2013. október 7., Tallinn (üveges)
Senki nem mondhatja rám, hogy ne szeretném a Brewdog söreit. Sőt. Mondhatni kimondottan szeretem őket, akár még azt is mondhatnám, hogy szerelem volt ez az első látásra (akarom mondani kortyolásra), de sose fogom megérteni a névadási mechanizmust, ami náluk kialakult. Persze értem én például a mély történelmi gyökerekből táplálkozó hátteret a "Sink the Bismarck!" nevű 32 %-os sör esetében (a maga nemében a legerősebb sör volt a világon akkortájt, ez a videó pedig kötelező darab, aki kihagyja, az menthetetlen...)
De mondja már meg nekem valaki, mi a bánatos bálnatrágyáért kell egy sört egy döglött póniról elnevezni??? Nincs az a gyógyszerre elfogyasztott alkoholmennyiség, ami egy ekkora baromságot indokolhatna. De ezen ne is merengjünk tovább, egy igazi résztulajdonos ilyet különben se tesz, minden marketinghúzás úgy jó, ahogy van...:)
Mostanság a sör dizájnja egyébként teljesen másként néz ki, mint itt a képeken, a linken meg lehet nézni, hogy miképp cserélte le minimalista módon a cég szinte az összes címkét. Mostanság a sör neve is kicsit más, Dead Pony Pale Ale néven fut, de ez ne tévesszen meg senkit, attól ez még ugyanaz a 3,8 % alkoholtartalmú gyengéd ale. A többi Brewdog ale-el összehasonlítva ez a sör nem túlzottan kesernyés, pedig háromféle komlót is alkalmaztak hozzá: Simcoe, Citra és Mosaic.
Azt hiszem a készítők először alkottak olyan sört, amivel bármilyen baráti társaság meg tud birkózni, ha arról van szó, hogy egy laza 6-8 órás etapra gyúrnak rá, ahol a megcélzott mennyiség veri a tíz üveget...
| Megjelenés | 6 |
| Íz | 7 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 13 |
| Összesen | 32 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése