvallva ennek a tesztnek egy kávézó ismertetésével együtt kellett volna megszületnie, de sajnos elfeledtem kívülről lefényképezni az egységet, a nevét meg nem írtam fel. Nincs meg a számla sem, s mindezek tetejébe Athénban még a Google Streetview szolgáltatása sem erős, így nem volt esélyem kideríteni a nevét. Annyit tudok segíteni a megtalálásában, hogy az Akropolisz bejáratánál balra kell menni (ha szemben állunk a heggyel), a Plaka irányába. A hegy körül körbemegy egy kisebb utca, s pár perc séta után el fogunk jutni egy olyan helyre, ahol egy kisebb lépcsősor vág le balra meredeken a belváros irányába. A lépcsősor aljában van a kávézó, ahol ezt a sört kóstoltuk...

Az élvezetébe némileg belerondított, hogy a vendéglős kanárija (vagy papgája, ki emlékszik már minden részletre...) pont a mi asztalunk felett tollászkodott egy kalitkában, s időnként ennek folyományaként néhány mag az asztalunkon landolt. De ez legyen a legkevesebb gond, amikor a tallinni -20 fok helyett Athénban múlathatom az időt ingujjban üldögélve...

De most már térjünk a sörre. Az Eza Protypos Hellenic Brewery-t (1996-ban alapították) a sör megalkotásakor az a vezérelv ragadta magával, hogy végre kéne alkotni egy olyan sört, amely nem szolgai majmolása a külhoni hagyományoknak, hanem a görög éghajlati viszonyokra optimalizált nedű lesz. Ez lett aztán a Pils Hellas, amelyet sok más hasonló sör követett. A fent belinkelt weboldalon a gyártók saját magukat egyenesen Prométheuszhoz hasonlítják, saját elmondásuk szerint őket is csak az emberszeretet ösztönözte erre a sörre. Eddig a marketingrész... Az Eza “kölcsönzött” egy nagyszerű hagyományos német receptet, s mivel éppen kéznél volt egy bajor főzőmester, aki imádta Görögországot, s az itteni életstílust, nem volt nehéz ezt a repcetet "adoptálni", s létrehozni a Pils Hellas-t.

A szokásos alapanyagok mellé a víz Atalanti-ból (Fthiotida) érkezik, s ennek a minősége tényleg elég jó lehet, mert ezt a sör nem jellemzi semmiféle "dobozíz" vagy hasonló, amire a korábbi görög söröknél mindig felfigyeltem. Light sör, de ugyanakkor nem mondanám hígnak, tökéletesen megfelel annak, amire az Eza kitalálta: kiülünk a teraszra egy baráti társasággal (lehetőleg Göröghonban...), s élvezzük az életet. Finoman érződő maláta, mérsékelt habzás, s kellemes komló "keseríti" az életünket tehát, s a hozzáadott néhány olajbogyó csak dobott a helyzeten. Teszteljétek, ha arrafelé jártok...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	30

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy november 27-én (két nappal korábban) már kóstoltam ezt a sört, de akkor egy dobozos (3 decis) verzió került a kezembe a boltban. Miután hazatértem az első este után, este lefekvés előtt kockáztattam meg azt a dobozt, csak hogy jól aludjak. Aznap este a hűtőben túlságosan lehűlt, így a light jellege domborodott ki inkább elsőre, de aztán a folyamatos kortyolgatás (elég tartalmas vacsora volt, nem lehetett csak úgy ledönteni...) közben azért megérkezett egy kellemes komlóíz, amely két nappal később is tetten érhető volt...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	30

Khpykeion étterem (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 28.

A bolhapiac főutcája

Az Akropolisz lábánál elterülő néhány utcában bolhapiac működik egész nap (tényleg az, ki is van írva, hogy flea market...), ahol aztán tényleg mindent lehet kapni. Először akkor jártam arra, amikor már konkrétan sötét volt, de az ókori romok zöme éjszaka is ki van világítva, sajnos nem nagyon sikerült róluk jó fotókat készíteni...

A környéken bóklászva több órán keresztül bámészkodtam, aztán egyszer csak nagyon megéheztem... Betértem hát erre a helyre, amely sajnos nem olyan nagy világcég, hogy felkerüljenek az internetre. Az alant lévő helymeghatározás is egy kicsit esetleges, pedig próbáltam precíz lenni. A lenti linkre kattintva úgy tűnik, mintha az étterem a Kirikiou utcában lenne, pedig nem így van, kicsit visszább kell jönni, a bolhapiac főutcájáról már látszik is az étterem, kb. így:

Ez a kép persze másnap készült...

Akkor persze nem volt ilyen világos, ezt a képet másnap készítettem az utcafrontról. Elkezdtem böngészni az étlapot odakint, s hamar odajött hozzám persze egy pincér, pedig a kinti asztaloknál nem ült senki...

Az étlapot böngészve végül egy hagyományosnak tűnő görög ételt választottam ki, úgy hívták, hogy pastitsio. Kicsit hasonlít a lasagna-ra, azzal a különbséggel, hogy teljesen más tésztát használnak hozzá, s a szósz is kicsit más ízű. A teteje meg van szórva parmezán sajttal:

Akit bővebben érdekel a recept, annak katt ide. Szerencsére volt Mythos sör a kínálatban, ejha de rég ittam ilyet! Úgy hírlik a kommentekből, hogy odahaza is lehet kapni már a CBA-ban. Mondjuk a komment az exportált verzió minőségétől nem volt elragadtatva. Sebaj, szerintem Görögországban még mindig ez az egyik legjobb sör...

Mythos Lager (üveges)

Ezúttal tehát üveges verzió, a hozzá való korsóval. Természetesen fele olyan jól sem nézett ki ez a sör, mint az a verzió, amit tavaly csapoltan Krétán ittam, de nincs ok panaszra. Leginkább egy jól sikerült Soproni palackozáshoz tudnám hasonlítani, most sem lesznek túl rosszak az érdemjegyek:

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Rendesek voltak, a végén még kaptam egy sütit is, amit érdekes módon grízből készítettek, de nem volt rossz.

Tán látszik a képekből, hogy végül odabent ültem le. Akkor még ültek odabent (nem volt annyira meleg...), de mire a sört megkaptam, tök egyedül üldögéltem odabent. (Látszik a fenti képen is.) A személyzet nagyon barátságos, nem tolakodó, ebben a görögök tapasztalataim szerint egész jók... Az ételek minősége szerintem az átlagos mércénél tán kicsit jobb, nincs miért fanyalogni, s az elébb említett vendégcentrikusság mindenképp pozitívba billenti a mérleget.

Sajnos elérhetőségi és egyéb adatokkal most nem szolgálhatok...

Αλεξάνδρα Εστιατόριο - Alexandra Restaurant (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 27.

A tavalyi év vége felé Athénban jártam, ahol a tallinni téllel ellentétben az ősz végét járta az időjárás, s többnyire bizony még kabát sem kellett (különösen nekem, aki a - 15 fokos hidegből érkeztem...). Egy hetet töltöttem el majdnem a görög fővárosban, s ha már ott jártam, betértem néhány helyre. Ezek közül ez az étterem volt az első, s mindjárt le is kell szögeznem rögtön az elején, hogy sörteszt ezúttal nem lesz. Ugyanis csak a már sokszor tesztelt Mythos-t tartották üveges verzióban  görög sörök közül...


Munka miatt jártam Athénban, s este hat óra felé mentem el vacsorázni ebbe az étterembe, mert a recepciós csajszi még előző ezt javasolta, ha valami igazán autentikus görög kajáldára vágynék a közelben. A fenti linken kívül az étterem honlapján be lehet tekinteni a belső elrendezésbe itt, ezen kívül a nyári hónapokban van egy nagy külső teraszos rész is, ahol jó rálátás nyílik a parkra. Akkor már elég éhes voltam mondhatni, mert az ebédet kihagytam. Kinéztem magamnak a térképen az útvonalat, menet közben csak ritkán pillantottam rá. Napközben eshetett az eső, mert minden nagyon vizes volt, s sajnos már egyáltalán nem volt világos. Az Aleksandras sugárút eléggé forgalmas út, ezen kellett haladnom vagy negyedórát, utána pedig fel kellett menni jobbra egy kis utcába. Nem pont ott volt az étterem, ahová a csajszi belőtte nekem tollal a térképre, de azért kis keresgélés után megtaláltam... Egy kis zöldes terület sarkán fekszik, s mivel sok étterem nincs a környéken, elrontani sem lehet.

Csak görögök ültek odabent eleinte, de aztán az egyik asztalnál ismerős arcok beszélgettek angolul, nem voltam benne biztos, hogy annak az ülésnek a résztvevői-e, ahol én is egész nap ültem. Mindenesetre, a téma, amiről a társalgás folyt, nem volt összeköttetésben azzal, amiért Athénban voltunk, így inkább az étlapnak szenteltem a figyelmemet. Először is kértem frissen sült kenyeret olívabogyókrémmel, ezt nagyon jól csinálják a görögök. Kaptam hozzá egy másik szószt is, körözötthöz hasonlított (úgy hívják, hogy tyrokafteri, és feta sajt az alapja). A kenyér még forró volt, alig lehetett enni, s a pincér elmondása szerint helyben sütik...

Mint látszik a képekről, a berendezés elég visszafogott, ugyanakkor nagyon hangulatos és otthonos. A hangszórókból moderáltan halkan szólt valami tipikusan görög zene... A személyzet nagyon udvarias, nem tolakodóak, s mégis mindig ott voltak, amikor éppen valamire szükségem lett volna.

Mire a kenyérrel végeztem, megjött a második fogás is, tőkehal fokhagymaszósszal és zöldségekkel. Régen ettem ilyen finom halat, omlós volt és jóízű. Kértem mellé még egy fél liter helyi bort (literből és fél literből lehetett választani az étlapon), a pincércsaj nézett egy nagyot. Ezt egyedül akarom meginni? Körülnéztem az asztalnál, nem volt ott senki, mondom igen, miért baj? Nem, csak tud ő nekem pohárral is hozni. Megnyugtattam, hogy el fog ez fogyni... Mire a kenyeret elcsipegettem, a fele el is tűnt...

A végére kértem egy sütit is (mogyorós süti vanília fagyival, irtó tömény...), azt már nem kellett volna feltétlenül, túlságosan jóllaktam. A pincér letett egy pohár rakit is nekem az asztalra, de abba már csak belekóstoltam. Még jó, hogy a szállodáig nagyjából 20 percet sétálni kellett, addigra úgy ahogy magamhoz tértem...

Elérhetőségek:


Cím: 8a Argentinis Dimokratias & 21 Zonara (a sarkon)
(A Neapolis, Panathinea Park és az Alexandras sugárút közelében)
Tel. (+30) 210.6420874  (+30)210.6434367
Fax: (+30) 210.6425704
Weboldal: http://www.alexandra-restaurant.gr/en/


Nyitva tartás:

Minden nap: 12.30 - 01:00