Hoegaarden Grand Cru

Forrás: Bar do Jota

Tesztelés időpontja:


2007. január 24., Brüsszel

Letisztultabb íz jellemzi a sima Hoegaarden-hez képest. Na nem mintha az nem lenne egy jó búzasör, de ennek határozottabban selymesebb íze van. Lehet, hogy ez a válogatottabb alapanyagnak köszönhető, az viszont szinte furcsa, hogy rejti el a sör a 8,5 % alkoholt, pedig annyi van benne papír szerint. Ezt kicsit „melegebben” érdemes fogyasztani, 5-6 fok az optimális. Nagyobb palackba teszik egyébként, mint a sima Hoegaarden-t, ez 33 cl-es. Az ára ennek is mérsékelt, 88 cent, de azért a simával ez nem versenyez. Költséghatékony egyének válasszák azt, az sem lesz csalódás. Ez bizony megvan 9-es.

Visszakóstolások:

2009. szeptember 29.

8,5 % alkohol, a mai csúcs. Na jó, nem teljesen, mert a pálinkák azért magasan verték ezt a szintet. Akkor került terítékre, amikor már túl voltunk a vacsorán már legalább fél órával, jól zömített gyomorba érkezett tehát. Szerencsére nem volt ideje vadhidegre lehűlni, így minden aromajegy tetten érhető volt. Legutóbbi kóstolás óta annyi változást tudtam felfedezni, hogy jobban elment a sör az apátsági ízjegyek irányába. Nem tudom, hogy ez tudatos-e, és hogy egyáltalán változott-e a recept, lehet, hogy csak becsapom magam. A sör egyéb paraméterei a legutóbbi kóstolás óta nem változtak, nálam most erős 8-as.

Forrás: komlo.blog.hu

Pár gondolat még, ami eddig tán nem volt ezzel a nedűvel kapcsolatban: 1985 a sör születési éve, és kezdettől fogva védjegye a 8,5%. Egyes „szagértők” citrus és vanília aromákat bírnak benne felfedezni, a színét pedig sokan őszibarackosnak mondják, amiben van is valami. A teste nagyon erős a sörnek továbbra is, az édeskés ízt pedig relatív kesernyésség vonja be.

2010. január 12.

Hát akkor kóstoljuk vissza újra. (Többször is kóstoltam már, egyszer elérte a 9-es magasságot is…) Mint már említettem, ez a sör is újra fermentálódik a palackban, ez a jelenég engem régebben esztétikailag mondhatni nagyon zavart, ugyanis ott úszkálnak az élesztődarabok a sörben, leszűrni meg a francnak sincs kedve. Most már eljutottam oda, hogy nem érdekel, és át tudom adni magam az élvezeteknek. A Grand Cru újra elvarázsolt a színével (aranysárga, majdnem barna), no meg az ízével is, aminek semmi köze az alap Hoegaarden witbier sörhöz. Ha lesz belőle a reptéren, tán veszek… Erős 8-as.

Forrás: Bandita Pub

Adjunk valamit a szemnek is:



Egy teszt a végére: