2011. december 14., szerda

Delirium Nocturnum

Tesztelés időpontja:

2011. december 2., Tallinn (üveges)

Forrás: 365 days...365 beers
Ezt a sört még januárban vagy februárban vettem, amikor iszonyat hideg volt, hogy milyen jó is lesz majd valamelyik este a meleg lakásban ücsörögve, hólapátolás és szauna után. Valahogy elmaradt az elfogyasztása, s meglepetten találkoztam vele a készlet múltkori számbavételekor...

Viszont ha már a kezembe akadt, nem is teketóriáztam vele tovább, az első adandó alkalommal felfeszítettem a palackot. Hasonlóan a Delirium Tremens-hez, a Delirium Nocturnum is 8,5% alkohollal rendelkezik, s legtöbben barna strong ale-ként kategorizálják. Számomra ez a többszörösen fermentált nedű hasonlóan speciális képződmény, mint a Tremens, nehéz krolátok közé szorítani...

A készítéséhez háromféle élesztőt és ötféle malátát használnak, így a kialakuló komplex íz talán nem véletlen. A színe barnás, a fény felé fordítva néha rubintos jellegű, a habja viszonylag szűk. Amikor kicsit állni hagytam, akkor viszont a hab erőteljes nyomokat hagyott a pohár falán... A szén-dioxid jól tetten érhető, s érezhető némi alkoholos íz, de nem zavaró. Külön ízjegyeket kiérezni eleinte nehéz, bár nem sűrű a sör, töménynek nem mondanám. A lassú ízlelgetés során sorra kattannak be régi ízemlékek, de egyik sem olyan hangsúlyos, hogy érdemes lenne itt külön kiemelni. Tipikus belga ízvilág....

Ahogy melegedett az asztalon, a komlós ízek egyre jobban kijöttek, s ahogy a számhoz emeltem a poharat, az alkoholos íz az illatban is jelentkezett. Kis idő múltával gyümölcsös ízek kezdtek dominálni, édeskés lett a sör. A komló miatti kesernyésség már madjnem olyanná tette, mint egy jóminőségű étcsokoládé, amibe mazsolát, vagy aszalt szilvát kevertek... Az utóíze nagyon hosszú, én nem ajánlanám keverni semmiféle étellel, ellenben az étkezés lezárására kiválóan alkalmasnak tűnik...

A sör neve jelen esetben is latin, és éjszakai őrületet jelent, vagy valami hasonlót...

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 16
Összesen 39
Régi értékelés szerint 7,8

2011. december 13., kedd

Kehrwieder Chocolaterie (Tallinn)

Látogatás időpontja:

2011. október 26.

Forrás: Panoramio
Ez a hely, ha szigorúan vesszük, nem igazán söröző. Mégis van egy olyan kisugárzása már az utcáról nézve is, amely arra készteti az embert, hogy betérjen ide. Két ki és bejárata van, az egyik a főtér (Raekoja plats), a másik a kis utca felé néz (Saiakang). Én ez utóbbit javaslom, összehasonlíthatatlanul hangulatosabb innen közelíteni, lásd fotó... A hely neve kissé germános, szó szerint azt jelenti, hogy "térj vissza", vagy "látogass el újra". Egy biztos, nekem nem ez volt az utolsó alkalom...

Belépve mitntha még jobban visszacsöppennénk az időben, bár a pincércsajszi szerint nagyjából tíz éve nyitott a hely. Nagyon ez mondjuk nem számít, a ház oly öreg, mint a város maga, csak a hozzáillő miliőt kellett belül kialakítani. Ez pedig a századelő atmoszférája, legbelül egy impozáns süteményes pulttal. Azért csapolnak itt sört is, és mitagadás, mi inkább ezért tértünk be...

Forrás:Like a local
Kétfajta csapolt sör van az itallapon, a Toolse Hele, és a Palmse Tume. Ez utóbbi valószínűleg közeli rokonságot ápol a belinkelt tesztalannyal, de ezt 100%-osan nem tudom ellenőrizni. (Legalábbis az alkoholfok és minden egyéb más kísértetiesen megegyezik.) No mindegy, azért egy pár szó róla:

Palmse Tume

Viru Õlu terméke ez a sör, egy lágy barna sör tulajdonképpen. Csapolt barnaként nagyon szépen viselkedik, szénsavtartalma kielégítően magas. 5,6 % alkoholtartalommal bír, amellyel játszi könnyedséggel elbír, olyan, mint ha egy light sör lenne.

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6

Ha már ott voltunk, természetesen megkóstoltuk a másik sört is:

Toolse Hele

Az itallapon így szerepel ez a sör, de tulajdonképpen a Viru Toolse nevű lágy pilzeniről van szó. Valóban lágy sörről van szó, hisz az alkoholtartalma még a 5 százalékot se éri el (egész pontosan csak 4,7). Szintén a Viru Õlu terméke tehát ez is... Sajnos a barna sörel kezdtem a sort (tudom, hiba volt), így ennek a sörnek az értékelése némileg az előző függvénye. Habbal, szénsavtartalommal itt sem volt különösebb probléma, de sajnos ezt egy csöppet vizesnek éreztem. De mielőtt bárki félreértene: szó nincs arról, hogy ne ajánlanám ezt a sört kóstolásra, sőt. Csak bíztatni tudok mindenkit...

Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás11
Összesen28
Régi értékelés szerint5,6
Forrás: Panoramio

Visszatérve még egy kicsit a helyre magára: a Kehrwieder Chocolaterie elsősorban kávézó és cukrászda jellegű intézmény, s csak harmadsorban pub, vagy valami hasonló. Kipróbálásra ettől függetlenül szerintem feltétlenül érdemes, meghitt vagy baráti beszélgetésekre kiválóan alkalmas. A jótékony félhomályban a sok zegzugban kiválóan félre lehet húzódni, és a zene sem üvölt a fülünkbe...

Elérhetőségi és egyéb praktikus információk:

Cím: Saiakang 1 (Raekoja Plats)
Nyitvatartás: Vasárnaptól csütörtökig: 08:00 - 24:00
                      Péntektől szombatig:      08:00 - 01:00
Email: saiakang@kohvik.ee

2011. december 12., hétfő

Hell Hunt (Tallinn)

A látogatás időpontja:

2011, október 21., október 24. és december 10.

Bizony mondom néktek, ezt a helyet Tallinnban járva vétek kihagyni. Nem csak azért, mert tán ez az egyetlen hely a városban, ahol csapolt Hoegaardent lehet inni (ráadásul elég baráti áron), hanem a hely atmoszférája miatt is. Ha minden igaz, akkor 1993-ban nyitották a helyet, és úgy aposztrofálják magukat a honalpjukon, hogy ez volt Észtország első pub-ja. Nem tudom, hogy így van-e, de hogy most is a legjobbak között van, az bizonyos...

Az itallapjuk egyenesen impresszív, tele jobbnál jobb sörökkel, itt most csak a csapolt söröket sorolnám fel csábításul:

(Az árak a jelnelegi állapotot tükrözik, 33/50 cl-es kategóriák vannak)

  • Hell Hunt Hele (Lager, 4,6%): Észtország, € 2.25 / 2.90
  • Hell Hunt Tume (Barna, 5,0%): Észtország, € 2.25 / 2.90
  • Saku Kuld (Lager, 5,2%): Észtország, € 2.60 / 3.20
  • München Vaskne (Amber Ale, 6,7%): Észtország, € 2.60 / 3.20
  • Budweiser Budvar (Lager, 5,0%): Csehország, € 2.90 / 3.55
  • Hoegaarden (Búzasör 4,9%): Belgium, € 2.90 / 3.55
  • Newcastle Brown Ale (Ale, 4,7%): Anglia, € 2.90 / 3.55
  • Bass Pale Ale (Ale, 5,1%): Anglia, € 2.90 / 3.55
  • Belhaven St. Andrews Ale (Ale, 4,6%): Skócia, € 2.90 / 3.55
  • Guinness (Stout, 4,2%): Írország, € 2.90 / 3.55




Az elnevezés felettébb érdekes... Angol nyelvben jártas olvasók rögtön felkapják a fejüket rá, hogy micsoda agyalágyult marketingesnek kell ehhez lenni, hogy valaki ilyen nevet kiötöljön. Azonban ez a név nem angol, ez biza észtül van... Nem tudom mennyire szándékos, hogy olyat nevet választottak, haol minden szónak angolul is van értelme, de ez tán mindegy is. Észtül a hell villámlást, mennydörgést jelent, a hunt szó pedig farkast...

A poszt megírásának pillanatáig háromszor jártam ezen a helyen, az első alkalommal (október 21.) kizárólag csak italozás céljából. Akkor nem volt ingerenciám újdonságokra, így egy csapolt Hoegaarden (már rég nem volt hozzá szerencsém...), egy Palm Royale és egy Orval csúszott le. Mindhármat saját poharában állították elém, ezért mindenképpen plusz pont jár...

Második alkalommal (október 24.) már belekóstoltunk az étlapba is, és akkor már leteszteltem az első újdonságot is. Mivel vannak saját sörök is, így egy ilyennel kezdtem a sort, de eltökélt szándékom, hogy mindent le fogok tesztelni, ami még nem volt...

Hell Hunt Tume

A söröző barna söre, saját korsóban szervírozva. Az itallap tanúsága szerint az alkoholtartalma mindössze 5 %, de annál erősebbnek tűnik. Színe mélybarna, kicsit átlátszó. Az íze a belga apátsági barnákat idézi, mondhatni nagyon kellemes. Az áttetszőséggel ellentétben az állaga inkább a sűrű irányba tendálódik. Tipikusan az a sör, amire fel lehetne építeni egy nyolckorsós beszélgetős estét.



Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

Hogy milyenek az ételek? Az ételválaszték nem rúg oldalakra, de dícsérendő a változatosság. A "snack" kategória, amelyeket a sörökhöz leginkább fogyasztanak itt, külön oldalon szerepelnek, az egytálételek szintén külön oldalt kaptak. Az étlap észt és angol nyelvű, így nagy probléma nem adódhat... Három ételt teszteltünk le eddig a második és harmadik alkalom során:

  • Deep fried cheese (Juustupallid)
  • Fish´n´Chips
  • Pork chop with baked potatoes (Seakarbonaad viskimarinaadis)
A második mondhatni eléggé konvencionális... Az első tulajdonképpen rántott sajt, golyó alakú sajtokból, a harmadik pedig sertésszelet, olvasztott sajttal a tetején, grillzöldségekkel és némi steak burgonyával.

Fish 'n' chips

A sertésszelet...
Méretre és ízre nagyon nem lehet panasz, a steak burgonya különösen finom. A hússal adódtak kicsit gondjaink, kicsit rágósabb volt a kívánatosnál. Harmadik alkalommal szintén nem teszteltem új sört, oly nagyon vágytam már egy csapolt kriekre:




Sajnos ezt a sört nem a neki dukáló pohárban adták, de ez ezúttal az élvezeti értéken mit sem rontott. Mivel a vágyakozás nálam már szinte eposzi méreteket öltött, akár adhatták volna teáskannában is...

Végezetül pár szó a berendezésről... A helyre belépve akár lehetne a helyszín Brüsszel is, vagy bármelyik kozmopolita világváros, ahol a pubok és sörözők feltűnése a szokványos jelenségek körébe tartozik. A bútorok és egyéb sallangok kiválasztása ugyanakkor eléggé vegyes, olyan érzése  van az embernek, hogy minden otthon maradt, kiszórásra ítélt, de még viszonylag jó állapotú bútordarabot betoltak a tulajok a bizniszbe. A plafon különösen megkapó, használaton kívüli öreg ajtók fityegnek a mit sem sejtő sörivók feje felett:


Visszatérve egy pillanatra a bevezető gondolatokra: ha Tallinnban jártok, feltétlenül látogassátok meg ezt e helyet. Esténként, különösen a hétvége felé haladva érdemes asztalt foglalni, de a déli vagy koradélutáni órák nem annyira zsúfoltak.

Asztalt foglalni a +372 6818333 számon, vagy a hellhunt@hellhunt.ee címen lehet. Maga a söröző a Pikk utcában taláható, a 39-es szám alatt, a főtértől öt perc séta. A nyitvatartás eléggé rugalmas, bár a honlapról ez nem derül ki. Délben már biztos nyitva vannak, a záróra pedig elég bizonytalan, szerintem amíg van vendég, nyitva vannak...

2011. december 7., szerda

A. Le Coq Special

Tesztelés időpontja:

2011. november 24., Tallinn (üveges)
Forrás: A. Le Coq

Az ember azt hinné, hogy már teljesen sikerült feltérképeznie egy sörgyártó portfólióját, aztán kimegy a garázsba, feltúrja a készleteket, és döbbenten tapasztalja, hogy ott pihen hónapok óta egy sör, amihez még nem nyúlt senki. Velem is ez a nem hétköznapi élmény esett meg nemrégen, bár már régóta el volt határozva, hogy rendet vágok a sörösládában...

Ugyanis jártamban-keltemben a tesztelésre váró nedűk csak gyülekeznek, a lejárati időt meg nem nagyon figyelem egy ideje... Így aztán a szűrés kapcsán most fent akadt a rostán ez a tétel, ki tudja mikor vettem már. Sajnos egy vagy két nappal túl volt a lejáraton, de tán ez érdemben nem befolyásolt semmit. Egyesek szerint, ha a sörnek még van habja kitöltéskor, akkor nagy baj nem lehet. Annyiban lehet ebben igazság, hogy a megfelelő szén-dioxid tartalom megvan.

No mindegy, én úgy ítélem meg, hogy ennek a sörnek különösebb baja nem volt. Az A. Le Coq jobban sikerült termékeivel összehasonlítva számomra kissé vizesebbnek tűnt, de tán csak egy árnyalatnyival.

Történetéről annyit érdemes tudni, hogy a gyár a sörfőzde 200 éves évfordulójára bocsátotta ki először, ettől "speciális". Számomra sajnos semmi extrát nem nyújt, átlagos lager. A sör alkoholtartalma 5,3 %.

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 11
Összesen 28
Régi értékelés szerint 5,6

2011. december 1., csütörtök

Sörgyártók bemutatása #7 - La Brasserie Ellezelloise


A „Brasserie Ellezelloise” egy relatíve új cég a belga sörpiacon, mindössze 1993 januárjában alakultak, így esetükben nagy tradíciókról nem nagyon beszélhetünk. Az első sörüket még abban az évben, júliusban készítették el.

A cég alapját képező földdarabot még 1985-ben vásárolták meg, ahol a szükséges infrastruktúra kialakítása bizony nyolc évet vett igénybe. A siker záloga Phillippe Gerard, aki sörfőzőmester, és életéből az Ellezelloise előtt 25 évet már a sörfőzésnek szentelt különböző főzdékben, mielőtt ide szerződött volna. Eme tevékenységében apja tanácsaira is támaszkodott, aki mérnök volt, és leginkább sörgyártó gépekkel foglalkozott.

Gerard első sörét „Quintine”-nek nevezte el, aki Ellezelles boszorkánya volt, így némileg a helyi folklór is bele lett csempészve a történetbe. Hogy hol van Ellezelles? A mellékelt térképen látható, közel a francia határhoz helyezkedik el. (A bejegyzés többi képe az alanti linken elérhető honlapról származik...)

          A cég a hagyományos technikákat is alkalmazza, például a rézüstök sem maradnak ki a készletből. Az összetevőknél is ragaszkodnak a hagyományos anyagokhoz, ízfokozóknak és egyéb szörnyűségeknek itt nincs helye. A Quintine-t, amely egy felsőerjesztésű sör, nem centrifugálják, nem szűrik, és nem is pasztőrizálják. Az alkoholfoka pedig 8 százalék. A termékpaletta persze bővült, de erre mindjárt kitérek.

          Ha valaki el szeretne látogatni Ellezelles-be, szeretettel várják: vezetett túrák is vannak, általában este hétig fogadnak látogatókat, még vasárnap is. (Bővebb információ: http://www.brasserie-ellezelloise.be.)


          Most pedig nézzük az itt készülő söröket:


Az Ellezelloise öt sört készít. Mindegyiket kis kvantumokban készítik, majd tíz napra német tölgyfahordóba teszik őket.


A Hercule esetében a név eredete Agatha Christie detektívfigurája.


 
Blanche des Saisis
Ez egy 6,2% alkoholtartalmú búzasör.

Quintine Blonde, róla már volt szó.

La Quintine Ambrée
8,5 % alkohol, karamell hozzáadásával készül.

Hercule
Kicsit a Blonde és az Amber között van.
Saison 2000
6,5% alkoholtartalmú sötét ale.

1083...

Örömteli hírt szeretnék megosztani. Novemberben fordult elő először, hogy a blog látogatottsága meghaladta az ezret. Csak összehasonlításképp: az első teljes hónapban, márciusban, összesen 89-en jártak itt... További jó olvasgatást mindenkinek!

2011. november 30., szerda

Maredsous Blonde

Tesztelés időpontja:

2011. november 28., Tallinn (üveges)

Újabb lépcső a Maredsous világban... Kicsit bizonytalan voltam a boltban, hogy melyik is az a Maredsous, amely még nem volt a tesztlaborban, de szerencsére jól választottam... Ezúttal a "leggyengébb" elem jön a kínálatból, itt a jelző csupán az alkoholfokra értendő. Minőségre semmiképpen, ugyanis ez egy korrektül összerakott blonde.

Kicsit túlhűtöttem, és valószínűleg ennek köszönhetően a habja elmaradt a várakozástól, de egyébként is: a 6 % körüli, vagy afeletti söröket mindenképp érdemes melegebben fogyasztani. Hagytam neki egy kis időt, mielőtt rávetettem volna magam, meg hát az étel is elég forró volt (lasagna), amelyhez társul szegődött... A színe kissé opálos, valahol a sárga és az amber között tanyázik. Illata gyümölcsös, az első korty pedig cseppet édeskés. Koriandert véltem felfedezni az első kvantumoknál, bár lehet, hogy tévedek... Sajnos ellenőrzésre nincs mód, a címke nem tartalmazza a receptet, s a honlap sem nyújt biztos támpontot e kérdésben...




Utóízben kicsit tán száraz, s érdemes lassanként meginni. Ez volt a Maredsous első söre egyébként...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 16
Összesen 39
Régi értékelés szerint 7,8