2014. június 22., Tallinn (üveges)
Az ale sörökkel régebben sokszor (s mostanában is még néha) úgy voltam, hogy egy szokatlan íz elsőre nagyon tudta kiverni a biztosítékot, de ennél a sörnél ez az érzés a sok éves kóstolói tapasztalat ellenére is újra felszínre tört...
Pedig aztán ez a sör elvileg 2012-ben a "világ legjobb ale" (World's Best Golden Ale) díjat, 2011-ben pedig a Brewing Industry Awards aranyérmét is elnyerte. Hát számomra ez csak újabb bizonyítéka volt annak, hogy ezek a díjak néha elég esetlegesek...
Eredetileg a Thwaites készítette ezt a pasztőrözött ale-t, majd 2013-tól a márkanév ideiglenesen a Marston’s Wolverhampton (Banks’s) főzdéé lett, majd 2015 márciusában véglegesen megtörtént az akvizíció, de én még az azelőtti állapotot teszteltem. Ennek ellenére a sör a mai napig a Thwaites neve és logója alatt fut, érdekes...
A sör egyébként tisztelgés Alfred Wainwright író előtt, aki leginkább útikönyveket írt... De térjünk rá, hogy milyen is ez a 4,1 %-os ale. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor a legtalálóbb a borzasztó lenne. Szinte olyan, mintha romlott lenne, kissé savanykás, nem ale íz, legalábbis nekem nem. Körülbelül a fele mennyiség után már majdnem élvezhető, de a lecsengésben megint bosszantó oldalízek jönnek be (majdhogynem ecetes), ezért jobb értékelést sajnos nem tudok adni, s tán egy visszakóstolás sem ártana...| Megjelenés | 6 |
| Íz | 5 |
| Aroma és jellegzetességek | 5 |
| Összhatás | 10 |
| Összesen | 26 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése