A sör az elnevezését egy lengyel táncról nyerte, de ennél sokkal többet nem is nagyon lehet fellelni a sör történetéről. Elméletileg a Żiwiec sörgyár portfóliójába tartozik, de az ő honlapjukon (teljesen lengyel) nagyon nem lehet megtalálni. Erről a Żiwiecről később még lesz szó, most inkább koncentráljunk erre a nedűre.
Csapoltan sikerült elfogyasztani, és kellemes látványt nyújtott már akkor, amikor kihozták. A habja nem tartott valami túl sokáig, így gyorsan a tettek mezejére kellett lépnem, kóstoljunk! Ahogy közelített a pohár az orromhoz, egyre több illattal szembesültem, legelőször is a friss szénával, majd a vadvirágos mező illatával. Ahogy belekortyoltam, olyan volt, mintha visszazökkentünk volna a kézműves sörök korába, jó száz évvel korábbra. Nem volt a sör nagyon erős (5,5 %), ugyanakkor sem vizes, sem túl lágy, pont olyan volt, mint amilyennek az ember egy békebeli pilzenit elképzel. Sajnos ugyanakkor a habot nagyon hiányoltam, és az első kortyok után az izgalmasság is elmúlt. Kicsit kesernyés az utóíz, de a komlóban is tetten érhető a frissesség. Fanyalogni azért nagyon nincs okom:
Ez a sör is az A. Le Coq boszorkánykonyhájából került ki, és nagy valószínűséggel némi közösséget vállal a Pootsman Kangéval, az erősebb testvérrel. Az alkoholtartalma mindösszesen 4,2 %, amely még a lájtos kategóriába is alig fér be. Érdekes módon mégis olyan érzésem volt, hogy ez egy kicsit ihatóbb és jobb minőségű, mint a Kange. Ahhoz képest, hogy papíron milyen az össztétele, egyáltalán nem érződik vizesnek. No persze ez sem a csodák netovábbja, de azért egy próbálkozást tán megér.
Végre egy újabb belga brune, gondolom már ti is nagyon vártátok. Érdekes képződmény ez a tétel, felső erjesztésű sör, amit a Friart család 1873 óta készít (A honlapjuk szerint maga a sörkészítés sokkalta régebbre, 1125-re datálódik vissza...). Sajnos a színe nem olyan, mint amilyet vártam, nem hozza azt a mélybarna színt, ami egy brune sajátja kéne, hogy legyen. Az íze viszont kárpótol, eléri nálam a 8-ast. Kicsit tán kávét is lehet benne érezni. A palack sajnos nem túl nagy, csak 25 cl-es (létezik belőle 33-as is), 75 centbe kerül. Alkoholfoka 7,5 %, ami nem nagyon érződik.
Visszatérve egy kicsit még a színére: nem is barna tán ez a sör, inkább egy kicsit vöröses. Még a habja is olyan egy kicsit, de érdekes módon, ha állni hagyjuk egy kicsit, egyre barnábbnak tűnik. Ki érti ezt?
Belgiumban is nagy divatja van a karácsony környékén készülő nedűknek, szinte minden főzde elkészíti ilyenkor az ünnepre szánt alkotását, nincs ezzel másként a Tongerlo sem. Nekem ez a sör egy kicsit olyan érzés, mint a Pécsi Sörfőzde karácsonyi söre (Három királyok), amelyet sajnos egy ideje nem látok. Nem csak a névválasztás miatt, hanem a szín és ízvilág miatt is. Sajnos jelen esetben a Tongerlo Christmas nem nyújt semmi különlegeset, de azért egy 6-osnak elmegy. 33 cl-es palackban adják 57 centért, tehát nem igazán drága. Az alkoholfoka 6,5-7 %, belgáéknál nem túl erősnek számító sör.
No azért érdemes ám megkóstolni, főleg a számomra kuriózumként ható vaníliás íz miatt.
Nem mondhatnám, hogy ennek a sörnek a neten fellelhetősége a könnyű kategóriába tartozik. A címke szerint a sör a SUN InBev Ukraine nevű vállalat portfóliójába tartizik, először ott kutakodtam. Sajnos innen nem jutottam túl messze, végül azért a neten belefutottam egy üzleti ismertetőbe, ahol kiderült, hogy az InBev ukrajnai vállalata milyen főzdékből állt össze. Így jött képbe a Chernigivske nevű főzde, és így már ráleltem a sörre is...
Ez az első ukrán sör tehát a tesztelt sörök között, ráadásul rögtön egy búzasör. A színe a német búzasörök felé hajlik, opálosan aranysárágás, tehát szűretlen sör. Kategóriájában ez volt az első versenyző az ukrán piacon. Minőségre véleményem szerint ígéretes próbálkozás, simán megüti a belépő szintet a búzasörök világában. Kóstoláskor citrusos ízjegyeket véltem felfedezni, bár az összetevők erre nem utalnak. (Koriander azért van benne.) Minőségéről az is árulkodik, hogy 2002 novemberében egy vakteszten ("Baltica 8 - Wheat") megkapta a megmagasabb minősítést.
Alkoholtartalma 5 %, szárazanyagtartalma pedig 12 %. Ha hozzá tudtok jutni, feltétlen megér egy kóstolást.
Immáron a harmadik sörhöz érkeztünk az északi országból, bár nyilván nekik is van jópár még ezen kívül. A kulta szó a sör nevében nemes egyszerűséggel aranyat jelent egyébként, amely utalhat a nedű színére is (olyan, mily meglepő), de esetleg a belbecsre is, ha a sörtervezők elég nagy potenciállal bírnak önbizalom terén. No persze ha nagyon akarjuk feszegetni a sör nevét, akkor a másik szó (lapin) Lappföldet jelent, így bárki összerakhatja magának, hogy ez a sör tulajdonképpen "Lappföld aranya". A névvel voltak gondok 1963-ban (akkor találták ki a márkanevet...), mert akkortájt futott egy aranybánya is ezzel a névvel... Persze egy jól sikerült akvizícióval mindent meg lehetett oldani.
Hát nem tudom, bennem oly katartikus érzéseket nem keltett a hangzatos név ellenére, egy teljesen átlagos pilzeni típusú sörrel van dolgunk szerintem, amelyet 2009 óta a Hartwall készít. Ha nagyon mélyére akarunk ásni a témának, akkor hamar kiderül, hogy ez a Lapin Kulta tulajdonképpen egy sörfőzde, amely eredetileg Tornio városához kötődik. 2010 óta azonban ezek a sörök már Lahitban készülnek. Az eredeti főzde egyébként még valamikor 1873-ban alakult meg Tornioban, úgy hívták, hogy Torneå Bryggeri Aktiebolag (ezt az elnevezést csak a finn gazdasági zsargonban nagyon otthon lévők értik meg, nekünk, földi sörivóknak elég annyit felfogni, hogy lényegében ez egy kft volt...) A jelenlegi tualjdonos, mint már említettem a Hartwall (a honlaphoz a finn nyelvtudás határozott előnyt jelent...), de persze ők sem állnak egyedül a nagyvilágon ("mint megcsúfolt, kikacagott álom"), ők is a Heineken birodalmába tagoldónak bele szépen.
Visszatérve még kicsit a névhez. A Lapin Kulta márkanév manapság számos lagertípusra használatos, és egy átlagos sörivónak elég bajos eldönteni, hogy mi is került a kezébe. Itt Észtországban mondjuk ezzel nagy gond nincs, egyfélét lehet kapni, és passz. Nagyon sokáig egyébként ez a brand volt a legnépszerűbb márka Finnországban, de manapság a Karhu és az Olvi beelőzte.
A sör exportja akkor kezdődött meg, amikor a fúzió létrejött a Hartwallal 1980-ban, innentől kezdve a sört bevezették számos európai ország piacára. Sajnos 2009 októberében a név mögötti tartalom teljesen eltűnt a nihilbe, mert a Hartwall bejelentette, hogy 2010-től a Tornioban lévő főzdét bezárják, azóta Lappföldön nem készül ilyen sör...
Azért legyen némi kóstolási jegyzet is: pohárba kitöltve hozza az aranysárga színt, nagyon kevés szén-dioxid aktivitással, és ehhez mérten tűrhető habképződéssel. Íze valahol a mi Dreher Classic-unkat idézi nekem, de különlegeset nem nyújt. Az viszont érződik, hogy a felhasznált komló nem a leggyatrább minőség, de persze ez is komlókivonat lesz...
Az A. Le Coq sörportfóliójával a helyzet bizony nem mindig konzekvens. Ott van például a Pilsner, amely már szerepelt az egyik tesztben. Oké, legyen. Ott van még persze a Premium, meg a Premium Extra, ezek is pilzeni típusú sörök (szintén már tesztelt verziók...), de itt legalább a marketingesek találtak egy kissé elütő elnevezést. De ez a Pils név hogy jön a képbe? Ha már mindenáron akartak alkotni egy kicsit erősebb sört a Pilsnernél, de nem a prémium kategóriában, akkor mi a bánatos lómadárért nem lehetett neki találni valami értelmesebb nevet? Ennyi etimológiai háborgás után akár át is térhetünk a sör kritikai elemzésére...
Az A.Le Coq ezzel a Pils nevű könnyű sörrel nem tette túl magasra a mércét. Kicsit feljebb srófolták az alkoholfokot a Pilsnerhez képest, ebbe már akár 4,8 % is került, de ez nálam még mindig a gyengéd ingerlés kategóriája. A főzésnél állítólag "cseh tradíciókhoz" folyamodtak, de ez ebben a szegmensben aztán tényleg baromi nehéz, cseh tradíciókra hivatkozni egy pilzeni típusú sörnél... A meglepetés netovábbja. A színe kicsit aranysárgább, mint a nagyon lötyke lötyiknek, és szerencsére az ízével semmi baj nincs. Sőt. Ízlelésnél nagyon kellemes komló ízjegyek jönnek elő, így ezzennel a háborgást be is fejezem. Majdnem még habja is van, de azért túlzásokba ne essünk. A komló, amit felhasználhattak hozzá, valószínűleg átleg feletti minőségű, tán mégis csak volt értelme megalkotni ezt a márkát is...
Megjelenés
6
Íz
7
Aroma és jellegzetességek
7
Összhatás
13
Összesen
33
Régi értékelés szerint
6,6
Végezetül egy kis illusztráció, mennyire is vannak megveszve észt "rokonaink" a reklámok szerint a sörért:)
