Жигулевское светлое

Tesztelés időpontja:

2012. május 5., Tallinn (üveges)

Ehhez a sörhöz kedves barátaim révén jutottam, ajándékként, ezen a fórumon is köszönet érte! Tán emlékeztek rá, volt már alkalom a blogban "Zsiguli" tesztekre... Sokak elmondása szerint, a szovjet időkben a жигули sör az ország területén mindenütt kapható márka volt, de abban vannak azért véleménykülönbségek, hogy ez egy egységes brand volt-e, vagy csupán a helyi sörgyártók mindannyian legyártottak egy átlag minőségű sört, s azt felcímkézték hasonló módon.

Az biztos, hogy a Szovjetunió felbomlása után a sör Észtországban és sok más helyütt szinte teljesen eltűnt, de az utóbbi időben reneszánszát éli a márkanév megint, számos országban gyártanak ilyen néven sört az utódállamokban. Az első általam tesztelt ilyen sör egy orosz próbálkozás volt valószínűleg, de aztán kezembe került egy észtországi verzió is, azt a Viru õlu gyártotta. Hogy őszinte legyek, ezek közül egyik sem ajándékozott meg soha el nem múló lelki s testi örömökkel, így kíváncsian bontottam fel ezt az üveget...

Ez a sör egy harmadik helyen, Fehéroroszországban készült, így újabb ország lépett be a képbe. (Van otthon még egy, ha jól emlékszem, az is orosz...) Gyártója a Брестское пиво, vagy ha angolosan akarja leírni valaki, akkor Brestskoye Pivo. A név láttán biztos sokan a fejükre (leginkább homloktájt, de kinek-kinek ízlés szerint...) csapnak, hogy ez a Brest (vagy magyarosan Breszt) ismerős nekik valahonnan. Bizony, sok évvel ezelőtt történelemórán volt róla szó, ehhez a városhoz köthető a híres béke, amely az oroszok és a németek között az I. világháború végnapjaiban köttetett.

De térjünk rá magára a sörre. Az észt próbálkozásnál feltétlen jobb, ennek már mintha habja is lenne. Sajnos nagy minőséget azonban ez sem képvisel, teljesen átlagos, minden tekintetben. Még a legérdekesebb jellemzője tán a színe, amely elhajlik a sárgától, s még az aranyon is túllépve már-már félbarna jelleget mutat. De legalábbis kellemes amber... Fehéroroszországból eleddig csak a Lidskoe Premium-hoz volt szerencsém, de annak a szintjét ez a sör sajnos nem üti meg.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	28
Régi értékelés szerint	5,6

Lidskoe Premium (Lidszkoje- Лидское)

Tesztelés időpontja:

2010. február 1., Tallinn

Forrás: Alcotrend

Nem csak észt söröket lehet természetesen Észtországban kipróbálni, eljutnak ide a szomszédos és közeli országok termékei is, amelyeket odahaza szintén nem nagyon látunk az üzletek polcain. A múlt hét végén vásároltam jelen tesztalanyunkat, bár én azt hittem, hogy Oroszországból száramzik (a dobozon lévő cirill betűs névből erre következtettem...), de a dolog nem így áll, a Lidszkoje egy fehérorosz cég terméke. A cég honlapja csak oroszul érhető el, de akik nagyon perfektek az orosz nyelv sörorientált szegmensében, azoknak katt ide.

 A “Lidskoe Pivo” nevű cég volt az első olyan sörgyártó cég Belorussziában, amely büszkén mutogathatta a külfödl előtt az ISО 22000:2005 nemzetközi minősítést, mint a véres kardot, és erre azóta is nagyon büszkék. Emellett ők az egyedüli sörgyár, amely képes teljesíteni az ország helyi szabályozása szerinti legmagasabb nívókövetelményeket is. Ha a címkének hinni lehet, a sörgyártás már a XIX. században beindult (1876), de a tesztelt Lidskoe Premium gyártása csak 1967-ben kezdődött el, Észtországban a terméket a már többször is említett A. Le Coq nevű cég forgalmazza.

Érdekességként megemlíthető, hogy a cég nem ragaszkodik a konvencionális 0,5-ös kiszereléshez, van nekik 0,75-ös, 1 literes, másfeles, de még 2 literes üvegük is, bár ezek már műanyagból készülnek. A sörök mellett készítenek kvaszt is, meg mindenféle cukros és fruktózos löttyöket. A sörhöz és egyéb italokhoz a vizet artézi kútból nyerik, amely 280 méteres mélységből szippantja fel az éltető matériát.

Forrás: Estonian Beer Guide

De térjünk rá magára a teszt tárgyára. A Lidskoe Premium a neten talált információknak hitelt adva az egykori Szovjetunió egyik legkedveltebb söre volt. Természetesen egy pilzeni típusú sörre kell gondolni, nem nagyon kombinált ízvilággal, nem túl erős alkoholtartalommal (4,8 %), és az ízéből ítélve nem túl erős szárazanyagtartalommal (a címkén nincs feltüntetve). A színe halványabb egy átlagos pilzeninél, és a habja sem lesz valami erőteljes, nagyjából tíz másodperc alatt összeroskad. Téli időszakban nem merném tiszta szívből ajánlani, de egy nyáresti grillezés mellett a fülledt kertben szerintem egész jól fog majd esni... 6-os.