Látogatások időpontja:
2014. március 7., 14., 19. és 21.
Amint látszik, rövid időn belül négyszer is ellátogattunk erre a helyre, s az ismétlődés nem vált a hely javára, minden alkalommal egy kicsit több hibát követtek el, mint az előző alkalommal.... Én azt hittem, hogy teljesen egyedi helyről van szó Tallinn központján kívül (Tartu mantee), de a
honlapon olvasgatva, ami sajnos csak észt nyelvű, realizálnom kellett, hogy a Vana Villem (Öreg Vilmos, vagy mi...) egy nyolc hasonló egységből álló csoport tagja...
No sebaj, attól még egy ötlet lehet jó, s ahogy beléptem először az egységbe, a külcsín szempontjából nem is láttam semmit, amibe bele lehetne volna kötni. Kíméletlen összegű pénzt tolhattak bele a belső enteriőr kialakításába, egy igazi pub van a modern épületben, s ebből a szempontból tán csak azt lehet zavaró tényezőként felróni, hogy a közlekedés az asztalok között néhol elég körülményes, minden praktikumot beáldoztak annak oltárán, hogy jól megtekert korlátok és lépcsők kerüljenek mindenhová. De ez nem nagy gond, együtt lehet ezekkel élni...
A csapolt sör kínálat mondhatni elég impozáns, s ezeken kívül természetesen akadnak ampullás tételek is az itallapon nyilván:
Ha délidőben tévedünk be ide, akkor a legutóbb emlegetett
Traveller's pubhoz hasonlóan (csak tíz méterre van tőle egyébként...) itt is lehetőség van aznapi menü fogyasztására, bár általában csak egyféle étel van kiírva, s még nem sikerült olyan alkalmat kifogni, amikor az ajánlatra lecsaptunk volna. (Egyszer például "magyar" gulyás volt kiírva, de ilyet inkább nem eszem az eddigi tapasztalatokból kiindulva, Észtországban (is) ugyanis teljesen mást értenek "gulyás" alatt, mint mi...)
Első alkalommal egy Belle-Vue Kriek és egy lazackrémleves párosítást próbáltam ki, mindkettő hozta az elvárt szintet, a levest különösen javaslom kipróbálásra:
A kriekről a képet csak az élvezet kedvéért tettem be ide, mivel már számtalan alkalommal kóstoltam, nem fogok róla most külön értekezni... Ebédlőtársaim rántott sajtot, illetve a sajtos csirkét zöldséggel és curry-s majonézzel (kanafilee juustus wokitud juurviljadega) próbálták ki. A szósz különösen jóízű, a sajthoz meg van keverve tojás, kicsit olyan, mintha bundázva lenne: legalábbis alul és felül is van matéria, oldalról mintha hiányozna, tehát nem teljes bunda... Ezt azóta teszteltem én is, meg voltam vele elégedve...
 |
| Fagyasztott sajtnak tűnt... |
 |
| Közelebbről... |
A rántott sajt fagyasztott sajt volt szerintem, se íze, se semmi, sokat ne várjatok tőle... A következő alkalommal már kipróbáltam a "helyi" sört is, ami nagyon gyanús, hogy valamelyik helyi nagy gyártó terméke, nekem ez a
tippem van, név nélkül..
Vana Villem Old Ale
Pohárnak ugyanazt használják, mint amit a
Peppersack-ban már megcsodáltam pár éve: szép-szép, de miért nem lehet egyedi pohár? Ha már ennyi pénz elfolyt a dizájnra, igazán telt volna szerintem arra a párszáz saját pohárra is, na mindegy...
A sör maga tipikus ale, bár érződik rajta, hogy nem a szigetországban készítették. Kicsinykét hiányzik nekem belőle a gyümölcsösség, de meg lehet inni azért, s akár egy jó kis sörözésnek is alapja lehet, akár kizárólagos jelleggel is.
| Megjelenés |
5
|
| Íz |
6 |
| Aroma és jellegzetességek |
5 |
| Összhatás |
11 |
| Összesen |
27 |
Harmadik alkalommal este tértünk be, s nagyrészt snack és sör volt soron. Snack sörökhöz egész sokféle van, viszont a minőség nem egetverő, s sokat is kellett rá várni. A pincéreknek aznap este néha fogalmuk sem volt, ki kért mit és mikor, össze-vissza hoztak ki mindent, ez volt a leggyatrább teljesítményük a háromból. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy kétszeri érdeklődésre sem bírtak érdemben reagálni arra, hogy a lefoglalni kívánt asztal tv közelben lesz-e, ugyanis BL meccset akartunk volna nézni...)
Akkortájt volt St. Patrick nap, s ír barátainkra tekintettel a Guiness akciós volt azokban a napokban, így
 |
| A Guiness mellett csúszott ilyen is... |
eleinte azt pusztítottunk, s igazából nem is kóstoltam meg semmi újdonságot aznap este. Összességében a harmadik alkalom számomra csalódás volt, jobban össze kéne szedniük magukat, ha valóban el akarnak csábítani fizetőképes vendégeket az óvárostól, ugyanis azért onnan nézve ők eléggé kiesnek...
Negyedszerre szintén ebédre vágytunk, de aznap sem volt olyasmi a napi ajánlatban, ami megdobogtatta volna a szívemet, így az első alkalommal már partnereim által tesztelt sajtos csirke mellett törtem lándzsát. De legalább kóstoltam egy új sört:
Paulaner Weissbier
A
Paulaner legutóbbi blogos vendégszereplése éppen a szomszédban lévő
már megénekelt egységhez köthető, ott akkor a barna búzasört kóstoltam meg, ez pedig a normál búzasör volt. A barnánál a hab viszonylag hamar összeroppant, érdekes mód a normál változatnál ettől nem kellett tartani: ahogy mondani szokták, a békebeli kétforintost is akár megtartotta volna a hab. No persze nem próbáltam meg, inkább gyorsan belekortyoltam...
Régebben egyszer már volt szerencsém ehhez a sörhöz, s igazából csak arra emlékszem, hogy mire még egyszer kértem volna belőle (fél óra múlva), a hordónak annyi volt, s kénytelen voltam valami mást választani, de az íze nem maradt meg a fejemben.
Ennél a tesztelődésnél egy kellemesen savanykás búzasörrel volt dolgom, amely időnként átment egy árnyalatnyi édességbe néha. Citrusos jellegű, gyümölcsösség más értelemben nem jön elő.
| Megjelenés | 7
|
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 14 |
| Összesen | 33 |
Elérhetőségek:
Vana Villem OÜ
Tartu mnt. 50 Tallinn 10115
Telefon: +372 601 07 82
Email: vanavillem@gmail.com
Nyitavtartás:
H - Cs: 11:00-24:00
P - Szo 11:00-02:00
V: 11:00-24:00
