2012. május 10., csütörtök

Kapten Tenkeš (Tallinn, Észtország)

Látogatások időpontjai: 2010. október 10 és 16. és október vége, 2012. január 21.


Számos alkalommal megfordultunk már ezen a helyen, mint látszik, és valószínűleg még fogunk is ide menni, a ebben a posztban az eddigi benyomásokat próbálom összegezni.

Az étterem portálja az út túloldaláról
Tán sokan azt gondolják, hogy ez a legészakibb magyar étterem a glóbuszon, de ez nem így van, mert például Helsinkiben is van magyar étterem (Pannónia), ami azért odébb van pár kilométerrel. De térjünk vissza a "Tenkes kapitányára". A szovjet időkben vitathatatlanul legnépszerűbb magyar gyártású film a "Tenkes kapitánya" volt errefelé, szinte minden évben vetítették szünidőben, akár csak nálunk otthon. Észt kollégákkal beszélgetve erről érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire más momentumok maradtak meg belőle az ő emlékeikben, mint nekem... Elmondásuk szerint a szovjet időkben a szünidő nyáron úgy telt, hogy a Tenkes kapitányát tuti, hogy levetítették, minden évben. A történetre magára már nem nagyon emlékeztek, csak arra, hogy ment a harc a magyarok és a gaz elnyomók között. A másik biztos pont az életükben a tavaszi szünetre időzített "A négy páncélos és a kutya" című lengyel eposz volt, mondtam nekik, hogy ez nálunk is volt sokszor...

A névválasztás így eléggé kézenfekvő volt, ebből a névből errefelé mindenki Magyarországra asszociál, az bizonyos. Néhány helyi barátom szerint az étterem már nem olyan népszerű, mint pár évvel ezelőtt. A "Kapten Tenkeš" tehát a Tenkes kapitánya című film alapján kapta a nevét.... Innentől kezdve idézném az első látogatáskori jegyzeteimet (2010. október 10.):


Itt mérték a sörömet...
"Eltökéltem hát, hogy ezt a helyet én bizony meglátogatom, ha törik, ha szakad. A "Kosmos" nevű buszmegállótól egy köpésre van, a Parnu felé vezető úton (Parnu egy tengerparti város délre, nyáron ez a város a főváros, még a "főváros kulcsát" is átadják nekik hivatalosan. Állítólag ott 25 fokos a tenger nyáron... Bizony, Észtországban kvázi hivatalosan van olyan, hogy "Nyári főváros"...), egész konkrétan itt ni. Hogy hogyan jutott valakinek eszébe Tallinnban magyar éttermet nyitni, fogalmam sincs, de most, hogy itt vagyok, igazán jó ötletnek tartottam.

Odaérve azt láttam, hogy az étterem csak délben nyit a nálunk szokásos standard 11 óra helyett. Szerencsére éppen elmúlt dél két perccel, így nyugodt szívvel benyomtam az ajtót. Nagy tolongás nem volt odabent, egy bennfentesnek látszó pali beszélgetett a pincérrel, már túl volt a gulyásán és a kávén. Úgy látszik az ismerősök azért hamarabb is bejöhetnek. Megkérdeztem angolul, hogy nyitva vannak-e már, beljebb tessékeltek, hogy naná.

Ez se nem csillár, se nem ventilátor...
A pincér sajnos magyarul nem beszélt, csak angolul, de ezen nagyon nem csodálkoztam. Tiszta feketébe volt öltözve és nagyon szívélyes volt. Az étterem uralkodó színe a sötétbarna, a falak és oszlopok telis tele magyarnak gondolt motívumokkal, jelképekkel, térképekkel. De hát a fotókon úgyis látjátok...

Ahogy leültem máris hozta az étlapot, és bekapcsolta a zeneszolgáltatást. Leginkább az utóbbi esett nagyon jól. Egy hete nem hallottam magyar zenét egy taktust sem, és akkor, amikor megszólalt a Tízezer lépés, hát tényleg majdnem könny szökött a szemembe. Gondoljatok szentimentális borjúnak vagy marhának, de akkor is bevallom, nagyon jól esett. A zene egyébként változatos, az Omega, LGT és más rockslágerek vegyítve szólalnak meg a keserédes magyar nótákkal. Meglepődtem, mert az utóbbi műfajból leginkább Koós János és Bessenyei Ferenc hangjával találkoztam, pedig aztán nem ők a hazai nótaéneklés oszlopai, de lehet, hogy tévedek.


Ezt kaptam....
Az étlap is tartogatott meglepetéseket, szerencsére magyar információk is voltak rajta. A helyesírást inkább hagyjuk, szerintem egy Grétsy László, Lőrincze Lajos, Balázs Géza álomtriumvirátus (ebben az all stars összetételben soha az életben össze nem állnak, az igaz) külön órákra kötelezte volna az elkövetőt, ebben biztos vagyok. Na félre a morbid tréfát, a lényeg inkább az, hogy olyan ételeket találtam az étlapon, amelyeket életemben addig soha nem hallottam. Lehet, hogy én vagyok gasztronómiailag alapműveletlen, ez esetben kárba veszett az a négy év az államnak, amit a képzésembe invesztált anno. A fenti linken a húsételek angol neveit linkeltem be, nézzétek meg, ha van türelmetek. Például ott van ez a Sárvári palacsinta... Hallott már valaki ilyet? Hát biz isten belenézek a Google-ba, egy pillanat.

Jól néz ki, de minek a tejföl...
Huhh, megnyugodtam, nem kell elkérni a szakközépiskola számlaszámát, ilyen kaja egyszerűen nincs. Aztán ott van még a Soproni sertésszelet, meg még sorolhatnám. Gondolkodtam erősen, hogy mit egyek, miközben a jó hűs Krušovice barna sör már ott gyöngyözött a pohárban előttem. Sajnos magyar sört nem tartanak. Borok vannak, de sajnos nem a legjobb kategóriákból, az árképzésük viszont a hazainak háromszorosa, így eszembe se jutott bort inni. (Azóta a borkínálat változott...) A szokásos történelmi régiókból válogattak egyébként, egyedül Villány rítt ki nekem egy kicsit, de úgy látszik már Észtországban is ismert ez a név. De inkább sörre vágytam amúgy is, így maradt a Krušovice.

Ehhez aztán egy pörköltet választottam, amint a képek bizonyítják, úgy gondoltam, leginkább ezen tudom lemérni majd, hogy érdemes lesz-e idejárni ezentúl, vagy sem. Leadtam a rendelést, belekortyoltam a sörbe, és szerencsére a zene is váltott a magyar nótás blokkról LGT-re, éppen a Neked írom a dalt szólt...

Senki nem jött be az égadta a világon, egyedül költöttem el az ebédemet. Amíg a kajára vártam, próbáltam beszélgetni a pincérrel, láthatóan eléggé unta magát. Próbáltam tőle részleteket megtudni az étteremről, de nem nagyon volt fogékony, csak általánosságokról beszélgettünk. Kis idő múlva megjött az étel, gőzölgött, olyan forró volt. A pörkölt már kész lehetett, valószínűleg a nokedlire kellett várni, az is elég frissnek tűnt. Tettek némi zöldséget a tányérra, a savanyított almával (rózsaszín szeletek, felül) nem voltam kibékülve, de a többi jól jött. Az uborka például kovászos volt...

A tejfölt nem nagyon értettem, de csak díszítés jellege volt, és nem volt végül is zavaró. Nem tudok mindent lehengerlő katarzisról beszámolni, de összességében nézve egy nagyon korrekt pörköltet volt módom elfogyasztani, ezt be kell vallani. Sajnos, idehaza ettem már sokkal rosszabbul elkészítettet is, úgyhogy fogok ide járni, majd szépen végigkóstolok mindent.

Kértem még egy kávét lezárásképpen (sokkal nagyobb adag a presszókávé, mint idehaza, a cukor (kocka), pedig külön be volt csomagolva), és egy óra után távoztam. Akkor sem volt még senki, úgy látszik, nekem kell felvirágoztatni ezt a helyet."

Következő alkalommal egy hét múlva látogattam el ide...

Ezúttal nem voltam egyedül, ültek három asztalnál is. A pincér más volt, mint múlt héten, de ő sem beszélt magyarul, hiába kérdeztem rá. Viszont miután megtudta, hogy magyar vagyok, hozott nekem egy szép képeskönyvet nézegetni, amíg megjött a leves. Ezúttal tehát levest is kértem, elméletig tyúkhúslevesnek volt írva, egy érdekesnek tűnő betéttel, a magyar leírás szerint "sajtgaluska" volt benne...

A tyúkhsúleves

A cigánypecsenye
Alig tudtam belenézni a képeskönyvbe (Budapestről szólt, nagyrészt képek voltak benne), már jött is a leves. (A könyv észt nyelven íródott, de Budapesten adták ki, valószínűleg valami propagandakiadvány lehetett.) A levesben volt sokféle zöldség, érdekes módon még pirított hagymakarika is a zöldborsó és a sárgarépa mellett. Pakoltak bele húst is rendesen (csirkemellet daraboltak bele), de volt egy olyan érzésem, hogy ezt a húst nem ebben a levesben főzték meg, inkább párolt jellege volt. A sajtgaluska érdekes ízű volt, de sajtnak nyomát sem tudtam felfedezni az ízében. De mivel jól át voltam fagyva, egy rossz szavam nem lehetett a levesre, kitűnő volt.


Egy kicsit közelebbről...
A leves után visszatértem a könyvhöz, hát találtam benne bizony olyan épületeket, helyeket, amelyeket soha nem láttam azelőtt. Azt hittem, hogy lesz időm végiglapozni, mert cigánypecsenyét kértem másodikra, azzal azért el kell molyolni egy kicsit. Gondoltam én, de alig értem a könyv feléhez, már jött a pincér az étekkel. Az angol tudása elég limitált volt egyébként, a levesnél csak annyit mondott, hogy "leves" (soup), semmi jó étvágyat, vagy valami. Most sem volt bőbeszédű, letette a tálat, és azt mondta, hogy "the meal" (az étel). Hát gondoltam mindjárt, hogy nem egy multifunkciós nyomtató-szkenner-faxgép, amit lerakott elém...

Érdekes az elképzelésük a cigánypecsenyéről a szakácsoknak... Jól meg volt fokhagymázva, addig rendben is volt, de mi a túrónak kellett beletűzni például ezt a fogpiszkálót aszalt szilvával és meggybefőttel? Hát ők tudják, azért a meggyet meghagytam. Aztán még ott volt mellette egy paprikával és fokhagymával kikevert tejföl alapú mártás. Hát ez is érdekes egy kiegészítés, de nem volt rossz egyáltalán. Sajnos a szalonnát nem úgy pirították meg, ahogy én szeretem, ropogósra, ráadásul nem is igazi szalonna volt, hanem valami vákumcsomagolt bacon szalonna.

A zene ezúttal inkább a magyar nótás vonulat felé tolódott el, talán egy-egy Omega és Illés számot sikerült elcsípnem. A kávéjuk múltkor is nagyon ízlett, azzal zártam az étkezést ismét.

A következő látogatás sem váratott sokat magára (október vége):
Ez meg a Rákóczis husi


Rántott velő Buga Jakab  módra
Akkor már négyen mentünk... Az italok rendelésével elbíbelődtünk egy kicsit, mert ezek az ételekkel ellentétben nem szerepeltek magyarul az étlapon. (Ismét a barna Krušovice lett a befutó.) Társaim rántott sajtot és rántott velőt ettek, én pedig "Rákóczi sültet" (Pork a la Rakoczi). Tulajdonképpen egy jó nagy szelet natúr borda volt, alatta meg egy méretes tócsni. Finom volt, nem volt vele semmi baj, mint ahogy a rántott velővel sem, csak az adagot nem tartották túl nagynak az érintettek. (Tán a bundája vastagabb volt, mint az várható volt...)


Ugyanaz az idősebb pincér volt, mint legutóbb, és ismét megkaptuk a Budapest észt albumot, „book” felkiáltással. Ezúttal elég sokan voltak az étteremben, és még akkor is érkeztek, amikor mi már javában falatoztunk.

Eleddigi utolsó látogatásomra januárban került sor ebben az évben, mivel azt hallottuk, hogy megújult az étterem. Mint később kiderült, a szakács még ugyanaz, így nagy változás az étlapon nincs. Akkor ismét rántott velőt, illetve cigánypecsenyét teszteltünk. Sajnos a velő bundája időközben még vastagabb lett, a cigánypecsenye nagyjából ugyanolyan, legnagyobb bánatom továbbra is a szalonna, nekem az adja a cigánypecsenye sava-borsát...

Végezetül, hogy sörteszt is legyen, minden alkalommal ezt a sört ittam:

Krušovice Černé

A gyártó sörei közül számomra eddig (nem kóstoltam még mindet) ez a sör kedvenc, nem tagadom. Odahaza is, ha éppen csapolták valahol, garantáltan ezt választottam. A főzde több, mint száz éve készíti már megszakítás nélkül, a recept tehát nem újdonság.  Ízében tetten érhető mindig némi karamelles íz, ugyanakkor a komló is érződik szépen, van savassága, ugyanakkor édes. A habjára öröm ránézni, telt és sűrű, folytassam még? Már tán mindenkinek összeszaladt a nyál a szájában...

A víz a Křivoklát ptakaból származik, a komló Saaz-ból. Bárcsak sose állnának le a gyártásával...

Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 17
Összesen 42
Régi értékelés szerint 8,4

Egyetlen mondat (ami kettő) még a végére: amennyire tudom, az étterem szakácsa nem magyar, de úgy hallottam, hogy a közeljövőben ebben változást terveznek. Ha tényleg megtörténik, és magyar szakács lesz, feltétlen ideje lesz majd még egyszer ellátogatni ide...

Nyitvatartás és egyebek:

Hétfő-Szombat: 12.00-23.00
Vasárnap: 13.00-22.00
Pärnu mnt. 30, Tallinn
Telefon: +372 6445 630
Email: restoran@kaptentenkes.ee
Weboldal: Kapten Tenkeš

13 megjegyzés:

  1. Szia, Én tavaly voltam ebben az étteremben és halászlevet kértem. Lazacból készült halászlevet még nem ettem. Érdekes volt az ízvilág. Nekem tetszik, és ugye az ottani ételek tradicionális magyar ételek észt szájíz szerint. (Azért, ha beszabadulnék oda a konyhába, mutatnék nekik egy két trükköt és gondolkoztam, hogy viszek nekik egy új CD-t is.)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    :)
    Az új CD nem rossz ötlet... Azóta még egyszer voltunk ott, s akkor sajnos nem is magyar zene szólt. Felvették viszont a repertoárba úgy tűnik végleges jelleggel a töltött káposztát, amit egészen az én szájízem szerint készítenek, remek. Spanyol barátomnak a pörköltet ajánlottam, amit ezúttal nem kentek meg tejföllel sem. Nagylelkűen felajánlotta, hogy megkóstolhatom, s most sem keltett csalódást.
    A halászlé még nem került sorra, de érdekes lehetett lazacból. Nekem viszont a halászlé azok közé az ételek közé tartozik, amit saját magam szeretek elkészíteni odahaza bográcsban, s még Magyarországon sem rendeltem egyszer sem étteremben, félek a csalódástól...
    De azért egyszer ezt a lazacos verziót érdemes lesz tán kipróbálni...

    VálaszTörlés
  3. Szia, október közepén (okt. 12.) megyünk Tallinba az észt-magyar selejtezőmeccsre mintegy hatvanan. Néhányan tervezzük, hogy itt fogunk ebédelni - ha esetleg van újabb infód az étteremről, akkor azt szívesen olvasnánk. :)

    Üdv, Krisztián

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kriszián,
      Azóta már voltunk itt még egyszer, így egy update poszt tervbe van véve, valószínűleg a meccs előtt készen is lesz. A meccsre pedig jó szurkolást előre is, remélem minél többen jönnek otthonról...

      Törlés
  4. Szia,
    remek, kiváncsian várom a postot. A hatvan fő csak a mi saját létszámunk, bőven száz fölött lesz az itthonról indulók száma. Andorrában pár hete kétszáz feletti létszámmal voltunk. :)
    Ha esetleg tudsz ajánlani jó sörözőket, azt is szívesen vesszük. Az éttermen kívül eddig a Beerhouse van betervezve. Egyébként mire számíthatunk árak tekintetében. Korsó sör ára elég a viszonyítási alaphoz! :)
    Előre is köszi a válaszodat! Te kijössz a meccsre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      99%, hogy megyek a meccsre (az észt válogatott összes meccsét megnézem élőben, ezt meg nyilván nem fogom kihagyni...), de már megvan a jegyünk. Nem a vendégszektorba szól, így nem nagyon fogunk sajnos találkozni... Az A. Le Coq Arena vendégszektorába ugyanis nem egyszerű jegyet venni itt, no meg az elhelyezése sem a legszerencsésebb, de ezt látni fogod. Az egyik kapu mögött helyezkedik el (ez önmagában még nem lenne gond), de ez az egyetlen szektor a stadionban, ami nincs lefedve.
      Ennek bizony nagy a jelentősége, mert errefelé október közepén 90%-ban esik az eső, vagy napközben, vagy este (esetleg mindkettő). Ehhez társul még este a max. 4-6 fok és az erős szél, ami a stadion környékét jellemzi. Úgyhogy a hidegre készüljetek fel, csontig hatol néha, s nem ritka akkortájt a mínusz 6-8 fok se...

      Sörözők:

      A Beerhouse-ban nem voltam még, szégyen gyalázat, de többek szerint jó...
      Ha a blogban jobb oldalt kattintasz a Kocsmakultúra linkre, akkor ott több tallinni söröző, étterem is előjön. Az én kedvencem a Hellhunt, róluk részletesen olvashatsz, ott rengeteg féle sör van. Egy korsó sör ára változatos, az óvárosban jellemzően 2-4,5 euró között mozog az áruk, inkább felfelé kerekítve.
      Ha bejöttök az óvárosba, egymás nyakába fognak érni az éttermek, sörözők, s jellemzően csapoltból két sörgyár termékeit kínálják, ezek a Saku és az A. Le Coq. Nekem az A. Le Coq kicsit jobban bejön, de ha van Saku Kuld, azt is nyugodtan kipróbálhatjátok.
      Ha meg különlegességre vágytok, akkor irány az Olda Hansa vagy a Peppersack, ott mézes és fahéjas csapolt sör is van, de az árak magasabbak (a kaja ott szépen néz ki nagyon, de az íze nem mindenkinek jön be).
      Mindenképp érdemes a meccs előtt a városban meginni pár sört, mert a stadionban a VB selejtezőkön nem árulnak sört. De a stadion mellett vannak sátrak általában, ahol a kolbász mellett sört is adnak az utolsó pillanatban.:)
      Hát nagyjából ennyit tudok hirtelen mondani, ha még valami eszedbe (eszetekbe) jut, kérdezz bátran...

      Törlés
  5. Köszi az infókat. Elméletileg kora délelőtt már a városban leszünk, így lesz időnk meglátogatni pár objektumot. A hidegre számítunk, még ha nem is szeretjük annyira. Elég régóta túrázunk, megfordultunk már néhány hűvös helyen. :)
    Közben elolvastam néhány postodat a krimókról, a Hellhunt szinte biztos, hogy célpont lesz.
    Ha szükséged van valamire itthonról, akkor szólj nyugodtan, beszerzem és kivisszük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen. Én is voltam már párszor hideg helyeken meccsen, de ez itt különösen extrém tud lenni. De reménykedjünk a +15 fokban, semmi eső és semmi szél.:) No meg 3:0 ide...:)
      A felajánlott segítséget is köszönöm, nagyon kedves tőled. Pillanatnyilag nincs szükségünk semmire, s szerencsére időnként járnak ki hozzánk otthonról, el vagyunk látva mindennel... De köszönöm még egyszer, igazán nagyon jól esett.

      Törlés
    2. Szia Krisztián,
      Megvolt az update...:)
      Tamás

      Törlés
  6. Szia Tamás,
    végig is olvastam, köszi! :)
    Holnap indulás (Varsóban is eltöltünk egy éjszakát), de alig várom már a jófajta söröket. És persze a meccset - remélhetőleg magyar győzelemmel! :)
    Üdv, K.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Krisztián,
      Hát nem ez volt életem meccse finoman szólva, de legalább nyertünk. A meccs előtt a Hell Huntban múlattuk végül az időt (lesz majd újabb poszt), s közben jöttek be srácok magyar zászlókkal, de hely már nem volt sehol. Remélem, ízlettek a sörök! Merre jártatok végül?
      Üdv,
      Tamás

      Törlés
  7. Szia Tamás,
    kicsit megkésve, de törve nem...:)
    Nos igen, a meccs olyan volt, amilyen, de a lényeg a győzelem (meg azóta ugye a törökök ellen is) - viszont a hangulatra nem lehetett panasz. Amennyire lehetett próbáltuk végignyomni a meccsen.
    Elég sok helyen megfordultunk, de leginkább az óvárosban iszogattunk. Ha jól emlékszem a Shamrockban kezdtünk (hol máshol, mint egy ír sörözőben, ha már Észtországban járunk...), de legalább négy-öt helyre beültünk a nap során. Az ebédünket a Tenkesben költöttük el, a két öreg felszolgáló jó arc volt, teljesen nyugodtan vették tudomásul, hogy kb két perc alatt szurkolói kocsmát csináltunk az elegáns éttermükből. A helyi vendégek sem zavartatták magukat, hogy asztalok között táncoltunk és énekeltünk. :D
    Tallin szép, a lányok szintén, az emberek is normálisak, teljesen jól álltak hozzá az állatságainkhoz. Respect nekik. Egyszer visszamennék, nyugodtabb körülmények között, kicsit több időre.
    üdv, Krisztián

    VálaszTörlés
  8. A Tenkes Kapitánya főleg a mostani 35-55 éves korosztályban volt nagyon népszerű. Vilniusban is van egy Kapitonas Tenkesas (nincs balti karakterem bocs) nevű magyar étterem. És a helyiek ugyanolyan nosztalgiával emlékeztek a sorozatra, mint én is...

    VálaszTörlés