Rodenbach Vintage

Tesztelés időpontja:

2024. április 30., Tallinn (csapolt, St Vitus)

Kóstoltam már Rodenbach söröket korábban, és őszintén szólva az első élmény letaglózó volt, az ő söreik ugyanis minden mástól különböztek, amiket addig ittam...

De aztán később megismerkedtem a Grand Cru változattal, az pedig még magasabbra rakta nálam a lécet flamand barnák körében. 

A Rodenbach Vintage egy újabb lépcsőt képvisel, és Tallinnban volt hozzá szerencsém, ráadásul csapoltan. Érdekes, hogy elvileg "évjáratos" sör, legalábbis a címkén a linkelt oldal szerint jelezni szokták az erjesztés megkezdésének évét, és a sör igazából egy "választás" eredménye: a Rodenbach főzőmesterei végigkóstolják az összes cask produktumát, és kiválasztják az elmúlt két évben érelőlődő nedűk közül a legjobbat, és onnantól kezdve abból a cask-ból "Vintage" megjelölésű sört palackoznak, a címkén a cask számával, illetve az érlelés megkezdésének évével...

Ennél a csapoltnál nem láttam az évet kiírva, de az biztos a leírás alapján, hogy minimum két éves volt az ital, mindenesetre eléggé savanykás volt. Nálam továbbra is a Grand Cru viszi a pálmát.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	31

Nice Flemish brown by the Brouwerij Rodenbach, a little bit too sour for my taste.

Appearance (1-10)	5
Taste (1-10)	6
Aromas and other characteristics (1-10)	6
Overall (1-20	14
SUM (1-50)	31

Horizont Flamand Porter

Forrás: Horizont

Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 6., Budapest (üveges)

A Horizont söreiből egy már szerepelt itt, s ha már két spanyol barátom közül az egyik éppen nálunk járt, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a második tartalmával is megismerkedjek... A flamand porter, mint kategória személy szerint nekem újdonság volt, hét pláne nagy kedvvel vágtam így bele a dolgokba...

Na már most, mielőtt valaki nagyon felkapná a fejét, meg kell mondanom, hogy szerintem ilyen kategória egyszerűen nem létezik. Van olyan, hogy flamand barna, van olyan, hogy porter (esetleg baltik porter), de a kettő együtt nem nagyon jön össze. Vagy mégis? Mindenesetre az összetevők érdekes összképet mutatnak: belga élesztő, német maláta, amerikai komló...

S mi jön ki ebből? Illatra egy normál porter, szép sötét szín, ami időnként átmegy bíborba. Enyhén tán vizes érzetű elsőre, de aztán szépen kiegyenlítődik, ízre enyhén tán savanykás (nem zavaró), habja pedig szinte semmi. Nekem inkább közeledik a flamand barnákhoz, mint a porterek ízvilágához. Érdekes próbálkozás, izgalmas sör...

Alkoholtartalom 6,7 %.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	29

Sörgyártók bemutatása #12 - Van Honsenbrouck (Kasteel)

Xavier Van Honsenbrouck, s az ő üdvöskéje

Amikor nekiálltam az információgyűjtésnek ez előtt a poszt előtt, természetesnek tűnt legelőször is a gyártó webhelyét meglátogatni. Rákattintottam a sörfőzde hátterét firtató linkre, s mélyen megérintett, amit ott olvastam.

Bemutatkozásként Xavier Van Honsebrouck hitvallása olvasható ott ugyanis az élethez s a munkához való viszonyáról, különös tekintettel természetesen a sörfőzésre. Végtelenül szimpatikus, amit ezekről a dolgokról ír, mindenkinek érdemes szerintem vetnie rá egy pillantást, s azt hiszem egész más szemmel fog a továbbiakban a Kasteel sörökre tekinteni...

Egy kis történelem...

Emil Van Honsebrouck

A főzde történetében az 1811-es évszámhoz kell legelőször visszamennünk, ugyanis ebben az évben született meg az alapító atya, Amandus Van Honsebrouck Werkenben, ahol életét is leélte, s idővel egy sörfőzdét is alapított.

Sajnos ő nem volt túlságosan hosszúéletű, s tragikusan hirtelen halálából kifolyólag fiának, Emilnek 21 évesen kellett átvennie a családi üzletágakat. 1900-ban ő elhagyta Werkent, s feleségének (Louise) szülőhelyére költözött Ingelmunsterbe. Itt alapították meg saját főzdéjüket, mely a Sint-Jozef nevet kapta.

1922-ben jött a harmadik generáció, Emil Van Honsebrouck a helyét fiainak adta át, Paul-nak és Ernest-nek. Ők nagy beruházásokba kezdtek a '30-as években, 1939-re a főzde új sörfőző helyiséggel bővült, az erjesztés és a tárolás szintén új helyet kapott. Kialakítottak egy palackozót is, s a két testvér áthelyezte a gyártás fókuszát az alsóerjesztésű sörökre, leginkább bock és lager típusú söröket gyártottak.

Luc Van Honsebrouck, Paul fia sörfőző iskolában végzett, tanulóidejét pedig Németországban és Vallóniában töltötte. 1953-ban készen állt arra, hogy átvegye a családi vállalkozást, s ő volt az, aki a főzde nevét Van Honsebrouck-ra változtatta, a főzde azóta ezt a nevet viseli.

Luc Van Honsebrouck korszaka nem csak ezért jelentős: ő volt az, aki szakított a bock-lager világgal, s elsőként a flamand barnák felé kormányozta a főzdét. Ennek első jele volt a Bacchus nevű sör 1955-ben. 1958-ban aztán kipróbált egy újabb irányzatot: a méltatlanul háttérbe szorult lambic sörökre irányította a figyelmét, első próbálkozása ezen a téren egy kriek volt a Saint-Louis brand név alatt.

1969-re a Van Honsebrouck lett a másdik legnagyobb gueuze gyártó Belgiumban (700,000 kg malátát dolgoztak fel akkor). Beszálltak a Club Brugge szponzorálásába is 1978-tól, s három év alatt a Saint-Louis áttörte az 1 millió kg-os határt....

1980-ban, meglovagolva az erős blond sörök iránti keresletet a Van Honsebrouck piacra dobta a  Brigand nevű sörét, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Hát nem tudom, el tudtam volna képzelni valami jobb marketingfogást is, még akkor is, ha csak ez az egyetlen helyi legenda...

1986-ban a Van Honsebrouck család megvásárolta a képen látható kastélyt Ingelmunsterben, s három év múlva megszületett a Kasteelbier Donker, ez volt az első Kasteel sör. 1995-ben a brand portfoliója bővült, megszületett a Tripel, majd 2007-ben Kasteel Rouge, egy évvel később pedig a Blonde változat.

A 2009-es év fontos eseménye volt, hogy a második bekezdésben már említett úriember, Xavier Van Honsebrouck átvette a cég irányítását, az ő személyében már az ötödik generációt tisztelhetjük. Áldásos tevékenységét azzal kezdte meg, hogy piacra került a már korábban tesztelt Cuvée du Château, amely egy 10 éves Kasteel Donker sör tulajdonképpen...

 Sörök...

Hát akkor nézzük, mi is készül itt, bár a többségükről korábban már volt teszt (ezeket be is linkeltem ide). Legelébb is lássuk a Kasteel családba tartozó söröket, valószínűleg ezeket ismerik a legtöbben:

Kastel Donker

Különleges barna sör, szigorú, 11 %-os alkoholtartalommal, és gazdag ízzel. Bővebb információ róla a linken.

Forrás: Belgian Beverage Asia

Kasteel Rouge

Egy nagyon jó kis blend, az előző Donker és egy meggylikőr háziasítása. Az eredmény mondhatni kiváló. Édeskés, ugyanakkor érződnek a Donker erényei, az alkoholtartalom 8 %. Ha választanom kéne, nekem ez a kedvencem a kínálatból...

Forrás: SBB Vietnam

Kasteel tripel

Ezzel a sörrel még sajnos nem futottam össze, de egyszer majd csak szerencsénk lesz egymáshoz. Hagyományos tripel-ről va szó, s a Donkerhez hasonlóan ez is brutálisan erős (11 %).

Forrás: Pubeiie

Kasteel Blond

A sorozat legkönnyebben emészthető söre, gond nélkül beleillik egy egészeestés sörözés kezdő harmadába, bár azért tán nem az első helyre kell tenni. Alkoholtartalma "csupán" 7 %, bővebb információ a tesztnél.

Forrás: Les Moules

Cuvée de Chateau

A főzde külön kategóriaként kezeli, s ez bizonyos szempontból így is van. Én mégis a Kasteel sorozatba teszem, számomra ezekkel rokon. Ha hinni lehet a leírásnak, amit a honlapon közzétesznek, akkor ez egy évjáratos sör, s az éppen tíz éves hordókban érlelt Donkerből készítik. Így az alkoholtartalma szintén 11 %. Kiváló sör.

Forrás: Algorithm Happy Hour Beer Blog

A következő nagy csoport a sörfőzdénél a St Louis brand, ez alá szintén tartozik néhány nedű, némelyik szintén szerepelt már a blogban:

St Louis Premium Kriek

Oblacinska meggyből (szerb eredetű gyümölcs) készült kriek, amely 6 hónapig készül, remélhetőleg tényleg lambic-ból. A végső alkoholtartalma 3,2 %. Amikor kerestem egy jó képet az üvegről a neten (úgy hallottam, hogy új az üveg mostanság, s lőn...), találtam egy érdekes oldalt. De lássuk elébb az új üveget:

Forrás: Food Pairing

Szóval a kép forrásaként oldalon meg lehet tekinteni, hogy ez a sör milyen ételekhez hogyan illeszkedik, sőt még recepteket is lehet ott találni.

De folytassuk a sort a többi sörrel...

St Louis Premium Framboise

Forrás: Food Pairing

25% gyümölcsszirup van a sörben, Willamette nevű málnából. Nem tudom, ki mennyire tájékozott málnafronton, de annyi tán itt elég róla, hogy egy meglehetősen ellenálló fajta, s ha szerencsénk van, akár nyár végén másodszor is bőven terem. Az alkoholtartalma ennek 2,8 %, s a linken a régebbi teszt olvasható.

St Louis Premium Pêche

Sajnos ez még kimaradt az életemből (a link is a gyártó oldalára mutat). Nevéből kitalálható, hogy őszibarackos. Ebben is gyümölcslé van, s az alkoholtartalom már csak 2,6 %. Úgy látszik egyre lefelé megy, ahogy haladunk a branden belül.

Forrás: Beers of Europe

St Louis Premium Gueuze

Ez is nagyon mozgatja a fantázimát... Ennek az alkoholtartalma immáron 4,5 %, bár ebben nincs ugye gyümölcs, csak a fiatal és "öreg" lambic-ok egyvelege...

Forrás: Astonex

St Louis Kriek Lambic

Igazából számomra nem derül ki, hogy ez a sör miben és hogyan különbözik a Premium Kriektől, mert a leírásában ennek is az olvasható, hogy 6 hónapig érlelődik a lambic-al, s akkor lesz kész. Az alkoholtartalom 4 %.

Forrás: De Brouwketel

St Louis Fond Tradition Gueuze Lambic

Ezt aztán végképp meg kéne kóstolni! Sajnos sehol nem láttam még... Kicsit magasbb alkoholtartalommal bír, mint az előbb citált gueuze, s tán magasabb minőséget is képvisel.

Forrás: Food Pairing

Brigand

Eleddig ez a sör is kimaradt sajnos az életemből, így a link "csak" a cég weboldalára mutat ismét. Mint már említettem, 1980-ban jelent meg ez a sör, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Akkoriban a Duvel nagy sikerét látva sok gyártó állt be a sorba, s próbált valami hasonlót gyártani, aztán adni neki valami kellően extrém nevet. Ez a Brigand... (Az alkoholtartalma 9 %.)

Forrás: Dingsbeerblog

Bacchus Old Flemish Brown

Amióta a Rodenbach-ot ismerem, vadászok a flamand barnákra, de eleddig csak kevéshez volt szerencsém. Ha minden igaz, akkor Tallinnban fellelhető némelyik Bacchus, így nem adtam fel a rövidtávú reményt, tán karácsony előtt sikerül majd szert tenni egyre... A Bacchus termékvonalból ez az alapsör, a másik kettő ízesített. Alkoholtartalma 4,5 %.

Forrás: Quick Beer Reviews

Bacchus Cherry Beer (Kriekenbier)

Érdekes, hogy az alap jelen esetben az előző sör, s az alkoholtartalom mégis magasabb, 5,8 %. Holott ez fordítva szokott lenni, bár lehet, hogy a gyümölcs cukortartalma indukál némi plusz erjedést.

Forrás: Ocen-Piwo

Bacchus Raspberry Beer (Frambozenbier)

Szintén a flamand barna az alap, de ez már nem rejed annyira, tán a málnában kevesebb a cukor.:) (5 %)

Forrás: A Arte da Bebida

Ha esetleg valaki meg szeretné látogatni a főzdét, akkor sajnos rossz hírem van: a főzde és a kastély nem látogatható. Nem tudom, hogy ez ideiglenes jellegű-e vagy sem...

Cím:

Brewery Van Honsebrouck
Oostrozebekestraat 41
8770 Ingelmunster

A térképen:


Nagyobb térképre váltás

Telefon: +32(0)51 33 51 60
Fax: +32(0)51 33 51 60

Bourgogne des Flandres Brune

Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

Az előző posztokban megkezdett kóstolási sor utolsó előtti eleme volt ez a sör (zárásképp egy könnyed Hoegaardent ittunk, hogy másnap azért dolgozni is tudjak...), hasonlóan kis üvegben, mint a Rochefort 6-os.

A sörért a Timmermans főzde a felelős, s ezen a márkanéven belül kétféle verzióval jelenik meg a piacon, a Bruin-el (vagy Brune, kinek melyik nyelv tetszik, a lényeg az, hogy barna) és a Blonde-dal. Viszonylag könnyű őket összekeverni, de jó támpont az üveg nyakán lévő címkén a vörös csík (a képen is látható) a bruin esetében, ez a csík a blonde esetében szürkésfehér, ezüstszínű. (A kupak is különbözik egyébként, a bruin kupakja aranyszínű, a másiké ezüstös.)

A Brune esetében az alapot különböző évjáratú, de lehetőleg kiváló minőségű lambic sörök jelentik. A lambic mixtúrát összekeverik egy tartalmas barna ale-el, majd a produktumot beöntik egy tölgyfahordóba, s ott aztán megkezdődik az érlelés. Az eredmény mind színre, mind ízvilágra nagyon hasonlít a Rodenbach söreihez, egy csodához volt szerencsém ezúttal...

A habja (amíg van) barnás, illetve vöröses színezetű, kiöntéskor látványos mennyiségű szén-dioxid van jelen. Amikor a hab és a buborék lecseng, külsőre olyan érzése van az embernek, mintha egy testes vörösbor foglalta volna el a söröspoharat, s mikor a szánkhoz emeljük az ivóalkalmatosságot, ez az illuzió csak erősödik. Édeskés és savanykás (illetve savas) egyszerre, lassan bomlik ki az íze, és a Rodenbach söröktől kicsit eltérően a vége kicsit szárazabb, kesernyésebb. A barna ale egyensúlyba hozza a lambic mindent elsöpörni kívánó savasságát, s az eredmény bizony lehengerlő.

Igazából kicsit tartottam tőle, hogy a Rochefort után visszalépés lesz, de nem. Csak ajánlani tudom...

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6

Duchesse de Bourgogne (Br. Verhaeghe Vichte)

Tesztelés időpontja:


2009. május 25., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Du Garde

Felsőerjesztésű sör, tölgyfahordóban érlelve. A Rodenbach-hoz hasonló savanykás ízvilága van, de annál szerintem az átlagos fogyasztó számára értelmezhetőbb stílusú, fogyaszthatóbb. Tehát egy vörös ale stílusú nedű, a Brouwerij Verhaeghe (flamandul tudók előnyben) gyártja Vichte-ben. Az elsődleges és a második fermentálás után kerül a hordóba, ott pihen 18 hónapig. A végtermék úgy áll elő, hogy ezt a matériát vegyítik egy fiatalabbal, amit csak 8 hónapig érleltek.

A sör nevét Burgundi Máriáról kapta, aki Kopasz Károly lánya volt. (1457-ben született Brüsszelben, de egy lovas balesetben fiatalon elhunyt. Biztos ő is azt az idióta női nyerget használta.) Hová is tegyem a sör ízvilágát?  Ez is hasonló a többi flamand vörös sörhöz (vagy flamand barnához, ha úgy tetszik) abban a tekintetben, hogy az íze kissé száraz, ugyanakkor gyümölcsös is. Mint szinte egy lambic... A sör ára 1,16 euró, a palack 25 cl-es, nálam 8-as.

Forrás: Bottoms up

Rodenbach Grand Cru

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Geek Nation

Nyissák ki füleiket a flamand barnák rajongói! Az egyik legjobb versenyző az általam eddig kóstolt flamandok közül. Simán veri a „sima” Rodenbach-ot, de azt előre megmondom, hogy hangulat kell hozzá. Ha olyan lelkülettel ülünk le, hogy most pedig iszunk egy jó kis „sörízű sört”, akkor ki se bontsuk, mert a magyar sörízlésnek egyáltalán nem fekszik. Akkor feszítsük fel, ha felfedező hangulatban vagyunk, és el tudjuk fogadni, hogy amit kóstolunk, annak semmi köze a „sörízhez”, értem ez alatt most a pilzeni ízhatást. A 33 cl-es palackban adott csoda minimum (!) két évig érlelődik, mielőtt kiadják a kezükből a gyártók, így aztán letisztult, erőteljes anyagot kapunk, 6 %-os alkohollal. Olyan sűrű, hogy lámpával nem lehet átvilágítani, a színe pedig a korosodó cabernet-ket idézi. Kicsit savasnak mondanám, de nem zavaró. Az ára kemény, 1,32 euró, az osztályzata pedig 8-as.

Rodenbach újra

Tesztelés időpontja:


2011. április 21., Tallinn

Forrás: Hair of the dog Dave

Ez a sör egyszer már terítékre került ezen a fórumon, így a technikai részletekkel ezúttal nem untatnék senkit. Azt akkor elfelejtettem megemlíteni, hogy ehhez a sörhöz is van hozzáillő poharam. Bizony. Így már négy belga söröspohárral rendelkezem, bár ezekből kettő ugyanaz. Ennyit az offtopic dolgokról, térjünk rá a sörre.

Négy év telt el az előző teszt óta, ideje volt már újra próbálkozni. Szerencsére itt Tallinnban is hozzáférhető ez a nedű, és a polcon ott van mellette a Grand Cru változat is, amely még nem került terítékre, de ami késik, nem múlik. Ezúttal is rabul ejtett a sör íze, semmihez sem hasonlatos. Ezúttal számomra a vörösboros "savanykás" jelleg dominált, ahol a savanykás jelleget kéretik nagyon idézőjelben érteni, nem tudok rá jobb szót. Tán a fanyar jobban körülírná a dolgot, de akkor is ott van némi savanykásság is. Egyáltalán nem zavaró, sőt. Élvezet inni...

Megjelenés	8
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	40
Régi értékelés szerint	8

Rodenbach

Tesztelés időpontja:

2007. január 22., Brüsszel

Forrás: Linda Vandewynckele

Savanykás ízű mélybarna sörrel van dolgunk, ami a savanykás íz ellenére nagyon zamatos. Ez az első flamand barna sör, amit kóstoltam, úgyhogy óvatosan fogtam hozzá... Sajnos a palack elég kicsi (25 cl) a teljes élvezethez, szerencsére ez áthidalható több palack megvásárlásával, vagy válasszuk a nagyobbat, van belőle 75-ös is. Visszafogott alkoholtartalom jellemzi az italt, mindössze 5,2%. A Rodenbach sörök a Palm cégcsoporthoz tartoznak, de azért van "külön" weboldaluk.

A készítés során kétféle italból komponálják a terméket: negyedrészt két éve tölgyfa hordóban érlelt nedű van benne, a nagyobbik része fiatal sör. Mind a savanykás íz, mind pedig a könnyedsége arra predesztinálja, hogy jó aperitíf legyen belőle, de egyszer Ágota András barátommal sikerült egy egész 75-ös palackot úgy elszopogatnunk, hogy bizony utána nem ettünk semmit...

Az ára csak 57 cent, így nagyon jó ár/érték aránnyal dicsekedhet. Legyen egy 7-es.



Így érlelik... (Forrás: Beersomm)