Anarkist New England IPA

Tesztelés időpontja:

2021. október 2., Laagri (dobozos)

Dániából is rég volt tesztalany a laborban, így hát fanfár, ráadásul az Anarkist egy New England IPA, az pedig mindig jó hír...

A Theodor Schiøtz Brewing Company számomra teljesen ismeretlen entitás volt a teszt előtt, így kicsit bolyongtam a neten, és menten össze is zavarodtam, mert némely források szerint az Albani Bryggerierne főzde az elkövető, akik amúgy a Royal Unibrew kötelékébe tartoznak. Sajnos nem sikerült minden szálat kibogoznom, így nem hirdetek ítéletet, koncentráljunk a sörre...

Az Anarkist legfőbb jellemzője a gyümölcsösség (illatban és ízben egyaránt), de nagyon egyedi jellemzőket nem tudok kiemelni. Alkoholra 5,4 %, tán egy picit erősebb, mint egy átlagos NEIPA, de ettől még frissítő jellegű is, szerintem nagyon egyben van. Ha látjátok valahol, ne hagyjátok ki...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	17
Összesen	42

Great fruitiness, really good quality NEIPA by the Theodor Schiøtz Brewing Company (or by the Albani Bryggerierne, who knows?) from Denmark (for sure, probably from Odense), recommended.

Appearance (1-10)	7
Taste (1-10)	8
Aromas and other characteristics (1-10)	8
Overall (1-20)	17
SUM (1-50)	42

Meistrite Gildi Kuldne

Tesztelés időpontja:

2014. július.14., Tallinn (dobozos)

A Mesitrite Gildi brand nem az észt piac legerőteljesebb szereplője, két sörük már volt górcső alatt a blogon, az előbbi linken olvashattok róluk. Az Edasimüüja OÜ Jungen nevű cég bizony manapság nagy bajban lehet, az észt sörforradalom alatt bontakozó főzdék ugyanis ezeknél a söröknél sokkal jobb minőséget produkálnak, így nem lennék meglepve, ha ennél a cégnél is hamar paradigma váltás következne be. Ugyanis nem nagyon tudom elképzelni, hogy ki venne mainstream típusú söröket ott, ahol van erre 2-3 gigacég, akik ezt sokkal költséghatékonyabban teszik, s az újdonság varázsát, s a szofisztikáltabb fogyasztók figyelmét elvonják a minőségibb, és egyedibb sörök...

Ez a sör tehát egy normálc tucatlager, 5,2 % alkohollal, enyhe habzással és fékezett mennyiséggű illattal, amely leginkább fémdobozra emlékeztet, sörre nagyon nem. Ízre az egyediség zéró, leginkább egy light sör, de legalább színre és külalakra nincs gond (erről fotó sajnos nincs). Nem lesz kedvenc...

Sajnos ízre sem hoz többet, mint kisebb testvére, a magasabb alkohol jelen esetben nem jelent magasabb szárazanyagtartalmat, teltebb ízt, vagy nagyobb tartalmasságot. Olyan, mintha egy kevésbbé vizes pilzenit innánk, semmi extra.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	25

FAXE Draught

Tesztelés időpontja:

2014. július 14. (Tallinn)

A FAXE sörökkel úgy általában jól megvagyok, a dán sörök nagy általánosságban nem rosszak. Ennek a dobozoán viszont azt fedeztem fel, hogy a Kalnapilis (Royal Unibrew) gyártja, azaz Litvániában készül. Mindezt tovább erősíti a mellékelt kép is, dobozos söröknél ezzel a megoldással csak az említett országból származó söröknél találkoztam, s ez a módszer nem nagyon nyerte el a tetszésemet...

Semmiképp nem jön ugyanis szóba az, hogy az ember kint üldögél a kertben baráti körben kellő lustasággal felvértezve azirányban, hogy a sör megbontása után poharat is hozzon, s egy jót kortyoljon a sörből. Meg lehet persze próbálni, de garantált a sörös ruhadarab, ami már nem annyira kellemes...

Ezt leszámítva sem voltam kibékülve ezzel a sörrel. A 4,8 % alkohol miatt még épp lehetett volna akár jó is, de egy habnélküli édeskés illatú sör jött ki a dobozból, pedig a név elméletileg ugye azt sugallná, hogy ez a sör olyan, mintha frissen csapolták volna, de nem. Ahhoz semmi köze nincs, zavaró mellékízektől tobzódó valami ez, az édeskésség mellett némi alumíniumos beütés, aztán meg abszolút a képbe nem illő savanykásság. Borzalom.

Megjelenés	3
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	2
Összhatás	5
Összesen	12

Tauras Taurusis

Tesztelés időpontja:


2014. február 22., Tallinn (dobozos)


A Tauras sörei eddig egész jól teljesítettek, mondhatnám azt is, hogy átlag felett, főleg ha azt nézem, hogy litván tömegtermékekről beszélünk. De a fonál ezzel a sörrel megszakadt, hiába a mutatós szép zöld doboz... (Nem tudom, valamiért vonzódom a zöld dobozokhoz...)


A Taurusis egy 5,2 % alkoholtartalmú lager sör, amely színben és habban szinte még jól is néz ki, csak az volt fura öntés közben, hogy illat nem nagyon képződött, csak a hab teteje fölött kezdett el szállingózni némi komlósság, oszt annyi. Ízre elsőre a tömény unalom, aztán a sokadik korty után megmaradt egy kellemetlenné váló komlós íz. Mondom ezt én, aki ugye szereti a jófajta komlós söröket is... De ennek a kolóssága egész más, valamivel még meg van úgy túrbózva, hogy az összhatás kimondottan nem tetszetős...

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	24

Kalnapilis Lite Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2013. december 20., Tallinn (dobozos)

Litvániai bevásárlás eredménye volt ez a sör (mily meglepő), de sajnos nem a nyári időszakban sikerült tesztelni. A nevéből tán az is kiderül, hogy egy light sört vegyítettek a sörvegyészek grapefruit sziruppal. Érdekes módon volt korábban egy Kalnapilis Ice Grapfruit nevű sör is, s könnyen elképzelhető, hogy ez a sör annak az utóda, ezt valószínűsíti az alkoholtartalom is...

A vegyítés ellenére az alkoholtartalom 4 % lett, ami legalábbis kétségbe vonja a fele-fele arányokat. A másik meglepő dolog volt a sör intenzív rózsaszín színe, ami pohárban kitöltés után egy kicsit rágógumira emlékeztető illattal párosult. Hab nem nagyon keletkezett, szénsav viszont annál több, ízre pedig az alkoholtartalom dacára messze volt a sörtől. Nem lehet sörös szempontból igazából semmiféle hasonlóságot felfedezni, azt kell mondanom, hogy nem más ez az ital, mint egy grapefruitos üdítő, némi alkohollal vegyítve...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19

Faxe Lite

Tesztelés időpontja:

2013. július 16., Tallinn (dobozos)

Hát akkor ugorjunk térben és időben, még akkor is, ha még nincs meg a mindennapi lehetősége a tér görbítésének (tán túl pihent vagyok ma?). Szóval vissza júliusba, mert vannak még onnan is feldolgozatlan jegyzeteim, sőt, ha őszinte akarok lenni, még vannak tologatott hiányosságaim a tavalyi évről is. De a "kocsmakultúra" része nem oly egyszerű a blognak, azoknak a bejegyzéseknek mindig több időt és energiát kell szentelni, hamar munka meg ritkán jó...

Ennyi nyavalygás után lépjünk a másik dimenzióba, ugorjunk a térben is. Ez nem lesz ezúttal túl nagy ugrás, Nagy-Britanniából épp csak egy ugrás Dánia, aki jó úszó, akár egy fürdőnadrágban is megteheti a távot. Azon esetben a sörfogyasztás viszont ellenjavallott, tapasztalatom szerint a hosszútávú lubickolást semmilyen formában nem segíti elő ugyanis. (Eldőlt, tényleg túl pihent vagyok ma...)

Szóval a Faxe főzde. Akik már jártak ide korábban, olvashattak már róluk három posztot is, az átlaguk 32 pont feletti, ez azért tiszteletparancsoló (mondhatni). Nyáron adta magát tehát a dolog, hogy meg kell kóstolni a light kategóriába szánt sörüket, bár a dobozt elnézve kicsit elcsodálkoztam, ugyanis az alkoholtartalom 4,7 %, ami lényegesen magasabb, mint a Faxe Light-é, ahol ez az érték csak 2,6. (... amitől még egy testesebb császárpingvin sem fog a falnak menni bizonyára, hát még én a 98 kilómmal akkortájt  - most már csak 90,9!!!).

Odáig rendben voltunk, hogy pohárba kitöltöttem, s nézegettem a habot: viszonylag nagyobb bubikból álló szerkezet, összetettség, tartósság semmi. Illatpróba nem hozott eredményt, nagyon távolról némi édeskésség és komlószerű valami, de nagyon halovány érzetek. Ízre ezek után jobb volt, mint vártam: azt gondoltam, hogy egy nagyon vizes nedű lesz az első benyomás, de nem. Teljesen sörszerű az ital, persze mellékzöngék vannak: az íze távolról sem emlékeztet egy rendes lagerre (light a szerencsétlen...), minden letompult benne, de érződik, hogy jó alapanyagokból van. Hiányérzet tehát van bőven, de zavaró mellékízek szerencsére nincsenek. Éppen ha arról van szó, hogy jön vendégségbe 32 ember plusz 3 kutya, s nem lehet lerészegedni kellemesen miközben megfőzi az ember a gulyást a 6,84 kg húsból plusz egyéb anyagok, akkor ez egy jó alternatíva: meg lehet belőle inni korlátlan számban, hogy pótoljuk a folyadékot.

Egyre viszont nem jó: tartalmas sörözős beszélgetésre, amikor az ízek élvezete benne foglaltatik az első prioritásban. Ennek megfelelőek a pontszámok is, a Faxe átlaga meg sajnos romlik, használhtó kép ezúttal pedig sajnos nincs...

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	10
Összesen	23

Lāčplēsis Kastaņu

Tesztelés időpontja:

2013. június 12., Tallinn (üveges)

Bizony, még mindig van a lettországi ellátmányból is...:) A Lāčplēsis egy olyan területre nyúlt ezzel a sörrel, ahova sokan nem mernek, de gondolom a sör nevéből sokak számára ez már ki is derült. Igen, gesztenyés sörről van szó... Nosztalgiával gondolok vissza a 2000-ben Korzikán eltöltött hétre, akkor alkalmam volt a helyi gesztenyés söröket megkóstolni, ízük emlékét a mai napig őrzöm...

Ezzel aztán együtt jár az is, hogy valami hasonlót vártam ennél a palacknál is, amikor kinyitottam. Amikor kinyitottam, a hab majdnem kifolyt belőle, semmi gond, ez néha előfordul. Próbáltam az illatokat beazonosítani, de hiába: szinte semmi illata nincs gykorlatilag, gesztenye meg pláne nem. Pohárba kitöltve a kinézetével különösebb gond nem volt, szépen habzott, a színe kissé félbarnás volt, valami ilyesmire számítottam...

4,8 % alkohol figyel benne, tehát nem túl erős, de mondhatni semmit nem lehet belőle érezni, olyan mintha egy enyhén szénsavas, édeskés malátszörpöt inna az ember, ami kissé fel van higítva. S hogy mennyire érződik a gesztenye? Semennyire. Sajnos ez a helyzet... Jó sokáig kóstolgattam, próbáltam megtalálni benne (s egyáltalán valami élvezhetőt az enyhe karamella mellett), de nem jött elő. Igazából azzal is kétségeim vannak, hogy láttot-e egyáltalán gesztenyét ez a sör, mert könnyen lehet, hogy soha az életben.

Sajnos a Lāčplēsis-nek ez a terméke sem lép ki a középszerből, s a hivatalos honlapon sem nagyon emlegetik...

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	25

Lāčplēsis Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. május 26., Tallinn (dobozos)

A május vége már Tallinnban is a grillező szezon kezdetének tekinthető (bár jelzem, a hó utolsó morzsái május 10. után tűntek el...), így aznap egy kisebb grillpartit tartottunk, amelynek ez volt a befejező tétele, konkrétan már az asztalnál ülve, nem sütögetés közben. Egyszóval, a sütést letudva, koncentráltan tesztelve::)

A doboz formavilága erőteljesen hajaz pár már korábban tesztelt termékre a baltikumi régióból, úgy tűnik ez a zöldes dizájn errefelé is nagy népszerűségnek örvend. Átlagos (5 %) alkoholtartalmat rejt a sör, s megjelenésre egy tipikus lager, korrekt állagú (nem csak méretű) habbal. Többféle gyártó "gaišais" sörét kóstoltam már Lettországból, a többségnél eddig mindig megfigyelhető volt valamilyen plusz ízanyag, ami elvitte a sört a pilzeni átlagból valamerre, a Lāčplēsis esetében erről nincsen szó. Nincs semmiféle elhajlás, korrekt pilzeni sört kapunk ebben a dobozban, s ennyi. A magam részéről a fél doboz elfogyasztása után, s a hőmérséklet emelkedésével a komlózás selymességét tudtam kiemelni: lágy kesernyésséggel indít a sör ugyanis, de aztán nagyjából öt-hat perc után ez az íz a gabona frissességébe csap át, s ha valakinek élénk a fantáziája, menten ott találhatja magát a Zalai-dombságban valahol az egykori nagykanizsai sörgyár közelében, napsütésben, a komló közelében. Ejha, ez még rímelt is majdnem. De ne álmodozzunk, pontozzunk:

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Tauras Dvigubo Salyklo

Forrás: Modesto blogas apie kolekcijas ir alų

Tesztelés időpontja:

2012. december 18., Tallinn (dobozos)

Tavaly decemberben kezdtem meg a Vilniusból hozott készletek "felszámolását", de még mindig jócskán van belőlük (remélem nem fognak rám romlani...) Amikor a neten források után kutattam, érdekes módon a cég honlapján nem találtam meg a listában. Pedig már nem először futottam vele össze litván boltokban...


Az senki ellőtt nem titok (főleg azok előtt nem, akik ide járnak olvasgatni...), hogy a maláta az egyik fő összetevője a söröknek, ez adja a jellegzetes ízt és aromát többnyire. A Dvigubo Salyklo azért különleges, mert kétszer annyi malátát használnak a főzéséhez, mint egy átlagos lagerhez, a dvigubo salyklo is azt jelenti, hogy dupla maláta... Normál esetben száz liter vízhez nagyjából 12-18 kg malátát adnak, ennél a sörnél ez 30 kg. Ez a fajta stílus nem ismeretlen Európában, elég a belga dubbel-re vagy a német doppelbock-ra gondolni...

A dolgok ilyetén alakulásának ellenére a sör alkoholtartalma így is viszonylag elég alacsony, "mindössze" 6,5 %. Ebből következően aztán a malátából adódó többletíznek kéne dominálnia (nem az alkoholnak), de az eredmény mégis egy cseppet vizes... A színe legalább jó, s sokaknak sikerült egészen borostyán színig elmenő sört fotózniuk. Nekem nem volt ilyen szerencsém, az enyém volt inkább citromsárga, mint amber, de fotót sajnos nem készítettem ezúttal...

Az íze elsőre egy sima plizenit idéz, folyamatosan bomlanak ki a részletek. Mint írtam, cseppet vizes hatású, de aztán a dupla maláta azért bontogatja a szárnyait, először az édeskés gyümölcsös ízek vezetődnek fel, majd a szénsav folyamatos elhalásával a vizesség érzése is tompul, s a végére egy egész tartalmas sör kerekedik ki belőle.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,2

Lāčplēsis Dzīvs

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (üveges)

A gyártó jelen esetben sem ismeretlen már, lassan már fel sem tudom sorolni, mennyi sörüket kóstoltam már. Eleddig egy 33,66-os pontátlagot hoztak, ami nem rossz teljesítmény, mondhatni... Ezt a sört legutóbbi lettországi kalandom során találtam, Rigában jártam január végén ugyanis, ez a sör abból a csomagból származik, amit még ott sikerült beszereznem.

A fent belinkelt leírás alapján egy szűretlen és pasztörizálatlan sörrel kerültem szembe, a balti országokban ezek a sörök jelenleg reneszánszukat élik. Az alkoholtartalma 5,5 %, ami ebben a szegmensben nem is olyan rossz... Ezek alapján azt vártam, hogy majd egy kicsit tompult, opálos ital fog kicsorogni az üvegből, de ez tévedés, a színe és áttetszősége egy pilzenit, illetve lagert idéz. A dzīvs szó egyébként, ha hinni lehet nagy barátomnak, a Google fordítónak, magyarul "élőt" jelent, tán arra akarnak ezzel utalni, hogy nem szűrték, és nem is pasztörizálták a sört.

A színe tehát olyan, mint egy lager, bár habja nem sok van (nulla). A szénsav mennyisége számomra kicsit zavaróan magas, s a kelleténél jobban erőltetett a komlózás is. Mindemellett a végén azért mindez egy harmonikus ízzé áll össze, s pár perc múlva már a szénsavasság sem zavaró. Mindenesetre a fenti átlagot ez a sör nem éri el.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	26
Régi értékelés szerint	5,2

Kalnapilis Ice Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2012. október 21., Vilnius (üveges)

Kapcsolatom a Kalnapilis főzdével nem újkeletű, de ízesített (gyümölcsös) sörrel még nem volt dolgom velük kapcsolatban. Nem az első grapfruit-os sör a praxisomban, s gondoltam azzal kezdem, hogy utánanyomozok mindennek a holnapjukon, hogy készül, mi van benne, stb.

Ebben a szándékomban mélységesen csalódnom kellett, mind a litván, mind pedig az angol hivatalos honlap mélyen hallgat erről a sörről. Érdekes módon a Ratebeer-en is csak egyetlen vélemény olvasható róla, úgy látszik nem keltette fel még sok ember érdeklődését eddig.

Mit lehet hát tenni, elemezzük azt, amit tapasztaltam. Szokatlan módon a sör alkoholtartalma 4 %, így nagy valószínűséggel nem 50-50 %/-os keverék, mint a radler típusú sörök többsége. Ebből következően én azt valószínűsítettem, hogy sokkal közelebb lesz a sörhöz, mint egy üdítőitalhoz, de ez nem így van. Már kiöntéskor szembeötlő és sokat eláruló a szín, ami nem pilzenit idéz, hanem egy üdítőitalt ezzel a bugyirózsaszín felé hajló árnyalattal.

Ízre aztán végképp megzavarodik az ember... Nem tudom, mi a készítési metódus (hiába próbáltam nyomozni utána...), de ennek a nedűnek semmi söríze nincs. Leginkább egy ízesített cider-re hasonlít, amibe túl sok mesterséges színezéket tettek. Ha igazi grapefruitléből készült volna, a színe sem ilyen lenne, s nem is lenne ilyen áttetsző. S az igazság az, hogy az íze is csak messziről emlékeztet a grapefruitra. S hogy teljes legyen a kép, kissé túl édes is. Azt hiszem a hab az egyetlen, ami többé-kevésbé megütötte egy gyümölcsös sör szintjét...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19
Régi értékelés szerint	3,8

Faxe Amber

Tesztelés időpontja:

2013. január 27., Tallinn (dobozos)

Való igaz, hogy a tesztelésre magára Tallinnban került sor, de a történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy Rigában tettem szert erre a sörre, Tallinnban ilyesmit még nem láttam egyik üzletben sem. A Faxe nem ismeretlen brand a blogban (jelen pillanatban is az egyik sörük vezeti a blogban a látogatottsági listát, toronymagasan...), de erről a sörről a hivatalos honlap sokat nem árul el.

A doboza is sugallja, hogy mire is lehet számítani, szép borostyánbarna színt kevertek ki hozzá. Pohárba kitöltve a színe bizony igézi a szemet, a látványt egy cseppet lerontja a mérsékelten képződő hab, amely nem sokáig képes tartani az állásait.

Félbarna sör tehát (5 %-os alkoholtartalom), az íze elsőre picikét aszalt gyümölcsös a félbarnás jelleg mellett, az első kortyok kimondottan kellemesek. Utóízében azonban enyhén fémízű, pont akkora mértékben, hogy már kissé zavaró. Ott egy kicsit le kell húznom...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Līvu Tradicionālais

Forrás: Sajnos ismeretlen

Tesztelés időpontja:

2012. július 27., Várpalota (dobozos)

Hát akkor legyen még egy lett sör, s lassan vége a sornak... (Legalábbis egy időre, a tervek szerint januárban Rigába utazom ismét, úgyhogy lesznek újabb tételek bizonyosan.)

A Līvu is előkerült már egyszer a blogban, ez immáron a második sör, s ez valószínűleg azt jelenti, hogy ez a gyártó sem fogja elkerülni a sorsát, hamarosan egy részletes poszt elé is néznek majd. Említettem már a múltkor, hogy a gyártó honlapja nem büszkélkedhet azzal, hogy a dizájnelemekben és tartalomban túlzásokba esne a hivatalos weboldalon, de aki mégis ingerenciát érezne rá, lett és/vagy orosz nyelvtudással felvértezve körülnézhet itt.

A Tradicionālais egy erős lager sör, 6 % alkohollal bír. Ebből is készült kétliteres kiszerelés is, nekem a dobozos verzióval sikerült találkozni. Felbontás után az illata egy jó pilzeni típusú sört idéz, habja viszonylag van, bár hamar el is tűnik. Ízlelésre erős, tartalmas sör bontakozik ki, bár a komló kesernyésségét kicsit azért hiányoltam. Mert az szinte nincs is. Mégis kialakul valamiféle harmónia a sokadik korty után, úgyhogy nincs szívem lehúzni...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Lāčplēsis 3 Iesalu

Forrás: kampari18

Tesztelés időpontja:

2012. július 27., Várpalota (dobozos)

Folytassuk tehát a Lāčplēsis portfolió lefedését, lassanként egész jól haladok vele. Előrebocsátanám rögtön, hogy ha eddig úgy tűnt volna, hogy fanyalgok a Lāčplēsis söreivel kapcsolatban, akkor ennél a sörnél most ennek vége szakad, ugyanis ez igen csak megüti a mércét.

Félbarna sör a 3 Iesalu, nagyjából 5 % alkoholtartalommal (az 5,0 és hasonló pontosságú adatokat valahogy mindig kétkedve fogadom...). Az iesalu szó egyébként a lettben malátát jelent, s a hármas szám pedig (minő meglepő) arra utal, hogy a sör készítésekor három különböző féle malátát sikerült a serfőző mestereknek felhasználni. A fent belinkelt leírás szerint egész pontosan egy light maláta (valószínűleg pilzeni malátára gondolhatnak...), egy karamellmaláta, s egy úgynevezett Müncheni maláta került bele a nedűbe.

Nyilván sokan összeborzolták a szemöldöküket erre a Müncheni malátára pillantva, mitagadás, én sem voltam ezzel másképp. Mivel német vonalon úgyis kellőképpen tájékozatlan vagyok még, gondoltam épp itt az ideje, hogy ennek most utánajárjak. Szóval a Müncheni maláta állítólag leginkább bock és doppelbock sörök készítésénél használatos, de megjelenik sötét lagerekben és Märzen (márciusi) sörökben is, csak ott kisebb mennyiségben. A karamell- és Müncheni maláta karakteresebbé teszi a söröket általában, s alkalmazásukkor többnyire kisebb mennyiségben adnak komlót a sörléhez, hogy a megfelelő egyensúly kialakuljon. Ezáltal a lepárlásnál, nem tolul előtérbe a komló illata és íze...

Nekem ízre kicsit édeskésnek tűnt ez a sör, de ezt távolról sem hibaként említem itt meg. A színe gyönyörű, valahol az amber és a vöröses szín között játszik. Összhangban vannak az összetevők, a háromféle maláta jó egyveleget alkot, kimondottan jó volt inni.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Lāčplēsis Dzintara

Forrás: Royal Unibrew

Tesztelés időpontja:

2012. július 26., Várpalota (dobozos)

Térjünk vissza kicsit ismét a nyárba, amikor is lehetőségem nyílt jópár lett sört megkóstolni. A Lāčplēsis alus nem volt számomra ismeretlen gyártó, igazából az ő kezükből került ki az első lett sör életemben, a Lāčplēsis Dižalus 7.3 nevű sört tavaly nyáron sikerült megkóstolnom.

Akkor az egy igen csak erős sör volt (7,3 %), ez a tesztalany viszont nem egy ilyen fajta, csupán 4,8 % alkohol van benne. Pohárba kitöltve feltűnően szép színe volt, a legszebb baltikumi borostyánok színére hasonlított. Korrekt hab fejlődött, illata édeskés volt, s intenzíven támadta az érzékeimet az orromban. Kicsit az az élmény kerített hatalmába, mint amikor először láttam csapoltan a Borsodi Borostyán nevű sörét...

Ízlelésre az illatokból várható sűrűség nem köszönt vissza, inkább kicsit vizesnek mondanám. Ugyanakkor még se mondanám rá azt, hogy tartalom nélküli, s a kicsit édeskés íz sem annyira zavaró. Kipróbálásra érdemes.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Līvu Senču

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos)

Forrás: Royal Unibrew

Lett sör is már régen volt, de most lesz néhány... A Līvu a honlapjának csiszolgatását nem viszi túlzásba, s amennyire az ott lévő lett és orosz nyelvű oldalak nyelvezetének megértéséből tőlem telik, próbáltam információkat szerezni a főzdéről, de vajmi kevés sikerrel. Máshol kellett hát kutakodnom, s kiderült, hogy a Royal Unibrewhez tartoznak ők is. Az ő oldalukon annyi derül ki, hogy a főzde Liepāja-ban van, s a Lāčplēsis 2008-ban vásárolta fel, amikor ők már a Royal Unibrew-hez tartoztak. Az akvizíció után aztán a kapacitásgondokkal küzdő Lāčplēsis egy rakás pénzt fektetett be Liepāja-ban (több millió eurót), s így hozott létre megfelelő mennyiségű gyártókapacitást a Lāčplēsis és Līvu brand-ek számára.

Annyi bizonyos, hogy a gyártó elkötelezett a mennyiségi eladás mellett, de ezzel nincs egyedül a régióban: minden söréből létezik ugyanis kétliteres PET palackos változat is. A senču szó valószínűleg a hagyományok tiszteletére akar utalni, ugyanis amennyire limitált lett nyelvtudásomból telik, próbáltam lefordítani, s arra jutottam, hogy őst vagy ősit jelenthet.

A sör 5,2 % alkoholt tartalmaz, pohárba kitöltve az illata komlós, a habja dobozoshoz mérten jó. A színe kicsit sötétebb egy átlag pilzeninél, az íze viszont semmi extrát nem nyújt, az illatban először megjelenő komló az ízben nem köszön vissza. Egy kellemes pohár sör egy jó ebéd előtt, semmi több.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Tauras Tradicinis

Tesztelés időpontja:

2012. március 28., Tallinn (dobozos)

Sok bölcs és igen buta ember mondta már a történelem folyamán és az azelőtti időkben, hogy minden jónak vége szakad egyszer, és ki vagyok én, hogy felülbíráljam őket? Annyi bizonyos, hogy ez a sör volt a litván transzport utolsó darabja, legközelebb újabbakat kell majd beszereznem... No de annyi baj legyen, ezt majd alkalomadtán csak megoldom...

Szóval Tauras sör újra. A névválasztás (tradicionális) arra utal, hogy a sör receptje a régmúlt ködébe nyúlik vissza, ha hinni lehet a marketingeseknek, akkor az 1860-as évekig, a főzde alapításának időszakába.

Alkoholtartalma kicsit magasabb, mint a Pilsneris-nek, ebbe már 6 % került. Pohárba kitöltve kinézetre egész jó kis sört kapunk, a habja korrekt, a színével sincs semmi baj, s szemlátomást szénsavval sem állunk rosszul. Ízleléskor azonban ez a szénsavasság kicsit túlzott, pihentetni kell pár percet, mire a szánk a savon kívül bármit is érzékelni tud. Addigra a hab nagyjából a lenti kép szintjére esett vissza, de ez dobozos terméktől nem is olyan rossz. Ízleléskor egy halovány édesség jelenik meg, de aztán mindent lenyom a kesernyésség, ami az utóízben kicsit túl is leng a kívánatoson.

Egy fokkal jobb, mint a Pilsneris, de csak egy fokkal... A testvérhez hasonlóan ebből is számos fajta kiszerelés létezik, van kétliteres is...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Tauras Pilsneris

Forrás: PolarBeer

Tesztelés időpontja:

2012. február 23. , Tallinn (dobozos)

Még mindig tart a litván "ellátmányom", azokon a draft teszteken kívül (még van pár...), ami már felgyűlt és tisztázásra vár, egy sör még pihen odahaza. Sajnos lassan végére járok, s utána ismét vissza kell evezni a nemzetközi vizekre, de addig is vegyük górcső alá ezt a tételt.

A teszt előtt még mindig vártam arra, hogy mikor jő már el az a pillanat, hogy "igen, ez az a pilzeni íz, amit kerestem", sajnos a litván sörök közül még egyik se ütötte meg ezt az igen szubjektív mércét. Mindegyiknél volt valami hiányosság, ami fanyalgásra adott okot, vagy csak egyszerűen a sör nem volt annyira komplex, illetve átütő erejű, hogy ez az érzés kialakulhatott volna. Mivel a Tauras márka (a Royal Unibrewhez tartoznak ők is) előttem aladdig ismeretlen volt, így bizakodással indultam neki a tesztnek...

Sajnos a cég weboldala csak litván nyelven érhető el, s most nem érzem magamban azt a késztetést, ami arra sarkallna, hogy neki veselkedjek a háttérinformációk lefordításának... A szokásos ömtömjénezésen kívül mindenesetre kiderül, hogy ezt a sört 1999 óta gyártják, 4,6 % alkoholtartalommal. Van belőle mindenféle kiszerelés, a fél literestől az 50 literesig, de akad 2,3 (!?) literes PET palack is.

Szerényen azt állítják, hogy ez a legjobb pilzeni gyártmány Litvániában, amivel a magam részéről az eddig tesztelt termékvonalt figyelembe véve, egyet is tudok érteni. A sörnek valóban telt íze van, kellemesen simulékony stílus jellemzi, könnyedsége mellett nincs semmi zavaró hibája. Érdekes módon habja még a dobozos sörökhöz mérten is kevés, tán ezért az egyért lehet morgolódni. Ennél csak jobbat szeretnék inni, rosszabbat soha. Szerencsére még egy Tauras van otthon, az egy másik fajta...

Megjelenés	6
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	35
Régi értékelés szerint	7

Strzelec Mocne

Tesztelés időpontja:

2012. január 1., Tolna (dobozos)

Forrás: Idź do domu bo się nie nadajesz

Az új év nem is kezdődhetne jobban (gondoltam én), mint egy lengyel sörrel. Az igazság az, hogy a tavalyi évben valószínűleg soha el nem múló barátságot sikerült kötnöm a lengyel sörökkel, így mindig kellemes élményt jelent, ha egy-egy újabb itallal kell megismerkednem. Sajnos a nyár folyamán ez a sör feledésbe merült valahogy (akkor vásároltam), így a tél derekára a zenitjén már túl volt szegény.

Ezért aztán az osztályzat olyan, amilyen, de ígérem, hogy ha legközelebb Lengyelországban járunk, feltétlenül alkalmat fogok keríteni egy visszakóstolásra. De térjünk rá a sörre. A gyártó egyesek szerint a Małopolski Browar Strzelec, megint mások szerint pedig a Browar Jedrzejow (Van Pur). Igazából egyik mellett sem merek most lándzsát törni, mert amikor a honlapjukat keresgéltem, messzire ugyan nem jutottam. Még a Van Pur-nál éreztem a legnagyobb esélyt, de ott sem szerepelt a portfólióban.

No mindegy, azért kutakodtam ám tovább, és az sült ki, hogy ez a sör is a Royal Unibrew családba tagozódik bele, s a készítő valóban a Jędrzejów főzde, s immár a korrekt helyesírás is megfejtődött. A főzde a Malopolska nevű régióban leledzik, ahol már 1142-ben is főztek sört, jobb dolguk nem lévén. A Strzelec sör állítólag változatlan összetétellel készül immáron majdnem 180 éve, ugyanis a főzdét 1823-ban alapították. A sörbe a régióban termelt komló és maláta kerül bele (csak természetes...), a víz pedig ugyanabból a forrásból jön, mint a XII. században...

Mint mondtam, sajnos túl volt már a legjobb korszakán ez a sör, mikor a felfeszítésre sor került. Mikor kiöntöttem a pohárba, feltűnően kevés volt a szénsav, töredezett, és pillanatok alatt semmivé foszló hab képződött, némi kellemetlen illet mellett. Az íze keményen komlós volt, ugyanakkor kicsit édeskés, ami a komló súlyosságával együtt már kicsit zavaró volt. Sajnos most csak ezt tudja kapni:

Megjelenés	5
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	17
Régi értékelés szerint	4

Meistrite Gildi Kange

Tesztelés időpontja:


2011. szeptember 26., Tallinn (dobozos)

Forrás: Meistritegildi.ee

Volt már teszt egy másik Meistrite Gildi termékről (Hele) korábban már, most az erősebbik változat került az utamba. A kange szó az észt sörök esetében mindig arra utal, hogy a készítők igyekeznek egy erősebb sört készíteni, ez ennek a nedűnek az esetében 7 %.


A kisebbik testvér a Meistrite Gildi Hele csak 4,8-as ezzel a versenyzővel szemben, de mindkettőjüknél közös vonás, hogy célba vették a kölséghatékonyságra törekvő fogyasztókat is, az ő kedvükért 2 littyós műanyagpalackot is forgalmaznak, biztos, ami biztos...

A címkén ugye egy észt cég neve szerepel (Edasimüüja OÜ Jungen) de róluk továbbra sincs semmi különösebb információm a legutóbbi teszt óta. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a Royal Unibrew áll valamilyen szinten itt is a háttérben: a PET palackok Lettországban készülnek, az üveges verziók (mert az is van a dobozos mellett állítólag...)  pedig Litvániában...

De térjünk át magára a sörre. A Hele változathoz kísértetiesen hasonlít külsőben a doboz, dizájnra nem költöttek sokat, mindössze átszínezték (ez bíborvörös), valamint kicseréltek pár paramétert, oszt annyi. Kitöltve pohárba a színe nem hajlik vörösbe, vagy aranyba, olyan, mintha egy sima pilzeni sört töltöttünk volna ki. Illatfelhőre, vagy bármilyen ilyen jellegű ingerenciára ne számítsunk, különösebb pihentetést a kóstolás előtt nem igényel. Sajnos ízre sem hoz többet, mint kisebb testvére, a magasabb alkohol jelen esetben nem jelent magasabb szárazanyagtartalmat, teltebb ízt, vagy nagyobb tartalmasságot. Olyan, mintha egy kevésbbé vizes pilzenit innánk, semmi extra.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4