Sörgyártók bemutatása #29 - Olvi (Finnország)

Az Olvi már sok posztban szóba került, hol érintőlegesen, hol direktben, s most az algoritmus éppen őket dobta ki, mint következő ismertetőre jelölt főzdét... No nem mintha ezzel baj lenne, ebben a rovatban finn cég még úgysem volt. Az Olvi tehát finn vállalat, s mint ilyen nem csak sört, hanem egyéb italokat is gyárt, az idősíkot tekintve pedig mindezt 1878 óta teszi...

Jelenleg a finn piacon 18,7 % részsesedéssel bírnak, ez azt jelenti, hogy ez a cég a legnagyobb ebben a szektorban. Az sem mellékes, és sokszor szóba került, hogy az észt cégük, az A. Le Coq is közel piacvezető Észtországban (ők a másodikak jelenleg a Saku mögött), s a régióban lévő jelenlétet mutatja az is, hogy üzletrészük van a Cēsu Alus-nam is (Lettország), a Ragutis nevű cégben Litvániában, valamint a belorusz Lidskoe söripari cégben... Ennyit bevezetőül, most pedig merüljünk el a részletekben...

A történet 1878-ra nyúlik vissza, és olyan szép a kezdet, hogy olyan még a tündérmesékben sincs. Finn barátaink már akkor sem vetették meg a 40 % alkoholtartalom feletti italok élvezetét, tán azt is kijelenthetjük, hogy masszívan küzdöttek az alkoholizmussal, s ebben a csatában sokan vesztésre álltak. De jöttek a hősök, William Gideon Åberg és felesége Onni, s csupán tiszta jószándékból megalapították a sörfőzdéjüket azzal a céllal, hogy a tömény italok élvezetétől elfordítsák a finn lakosságot, s végre valami egészségesebb alternatíva is legyen a piacon...

Akkoriban Finnországban 78 főzde volt, mára egyedül az Olvi maradt finn tulajdonban, ki tudja

meddig. A főzde tehát október 5-én létrejött Iisalmi városában, s ennek örömére egy fogadásra is sor került, ahová mindössze nyolc fontos vendég volt hivatalos, köztük Gustaf Ignatius is a város patikusa. Természetesen ott volt a főzőmester William Gideon Åberg és a Kuopion Lahdentaan panimo főzde képviselője is, aki sokrétű tapasztalatai miatt vett részt a rendezvényen. Az első sör eladására egészen 1880-ig kellett várni, s ahogy a moderáltabb italok népszerűsége nőtt, úgy haladt előre szépen az Iisalmen Oluttehdas Oy is, amely 1906-ban már limonádét is gyártott.. 1919-ben aztán jött az alkoholtilalmi időszak, s ezzel együtt fordult rá a főzde a XX. századra...





1925-ben megalakult a Kajaanin Kalja Oy is founded, és Iisalmen Oluttehdas Oy raktárat és irodákat hozott létre Kajaani-ban. Akkoriban a malátatartalmú és üdítő italokra akkora volt a kereslet, hogy ezt a lépést meg kellett mindenképp tenni. 1932-ben aztán eltörölték a szesztilalmat, és megváltozott a név is, az új cégnév "Oluttehdas Oiva Oy and Iisalmen Oluttehdas Oy". A közepes erősségű "III" lager sör is ekkortájt született... A jóval ájtosabb "II" lager nem lett a fogyasztók kedvence, akiknek mindenük tele volt a szesztilalom miatt rájuk kényszerített gyenge sörökkel... (1933-ban ennek a gyártása le is állt.)



1938-ban jött egy újabb nagyobb változás, az Oluttehdas Oiva Oy és az Iisalmen Oluttehdas Oy végérvényesen egyesült egy új szerződés által, és létrejött az Oiva nevű cég. 1942-ben a kormányzat aztán hozott egy fura döntést: rendeletben leállíttatta a "III" lager sör belföldi piacon történő értékesítését.  Az Oiva a saját malátákból készített "III" lagert csak a német különítményeknek árulhatta, míg a legszegényesebb "I" lager és az üdítőitalok forgalma drámaian megugrott. 1952-ben a cég neve újra megváltozott, onnantól Olvi Oy-nak hívták. Eredetileg az "Oiva Oy" név volt megcélozva, de ez a kormányzatnak nem tetszett. Amikor a az Olvi Oy nevű, Helsinki-ben székelő főzde befejezte működését, az Oiva megvette a cég nevét és logóját, s onnantól kezdve ezt kezdte el sajátként használni...  




     

1955-ben érdekes fordulat jött, E.W. Åberg és felesége Hedwig Åberg fogták magukat, és megalapították az Olvi Foundation, és az Olvi Oy részvényeinek többségét áttolták oda. Még ugyanebben az évben új szállítási szabályok léptek érvénybe Fionnországban, ez azt jelentette, hogy minden egyes alkoholtartalmú italt áruló üzlet, csak a helyileg legközelebb lévő sörfőzde termékeit árulhatta.  Ez az Olvi számára nem volt túl előnyös, az erősebb sörök eladása negydére esett vissza az előző évhez képest.... Továbbá azt is szabályozták, hogy ki gyárthat erős III és IV típusú lagereket, az Olvi számára ezt csak 1955-ben engedélyezték, így az '50-es években az Olvi legnagyobb keletű söre a light I lager volt.


1961-ben aztán lazult kicsit a rendszer, minden főzde főzhetett erős "A" típusú sört (kezdek már kicsit elveszni a jelölésekben...) Megnőtt a kereslet az Olvi termékek iránt, s míg más vállalkozások épp leszálló ágban voltak, az Olvi egyre jobban terjeszkedett, az expanzió leginkább a dél-finnországi nagyvárosok felé fordult. Új üdítőitalok is megjelentek a portfóliában, de a kulcstermék a '60-as években is a light I lager  maradt.

1964-ben megszűnt az "A" típusú sörre vonatkozó szabály, s 1969-re a közepes erősségű sörök erősödtek: az Olvi esetében ez 800-ról 20.000-re (!) nőtt. Új sörök jöttek (Kesti és a Kievari), és a közepes lager lett a kulcstermék.



1970-ben aztán a sörérétkesítés még komplikáltabb lett, az önkormányzatok a felségterületükön különbözőképpen szabályozhatták, hogy lager söröket hol és hogyan lehetett értékesíteni... Egy időre le kellett mondani a fejlesztésekről, a bevételek visszaestek, s a legyártott mennységek is, így egy idő után a cég rákényszerült a racionalizáltabb tervezésre. Mindez azt eredményezte, hogy bár a gyártókapacitás nem nőtt, a profit mégis emelkedett....


1977-ben aztán jött egy újabb törvény: tilos volt alkoholtartalmú terméket bárhogy reklámozni. 1978-ban volt a centenáriumi év, és 1971 és 1980 között az Olvi legnépszerűbb termékei az üdítőitalok lettek. 1987-ben a cég tőzsdére ment, innen 12,3 millió finn márka folyt be a kasszába, amelyet kapacitásbővítésre fordítottak nagyrészt.


1993-ban aztán újabb nagyobb változás következett be, az Olvi egyesült a Sonkari nevű céggel, amely leginkább a gyümölcsital piacon volt erős. A Sonkari neve Kesäpäivä lett, amely "nyári napot" jelent. A művelet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a gyümölcsitalos üzletág nem bizonyult túl sikeresnek, pár év múlva a cég fel is adta ezt a szegmenst...




1996-ban jött az újabb bevásárlás, akkor vásárolta meg az Olvi az AS Tartu Ölletehdas (A. Le Coq) 15 %-át, ezzel belépett a cég az észt piacra. is. Pár év múlva aztán tokkal-vonóval megvették a céget a Saare Ölu leányvállalattal együtt...

1997-ben új sört hoztak a piacra, az OLVI III középkategóriás italt (akkoriban OLVI Special volt a neve). Piacra került a Bisse brand is kevesebb alkohollal (így az adó is kevesebb volt és az ár is), de a finnek nem nagyon tudtak vele megbarátkozni.


1998-ban jött el az Olvi 120. születésnapja, s ha már így alakult, piacra dobták az Olvi CXX nevű sört, nomen est omen. Mondhatni sikeres volt a művelet, ez a sör az elmúlt 20 év legjobb debütálása volt Finnországban... A név a 2000-es évek elejére  OXX-re csupaszodott...

1999-ben jött el az új bevásárálás ideje: az Olvi megvette a lett A/S Cesu Alus többségi tulajdonrészét (a blog hűséges olvasói számára már ők sem ismeretlen entitások), s ha már benne voltak a lendületben, szeptemberben tulajdonrészt vásároltak a litván AB Ragutis cégben is.
Erre az időszakra tehető az is, hogy beléptek a cider bizniszbe, s ha mát igen, akkor kijöttek a világ első light ciderével a piacra, ez volt a  FIZZ Light Perry.




2002-re az Olvi maradt a finn sörpiac egyetlen független szereplője, s ebben az évtizedben arra törökedtek, hogy tovább erősítsék pozícióikat a balti régióban. 2003-ban volt a 125 éves évforduló, ez alkalomból még Tarja Halonen finn elnök is meglátogatta őket, s a logón is újítottak, s persze volt megint jubileumi sör is. (Az eredeti logót még Marko Salonen tervezte 1947-ben.)            



A balti erősödés mellett 2009-re a cég elérkezettnek látta az időt, felvásárolja az OAO Lidskoe Pivo főzdét, így megvetették a lábukat Fehérországban is.

A növekedés azóta is töretlen, de nagyobb újdonságok azóta nem történtek a cég életében...