2013. május 6., hétfő

Brewdog Christmas Porter

Tesztelés időpontja:

2012. december 16., Tallinn (üveges)

Naná, hogy a Brewdog sem maradhat ki a szokásos karácsonyi őrületből, amikor mindenki próbál kirukkolni valami olyasmivel, ami még addig sose volt, s ami mindennél jobban passzol majd a karácsonyi menühöz...

A Brewdog tekintetében én elnézőbb vagyok, nekik lassan tán még azt is megbocsátanám, ha valami irtó pocsék löttyel rukkoltak volna ki, csak egy dolog fog fájni életem végéig, hogy lekéstem a részvényessé válási programjukról... Na sebaj, ez legyen a legnagyobb gondom az életben. Hovatovább tehát kimondottan  rajongónak tekinthetem magam, még nem igazán került e kezembe olyan Brewdog sör ugyanis, amit messziről el kéne kerülni...

Ez a karácsonyi porter specialitás (Alice Porter újrakreálva karácsonyra...) elméletileg naranccsal, kakaóval és egy csöpp chilivel van ízesítve, ez utóbbit én nem nagyon éreztem. Kesernyésség ellenben van benne szépen, amit némileg fel is erősít a kakaóban lévő eredendő fanyarság. Érzékelhető némi karácsonyi jellegű fűszeresség is, amit nehéz eldönteni, hogy mi az tulajdonképpen: néha ánizs felé hajlik, néha fahéj, aztán utána meg teljesen más, de azt már le sem merem írni. Állagra tömör, mint az úsztatott beton, sűrűbb, mint egy átlagos porter, s mégis könnyed, nagyon jól passzol egy ünnepi menühöz szerintem.


Bár nálunk nem az volt, de egy jó pulykasülthöz vagy vörös húsú halhoz nagyon el tudnám képzelni. Sajnos csak időszakosan kapható, úgyhogy várni kell újra pár hónapot, míg kapható lesz, de le merném fogadni, hogy idén karácsonykor valami teljesen más ízzel taglóznak le minket a szigetországból. Egye fene, állok elébe...

Az alkoholtartalom 6,2 %.

Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek  9
Összhatás17
Összesen42
Régi értékelés szerint8,4

2013. május 4., szombat

Praga Dark Lager

Tesztelés időpontja:

2013. május 1., Tallinn (üveges)

Tallinnban nem túl sűrűn fellelhető sör, az elmúlt években most először találkoztam vele. A netes források szerint a Budějovický Měšťanský Pivovar készíti České Budějovice-ben, de ezt azért még ellenőrzöm... Jelentem megpróbáltam, de ennek a sörnek nyomát sem találtam...

4,5 %-nyi alkoholt tartalmazó sör, amely első sörként került a kezembe egy kerti grillpartin, indításnak tán kicsit erős is... Mivel azonban Tallinnban meglehetősen ritkák az olyan napok, amikor hétágra süt a nap, így inkább azzal voltam elfoglalva az első percekben, hogy élvezzem olasz barátom kertjében a napsugarak érintését, minthogy azzal törődjek, mennyire erős egy sör, vagy sem...

A színe elsőre mélybíbornak tűnt a napfényben, aztán ahogy öntöttem még picit hozzá, egyre barnásabb lett, hiába, csalóka tud lenni a természetes fény is néha. Néhányszor már kifejtettem, hogy fenntartásaim vannak az 5 % alatti barna sörök tekintetében, de lassan itt lesz az ideje, hogy teljesen revidiáljam ezt a marhaságot. Ebben a sörben is csak 4,5 van, de még kényszervallatás hatására sem mondanám azt, hogy gyenge lenne. Sőt...



Az íze leginkább édeskés, néha kimondottan csokoládés. Ugyanakkor emlékeztet egy finom olasz kávéra is, mindezt a moderált mennyiségű szénsav még inkább megerősíti. Sose igyak rosszabbat...

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás15
Összesen36
Régi értékelés szerint7,2

2013. május 2., csütörtök

Hüüru Forell

Látogatások időpontjai:

2013. július 16., augusztus 11., augusztus 17., 2013. március 18.

Amint látszik, néhányszor már tiszteletünket tettük ezen a helyen, s tán nem véletlenül...

Hüüru Tallinn déli határától mintegy 15 km-re van, s annak is egy régi vízimalmának épülete ad otthont a Hüüru Forell nevű helynek. Észtországban nagyon elterjedtek az ilyen típusú helyek, ahol még az is tud halat fogni, aki úgy gondolná, hogy az efféle tevékenységhez semmiféle tehetsége nincs...  A történet arról szól, hogy élelmes emberek megvesznek egy lerobbanófélben lévő vízimalmot, ami már a kutyának sem kell. A folyóvizek errefelé nagyrészt tiszták, még a kényes pisztrángoknak is megfelelnek, így minden különösebb erőfeszítés nélkül lehet őket egy olyan tóban tartani, amit a vízimalom mellett csordogáló patak táplál. A patak belefolyik a tóba, a másik végén kimegy a víz, így a tóban mindig friss a víz...








Ilyen egyszerű a dolog, s az ilyen helyek többsége még a halneveléssel sem küzd: "készen" megveszik a 1,5-2,5 kg-os halakat, becsobbantják őket a minimál méretű tóba, aztán jöhetnek a kocahorgászok... Természetesen egy profi horgászt egy ilyen hely nem hozna lázba soha, de ha arról van szó, hogy egy tapasztalatlan játékos (főleg ha gyermek az illető...) simán tud halat fogni, amit ráadásul utána frissen el is készítenek, akkor a dolog már meggondolandó.

Ráadásul az ilyen helyek többségénél a halat valamilyen füstölési eljárással készítik el, s a fűszerezés is helyenként változik. Az alap a kapor, ami szinte mindenütt megtalálható, valamint sűrűn előfordul a hagyma is.




A személyzet zömében tud angolul (bár mi összefutottunk már ott egy olyan fickóval is, aki egy kukkot se beszélt...), így hamar a tettek mezejére lehet lépni. Hétköznap nincsenek sokan, de hétvégén bele lehet szaladni nagyobb tömörülésbe is, olyankor többet kell várni, míg a hal elkészül. Hét közben egyébként olcsóbb is a hal, 3-4 euróval kevesebbet kell kilónként leszurkolni... Sörből nagy felhozatal nincs, a szokásos kötelező körökön kívül (Saku, A. Le Coq) különlegességeket nem tartanak, csapolt sör sincs, így erre nem vesztegetem az időt.










Hűvösebb időben az épületben is lehet falatozni mérsékelt világítás mellett, s télen a mellékelt képeken látható kályha is ontja a meleget. Érdemes télen is erre járni egyébként, vágnak léket a jégre, s akkor is lehet próbálkozni...

2019. január 27.

Sok év után ójra itt, és ismét télen... Aznap sem volt meleg, -14 fok volt, és a lent látható, Keila-hoz közeli vízeseés meglátogatása után tértünk be ide... A csirkeszárnyak füstös pácot kaptak, de ettől még szerintem finom volt. Horgászni nem nagyon lehetett a hideg miatt, és a hal ezúttal nem mindenkinek jött be (nekem ízlett)... A bárány leves finom, bár picit tán édeskés volt...




Paulaner búzasör...











Itt füstölik a halat...

Ez pedig a lék...



Elérhetőségek:


Cím: Paldiski mnt 351, Hüüru, Saue vald, Harjumaa
Tel: (+372) 607 1430
Fax: (+372) 607 1430
GSM: (+372) 56 911 278
e-mail: info@hyyruveski.ee


2013. április 29., hétfő

Gubernijos Ekstra

Tesztelés időpontja:

2012. december 16., Tallinn (dobozos)

Sok tapasztalatom nem volt a Gubernijos sörökkel korábbról, mindössze egy csapolt búza és egy kvasz fért eddig bele a tesztsorba. A gyártó tehát a Gubernija, s ezúttal egy pilzeni típusú sörrel kellett farkasszemet néznem...

A doboz nem túl egyedi, az elmúlt pár évben rengeteg ilyen zöld formavilággal és színnel kezelt doboz jutott már a kezembe. Az illata friss maláta és learatott gabona keveréke, a habja korrekt. Ízre elsőre semmi különösebb drasztikulálja az ízlelőbimbókat, harmonikus lager benyomását kelti. Zavaró ízjegyek nincsenek, picikét tán vizesebb, mint egy testesebb sör, s az utolsó kortyoknál némi citrusos jelleg domborodik ki, főleg a végén, amikor sok szénsavat veszít az ital.

Nem rossz... Az alkoholtartalom 5,5 %.

Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás12
Összesen29
Régi értékelés szerint5,8


2013. április 26., péntek

Volfas Engelmann Porteris

Tesztelés időpontja:

2013. április 10., Tallinn (üveges)

Említettem, hogy aznap volt egy kellemes pár órás beszélgetésünk Skype-on Pimpa barátommal, ahol az első és a második tétel sajnos nem aratott osztatlan sikert nálam. Mivel a Volfas Engelmannak nálam 33-as átlaga van az eddigi három sörük alapján, így abban bíztam, hogy megfordul végre az aznapi trend, s sikerül valami életerőset inni valahára aznap este...

Jó úton haladok egyébként, hogy ennek az igényes gyártónak a söreit teljesen lefedjem, de azért még vannak fehér foltok. Mint a sör nevéből látszik, egy baltik porterrel van dolgunk (a honlap imerial porter-nek is aposztrofálja). Készítéséhez jó minőségű alapanyagokat használnak fel: van benne lágy litván és német "Cara Red" maláta, komlóból pedig "Perle" és "Magnum" fedőnevűek kerültek bele. A porterek többsége elég testes sör, magas alkoholtartalommal. de a Volfas Engelmann üdvöskéje kicsit kilóg ebből a sorból. Alkoholtartalma a kategóriának megfelelő, 6 %, de a testesség és erősség ezzel nem teljesen párosul.




Mélybarna színe van, némi kávés ízvilág jellemzi, amelyet némi cukros illat és tökéletes hab koronáz meg. Ugyanakkor könnyed is, nem zúzza agyon az érzékszerveinket, s egy kóstolási sor végére rakva sem lesz az az érzése senkinek, hogy eddig és ne tovább. Nyugodt lélekkel meg lehet belőle inni többet is...

Erről tudnának beszélni a "Hansa Day festival" résztvevői is: legutóbb az utolsó napra ugyanis ez a sör az összes forgalmazónál kifogyott, s a gyártó sem tudott már újabb készleteket mozgósítani...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás15
Összesen37
Régi értékelés szerint7,4


2013. április 24., szerda

Золотая Бочка Разливное

Tesztelés időpontja:

2012. december 15., Tallinn (üveges)

Egy ideje több boltban is hozzá lehet jutni Tallinnban a Золотая Бочка söreihez, amit én kifejezetten nem bánok, mert jók a tapasztalatok korábbról. Ez a Разливное (azt jelenti, hogy csapolt) azonban új volt nekem, s már abban is eltér a korábban tesztelt változattól, hogy ennek "normál" üvege van, azaz fél literes.

Elméletileg a gyár a könnyedebb szegmenst célozta meg vele, bár az alkoholtartalom ennek némileg ellentmond. Az én üvegemre 5,5 % volt írva, de a netes források némelyike 5,2-esnek mondja. (Eltérés van a szárazanyagtartalomban is, nálam 12,5 %, másoknál két tizeddel több.) Ezen lépjünk túl, nem ezek a legfontosabb dolgok... Pohárba kitöltve a színe picit borostyános (sötétebb, mint a múltkori sörük), de hab nem képződik olyan mennyiségű és minőségű, mint legutóbb.


Szóval a színe nagyon csábító, illatában némi gyümölcsösség keveredik... Nagyok voltak az elvárások az ízlelésnél, s sajnos nem lett olyan átütő az élmény, mint vártam. Korrekten összerakott sör a Разливное, de még sem az a minőség, amit az előző változat felállított. Hiába a magas szárazanyag és alkohol, a tartalom egy része mégis hiányzik, egyszerűen hiányérzete marad az embernek kortyolgatás közben.

Mindenesetre ajánlott tétel kipróbálásra.

Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás13
Összesen33
Régi értékelés szerint6,6



2013. április 23., kedd

Sörgyártók bemutatása #17 - Pivovar Starobrno

Nem is volt olyan régen, mikor a gyártó egyik söre tesztelésre került eleddig azzal együtt két sör volt a blogban tőlük, ez a másik.Úgy hozta az algoritmus, hogy most ők kerülnek sorra, lássuk hát, honnan is jöttek ők...

Mint már írtam többször is, a gyártó nem nagyon preferálja az angol nyelvű honlapkészítést, így kénytelen voltam a cseh nyelvű történeti hátteret tanulmányozni, amiben némileg azért segített ez a cikk is, és a Wikipedia szűkszavú angol szócikke is.

A gyártó nevéből viszonylag könnyen kisakkozható, hogy Brno városához kötődnek... Maga Brno városa (Brünn) is híres, egyik legfontosabb ipari és egyéb központja volt a régiónak mindig, de múltjában és jelenében tagadhatatlanul fontos szerepet játszik a sör. I. Vencel cseh királytól kapták a jogot a sörfőzésre először, s ez bizony nem tegnap volt: 1243-ban...

Maga a Starobrno főzde elődje egy cisztercita monostori főzde volt, amit Elisabeth Richeza (Eliška Rejčka, a cseh neve már csak szebb...) lengyel királyné volt olyan szíves megalapítani a XIV. században. Hogy ez pontosan mikor történt, ez egy csöppet ködös, egyes források szerint 1325-ben, mások szerint 1323-ban, de fogadjuk el az utóbbit, maga a főzde ezt állítja...

A kezdetekben tehát a főzde szoros szimbiózisban élt a cisztercita monostorral, s helyileg az óvárosban volt. Függetlenek voltak kezdetektől fogva a városi tanácstól, s az üzleti ügymenetet fennmaradt írásos emlékek nyomán egy bizonyos Mořic nevű polgár vállalta magára. Ettől függetlenül, a sör minőségét a városi tanácsosok szigorúan ellenőrizték. Megjegyzem, nem lehetett akkoriban rossz egy ilyen állás, borzasztó még kimondani is (hát még leírni...), hogy valakinek az a munkája, hogy söröket ellenőriz nap mint nap...

A XV. század első felében, a huszita háborúk idején a főzde és a konvent épületei fura mód többször is leégtek, de szerencsére szorgos kezek és torkok mindig prioritásként kezelték a sörfőzést a városban, így a képesség kialakítása és újra megteremtése mindig napirendre került minden egyes pusztítás után.

Aztán elkövetkezett a fehérhegyi csata... A harmincéves háború kezdetét jelző csata (a csehekre nagyjából olyan tragikus következményekkel zárult, mint nekünk Mohács) után 1624-től Brno városának egy speciális "söradót" kellett fizetnie, amit csehül úgy hívtak, hogy "pivní tác". 1645-ben a város sikeresen állt ellen a svéd ostromnak, ekkortól az adót a város saját céljaira használhatta fel. 1782-ben II. József császár bezáratta a konventet, s minden a Szent Tamás apátságé lett. Arra nézvést, hogy a főzde 1782 és 1825 között egyáltalán létezett volna, semmiféle bizonyíték sincs, ugyanis az összes archívum megsemmisült a történelem viharaiban...

A XIX. század második felére esik a cseh sörök egyik ismert aranykora, soha nem látott expanzió indult meg, s például a régi főzde Brno-ban sem tudta már kielégíteni a megnövekedett város igényeit. Ezért eztán az eredeti főzde utolsó tulajdonosa Josef Mandel, s veje Herrmann Hayek úgy döntöttek, hogy új, modern főzdét építenek, s 1872-ben a "Mandel a Hayek" nevű vállalat megkezdte az építkezést. A XIX. század utolsó évtizedében a főzde egyesült egy másik céggel, amelynek Brněnské Ivanovice volt a székhelye. A század végére az együttes termelés elérte a 236.490 hektolitert...

Az I. világháború idejéig a cég piacvezetővé vált Brno-ban, s termelésük meghaladta évente a negyedmillió hektolitert. Nagyüzemben folyt az export Ausztria-Magyarországra és Lengyelországba, egyedül a bécsi vásárba öt kocsival szállítottak naponta. A cégtulajdonosok akkoriban szinte még mind németek voltak, az első cseh résztulajdonos belépésre 1911-ig kellett várni.

Csehszlovákia 1918-as létrejöttekor a főzde a Moravia bank kezébe került, s a cég 1927-ben járt a csúcson. Akkor jött a mindent megrendítő gazdasági válság a világban, ami persze a főzde számára is visszaesést hozott, de összességében jól jöttek ki az ügyből, mert a fő riválist, a Moravia főzdét lenyomták a piacon.

A II. világháború alatt a cégvezetés újra német volt, s 1944 novemberében a Brno-t ért bombázások a főzde épületeiben is sok kárt tettek. A XX. század második felében a cég számos modernizálást ért meg, s ezek közül az 1992-es volt a legjelentősebb, akkor léptek a részvénypiacra. 1994-ben a céget felvásárolta az ausztriai BBAG (Österreichische BrauBeteiligungs AG) konszern, majd a BBAG és a Heineken csoport 2003-as egyesülésével létrejött Közép-Európa legjelentősebb söripari vállalata. 2009-re a Starobrno átlépte a félmillió hektoliteres határt...

Forrás: Wikipedia
A Starobrno elméletben hat sört gyárt rendszerességgel:


  • Ležák (lager, 5 % alkoholtartalom)
  • Medium (lager, 4,7 % alkoholtartalom)
  • Tradiční (lager, 4 % alkoholtartalom)
  • Řezák (félbarna szerűség, karamell ízesítés, 4 % alkoholtartalom)
  • Černé (barna, 3,8 % alkoholtartalom) 
  • Fríí (alkoholmentes) - ez a weblapjukon mostanság nem szerepel...


Forrás: Idnes
Ezeken kívül még a főzde gyárt egy speciális "zöld sört", amit csak egyszer főznek az év során, Nagycsütörtökre (húsvét előtt). A cseheknél ez az az ünnep "zelený čtvrtek" néven fut, s a sör színe is próbálja követni ezt a színvilágot... A Starobrno 2006-ban gyártotta először ezt a nedűt (Zelené Pivó). Általában mintegy kétezer hektoliterrel adnak el belőle néhány hét alatt Csehországban. "Alsó erjesztésű sörről van szó, amelyhez morvaországi árpából készült malátát, žateci komlót és saját tenyésztésű sörélesztőt használnak. Hosszú ideig ászokolják, végül pedig egy speciális, csak a sörfőző mesterek által ismert gyógynövény-kivonatot adnak hozzá. Ettől a kivonattól nyeri el levelibéka színét és jellegzetes ízét." (Ezen gondolatok egyik kedvenc oldalamról, a Prágai sörözők-ről származnak, a zöld sörök története ott szépen ki van vesézve, érdeklődőknek katt oda.)

A fent vastagon szedett összetevő eredete azonban eléggé bizonytalan, mint az a Sercsecs 2012-es cikkéből kiderül... Jó esély van rá, hogy nincs itt semmiféle titok, s elképzelhető, hogy egy szimpla ételszínezékről van szó.

Cím és elérhetőségek:


Hlinky 160/12, Brno 661 47
starobrno@starobrno.cz
Tel.: +420 543 516 111
Fax: +420 543 211 035

A sörgyár étterme:

Mendlovo náměstí 20, Brno
Nyitvatartás:
11:00 - 24:00 (minden nap)
restaurace@pivovarskabrno.cz
www.pivovarskabrno.cz
Tel.: +420 543 420 130
Fax: +420 543 420 139