Tesztelés időpontja:2009. május 24.
Hát ez aztán egy extrém régen elfekvő poszt az ősidőkből, amikor még csak kósza ötletként létezett a fejemben ez a blog... Aznap Liége-ben jártam, és az egész napos séta után megéheztem, gondoltam eszem valami tipikusan belgát, és itt ültem le...
A főtér szélénél sétáltam, ott aztán tobzódni lehetett az éttermekben, viszont nem nagyon volt hely sehol. Nagy nehezen találtam egy asztalt és lerogytam. A pincér pár perc múlva jött csak, és miután kértem az étlapot, közölte, hogy ma nincs konyha. Kicsit olyan érzésem volt, mintha minden összeesküdött volna ellenem, de mit volt mit tenni, felálltam, és mentem tovább. A főtérről nyíló egyik kis utcában találtam egy „Potato Grill” nevű helyet (ma a fenti a neve), itt próbáltam szerencsét. Kedves, fiatal lány jött oda hozzám először itt is, és végre nem hajtottak el, volt étlap is. Eltökélt voltam ama tekintetben, hogy valami helyi specialitást fogok enni, így árgus szemekkel kerestem a város nevét az étlapon. Találtam többet is, végül a Boulets sauce lapin à la liègeoise mellett döntöttem. Hogy mi a túró ez? A boulets gombócot jelent, a lapin pedig nyulat. Többet én sem tudtam, amíg ki nem hozták.
A tálalás egész igényes volt, csak az volt a fura, hogy a köretet (sült krumpli) nem a tányérra tették,
hanem egy külön porcelánedénybe, ami akkoriban idehaze még nem volt szokás... Az edény alakja olyan volt, mint egy sültkrumplis tasak, amilyenekbe az utcai árusok csapolják ezt a matériát. A gombócok egy másik tányérban ladoltak, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Az étel lényegében egy laza állagú nyúlfasirt, amihez készítettek egy paprika alapú édeskés mártást. Nem mondom, hogy pocsék volt, de nem kifejezetten az én ízlésem. A krumplit viszont egyrészt eláztatták az olajban, másrészt meg némileg fekete volt a széle helyenként, kicsit megégették.
Természetesen sört is kértem hozzá: nem akartam bekómázni (még szerettem volna sétálni délután is), így két Belle-vue extra frambois-t fogyasztottam el, hűsítóleg hatott a majdnem nyári melegben. A pincérek ebéd közben többször is odajöttek, hogy minden rendben van-e, nagyon a szívűkön viselték a sorsomat. Rajtam kívül még egy asztalnál ültek a teraszon, sok vendég itt nem volt. Nem
csodálkozom rajta, nem volt egy világszám, a helyiek meg biztos ismerik az itt fellelhető minőséget. Nem vagyok benne biztos, hogy ha még egyszer erre járok, akkor is meglesz ez a vendéglátóhely…
Miután a falatozást befejeztem, még üldögéltem vagy tíz percet a második sörömmel, és nézelődtem. Járókelőkből most sem volt több, de néhányan közülük a meleg ellenére piros-fehér sállal közlekedtek, ami kissé fura volt. Azt tudtam, hogy a városnak van első osztályú focicsapata
(Standard Liège), de az út előtt direkt leellenőriztem, hogy a bajnokságnak már vége, meccs már nem
lehet.
Szóltam a pincérnek, hogy fizetnék, elintéztük, amit kellett, majd odavetett valamit félvállról, amit nem értettem. Később esett csak le, hogy ezt mondta:
- Bon dimanche…
Hozzáteszem, végig franciául kommunikáltunk, gondoltam megpróbálom. Eddig egész jól is ment, de miután elismételte még egyszer, és újra nem értettem, mondtam neki, hogy ismételje már el angolul is:
- Have a good day…
Á, nem égtem nagyot. Akkor jött le, hogy dimanche volt az első mondatban (vasárnap), és a pali nem akart mást, csak jelezte, hogy legyen egy jó napom a továbbiakban is. Elvörösödtem, mint a rák, és elindultam inkább, hogy ne is lássa, mennyire égő ez nekem....
Elérhetőségek:
Cím: Rue St Paul 39, 4000 Liège, Belgium
Tel: +32 4 221 02 02
Nyitvatartás:
Minden nap: 11:30-14:00
18:00 - 22:30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése