A. Le Coq Imperial Märzen

Tesztelés időpontja:

2014. április 6. és április 21., Tallinn (üveges)

Az Imprial család jeles képviselője az Imperial Märzen, amely nevéből adódóan márciusi sör, és kategóriájához mérten éppen csak eléri a kívánatos 5 % alkoholtartalmat (a márciusi sörök általában erősebbek azért).

Nekem az Imperial családból az Ale és a Gold közül az utóbbi jött be jobban (az Imperial Ale konkrétan nem), így kíváncsian vártam, mi lesz a helyzet a Märzen esetében, azóta egyébként még sikerült néhányszor rárepülni (ebből már sejthető a válasz...)

Ez sör kinézetre egy kellemes félbarna sör, ízre enyhén gyümölcsös és enyhén sűrű is. Az a fajta sör, amire azt szokták mondani, hogy könnyen iható, de ugyanakkor fajsúlytalannak semmiképpen nem mondanám. Ha mindenképp A. La Coq sört akartok inni, akkor általában ezt, vagy az előbb említett Impreial Gold-ot javasolnám...

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	37

A. Le Coq Imperial Gold

Forrás: A. Le Coq

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 27., Tallinn (üveges)


Hát ha már belekezdtem az Imprerial sorozat ismertetésébe legutóbb, akkor folytassuk a következő versenyzővel. A Gold szó a sör színére utal természetesen, s tán már ebből is kikövetkeztethető, hogy egy lager sörről van szó.

A maláta ennek a sörnek az esetében Skóciából érkezik, s a színe valóban teltebbnek tűnik, mint egy átlagos A. Le Coq sör esetében. Ízvilágra is bővebb kontúrt kapunk, mintha rátettek volna a normál sörükre egy minőségi réteget... A kesernyésség vonatkozásában az íze már-már Pilsner Urquell szerű ízt ér el, szóval érdemes megkóstolni szerintem.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

A. Le Coq Imperial Ale

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 22., Tallinn (üveges)

Jobb későn, mint soha, ez a mondás ennek a sörnek az esetében is teljes mértékben megállja a helyét. Kicsit aggódtam ugyanis, hogy mire a tesztjegyzet publikálásra kerül, okafogyottá válik. Márpedig azért, mert Észtországban a sörök forgalomba hozatala illetve a rendszerből történő kivonásuk néha elég hektikus, s nem mindig marad piacon egy új sör sokáig, ha nem állja ki a fogyasztók próbáját...

Az Imperial sorozat szerencsére nem ilyen, a megjelenés óta a jelek szerint töretlen a népszerűség, sőt bővül a sor, mert van már Märzen is, ami kezdetben nem volt. Emlegettem már sokszor, hogy a cári időkben az A. Le Coq udvari beszállítója volt a cári udvarnak, s akkoriban az angol típusú sörök voltak arrafelé divatosak, különösen az Imperial Extra Double Stout. Ennek a tényszerűségnek kíván emléket állítani a cég ezzel a sorozattal, különösen pedig ez az ale típusú nedű.

Mivel aznap halászlét főztem a kertben, kifejezetten igény volt rá, hogy söröket is teszteljek közben, részben a főzési élmény fokozása érdekében, részben pedig élvezve az utolsó meleg napok egyikét, mert szeptember vége Tallinnban nem feltétlenül a vénasszonyok nyara néha... Az üveggel történő ismerkedés első pillanatra kissé csalódás volt, mert hát milyen dolog az, hogy a lelkes fogyasztókat 400 milliliterre korlátozzuk??? Még akkor is, ha az üveg dizájnja maga a tökély? No persze ezen hamar túlléptem, nem ritka jelenség ez....

Felsőerjesztésű ale, amely 5 % (kereken) alkoholtartalommal bír, színre a pohárba kitöltve normál

lagerre hajaz, mint ale-re (magam részéről jobban díjazom a vörösbe hajló színeket). Ízre édeskés, citrusos vagy gyümölcsös jelleg nem fedezhető fel, komlózásnak nyoma sincs, habnak úgyszintén... Szóval nem volt olyan letaglózó élmény, s gyanítom azért ebbe részben belejátszott az is, hogy a sört még tavasszal vettem, bár a lejárati idő még messze volt, de nagyon.

Mindenesetre ezúttal nem tudok az A. Le Coq részére lehengerlő pontszámokat utalványozni...

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	24

S hogy ne múljon homályba a poszt nyálcsorgás nélkül, két kép a sör mellett készülő halászléről: