Līvu Senču

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos)

Forrás: Royal Unibrew

Lett sör is már régen volt, de most lesz néhány... A Līvu a honlapjának csiszolgatását nem viszi túlzásba, s amennyire az ott lévő lett és orosz nyelvű oldalak nyelvezetének megértéséből tőlem telik, próbáltam információkat szerezni a főzdéről, de vajmi kevés sikerrel. Máshol kellett hát kutakodnom, s kiderült, hogy a Royal Unibrewhez tartoznak ők is. Az ő oldalukon annyi derül ki, hogy a főzde Liepāja-ban van, s a Lāčplēsis 2008-ban vásárolta fel, amikor ők már a Royal Unibrew-hez tartoztak. Az akvizíció után aztán a kapacitásgondokkal küzdő Lāčplēsis egy rakás pénzt fektetett be Liepāja-ban (több millió eurót), s így hozott létre megfelelő mennyiségű gyártókapacitást a Lāčplēsis és Līvu brand-ek számára.

Annyi bizonyos, hogy a gyártó elkötelezett a mennyiségi eladás mellett, de ezzel nincs egyedül a régióban: minden söréből létezik ugyanis kétliteres PET palackos változat is. A senču szó valószínűleg a hagyományok tiszteletére akar utalni, ugyanis amennyire limitált lett nyelvtudásomból telik, próbáltam lefordítani, s arra jutottam, hogy őst vagy ősit jelenthet.

A sör 5,2 % alkoholt tartalmaz, pohárba kitöltve az illata komlós, a habja dobozoshoz mérten jó. A színe kicsit sötétebb egy átlag pilzeninél, az íze viszont semmi extrát nem nyújt, az illatban először megjelenő komló az ízben nem köszön vissza. Egy kellemes pohár sör egy jó ebéd előtt, semmi több.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Lech Shandy

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos, 0,44)

Forrás: Browland.pl

Rendhagyó teszt, többféle szempontból is. Először is egy újabb citromos sör Lengyelországból, másrészt meg már első látásra fura volt a doboz. A Lech valamiért spórol, nem 0,5-ös dobozba teszi ezt a sört, csupán 0,44 litert engedélyez a nyári nagymelegben kimelegedett fogyasztóknak, ami első látásra nem valami barátságos, de kétségkívül gazdaságosabb a cég számára...

Az összetétel fele-fele, 50 % sör és 50 % limonádé, az alkoholtartalom 2,6 %. Ízlelésre nem túl szirupos, azaz nem túl édes, de nem is túlzottan savanykás, ebből a szempontból megvan az egyensúly. Sört szinte nem érezni, inkább nevezném üdítőitalnak, mint citromos sörnek, számomra kétséges a fele-fele arány, s a színe sem túl meggyőző, szine áttetsző (majdnem "fehér")...

Ha korrekt összehasonlítási alapra akarok helyezkedni, akkor jelenleg csak a Warka versenyzőjével tudnám összeereszteni, nálam ebben az összevetésben a Shandy bizony alulmarad.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	25
Régi értékelés szerint	5

Warka Radler

Tesztelés időpontja:

2012. július 22., valahol Lengyelországban (dobozos)

Forrás: Webtrunki

A Warka márkanév már ismerősen csengett, amikor ezt a sör megpillantottam a benzinkút hűtőjében valahol Lengyelországban, s rögtön tudtam, hogy nekünk barátságot kell kötnünk. Meg is vettem a dobozt, és a gyengített ebéd után el is fogyasztottam. Meglepő módon ebben a sörben nem csak citrom van, hanem narancs is, persze mindkettő csak koncentrátum formájában. Ez az ízben markánsan nem mutatkozik meg, de annyi érződik, hogy édeskésebb, mint egy átlagos radler.

Ezen a nyáron került egyébként ez a sör a lengyel piacra, s ahogy a hűtőt elnéztem, nem ez volt ebben a szegmensben az egyetlen új versenyző, de azokról majd később. Az alkoholtartalma ennek is az átlagot idézi (2 %), ami semmilyen formában nem érhető tetten, de a fő baj inkább az, hogy igazából a 40/% sör íze sem érezhető sehol. Leginkább egy jó szénsavas limonádé benyomását kelti...

Mindenesetre egy próbálkozást azért megért.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Gouden Carolus Classic

Forrás: Definition Ale

Tesztelés időpontja:

2012. július 15., Tallinn (üveges, 0,75)

Ezt a felsőerjesztésű sört nyugodtan nevezhetjük hosszú távú befektetésnek, ugyanis a két hetes lagerelés után lepalackozott nedűt 3 évig nyugodtan fogyaszthatjuk. Úgyhogy akinek van ilyesmire alkalmas pincéje, tárazzon be belőle, nagy baj nem lehet...

A sör elnevezése V. Károlynak említ emléket, de ez a Het Anker főzde esetében nem egyedi, egy teljes brand csomagot építettek fel e név köré. A sört a gyártó maga is a "speciale" kategóriába sorolja, ugyanis a denzitása kiugróan magas: 19 Plato. Alkoholtartalma sem csekély, 8,5 % került bele. Pohárba kitöltve a színe a rosé borok színvilágától ellép a vörösborok irányába, ugyanakkor barnás beütése is van. A hab vöröses, majdhogynem mélybíbor, nagyon korrekt, nem roskad össze.

Illatában először savanykásság jelenik meg, kóstoláskor azonban édeskés ízek is előjönnek. Kicsit nekem gyümölcsös, leginkább ribizlire és meggyre emlékeztet. A komló íze egészen egyedi, nem nagyon tudtam hovatenni. Utánaolvasáskor sem nagyon derült ki erről túl sok, mindössze annyit tudtam meg, hogy különleges minőségű belga komló van benne. Nem érdemes nagyon agyonhűteni, szerintem 12-14 fokon nyugodtan neki lehet esni, ami azt jelenti, hogy pincéből felhozva, kibontva akár fel is bonthatjuk.

Forrás: Blog do Cesar Peixoto

Végezetül egy kis személyes élmény: amikor pár éve Mechelenben jártam, eltökélt szándékom volt, hogy a főzdét meg fogom látogatni. Ott is voltam a helyszínen, de sajnos nem volt szerencsém, zárva tartottak. A honlapjukat elnézve nem is csoda, a vasárnap nem nyerő nap náluk, s én akkor voltam ott, no mindegy. A főzde neve egyébként horgonyt jelent, és eléggé gazdag múlttal rendelkeznek (1471-ben alapították). Nem akarom itt most őket nagyon kirészletezni, róluk is készülget egy hosszabb poszt.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Aktivizálódás...

Elnézést a hűséges olvasóktól, de "jól megérdemelt" (reményeim szerint) szabadságom töltöttem, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne kóstoltam volna közben különböző söröket is. Keletkeztek is mindenféle kóstolási jegyzetek, amelyek feldolgozásra várnak, másrészt meg jártamban-keltemben beszereztem néhány új dobozt is, úgyhogy el vagyok látva munícióval egy darabig...

Hamarosan jelentkezem.

Saku Stuttgart

Tesztelés időpontja:

2012. június 29. és 30., Tallinn (üveges)

A Saku mostanában nem csak a citromos sörét hozta ki újdonságként a piacra, s még ezzel a búzasörrel sincs vége az ezévi történetnek, a boltokban összefutottam egy harmadikkal is, de arra majd visszatérek máskor...

Búzasör eleddig nem volt a Saku kínálatában, a Stuttgart az első. Inspirációját bevallottan a német sörfőző mesterek munkái adják. Szűretlen búzasör, nem túl fejlett habbal, a sárgától mélyebb színnel, az opálosság már-már aranybarnába viszi el. A szénsavassága, üdesége teljesen megfelelő, egy nagyon kicsit tán vizes, de nem feltűnő. A gyökereknél a német módszereket említik, ízlelésre nekem még is inkább kicsit belgás, a Hoegaarden ízét idézi.

Alkoholtartalma kerek 5 %, eleddig szerintem a legjobb búzasör próbálkozás Észtországban.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Ränduri étterem (Võru, Észtország)

Látogatás időpontja:

2012. június 9.

Kívülről...

Ha az ember Võruba téved, sokat nem kell keringenie, ha egy jó éttermet szeretne a találni... A legfőbb oka ennek az, hogy maga a város nem hatalmas nagy, szélességben szerintem nagyjából 20 perc alatt bejárható az érdemi része, a merőleges irány pedig még tán ennél is kevesebb. A vendéglátóipari egységek nagyjából a Ränduri utcájára (Jüri) koncentrálódnak, itt található a kávézók és egyebek 80 %-a.

Másrészről klasszikus értelemben vett étteremből eléggé kevés van... Még a Tamula tó partján sem találni nagyon, pedig valószínűleg ez a turisták által leginkább frekventált része a városnak. Mindenesetre a Ränduri a tótól sincs messze, így akinek ott akadna szállása, egy egészségügyi séta kihívásánál alacsonyabb ingerküszöbszintet kell csak megugrania, ha itt szeretne falatozni...

Mi kétszer is elsétáltunk városnéző sétánk során mellette aznap, míg úgy nem döntöttünk, hogy a külső jegyek alapján valószínűleg ennél jobb opció úgy sem lesz. Az étterem előtt jó nagy parkoló van, s az épület alsó szintjét foglalja el maga az étterem. Van külső terasz is, mi ott telepedtünk le. A felső szinten kiadó szobák vannak, a partmenti szálláshelyekhez hasonló árszinten, elméletileg minden szoba külön stílust képvisel...

Nekünk szállásra nem volt gondunk, így csak az étlapot böngésztük át. Rögtön, mikor leültünk, észrevettünk egy furcsa kis eszközt az asztalon, ilyet még nem láttam korábban:

A kis kütyü wireless technológiát kihasználva abajgatja a személyzetet, ha a kedves vendégnek valami kínja van. A kis funkciógomboknak hála a lelkes pincérek már az asztal felé haladva végiggondolhatják a lehetséges válaszokat, ugyanis a gombok megnyomásakor rögtön tudják, hogy milyen jellegű problémával kell majd szembesülniük...

Van szerencsére angol nyelvű étlap is, sajnos a poszt végén belinkelt weboldal ezt csak hiányosan tartalmazza. Az ajtó mellett lévő szobor a gyerekek szívét biztos megdobogtatja:

Sörök tekintetében a választék a szokásos, most is az A. Le Coq üdvöskéje (Premium) mellett tettem le a voksomat csapolt verzióban, ami ezúttal is hozta az elvárt minőséget.

Megrendeltük az étkeket, és adekvát módon adta magát (kezdek hozzászokni) a sör mellé a fokhagymás kenyér, ami Észtországban szinte minden étterem, kávézó, söröző stb. kínálatában megtalálható:

Van külön reggeli és gyerekeknek szóló szekció is az étlapon, bár szerintem a gyerkőcök a főételek rovatból is könnyedén tudnak választani. Nekünk az alábbiakat sikerült kipróbálni:

Csirkemellfalatkák, gyerekmenü

Csirkemellfilé Whisky-s krémszósszal (Kanafilee viski-koorekastmes)

Lazacos tészta

Az első kettővel sem minőségi, sem mennyiségi probléma nem volt, a harmadiknál is maximum a mennyiséget róhatják fel egyesek, de nekem elég volt. Azért a végére egy kis desszertet kértünk, csak hogy kerek legyen a dolog:

Összességében az étterem nagyon jó benyomást tett ránk, a pincérek is nagyon udvariasak (részben angolul is beszélnek, bár jó messze vagyunk itt a fővárostól...). Ha erre visz az utatok, és nagyon éhesek vagytok, szerintem megér egy próbálkozást...

2019. április 19.

Hét év elteltével visszatértünk ide, de nem kellett volna. Mondjuk leginkább a nosztalgia vezetett ide minket, de ezúttal az ételek nem nagyon varászoltak el, sőt. De legalább megjelentek a közeli Pühesate főzde sörei a palettán... A Madame Butterlfy mellett kötöttem ki, amit korábban már kóstoltam, most sem keltett csalódást...

Hódít a távol-keleti konyha Észtországban, itt is felkerült az étlapra egy ilyen jellegő leves, de csak halvány utáőnzat... Mondjuk legalább sok benne a hús, a tojás ellenben hideg...

Elvileg ez ropogós bundában tálalt csirke mandulával, ebből annyi igaz, hogy a bundának van némi mandulaíze, kicsit tán ropog is, de kb 1 mm sem, és tiszta lsut íze van. De legalább az édeskrumpli tényleg ropogós...

Ez pedig disznóhús, bőven meglocsolva glutamástos ízfokozós szósszal. Hát ez nem volt jó...

Lezárásképpen kértünk egy panna cotta-t, az legalább finom volt, bár ez is kicsit messze volt egy igazi panna cotta-tól...

Hát, vannak már a városban jobb éttermek is...

Elérhetőségek és egyebek:

Cím: Jüri 36, Võru, Észtország
Telefon: +372 7868050
Email: viktor@randur.ee
Weboldal: http://www.randur.ee/