2013. szeptember 15., Helsinki közelében (dobozos)
Meg kell mondanom, egy kicsit sajnálom szegény finn "rokonokat". (Idézőjelben igen, mert én nem nagyon tudtam felfedezni sok hasonlóságot a nyelveink között, bármennyire is igyekeztem...) No nem azért, mert olyan rosszul élnének, s nem is azért, mert ezt a zord éghajlatot választották életük leélésére. Inkább azért, mert ez a nép folyamatos utazásra van kárhoztatva, hogy beszerezzék a lét fenntartásához elengedhetetlen mennyiségű alkoholtartalmú italt, légyen az vodka, sör vagy akármi más...
Náluk ez igen komolyan van véve, például a Helsinki-Tallinn kompjárat igen csak tömve van ebből a célból, a finn főváros lakosai úgy járnak át horror mennyiségű alkoholt vásárolni váltásban, mint ahogy nálunk anno a '80-as években a lakók a panelházak lépcsőházait takarították: "ezen a héten te mész, jövő héten én...". Nem is nagyon lehet ezen csodálkozni, hisz az alkohol arrafelé igen csak drága (de mi nem?), s amit kapni lehet az is sokszor gyatra minőségű.
Sörök tekintetében sem fényűző a helyzet, ha a boltokat járjuk, nem nagyon kapunk tisztességes alkoholmennyiséget tartalmazó dobozt, s így leltem én is erre a sörre. Cserébe legalább jó drága, de ha már ott voltam Helsinki-ben, hát kellett egy próbát tenni. (Jelzem, hiba volt, de majd lásd alant...) Szóval a vidámpark felé menet (oda feltétlen érdemes elmenni) leszálltunk a villamosról, és bementünk egy boltba sok egyéb más miatt, én pedig vettem egy sört.
Már a doboz gyanús lehetett volna, 3,5 % alkohol, anyám... Na mindegy, megvettem, gondoltam napközben vagy estefelé majd jó szolgálatot fog tenni. Napközben teljesen megfeledkzetem róla, csak a kompon jutott eszembe felfeszíteni, de a hosszú nap után így is jól esett. Nem volt sem túl hideg, sem túl meleg szerencsére, szeptember idusa arrafelé nem éppen a nyárutó, inkább már vastagon az ősz.
Hát ilyen hosszú bevezető után tán rátérhetünk a tárgyra. A Hartwall főzde már nem először szerepel a bolgban, s az eddig tesztelt sörök kapcsán különösebben szégyenkeznivalójuk nem volt, hozták a középszernél kicsit jobb minőséget. Ezt a Sininen nevű sört azonban nem lett volna feltétlenül muszáj a boltok polcaira küldeni, de ez csak szerény magánvélemény. Persze lehet azzal takarózni, hogy a törvények a boltokban csak az ilyen kategóriájú söröket tűrik meg állandó jelleggel, de akkor én inkább nem gyártanék semmi ilyesmit, a megspórolt energiát pedig minőségi, exportra szánt sörökre fordítanám. De ki vagyok én ugye, hogy egy ekkora cég stratégiájába beleszóljak...
Külcsínre színtelen, ízre pedig a nagy semmi. Vártam volna némi sör ízt, de tényleg SEMMI. Komolyan mondom, még egy kis kukoricás íznek is örültem volna (na jó, azért nem annyira), de még az se volt. Nagyon-nagyon halványan, a doboz harmadik harmadánál keletkezett némi komlós utánérzés, de olyannyira alig érzékelhetően, hogy szerintem inkább az a hibahatár lehetett, ahol bekapcsolnak a reflexek: "sört iszom, tehát sörízt KELL érezni". A végkövetkeztetés tehát az, hogy ha esetleg egy finn boltba vetne bennetek a jó sors, s meglátnátok ezt a sört, sürgősen mozduljatok a polc másik irányába...
| Megjelenés | 3 |
| Íz | 2 |
| Aroma és jellegzetességek | 3 |
| Összhatás | 6 |
| Összesen | 14 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése