Pécsi Radler Bronz Karamellás Rumos Szilvás

Tesztelés időpontja:

2014. december 29., Tolna (dobozos)

Az év vége felé mindig megszaporodnak az olyan tesztek, amikor speciális ízesített sörök kerülnek a laborba, valahogy ilyenkor mindig nagyobb ingerenciát érzek, hogy ilyeneket kipróbáljak. A pécsi radlerek tekintetében azonban eleddig a sima lageres higításokhoz voltam szokva, úgyhogy érdeklődéssel vizsgálgattam első alkalommal a polcon a számomra új "Bronz" családot, amelynek ott helyben mindjárt két tagját felfedeztem, de ha minden igaz, vannak többen is... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2013-ban már elém került egy, erről a teszt itt olvasható.)

Szóval ez a "sör" is barna sörös higítással eszközlődik, ami Pécsen még viszonylag új dolognak számít, bár magyar mainstream vonatkozásában már nem annyira, hiszen a Soproni Démon család két versenyzővel is próbálkozott már ezen a téren.

No de térjünk rá a konkrét esetre. A fő kérdés számomra a teszt előtt az volt, hogy érdemes volt-e

megalkotni ezt a páratlan névhosszúsággal megáldott italt, vagy megint kárbaveszett egy rakás munka a fejlesztők részéről... Sajnos erre a kérdésre nem sikerült egyértelmű választ találni, nem tudom, hogy megtalálja-e a piacon azt a réteget, ahol biztos vevőkörre számíthat...

Szubjektív véleményem az, hogy az ízvilága olyan érdekes, hogy ebben a téli időszakban (főleg karácsony táján), feltétlen van létjogosultsága (jelzik ezt a pontszámok is), de nam vagyok róla meggyőződve, hogy az első teszt varázsa után ("hú, nem is volt ez rossz"), egy igazi sörkedvelő még egyszer le fogja-e emelni a polcról. Az íze picikét savanykás, és idézi a szilvát, de nem tudom benne a gyümölcsöt minden kétséget kizáróan azonosítani. Ezt oly értelemben mondom, hogy ha minden előképzés nélkül elém raknák, csak ízlelésből nem mondanám meg szerintem, hogy szilvát kívánnak imitálni.

Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor leginkább egy jó süteményhez tudnám hasonlítani, a színe viszont nagyon ott van...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Kalnapilis Lite Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2013. december 20., Tallinn (dobozos)

Litvániai bevásárlás eredménye volt ez a sör (mily meglepő), de sajnos nem a nyári időszakban sikerült tesztelni. A nevéből tán az is kiderül, hogy egy light sört vegyítettek a sörvegyészek grapefruit sziruppal. Érdekes módon volt korábban egy Kalnapilis Ice Grapfruit nevű sör is, s könnyen elképzelhető, hogy ez a sör annak az utóda, ezt valószínűsíti az alkoholtartalom is...

A vegyítés ellenére az alkoholtartalom 4 % lett, ami legalábbis kétségbe vonja a fele-fele arányokat. A másik meglepő dolog volt a sör intenzív rózsaszín színe, ami pohárban kitöltés után egy kicsit rágógumira emlékeztető illattal párosult. Hab nem nagyon keletkezett, szénsav viszont annál több, ízre pedig az alkoholtartalom dacára messze volt a sörtől. Nem lehet sörös szempontból igazából semmiféle hasonlóságot felfedezni, azt kell mondanom, hogy nem más ez az ital, mint egy grapefruitos üdítő, némi alkohollal vegyítve...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19

Argus Gold

Tesztelés időpontja:

2015. január 17., Budapest (üveges)

Ha már Argus, akkor lassanként elvárás a minőség (legalábbis részemről...), ugyanis az eleddig a laborban járt sörök az értü kért anyagi javakhoz mérten átlag feletti minőséget produkálnak, vagyis úgy is mondhatnám, hogy a kiadott pénzzel szembeni várakozás általában felülmúlódik. Mivel ez tehát már nem egyszer történt meg velem, így kezdem már szinte elvárni...

Észtországban volt egy A. Le Coq sör, amit úgy hívtak, hogy Premium Extra. De miért is mondom ezt, ugye? Hát azért, mert amikor elsőre "beleharaptam" ebbe a sörbe, szinte visszarepültem Tallinnba, nem tudom, hogy miért... Ugyanaz az íz mondhatni, majdnem igyanaz a szín, és hasonló szerkezet. Kicsit később az íz átment édeskésbe, majd megállapodott egy olyan harmonizált ízben, ami akkor már inkább a '80-as évek végének Gold Fassl sörét idézte. Az észt unokatestvér egyébként egy triplán szűrt sör, de sajnos nem tudom mi a helyzet az Argus versenyzőjével, de egyes források szerint is többször szűrt lager.

Ennél a sörnél azonban nem sikerült kiderítenem, ki a konkrét gyártó, akinek van információja, ossza meg velem...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Хамовники Пильзенское

Tesztelés időpontja:

2014. január 4., Tallinn (üveges)

Mondhatni ez a sör is régen lett tesztelve, s főleg a poszt született meg lassan, s ez még inkább így van, ha megnézzük a gyártó másik söréről készült poszt dátumát. Az az igazság, hogy a két sört egyszerre kaptam egy kedves barátunktól Tallinnban, s valahogy időben a két sör tesztje teljesen elcsúszott, a jegyzetek feldolgozása a jelek szerint pedig végképp... Sebaj, ez is csak azt jelzi, hogy egyszer mindenre sor kerül...

Szóval ki is gyártja ezt a sört? A moszkvai Moscow Brewing Company tulajdonosa a Хамовники brandnek (a rendes orosz nevük Московская Пивоваренная Компания). A másik tesztnél már említettem volt, hogy a Хамовники márkanév Moszkva egyik legrégebbi főzdéjére utal, amelyet 150 éve alapítottak még az orosz fővárosban. Annak idején, a XIX. században cseh sörfőzőmestereket hívtak be, s a termelési csúcsot a század végére, illetve a XX. század elejére érték el.

Maga a Хамовники Пильзенское a nevéből is kitalálható módon egy pilzeni típusú sör, annak minden jellemzőjével. Érdekes módon általában meg tudom mondani, hogy az adott pilzeni illetve lager típusú sör Oroszországból származik (az okát nem tudom, ne is kérdezzétek...), de ennél a sörnél az első pillanattól kezdve inkább közép-európai ízt éreztem, s ez alatt most nem a honi kukoricás mellékízt értem, hanem a cseh és szlovák ízjegyeket.

Kell ennél több dicséret? Azt hiszem nem. Mindazonáltal ezen a paradigmán a sör nem lép túl, extra tulajdonságokat nem vonultat fel.

Megjelenés                  6
Íz                                  7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás                         13
Összesen                         33

La Corne du Bois des Pendus

Tesztelés időpontja:

2015. február 22., Budapest (üveges)

Amikor tavaly nyáron végérvényesen hazaköltöztünk Észtorszgból, volt a nyárra egy kedves meghívásunk Pimpra barátomtól, de annyi volt a nyűg és az elintézedő dolog, hogy ez sajnos elmaradt. Több okból is nagy kár érte, de remélem idén nyáron majd sikerül bepótolnunk... Mindenesetre, még egy sört is eltett nekem erre a tervezett jeles alkalomra, mert számára sem ismeretlen természetesen a sörkóstolási hóbortom...

Viszont az idő meg szaladt, így az utolsó Lord koncerten, ahol sikerül találkoznunk, inkább odaadta, hogy nehogy megbuggyanjon... Szerencsére a belga sörfőzők nem a párhónapos söröket részesítik előnyben, így azért erre kevés volt az esély...:) Ezúttal is szeretném kifejezni hálás köszönetemet a sörért, megérte vele várni...:)

A sört az Ebly sötrfőzde készíti Belgiumban, s egyelőre szerény portfólióval rendelkeznek: van a blonde, amit most teszteltem, illetve készítenek egy tripelt is. A jelenleg tesztelt blonde 2010-ben Strassbourgban egy megmérettetésen díjat is nyert, elnyerték a közönség ezüstérmét. A sör neve elég "érdekes", s még a szerény francia nyelvtudásommal is nehézkes. Nagyban segít az ábra a címkén, így gyanítom, hogy a bois de pendus akasztófát jelenthet... A corne szó sok nyelvben hasonlatos, szarvat jelent, s ez valószínűleg a mi esetünkben is így van, hisz a sörhöz külön kifejlesztett pohár eléggé sajátos:

A híres pohár, mellette a már említett ezüstérem (Forrás: a gyártó weboldala)

A sör készítői szerint ez a forma egyértelműen visszatérés a hagymányokhoz, hisz őseink szarvból ittak annak idején, példaként ők Asterixet és csapatát hozzák fel. Na szóval a sör neve valószínűleg azt jelenti, hogy "az akasztófa szarva" vagy "az akasztott ember szarva", de tudja igazából a bánat... Még azt azért megemlíteném, hogy ehhez hasonlatos furcsa "pohárral" eddig csak egy esetben találkoztam, az is belga volt: a Kwak nevű sörnél. Az ő poharukból is nehéz inni, de ennél a szarvnál elég nehezen tudom elképzelni, hogy nem önti ki az ember a sört, főleg mikor az állványról leveszi...

Szóval egy blonde típusú sör, van benne pilzeni maláta és búza is. Ízre és kinézetre hamisítatlan blonde, kicsit opálosabb tán a megszokottnál. Van benne a leírás szerint kétfajta komló, az alkoholtartalm 5,9 %, de az érzet ennél sokkal többet sugall. Kezdetben inkább citrusos, mint kesernyés, de az üveg vége felé a kesernyésebb íz veszi át a dominanciát. Ha hasonlítgatni akarom, akkor az íze valahol a Hoegaarden alapsör és a Leffe Blonde között helyezkedik el. No persze nem feltétlenül kell hasonlítani semmihez, önmagában is megállja a helyét, jól összerakott blonde.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	36

Brālis Tumšais

Tesztelés időpontja:

2015. november 9., Tallinn (üveges)

Hát Bernhards barátom már biztos csuklik Tallinnban vagy Rigában, de annyi baj legyen, ennyi emlegetés ráfér...:) A normál és a bitter sör tesztje már megjelent itt a blogon, most pedig az átalam utoljára tesztelt tételt nézzük meg, a barna sörüket (szűrt verzió), de gondolom a tumšais szó után ez maximum már csak az olvasni tudó medvefókáknak meglepetés, vagy tán nekik se...

Nem gyenge alkoholilag (6,6 %), de Lettországban ez a normális, no meg nálam is. Ennek ellenére ízre mintha nem lenne meg a megkívánt mértékű szárazanyagtartalom, azaz nem fedezhető fel az általában tetten érhető egyenes arányosság a két jellemző között. Ha irdatlan pofátlan akarnék lenni, még azt is írhatnám, hogy a lájtos szó is alkalmazható lenne a nedűre, de azért ez tényleg túlzás lenne.

Vitán felül ez a legjobb sör a gyártótól, amihez eddig szerencsém volt, egy kicsikét karamellás (édes) jelleg, s néha azért egy csöpp kesernyésség is áthallik a buborékok között, amikből érzésem szerint kicsit több van a kelleténél.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	30

Soproni Radler Kajszi

Tesztelés időpontja:

2015. január 21., Budapest (dobozos)

A Soproni töretlenül próbálkozik bővíteni az ízesített sörös portfólióját, és megtalálni azt a pár tételt, amelyek életképesek lehetnek a piacon. Itt a blogon is szerepelt ezekből már nem is egy, teszteltem a meggyes verziót, a grapefruitost, a körtést, a citromost és a narancsos tételt is, hogy a Démonból leszármazott meggyes és szilvás útkeresést már ne is említsem...

Ezúttal a kajszibarack került sorra, s folytatva az eddigi trendet, most is a gyümölcsös íz az uralkodó. Sörízt ennél a verziónál sem nagyon lehet felfedezni, s nincs változás abban sem, hogy ebben is 2 % alkohol van. Sajnos ez sem nyújt újdanságot ebben a szegmensben, teljes mértékben üdítőital jellege van...

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	9
Összesen	23