2015. július 27., Velence (dobozos)
Még a '90-es évek idejére datálódik az az élmény, amely elsődlegesen a Tuborg sörökhöz köt. Akkoriban viszonylag kevés dán sört fogyasztottam, leginkább nulla darabot évente, így üde színfoltnak számított az életemben akkor az a palack, s mi tagadás elég sokat vártam tőle.
Ezek után kaptam egy teljesen átlagos sört, aminek nem volt sem különösebben malátára emlékeztető íze, sem komlós nem volt igazán, cserébe viszont kellemesen light volt, el lehetett iszogatni a nagy nyári melegben, de élményszámba egyáltalán nem ment, még véletlenül sem.
Azóta a Tuborg sörökkel tartózkodó vagyok (bár találkoztam néhány nagy rajongójukkal már, de nem tudom mire ez a nagy rajongás...), és igyekszem csak olyankor Tuborg sört kóstolni, ha végképp nincs semmi más újdonság a közelben.
A Tuborg Grøn ugyanezeken az alapokon építkezik: semmi cicó, semmi extra, jó kis vizes lager, jó lesz ez a népnek. Nem vállaltak hát semmi kockázatot, készítettek egy nagyipari szemléletben értelmezhető sört, amelynek 4,6 % alkoholtartalma nagyjából arra elég, hogy a light kategória felső részébe tuszkolja, de onnnan följebb már ne is menjen. Részemről soha többet...
| Megjelenés | 5 |
| Íz | 4 |
| Aroma és jellegzetességek | 4 |
| Összhatás | 8 |
| Összesen | 21 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése