Duff Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2012. április 24., Tallinn (dobozos)

Későn vettem csak észre, hogy ebből a 4,7 % alkoholtartalmú sörből van üveges verzió is, addigra már megvettem a dobozost. No sebaj, első tesztnek ez is jó lesz, gondoltam... A dobozon magyarul is vannak "információk", de gyaníthatóan a cég nem nagyon akart megfizetni egy fordítót, pláne nem egy lektort, mert a próbálkozásból elég fura dolgok jöttek ki. Például egy ilyen mondat is van rajta: "Minőségét megőrzi: lásd a bázis", vagy hogy "Főzött Németországban". Sajnos az ilyenekből az ember rögtön erőt merít némi előítélethez, holott a dobozt még fel sem bontottam...

A cég viszonylag fiatal lehet (ezt sugallja a névválasztás, bár nem fukarkodnak a jelzőkkel, pl: legendás...), de erről a honlapjuk sokat nem árul el. Ott inkább azt lehet látni, hogy a sört megpróbálják lehetőség szerint mindenfelé teríteni, így aztán eljutott ide Észtországba is. A dobozon származási helyként Eschwege van feltüntetve, felelős cégként pedig a Duff Beer UG.

Az íze elsőre kicsikét édeskés, egy cseppet fura beütéssel, a habja viszont a lehetőségekhez mérten korrekt. Hogy mi lehet az a fura mellékíz, bajos kideríteni (meg kéne kóstolni egy üvegest is...), én azt hiszem, hogy a malátára vezethető vissza, vagy esetleg egy nem reklámozott össztevőre, mindenesetre szerintem nem a komló felelős érte.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	26
Régi értékelés szerint	5,2

Radeberger Pilsner

Tesztelés időpontja:

2012. április 22., Tallinn (üveges)

Ilyen sem fordult még elő, olyan szinten kezdem utolérni magam, hogy ez a poszt már a hétvégén megkóstolt sörről fog szólni. Ennek a dolognak két oka lehet: a lelkesedés, amely töretlenül hajt, hogy megosszam az élményeket (vitán felül megvan), másrészt kevés sört iszom mostanság (ez is igaz, de tekintve, hogy a ruhatáram összetétele erősen veszélyben forog, vissza kell fognom magam...)

A Radeberger sörét természtesen korábban már több alkalommal teszteltem, de valahogy soha nem sikerült belopnia magát egyszer sem a szívembe. Mindig volt valami zavaró körülmény, ami elrontotta az élményt, de jellemzően kicsi hibák. Így aztán most vegyes várakozással tekintettem a teszt elé.

A cég 1872-ben indult hódító útjára, ez volt az első olyan főzde Németországban, amely pilzeni típusú sört főzött, s egyúttal ez az egyetlen, amely abból a korszakból a mai napig működik is. A siker az első pillanattól elkísérte a céget, mi sem jelzi ezt jobban, hogy már 1887-ben "kancellári sör" (Kanzler-Bräu) lett belőle, az akkori német kancellár (ilyen tisztségben egyúttal az első...) Otto von Bismarck kedvenc söre volt...

Mivel helyileg Drezdától nem messze van a főzde, a II. világháború után Kelet-Németországba került, de a szovjet időkben sem szűnt meg. A német egyesítés után új lendületet kapott, renováltak, felújítottak, a termelést pedig nagyon felpörgették. Manapság ez az egyik legismertebb német brand, odahaza is nagyon sok helyen hozzá lehet jutni.

De térjünk rá a tesztre... A színe hamisítatlan pilzeni színvilág, s a kis üveghez mérten egész korrekt hab keletkezett, de hamar eltűnt. Ízre kicsit a Warsteinerre emlékeztet, de annál kicsi édeskésebb, illetve élesztősebb. Kevésbbé testes, mint amaz, s mint írtam, habban sem teljesít úgy. Összességében véve az íze harmonikus, most nem éreztem semmiféle zavaró tényezőt, számottevő hiányérzetem nem volt. Alkoholtartalma 4,8 %.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Tērvetes

Tesztelés időpontja:

2012. április 19., Tallinn (üveges)

Még tán emlékeztek rá, a zöld testvérre nemrég került sor, gondoltam még hirtelen melegében könnyen össze tudom hasonlítani a kettőt, amíg még élénkek az emlékek. A pohárba kitöltve csettintettem egyet, hogy ez igen, színében nagyon emlékeztetett a közelmúlt legjobb sörélményére, a Bochka-ra.

A "sima" változatban 5,3 % alkohol van, ami a Tērvetes Senču-hoz képest érződik is, de nem tudtam kóstolás közben megszabadulni attól az érzéstől, hogy mintha kissé mégis vékony lenne. Testes, ez tagadhatatlan, de mégis volt egy kis hiányérzetem valahogy.

De aztán több negatívumról nem is tudok beszámolni. A komlózás itt teljesen rendben van, erős komlóízhatás érvényesül, harmónikusan egyben tartja a sört. Nem csak színében idézi az előbb hivatkozott orosz sört, ízvilágban is, még ha nem is tör oly magasságokba.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Lindemans Cuvée René Grand Cru

Tesztelés időpontja:

2012. április 15., Tallinn (üveges)

Mikor ehhez a sörhöz hozzájutottam, azt gondoltam, hogy ezzel a sörrel végére érek a Lindemans portfólió tesztelésének, de az előbb be kellett látnom, hoyg súlyosan tévedtem, mert létezik még egy sör (többnyire 0,75-ös kiszerelésben), amihez tán még nehezebb hozzájutni, mint a Cassis-hoz, a Kriek à l'ancienne (vagy Kriek Cuvée René). De tán majd egyszer az is összejön...

Ahogy a sör neve is mutatja, ez egy cuvée, még pedig egy gueuze-hoz hasonló cuvée, azaz fiatal lambic sörök háziasítása. A Lindemans hagyományokhoz híven ennél a sörnél is dugó rejtőzik a kupak alatt. Több órán keresztül rendesen hűtöttem (az ajánlott gyári fogyasztási hőfok 2-3 Celsius...), de még így is meglepett, ami történt... Leszedtem óvatosan a kupakot, s a dugó óvatosan elkezdett kicsúszni az üvegből, pedig jéghideg volt az üveg. Megfogtam óvatosan a dugót, amikor már lehetett, s finom mozdulatokkal tessékeltem kifelé, s pezsgő szerű pukkanással távozott. Utána a pezsgőknél megszokott pára hagyta el az üveg száját...

Kitöltve pohárba a színe leginkább narancssárga volt, a habja pedig opálos jelleget öltött, s mikor eltűnt, kristálytiszta ital maradt utána. Nem csak a lambic savassága elementáris benne, a szokásosnál szerintem sokkal több szénsav van benne, vetekszik egy jófajta pezsgővel. Nagy kortyokban nem érdemes (és nem is lehet) fogyasztani, s ha valaki nincs hozzá szocializálódva a lambic ízvilághoz, garantáltan szörnyűnek fogja találni. Ezzel is ismerkedni kell...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Tērvetes Senču

Tesztelés időpontja:

2012. április 15., Tallinn (üveges)

Megörültem, amikor a Stockmann áruházban felfedeztem, hogy egy újabb lett sörgyár palettájával bővült a kínálat, s rögtön két sört is feltettek tőlük a polcra. A Tērvetes Alus nevű főzdéről van szó, amely egy viszonylag fiatal főzde. A weboldaluk nagyon nincs még szanaszét fejlesztve, s jelenleg csak lettül elérhető információk vannak rajta.

A Tērvetes főzde 1971-ben létesült Kroņauce-ben, s a kezdetekhez képest a termelést napjainkra sikerült a duplájára feltornászniuk. A sörök helyben termett árpából készülnek, s minden hozzávaló, ami a sörbe kerül, a környékről származik. 2005-ben a munkájukat díjakkal is elismerték, megkapták a "Zöld kanál" díjat, amit olyan piaci szereplők kaphatnak meg, amelyek helyi nyersanyagaokból magas minőségű termékeket állítanak elő.

Viszonylag nagy a paletta, ötféle sört készítenek itt:  a sorban az első Tērvetes Senču, amelynek a neve az ősöket idézi, aztán a következő népszerű sör a Tērvetes Oriģinālais, ennek nevét tán nem kell nagyon magyarázni. Ezeken kívül van még a sima Tērvetes, a Tērvetes Varenais (csodálatos...) és a Tērvetes Nefiltrētais (szűretlen).

De térjünk most már rá a Tērvetes Senču-ra. Pohárba kitöltve kellemes kinézetűnek tűnt, s az első kóstolásnál szembetűnt, hogy egy egész jó minőségű pilzeni sör, alacsony alkholtartalmának dacára (4,5 %). A habja is viszonylag soká tartotta magát, a színe pedig egészen különleges, aranyból hajlik a vörösbe, illetve onnan vissza.

Harmadik-negyedik ízlelésre tűnt fel csak, hogy a komlózás eredetire sikerült, valahogy furának tűnt, igazából nem tudom, hogy mi okozza ezt, s az ízt sem sikerült beazonosítani. Tán még kicsit javul a recept, s ez is letisztul majd, mindenesetre ígéretes tétel.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	13
Összesen	30
Régi értékelés szerint	6

Saku Taurus

Tesztelés időpontja:

2012. április 14., Tallinn (üveges)

Ha már az A. Le Coq "erős söre" sorra került, nem lehetett semmilyen racionális indokot találni arra, hogy a Saku hasonló kategóriát reprezentáló italát ne vegyem közelebbről szemügyre. Nem hagytam hát, hogy az előző teszt után túl sok idő teljen el, elővettem ezt az üveget is.

A Saku honlapja nem fukarkodik a hangzatos mondatokban, amikor a sör potenciális fogyasztói rétegét kell dícsérni, hovatovább nem átallják azt állítani, hogy a sör leghatározottabb célközönsége az a teherautó kerék cseréjére is alkalmas hímcsoport, aki vígan rúgja seggbe akár az ördög öreganyját is... Hát lelkük rajta... Az is kiderül persze (ha nem lenne nyilvánvaló), hogy a Taurus név onnan jön, hogy a sör erős, mint a bivaly (ez is éppen 7 %-os, minő véletlen...).

Pohárba kitöltve színre kicsit jobbat mutat, mint a Double Bock, de sajnos ez sem túl testes sör. Itt is felróható hibaként, hogy a magas alkoholtartalom dacára (érdekes, hogy a bika fején a címkén egy irgalmatlan nagy 8-as van, pedig csak 7 % alkohol van benne), a sör tartalmilag nem mutat fel túl sokat, komponáltsága egy sima pilzeni ízvilágát idézi csupán. Túlzottan jó pontokat itt sem fogok osztogatni.

Megjelenés	4
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	9
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4

A. Le Coq Bock Double

Forrás: A. Le Coq

Tesztelés időpontja:

2012. április 10., Tallinn (üveges)

Észtországban nagy népszerűségnek örvendenek az erősebb sörök is, s a gyártók ehhez igazodva próbálják a piacon bevezetni, illetve ott életben tartani a "bock", "double" és hasonló elnevezésekkel megáldott söreiket. Az A. Le Coq biztosra ment, ők minden kulcsszót bezsúfoltak a névbe. A polcokat nézegetve az üzletekben az észt erős sörök nem a vásárlók kedvencei (az import sörök jobban fogynak ebben a szegmensben), ahányszor eddig venni próbáltam, mindig olyan készletekkel futottam össze, amelyeknek alig volt hátra egy-két hónapjuk.

Így aztán a legutóbbiakkal úgy jártam, hogy mire megérett rá a hangulat, a csapban kellett végezniük, mert nagyon túl voltak már a határidőn. Ezúttal azonban sikerült időben kiniytni ezt a palackot... A gyártó ennél a palacknál bevallottan az észt fogyasztói ízlésnek kívánt megfelelni a bock típusú recept kialakításánál, s sajnos ez nem hozta magával az európai több évszázados bock hagyományok irányvonalának követését.

Ha a hagyományos észt fogyasztó a kissé vizes, a magas alkoholtartalmat elrejenteni nem tudó bock söröket szereti, akkor a kompozíció remekül sikerült, de szívből remélem, hogy ez nincs így. A sör alkoholtartalma csisszre 7 %, ami valóban nagyjából duplája egy ultralight sörnek, de ez minden, amiben ez a sör egy bockra emlékeztet.

Olyan, mint egy fűnyírósör, nagy melegben kellemesen lágy lehet, nincs anyonnyomva behatóbb ismerkedést igénylő tartalommal, szinte vízizű, ugyanakkor a komló és maláta hiányzó aromáit kellemetlenül tölti ki az alkoholosság. Egyetlen "jellemzője" az édeskés utóíz, túl jó értékelést nem fog kapni...

 

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4